Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-01-01 / 1. szám

4-ik oldal JANUARY 1, 1955 KL EMBER ~J>OR FERENC POLITIKAI W&HLAP1A THE MN Published weekly, except the last four weeks in August Alapította és szerkesztette 1918-tól 1954-ig: GÖNDÖR FERENC Founded by FERENC GÖNDÖR Managing Editor and Publisher: MRS. FERENC GÖNDÖR, Editor: DR. DEÁK ZOLTÁN, szerkesztő Board: JANOS ANDOR, JÁVOR LÁSZLÓ, KÉRI FAL, LENGYEL MENYHÉRT, TÁBORI PÁL . _________________________________________ Editorial and Publishing Office —- szerkesztőség és kiadóhivatal: KO East 79th Street New York 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168 Yearly subscription Rates: In United States $10.00 tn Foreign Countries $10.00 Single Copy 20 cents Reentered as second class matter August 4, 1952,, at the post office at New York, < ;; under the act of March 3, 1879 Vol XXIX New'York, N. Y., January 1, 1955 No. 1 Két zsidó utazik a vonaton... Két zsidó utazik a vonaton . . . Tetszenek emlékezni ugyebár? így kezdődtek a sziporkázó szellemes­­ségü pesti viccek. Két esetlen, bárgyú zsidó utazott a vonaton s ahogy szóra nyitották ajkukat és elmondották azt, amit a gonosz mérgü nyilak vagy a fájó önguny a szájukba adott—rengett a kupé a nagy nevetéstől és a szerte-sza­­tedó utak is, ahol a vonat velük átfutott. Utaztak a zsidók: vászonba, bőrbe, bánatba, könnybe, vigéc­­viccekbe és imádságba, haszonta­lan, zsidó portékákba. Az én apám Kábán váltotta a vicinálist a pesti vonatra. Ahogy elhelyezkedett a harmadik osztály fapadján, kibontotta Dávid-csil­­lagos bársonytarsolyát, amelyben imaköpenyét és zsoltáros-könyvét vitte és — köd előttem, köd utá­nam — utazott. Csillagos patkóján táltosok re­pültek vele a magyar rónán, Nagyalföldön, Kiskunságon át fel­felé. Körülötte szitkot-nyálat ser­­cinthettek: nem érezte, nem lát­ta. “Uram, a lélek melyet nékem adtál, tiszta az’’ — mondta az imaköpeny alatt Ladányon, mikor egy nagy időket szimatoló csen­dőrlegény belekötött. “Mily szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékaid Izrael!” — suttogta nagy vágyó­dássá! Karcagon, ahol valami kocsmák részegese Palesztinába küldte . . . Két zsidóról akarok most me­sélni valamit. Két szerencsésebb, boldogabb, szebb utakat járt zsi­dóról. De tán a magyar szónak, a magyar betűnek van olyan mécset gyújtogató, sebeket feltépő, em­lékezésre kényszerítő sajátossága, hogy örökön-örökké belékeveri az ürmök sötétjét a legédesebb ízbe, legderüsebb szinekbe, legkékebb égből fogott tintába . . . * Két zsidó fantasztikus útjá­ról, vállalkozásáról s eredményei­ről hallottam beszámolót leg­utóbb. Az egyik a kinereti Ben Ci­on Jiszráel, a másik a falumbeli Jánjá Ávidov, akinek “Elvesző ösvényen” cimü könyve -most van sajtó alatt. Ben Cion Jiszráel rö­vid idővel ezelőtt repülőkataszt­rófa áldozata lett. A nép ama hű­séges fiaihoz tartozott, akiknek akaratából, rajongásából, szívós­ságából Izráel országa újjászüle­tett. “Utazó” is volt Ben Cion és pedig olyan, aki elhagyva hazá­jának határát, nem fordult szom­jas szemmel ég,benyúló havasok, száz szinben csillogó tavak, dús és áldott földek pompája s gazdagsá­ga felé. Nem engedett magának nyugságot s pihenést a természet