Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)
1955-01-01 / 1. szám
4-ik oldal JANUARY 1, 1955 KL EMBER ~J>OR FERENC POLITIKAI W&HLAP1A THE MN Published weekly, except the last four weeks in August Alapította és szerkesztette 1918-tól 1954-ig: GÖNDÖR FERENC Founded by FERENC GÖNDÖR Managing Editor and Publisher: MRS. FERENC GÖNDÖR, Editor: DR. DEÁK ZOLTÁN, szerkesztő Board: JANOS ANDOR, JÁVOR LÁSZLÓ, KÉRI FAL, LENGYEL MENYHÉRT, TÁBORI PÁL . _________________________________________ Editorial and Publishing Office —- szerkesztőség és kiadóhivatal: KO East 79th Street New York 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168 Yearly subscription Rates: In United States $10.00 tn Foreign Countries $10.00 Single Copy 20 cents Reentered as second class matter August 4, 1952,, at the post office at New York, < ;; under the act of March 3, 1879 Vol XXIX New'York, N. Y., January 1, 1955 No. 1 Két zsidó utazik a vonaton... Két zsidó utazik a vonaton . . . Tetszenek emlékezni ugyebár? így kezdődtek a sziporkázó szellemességü pesti viccek. Két esetlen, bárgyú zsidó utazott a vonaton s ahogy szóra nyitották ajkukat és elmondották azt, amit a gonosz mérgü nyilak vagy a fájó önguny a szájukba adott—rengett a kupé a nagy nevetéstől és a szerte-szatedó utak is, ahol a vonat velük átfutott. Utaztak a zsidók: vászonba, bőrbe, bánatba, könnybe, vigécviccekbe és imádságba, haszontalan, zsidó portékákba. Az én apám Kábán váltotta a vicinálist a pesti vonatra. Ahogy elhelyezkedett a harmadik osztály fapadján, kibontotta Dávid-csillagos bársonytarsolyát, amelyben imaköpenyét és zsoltáros-könyvét vitte és — köd előttem, köd utánam — utazott. Csillagos patkóján táltosok repültek vele a magyar rónán, Nagyalföldön, Kiskunságon át felfelé. Körülötte szitkot-nyálat sercinthettek: nem érezte, nem látta. “Uram, a lélek melyet nékem adtál, tiszta az’’ — mondta az imaköpeny alatt Ladányon, mikor egy nagy időket szimatoló csendőrlegény belekötött. “Mily szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékaid Izrael!” — suttogta nagy vágyódássá! Karcagon, ahol valami kocsmák részegese Palesztinába küldte . . . Két zsidóról akarok most mesélni valamit. Két szerencsésebb, boldogabb, szebb utakat járt zsidóról. De tán a magyar szónak, a magyar betűnek van olyan mécset gyújtogató, sebeket feltépő, emlékezésre kényszerítő sajátossága, hogy örökön-örökké belékeveri az ürmök sötétjét a legédesebb ízbe, legderüsebb szinekbe, legkékebb égből fogott tintába . . . * Két zsidó fantasztikus útjáról, vállalkozásáról s eredményeiről hallottam beszámolót legutóbb. Az egyik a kinereti Ben Cion Jiszráel, a másik a falumbeli Jánjá Ávidov, akinek “Elvesző ösvényen” cimü könyve -most van sajtó alatt. Ben Cion Jiszráel rövid idővel ezelőtt repülőkatasztrófa áldozata lett. A nép ama hűséges fiaihoz tartozott, akiknek akaratából, rajongásából, szívósságából Izráel országa újjászületett. “Utazó” is volt Ben Cion és pedig olyan, aki elhagyva hazájának határát, nem fordult szomjas szemmel ég,benyúló havasok, száz szinben csillogó tavak, dús és áldott földek pompája s gazdagsága felé. Nem engedett magának nyugságot s