Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-01-01 / 1. szám

JANUARY 1, 1955 AZ EMBER 3-ik oldal AZ EMIGRÁCIÓ ÁRNYOLDALA . . . Ki az az Andreánszky István, aki a jobboldali lapokban szakmánybán gyalázza a demokratikus politikusokat • VITA • A szemtanú Kunfi Zsigmondról (Belgiumi tudósitónktól) Van itt Brüsszelben egy kis sok­szorosított folyóirat, amely a “Fáklya” nevet viseli Szerkesztője Andreánszky István, a “Független Magyar Szociálisták” alapitója, vezére, elnöke, titkára, propagan­da-főnöke és egyetlen tagja egy­­személyben . . . Nézzük meg kö­zelebbről, ki is ez az Andreánszky István, aki nemcsak a sajátszer­­kesztésü 'Fáklyá’-ban, de a Mün­chenben megjelenő "Hungáriá”­­ban és más jobboldali és szélső­­jobboldali újságokban sűrűn ir cikkeket, mindegyikben minősít­hetetlen támadásokat intézve a demokratikus eszmények és a de­mokratikus politikusok ellen? A hosszunevü és nyurgaalaku fiatalember mint kommunista kezdte fordulatokban rendkívül gazdag pályafutását. Nyüzsgő, mozgékony tagja volt a csehszlo­vák kommunista pártnak, vörös lobogókkal vonult fel Pozsony ut­cáin anno dacumál. Fénykép is tanúskodik erről. Aztán Magyar­­országra jött s ott a szociálde­mokrata ípártba furakodott be, gondosan elhallgatva pozsonyi előéletét. De amikor már biztos­nak érezte a lába alatt a talajt, egyre szemérmetlenebbül hangoz­tatta kommunista nézeteit, emi­att egy alkalommal olyan pofont kapott az azóta Amerikába ván­dorolt és jelenleg Los Angelesben élő Orbán Ferenc újságírótól, hogy minimum három métert csúszott a nadrágján és két hétig dagadt ábrázattal járt-kelt Bu­dapest utcáin . . . Mindez még a háború előtti években történt. Hamarosan ki­tölt a háború és Andreánszkyból rendőrségi besúgó lett. Szorgal­masan szállította a Zrinyi-utcai főkapitányságnak az adatokat az illegalitásban élő kommunisták­ról . . . Majd elkövetkezett a nagy fordulat és a nácik után orosz megszállás alá került az ország. Andreánszky nem varta be Bu­dapesten az orosz csapatokat. Ő elébükment Debrecenbe. Abban az időben ott alakult meg az ideiglenes magyar kormány és Andreánszky a belügyminisztéri­umban könyökölt ki magának egy tanácsosi Íróasztalt. A megszálló orosz parancsnokság jónéven vet­te Andreánszky alkalmaztatását, aki itt is mint “szociáldemokrata” futott a nagy mezőnyben, de va­­vójában az oroszok beépített embe­re volt. Hogy milyen szoros kap­csolatban állott az orosz megszál­lókkal, erre mi sem jellemzőbb mint az alábbi történet: Az élelmiszer ebben az időben zárolva volt a megszállt területen. A malmok dolgoztak, de orosz őr­ség vigyázott arra, hogy a liszt a népélelmezés céljait szolgálja és ne a csempészek és a feketepiac útvesztőibe kerüljön. Egy Béres József nevű kalandor megveszte­gette az orosz őrséget és az egyik malom lisztkészletét egy éjszaka kilopta, majd teherautókon csem­pésztevékenységet kezdett vele. A suskusra hamar rájöttek, Bérest az orosz parancsnokság letartóz­tatta a cinkosaival együtt. Igen ám, de Béres barátja volt Andre­­ánszkynak. Andreánszky felkeres­te az orosz városparancsnokot, Bérest nyomban szabadonenged­­ték, csupán a megvesztegetett orosz katonát akasztották fel nyilvánosan. Ilyen nagy befolyá­sa volt Andreánszkynak az oro­szoknál . . . 