minden pogány szivet is áhítatba delejező templomában. Szegény országnak letarolt és megszedett földje, kopár hegyei, kiégett siva­tagja kisértették mindenütt. Ha ránézett egy virágra, növényre Izraeltől távol, arra gondolt: megélne-e ez otthon is, a hazai kiima alatt? Ha hallotta hírét gyümölcstermő vidéknek, nemes csemeték ültetvényének, országo­kat gazdagító, bősugaru forrásnak —uttalan-utakon elindult feléjük. Az uttalan utak sivatagokon át vezettek, titkos és tiltott határo­kon, lelakatolt kapukon, melyeket Hungarian Garden Restaurantban Kitűnő konyha! — Igazi magyar specialitások! Csütörtök, péntek, szombat és vasárnap este: BENCZE KÁROLY és hires cigányzenekara muzsikál GYPSY COUNTESS JULIA énekel 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 ZETTL LACI tulajdonos nehezen forgó rozsdás kulccsal és gyorsröptü golyókkal strázsált a fegyveres őr. Mert igy őrizték egyes országokban a mézes dato­lyát adó pálmákat s igy hozta el őket Ben Cion az imádott Hege­­dü-tó partjára, ahol a legszebb Kineret-dalokra tanította őket az édes szavú héber költőnő. Aki ott járt egyszer a tóparti temető­ben a költőnőről elnevezett s em­lékére elültetett parkban, a Gán Ráchel pálmái közt, susogásukban érezte Ráchel éneklő-porladó szi­vét. De ezzel nem elégedett meg Ben Cion. Fájt neki a sivatag, az ámyéktalan föld, a meddő, ékes­ség nélkül való puszta. Ment to­vább, nagy kalandjai felé. Jánja Avidov mesélt erről a legutóbbi vállalkozásáról. Két zsidó, két ‘ pálmában uta­zó” zsidó megy az országúton. Egy óriási, gazdag és nyomorúságos, korrupciót s gyilkoságokat nyom­talanul befedő homokos utón . . . Hova vezet és hova tűnik ott két magányos zsidó lábnyoma? Va­­lahol-valahol, két nagy ország összehajló határán, van egy cso­dálatos erdő. Ott lakik a Pálma­király s a Datolyakirálynő és ezer meg ezer zsenge, apró hercegi cse­mete. Zöld ruhájukon nehéz aranyfüzérek — a hires, édes és áhított gyümölcs. Ezer babona és átok, ezer éles szempár, ezer éles tőr és lángoló pallos őrzi idege­nektől az erdőt. De két zsidó megy az országúton, szivükben a kopár Negev képével s a varázslat vala­hogyan ímegtörik. Ben Cion még azt is eléri, hogy felengedik egé­szen a legkirályibb pálma koro­nájáig. Hogy mit suttogott, vallott és esedezett ott azon az erdei audiencián, nem tudni, de végig azt beszélik, hogy az a szegény öreglány, a Negev, menyasszonyi díszbe öltözik nemsokára . . . Jánja Ávidovnak más fajta kül­detése van. Nem fejedelmi sarja­­kat gyűjt. A Jóisten gyommal, bo­gáncsai benőtt, elvadult ember­kertjében keres ép és életképes hajtásokat. Talált is, nemcsak hajtást, hanem egész törzset. Ka­­ladárban, 3000 kilométernyire Te­herántól talált egy nomád kis gyülekezetei. Amolyan senki pol­gárai, senki gyerekei, falu végére kivert cigányok, akik azonban nem úri népek vigasságán muzsi­kálják nótába meggyalázott és ki­fosztott szivük bánatát, hanem néhány régről őrzött zsoltártöre­dékbe sirják. Nagyon halvány visszfénye a múltnak és nagyon gyenge biztatása a jövendőnek élt ott ennek a törzsnek a lelkében, de azért valahogyan megmaradt. Minden szellemi eltompultságon, minden fizikai szenvedésen, min­ien elsorvasztott emberi méltósá­gon át. Rossz