pihenést a természet minden pogány szivet is áhítatba delejező templomában. Szegény országnak letarolt és megszedett földje, kopár hegyei, kiégett sivatagja kisértették mindenütt. Ha ránézett egy virágra, növényre Izraeltől távol, arra gondolt: megélne-e ez otthon is, a hazai kiima alatt? Ha hallotta hírét gyümölcstermő vidéknek, nemes csemeték ültetvényének, országokat gazdagító, bősugaru forrásnak —uttalan-utakon elindult feléjük. Az uttalan utak sivatagokon át vezettek, titkos és tiltott határokon, lelakatolt kapukon, melyeket Hungarian Garden Restaurantban Kitűnő konyha! — Igazi magyar specialitások! Csütörtök, péntek, szombat és vasárnap este: BENCZE KÁROLY és hires cigányzenekara muzsikál GYPSY COUNTESS JULIA énekel 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 ZETTL LACI tulajdonos nehezen forgó rozsdás kulccsal és gyorsröptü golyókkal strázsált a fegyveres őr. Mert igy őrizték egyes országokban a mézes datolyát adó pálmákat s igy hozta el őket Ben Cion az imádott Hegedü-tó partjára, ahol a legszebb Kineret-dalokra tanította őket az édes szavú héber költőnő. Aki ott járt egyszer a tóparti temetőben a költőnőről elnevezett s emlékére elültetett parkban, a Gán Ráchel pálmái közt, susogásukban érezte Ráchel éneklő-porladó szivét. De ezzel nem elégedett meg Ben Cion. Fájt neki a sivatag, az ámyéktalan föld, a meddő, ékesség nélkül való puszta. Ment tovább, nagy kalandjai felé. Jánja Avidov mesélt erről a legutóbbi vállalkozásáról. Két zsidó, két ‘ pálmában utazó” zsidó megy az országúton. Egy óriási, gazdag és nyomorúságos, korrupciót s gyilkoságokat nyomtalanul befedő homokos utón . . . Hova vezet és hova tűnik ott két magányos zsidó lábnyoma? Valahol-valahol, két nagy ország összehajló határán, van egy csodálatos erdő. Ott lakik a Pálmakirály s a Datolyakirálynő és ezer meg ezer zsenge, apró hercegi csemete. Zöld ruhájukon nehéz aranyfüzérek — a hires, édes és áhított gyümölcs. Ezer babona és átok, ezer éles szempár, ezer éles tőr és lángoló pallos őrzi idegenektől az erdőt. De két zsidó megy az országúton, szivükben a kopár Negev képével s a varázslat valahogyan ímegtörik. Ben Cion még azt is eléri, hogy felengedik egészen a legkirályibb pálma koronájáig. Hogy mit suttogott, vallott és esedezett ott azon az erdei audiencián, nem tudni, de végig azt beszélik, hogy az a szegény öreglány, a Negev, menyasszonyi díszbe öltözik nemsokára . . . Jánja Ávidovnak más fajta küldetése van. Nem fejedelmi sarjakat gyűjt. A Jóisten gyommal, bogáncsai benőtt, elvadult emberkertjében keres ép és életképes hajtásokat. Talált is, nemcsak hajtást, hanem egész törzset. Kaladárban, 3000 kilométernyire Teherántól talált egy nomád kis gyülekezetei. Amolyan senki polgárai, senki gyerekei, falu végére kivert cigányok, akik azonban nem úri népek vigasságán muzsikálják nótába meggyalázott és kifosztott szivük bánatát, hanem néhány régről őrzött zsoltártöredékbe sirják. Nagyon halvány visszfénye a múltnak és nagyon gyenge biztatása a jövendőnek élt ott ennek a törzsnek a lelkében, de azért valahogyan megmaradt. Minden szellemi eltompultságon, minden fizikai szenvedésen, minien elsorvasztott