1948-ban Andreánszky “disszi­dált.” Belgiumba jött és itt azon­nal csatlakozott az előbbi törté­netben szereplő Béreshez, aki már korábban Belgiumba érke­zett és Brüsszelben egy förtelmes­­szellemű nyilaskeresztes újságot adott ki “Akarat” címen. A belga rendőrség figyelemmel kisérte a zuglapocska működését s egyszer­­csak nem kis szenzációra megál­lapította, hogy a zavartkeltö lap­hoz a belga kommunista párt ad­ja a pénzt! A leleplezés kínos volt, Béres gyorsan beszüntette az újság to­vábbi megjelenését, Andreánszky pedig párhónapos hallgatás után mint Kisbarnaki Farkas Ferenc belgiumi megbízottja tűnt fel a porondon. Egyidejűleg megalapí­totta a “Független Magyar Szo­cialista Mozgalom” elnevezésű fából-vaskarikát és Írni kezdte a “Fáklya” cimü, sokszorosított formában megjelenő kis lapot. Brüsszelben mindenki tudja, hogy a morfinista és züllött And­reánszky egy nála jóval nagyobb hatalom ukázait teljesiti. Felül­ről jött utasításokat hajt végre kifejezetten azzal a rendeltetés­sel, hogy az emigrációban zavart és széthúzást keltsen. Ezért grün­­dolta a “Független Magyar Szo­cialista Mozgalmat”, hogy igye­kezzék megbontani és összeku­szálni az emigrációban élő szo­ciáldemokraták vonalait: ezért Írja céltudatosan támadó cikkeit, melyekben a tények tótágast áll­nak és a tekintélyes személyek presztízsének lejáratása a főcél; ezért csatlakozott Kisbarnaki Farkashoz és Zákóhoz, hogy a de­mokrácia elleni küzdelemben erő­sítse a szélsőjobboldali erőket. Hogy honnan kapja az utasításo­kat? Kiknek az érdekét szolgálja igazában? Könnyű kitalálni. A kommunistákét . . . T. E. Pesti versike... (A alábbi kis versikét Bécs­­ból küldték be hozzánk ezzel a kommentárral: “Valami il­legális pesti, vagy pestkörnyé­ki nyomdában szedhették ki ezt . . . a szerző neve isme­retlen.” A bécsi kommentár nélkül is könnyen felismer­hető a pesti levegő és szellem ezen a bök-versikén.) Szeresd felebarátodat, — mint az szeret tégedet, mert gyűlölni valakit, aki neked árt, éppen olyan nagy erény: mint szeretni valakit, aki neked nem használ. Mert nem az erkölcs a nagyság, hanem a nagyság maga az erkölcs — mert próbáld meg Moszkvában éltetni Eisenhowert, kancsukával fognak megtanítani arra, hogy a nagyság megteremti a maga erkölcseit. Éppen ezért, — aki téged megdob kővel, azt ne dobd vissza kenyérrel, mert a kenyér kilója súlyos forintokba kerül; örülj tehát, ha a munka­nélküliségedben magadnak megvan a mindennapi ‘‘Szabad Nép”-e. Mert téved az a közmondás, amelyik azt mondja, hogy: “a kutya ugat, a karaván halad”* — mert egyszer minden kutya bereked és ilyenkor, a karaván tagjai kezdenek el ugatni. Azért tehát, ne tékozold el zálogcéduláidat, hanem gyüjtsed egész halálod órájáig, és ne felejtkezz meg az Igéről: Ne paráználkodj, a mai nehéz gazdasági helyzetben, hanem adj hálát, hogy el tudod tartani a saját törvényes gyermekeidet. BESZÉDES KIMUTATÁS Igen jellemző az idei budapesti könyvhét legsikeresebb müveinek listája, amely a “Magyar Nemzet” beszámolója szerint igy alakult ki: 4 Jókai-regény (“A kőszivü ember fiai,” “Erdély aranykora,” “Törökvilág Magyarországon” és “Egy hirhedett kalandor”), Krú­dy Gyula két