sora volt a Kaladár­­zsidóknak nagyon. Majdnem­­majdnem úgy éltek, mint a pá­riák. De ez a törzs — melynek analfabéták, leláncolt akaratú nyomorultak voltak urai-paran­­csolói — ez a törzs értett a betű­vetéshez és voltak álmai a sza­badságról. Egy szóra elhitték Ávi­dovnak, hogy már itt is van az órája a szabadulásnak s most az egész törzs útban van Izráel felé. Mert Jezsajás próféta nekik is megígérte. És gyermekeik már nem lesznek idegen népek vályog­vetői. Olyan törpék, szikkadtak, feketék sem lesznek. Talán kék szemük lesz, mint Éjlát fölött az ég és homoksárga hajuk, mint a Negevnek, ahova tartanak. Aztán ment tovább Jánja — Meshedbe. Ott is különös teremt­ményekre bukkant. Mozlim “mar­­ranusokra” Látszólag az egy hi­ten és Allah árnyékában élő zsi­dókra, akik úgy borultak a mecset AZ EMBER imaszőnyegére, mint testvéreik hajdan a tüzes szájú feszület fölé ... És mint a zsidó grondok palo­tái alatt, itt is voltak földbevájt pincetemplomok, titkos összejöve­telek ünnepi szertartások és imák. És mert Jezsajás nekik is meg­ígérte, most ők is jönnek . . . Nagyon sok érdekes és jellegze­tes népszokást, mondát és dalt hozott magával Jánja ezekről az utakról. Varázs-szőnyegen és sa­sok szárnyán, Illés tüzarany sze­kerén és sárgalábú madár hátán, repültek benne a zsidók megváltott országuk felé. Van közöttük egy, melynek csak muzsikájára emlék­szik, meg csökönyösen, szenvedé­lyesen ismételt pár szóra benne: “Szól a kakas már, majd megvir­rad már . . , ” Ezt ott tanulta va-* lahol a Duna-Tisza táján, ahol zöld erdőkön, sík mezőkön, fekete éjszakákon át egy kósza, megsze­dett, megsebzett törzs futott vala­mi nótás, zsoltáros, falusi szent által beígért, kakasszóra virradó hajnal felé . . . Hogy is volt? Szól a kakas már, majd megvirrad már . . . zöld er­dőben, sík mezőben sétál egy ma­dár . . . JUNGREISZ ELZA A United Hungarian Jews of America hírei: A Hanukah-bál sikere a new­­yorki magyar társadalom szen­zációja. Akik ott voltak, nem győzik eléggé dicsérni és akik le­maradtak — sajnálkoznak, hogy szegényebbek lettek egy gyönyörű élménnyel. A Capitol Hotel ha­talmas bálterme zsúfolásig meg­telt a bálozó közönséggel. Fáy Elizabeth, az UHJA nő-osztályá­nak elnöke kezébe futottak össze a rendezés nehéz és komplikált szálai. A bál minden mozzanata az ő jó Ízlését tükrözte vissza. Munkája nem lett volna tökéle­tes, ha nincs mellette az agilis Lőwy Z. Aranka a nő-osztály első alelnöke. Schwartz Sady és Bau­man Margit remekeltek a sütés­főzés művészetében. Lehner Mag­da, Adler Rosa, Galea Kató, Ko­­lin Berry, Biró Mária és még töb­ben segítettek nehéz munkájuk­ban, Gulyás Kornélia volt a fo­gadóbizottság elnöke, ő gondos­kodott arról, hogy a bálozók asz­talaikat megtalálják és kellemes társaságban töltsék az estét. Eb­ben a sok tapintatot igénylő te­vékenységében Rotman Helen, Brownfield Elsie, Schőnwald Ar­lene és Zimmerman Charlotte voltak segítségére. A jegyellen­őrzést Katz Margit, Schatzkin Murray és Kreiss Andrew látták el, míg a pénztárnál Lendway Adél, Brownfield József és Worth J. Emery szorgoskodtak. Rotman A. Armand, Fay Leslie és Lőwy Andrew mindenütt ott voltak, a­­hol hozzáértő intézkedésre volt szükség. Az estét a