emberi méltóságon át. Rossz sora volt a Kaladárzsidóknak nagyon. Majdnemmajdnem úgy éltek, mint a páriák. De ez a törzs — melynek analfabéták, leláncolt akaratú nyomorultak voltak urai-parancsolói — ez a törzs értett a betűvetéshez és voltak álmai a szabadságról. Egy szóra elhitték Ávidovnak, hogy már itt is van az órája a szabadulásnak s most az egész törzs útban van Izráel felé. Mert Jezsajás próféta nekik is megígérte. És gyermekeik már nem lesznek idegen népek vályogvetői. Olyan törpék, szikkadtak, feketék sem lesznek. Talán kék szemük lesz, mint Éjlát fölött az ég és homoksárga hajuk, mint a Negevnek, ahova tartanak. Aztán ment tovább Jánja — Meshedbe. Ott is különös teremtményekre bukkant. Mozlim “marranusokra” Látszólag az egy hiten és Allah árnyékában élő zsidókra, akik úgy borultak a mecset AZ EMBER imaszőnyegére, mint testvéreik hajdan a tüzes szájú feszület fölé ... És mint a zsidó grondok palotái alatt, itt is voltak földbevájt pincetemplomok, titkos összejövetelek ünnepi szertartások és imák. És mert Jezsajás nekik is megígérte, most ők is jönnek . . . Nagyon sok érdekes és jellegzetes népszokást, mondát és dalt hozott magával Jánja ezekről az utakról. Varázs-szőnyegen és sasok szárnyán, Illés tüzarany szekerén és sárgalábú madár hátán, repültek benne a zsidók megváltott országuk felé. Van közöttük egy, melynek csak muzsikájára emlékszik, meg csökönyösen, szenvedélyesen ismételt pár szóra benne: “Szól a kakas már, majd megvirrad már . . , ” Ezt ott tanulta va-* lahol a Duna-Tisza táján, ahol zöld erdőkön, sík mezőkön, fekete éjszakákon át egy kósza, megszedett, megsebzett törzs futott valami nótás, zsoltáros, falusi szent által beígért, kakasszóra virradó hajnal felé . . . Hogy is volt? Szól a kakas már, majd megvirrad már . . . zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár . . . JUNGREISZ ELZA A United Hungarian Jews of America hírei: A Hanukah-bál sikere a newyorki magyar társadalom szenzációja. Akik ott voltak, nem győzik eléggé dicsérni és akik lemaradtak — sajnálkoznak, hogy szegényebbek lettek egy gyönyörű élménnyel. A Capitol Hotel hatalmas bálterme zsúfolásig megtelt a bálozó közönséggel. Fáy Elizabeth, az UHJA nő-osztályának elnöke kezébe futottak össze a rendezés nehéz és komplikált szálai. A bál minden mozzanata az ő jó Ízlését tükrözte vissza. Munkája nem lett volna tökéletes, ha nincs mellette az agilis Lőwy Z. Aranka a nő-osztály első alelnöke. Schwartz Sady és Bauman Margit remekeltek a sütésfőzés művészetében. Lehner Magda, Adler Rosa, Galea Kató, Kolin Berry, Biró Mária és még többen segítettek nehéz munkájukban, Gulyás Kornélia volt a fogadóbizottság elnöke, ő gondoskodott arról, hogy a bálozók asztalaikat megtalálják és kellemes társaságban töltsék az estét. Ebben a sok tapintatot igénylő tevékenységében Rotman Helen, Brownfield Elsie, Schőnwald Arlene és Zimmerman Charlotte voltak segítségére. A jegyellenőrzést Katz Margit, Schatzkin Murray és Kreiss Andrew látták el, míg a pénztárnál Lendway Adél, Brownfield József és Worth J. Emery szorgoskodtak. Rotman A. Armand, Fay Leslie és Lőwy Andrew mindenütt ott voltak, ahol hozzáértő