kisebb müve (“Hét bagoly” és a “Boldogult urfiko­­romban”), Mikszáth: “Szent Pé­ter esernyője” valamint a nagy iró hires elbeszéléseinek első kö­tete; Móricz: “Pillangó”; Balassi Bálint összes versei és Bajza Jó­zsef válogatott tanulmányai. Mig a külföldi szerzők közül Balzac “Vesztett illúziók” c. kétkötetes regénye volt a legolvasottabb. A budapesti napilap beszámolója minden kommentárnál hango­sabban beszél a magyarországi olvasóközönség ízléséről . . . HOLLÓS BÖZSI angol-magyar, magyar-angol fordítási, emigráción ügyekben segítő irodája készséggel ál] a magyarság rendelkezésére 55 West 43 St. New York 18. N. Y. (Room 1046) Telelőn: LQ 4-8610 A minap egyik munkatársunk megemlékezett arról a zűrzava­ros szerencsétlen napról, amikor Kun Béla átvette a kormány­zati hatalmat. Ezzel összefüg­gésben Kunfi Zsigmond is szóba került. Most Kunfi Zsigmond egyik legszorosabb barátja, Ha­lasi Béla — aki ma a chicagói Roosevelt University-n egyete­mi tanár — keresett fel bennün­ket ama március 21-e estéjére való visszaemlékezésével. A levél megértéséhez tudni kell, hogy Kunfi Zsigmond e nap óta nem bírt többé aludni. Altatóval élt, és utóbb Bécsben, ahol az “Ar­beiter Zeitung” egyik vezető Írója volt, egyszer a kelleténél több Veronáit vett be és abba belehalt. A levél másik szereplő­jének, Rónai Zoltánnak, Kunfi sógorának nem kevésbé volt tra­gikus a sorsa. Ő Belgiumba me­nekült Hitler elöl és mikor a né­metek ott is utolérték, futás köz­ben feleségét légibomba ölte meg, Rónai Zoltán pedig egy magas épületről leugrott, úgy halt meg. Halasi Béla professzor levele egyébként igy szól: 1919 március 21-én este az “Ott­hon” körben voltam. Kilenc óra tájban Kunfi Zsigmond telefonon hivott, hogy Rónai Zoltánnal odajön, okvetlen várjam meg, be­szélni akarnak velem. Jóval ké­sőbb jöttek, holtfáradtan és éhe­sen. Megvacsoráztak; emlékszem, Molnár Ferenc üdvözölte őket s velük ült az asztalnál. Aztán visz­­szavonultak velem, hogy kiöntsék a szivüket nékem, aki mindkettő­jük szoros barátja voltam, Kunfi­­val pedig akkor együtt is volt la­kásom. A legnagyobb kétségbeeséssel beszéltek az Jeseményekröl, { a kommunisták kormányra jutásá­ról, — ami ellen Rónai Zoltán még az este is agitált a munkás­ság nagygyűlésén egy beszédével. — Garami elhatározta -- mon­dotta akkor nékem Kunfi — el­hagyja az országot, Svájcba megy. Hogy irigylem Garamit! A legboldogabb ember volnék, ha én is világgá mehetnék. De nem te­hetem, lelkiismeretem nem enge­di. A munkásságot ez a szörnyű társaság félrevezette, rossz útra vitte, a legnagyobb veszélyeknek tette ki. Jogom van nékem, a munkásvezérnek, elhagyni őket most a bajban, veszedelemben? Kötelességem maradni és meg­tenni amit tehetek, hogy a ször­nyű helyzet ne legyen még ször­nyűbb. Maradnom kell! Rónai Zoltán még sötétebben látta a helyzetet. — Ez a kormány legfeljebb hat hétig maradhat meg — mondot­ta. — Részt veszek benne hogy megakadályozzam, amennyiben rajtam áll, az embertelenséget, hogy annyi emberéletet menthes­sek meg, amennyit tudok! Ha hét múlva, akasztófán fogom végezni életemet. Szószerint igy mondotta Rónai. Igazságügyi népbiztos volt és e működése alatt egyetlen halálos Ítéletet sem irt alá, ellenben