Hanukah­­gyertyagyujtás gyönyörű ceremó­niája vezette be, amihez az áldást a 9 éves Greenstein-fiu énekelte gyönyörűen s megérdemelte azt az ünneplést, amiben része volt. Miss Veres magyar és angol da­lait a közönség élvezettel hallgat­ta és percekig ünnepelte a mű­vésznőt, akit nem akartak a pó­diumról elengedni. Ugyancsak nagy sikere volt Burns Carolin­­nak, aki amerikai lány létére szebbnél-szebb magyar dalokkal kedveskedett. Művészi élmény volt szereplése: hangja gyönyörű­en csengő. Gene Kardos és zene­kara mindenben megfelelt a hoz­záfűzött reményekhez! A magyarországi zsidók segé­lyezését célzó mozgalmunk válto­zatlan erővel folyik tovább. Küld­je azok nevét, cimét és életkorát, akinek megsegítése szivügye és ugyanakkor legyen tagja az UH­­JÁ-nak is. Évi tagsági dij 5 dol­lár. Cim: UHJA, 317 East 79th Street, N.Y.C. A Roth Society január 30-án, a True Sisters Bldg.-ben (150 W. 85 St.) kártya-partyt rendez az UHJA jótékonysági programjá­nak segítésére. Legyünk ott mind­annyian! A Magyar Zsidók Világszövetsége hivatalos közleményei: Csomagakciónk visszhangja Bécsi tagozatunktól kaptuk az alábbi levelet, mely élénk világot vet arra a felbecsülhetetlen jóté­­ményre, amit a Magyar Zsidói Világszövetsége ingyenes csomag­akciójával teljesít. A levél önma­gáért beszél: “Kötelességemnek tartom az önök tudomására hozni a bécsi magyar zsidóság viselkedését a csomagakcióval kapcsolatban. A- midőn felszólítottam a Bécsben! lakó magyarszármazásu emigrált zsidókat, hogy adják meg Ma­gyarországon lakó, nélkülöző ro­konaik cimét, hitetlenkedve fo­gadták ajánlatomat, majd midőn Budapestről megérkeztek a kö­szönőlevelek, sorjában kerestek fel és köszönték meg fáradozáso­mat a csomagok elküldésével kapcsolatban. Azóta állandóan, felkeresnek az ide emigrált ma­gyar zsidók, akik itt nagyobb­részt a legnagyobb nélkülözések közepette élnek s fájdalommal tölti el szivüket az, hogy nem tudnak rokonaikon, barátaikon segíteni. Küldessek csomagot ro­konaiknak, barátaiknak és isme­rőseiknek — mondják, — akik odahaza nélkülöznek, éheznek és szenvednek. . . Látnák önök a hálatelt könnyel teli szemeket, a­­mikor kérnek, hogy segítsek ma­gyarországi rokonaikon! Azokat a kézszoritásokat, melyekkel köszö­nik a csomagok megérkeztét . . . ígéretüket, hogy imáikba foglal­ják nevemet. Hiába szabadkozom, hogy mindezt a Magyar Zsidók Vüágszövetségének köszönhetik— csak nekem hálálkodnak. Szinte rosszul esik hallgatni a sok kö­szönetét, ami önöket illeti, mind­azonáltal: jól esik szavaikat hall­gatni, mert tudom, hogy sok-sok könnyet törölnek le ezek az ado­mányok, melyeket az én szerény közreműködésemmel Szövetségünk a Magyarországon szenvedő zsi­dóságnak küld. Én ezúton továb­bítom mindazt a sok köszönetét és hálát, melyet hozzám juttat­tak és kérem tolmácsolják köszö­­netemet mindazoknak, akik lehe­tővé tették azt, hogy segíthetünk Magyarországon szenvedő hit­testvéreinken. Isten áldása van és lesz munkánkon!” Mrs. Terhes BUDAPEST restaurantja 1481 SECOND AVENUE (77 St. sarkán) a legmodernebb Ízléssel berendezett newyorjd magyar vendéglő. — Asztal­­foglalás: RH 4-9169 számon. Lunch szervirozás 12-től 3-ig! VEGYEN U. S. BONDOT!

Next

/
Thumbnails
Contents