intézkedésre volt szükség. Az estét a Hanukahgyertyagyujtás gyönyörű ceremóniája vezette be, amihez az áldást a 9 éves Greenstein-fiu énekelte gyönyörűen s megérdemelte azt az ünneplést, amiben része volt. Miss Veres magyar és angol dalait a közönség élvezettel hallgatta és percekig ünnepelte a művésznőt, akit nem akartak a pódiumról elengedni. Ugyancsak nagy sikere volt Burns Carolinnak, aki amerikai lány létére szebbnél-szebb magyar dalokkal kedveskedett. Művészi élmény volt szereplése: hangja gyönyörűen csengő. Gene Kardos és zenekara mindenben megfelelt a hozzáfűzött reményekhez! A magyarországi zsidók segélyezését célzó mozgalmunk változatlan erővel folyik tovább. Küldje azok nevét, cimét és életkorát, akinek megsegítése szivügye és ugyanakkor legyen tagja az UHJÁ-nak is. Évi tagsági dij 5 dollár. Cim: UHJA, 317 East 79th Street, N.Y.C. A Roth Society január 30-án, a True Sisters Bldg.-ben (150 W. 85 St.) kártya-partyt rendez az UHJA jótékonysági programjának segítésére. Legyünk ott mindannyian! A Magyar Zsidók Világszövetsége hivatalos közleményei: Csomagakciónk visszhangja Bécsi tagozatunktól kaptuk az alábbi levelet, mely élénk világot vet arra a felbecsülhetetlen jótéményre, amit a Magyar Zsidói Világszövetsége ingyenes csomagakciójával teljesít. A levél önmagáért beszél: “Kötelességemnek tartom az önök tudomására hozni a bécsi magyar zsidóság viselkedését a csomagakcióval kapcsolatban. A- midőn felszólítottam a Bécsben! lakó magyarszármazásu emigrált zsidókat, hogy adják meg Magyarországon lakó, nélkülöző rokonaik cimét, hitetlenkedve fogadták ajánlatomat, majd midőn Budapestről megérkeztek a köszönőlevelek, sorjában kerestek fel és köszönték meg fáradozásomat a csomagok elküldésével kapcsolatban. Azóta állandóan, felkeresnek az ide emigrált magyar zsidók, akik itt nagyobbrészt a legnagyobb nélkülözések közepette élnek s fájdalommal tölti el szivüket az, hogy nem tudnak rokonaikon, barátaikon segíteni. Küldessek csomagot rokonaiknak, barátaiknak és ismerőseiknek — mondják, — akik odahaza nélkülöznek, éheznek és szenvednek. . . Látnák önök a hálatelt könnyel teli szemeket, amikor kérnek, hogy segítsek magyarországi rokonaikon! Azokat a kézszoritásokat, melyekkel köszönik a csomagok megérkeztét . . . ígéretüket, hogy imáikba foglalják nevemet. Hiába szabadkozom, hogy mindezt a Magyar Zsidók Vüágszövetségének köszönhetik— csak nekem hálálkodnak. Szinte rosszul esik hallgatni a sok köszönetét, ami önöket illeti, mindazonáltal: jól esik szavaikat hallgatni, mert tudom, hogy sok-sok könnyet törölnek le ezek az adományok, melyeket az én szerény közreműködésemmel Szövetségünk a Magyarországon szenvedő zsidóságnak küld. Én ezúton továbbítom mindazt a sok köszönetét és hálát, melyet hozzám juttattak és kérem tolmácsolják köszönetemet mindazoknak, akik lehetővé tették azt, hogy segíthetünk Magyarországon szenvedő hittestvéreinken. Isten áldása van és lesz munkánkon!” Mrs. Terhes BUDAPEST restaurantja 1481 SECOND AVENUE (77 St. sarkán) a legmodernebb Ízléssel berendezett newyorjd magyar vendéglő. — Asztalfoglalás: RH 4-9169 számon. Lunch szervirozás 12-től 3-ig! VEGYEN U. S. BONDOT!