a “túszokat” annak idején, a kor­mány megkérdezése nélkül, a sa­ját felelősségére szabadon en­gedte. Másnap délután a népbiztosok tanácsülést tartottak. Kunfi azon nem jelent meg, feldúlt lelkiálla­potban inkább velem kívánta töl­teni a délutánt. Órákig fel és alá jártunk a Vérmezőn. Akkor még alaposabban ismételte meg az elő­ző estén mondottakat. A legtel­jesebb megvetés hangján szólott) ott a Vérmezőn — és később is igen gyakran — Kun Béláról. Kun Bélát — ez az én kifejezé­sem most, de visszaadja azt, amit Kunfi akkor mondott róla — a moral insanity tipikus esetének jelölte meg. A legcsekélyebb kétség se fér­het hozzá, hogy Kunfi Zsigmondi és Rónai Zoltán feláldozták ma­gukat, hogy menthessék ami menthető. Kunfi, sajnos, ebben kevésbé volt sikeres mint Rónai. Kunfi az egész tanácsuralom ide­jén kimerült és kétségbeesett volt és bizony alig volt hozzávaló ere­je, hogy Kun Béláék brutalitását fékezze. Egy Ízben cikket irt a “Népszavá”-ba, lázitó hangú cik­ket és ebből szélesebb körökben arra következtettek, Kunfi bead­ta a derekát és beállott Kun Bé­láék csoportjába. Ezen én nagyon meghökkentem, azonnal kérdés­sel fordultam hozzá, mit jelent ez a cikk? ő azt válaszolta, a cikket taktikai okokból kellett megirnia. Kunék propagandája ugyanis, mondotta, egyre sikeresebb, a szociáldemokrata munkásság egy­re szélesebb mértékben csatlako­zik a kommunistákhoz és Kunfi attól tartott, a kommunistáknak sikerülni fog őt árulónak megbé­lyegezni és eltávolitani. Azt a cik­ket azért irta, hogy ezzel egyelőre ellensúlyozza a kommunisták nyílt, meg sugdosott vádjait és rágalmait ellene. Reculer pour mieux sauter. Visszavonulni pil­lanatnyilag, hogy aztán támad­hasson. Mert remélte, a munkás­ság mégis csak eszére tér, vissza­tér az ő humanista szociálista szelleméhez; bízott benne, cik­kével időt nyer, mig az emberek szeme kinyílik. Én nagyon helyte­lenítettem ezt a taktikai lépést. Ha jól emlékszem, Kunfi is meg­bánta. A helyzeten ez a lépése egyébként alig változtatott. A ha­talom egyre inkább a skrupulus nélküli, erőteljes Kun Béla kezé­be került. Kunfi akkor sok rész­letet mondott el nékem Kun Bé­láék tízeiméiről. De ő akkor tes­tileg is, lelkében is el volt már gyengülve erélyes, komoly ellen­állásra. Ennek előfeltételei, lehe­tőségei különben sem voltak meg akkor. A tömeghisztéria minden­kép háttérbe szorította Kunfit. Kunfi Zsigmond fájdalmas két­ségbeesése azon hogy igyekezete kudarcot vallott, valósággal sziv­­bekapó volt. Később is azután, a bécsi emigrációban, folyton kí­nozta a lelkiismerete, egyre csak vádolta magát, hogy nem birt többet elérni, nem birt olyan hasznos lenni az ő humanista vo­nalán, mint azon a március 21- én hitte és remélte. Emlékszem egyebek közt egy estére, amikor Bécsbe mentem az ő meglátoga­tására. Az Operában voltunk. De ő nem volt képes nyugodt szem­léletre és zenére, hanem mind-« járt az előadás elején otthagyta a színházat és az utcán kétségbe­esetten mondotta el nékem, hogy nincs már többé nyugalma a kommün eseményei óta. Akárhogy volt, — nem fér két­ség hozzá, hogy motívumai, elha­tározásaikor, magasrendüen er­kölcsösek voltak. HALASI BÉLA MAGYARORSZÁGRA, Csehszlovákiába g y a p j u fonalat minden; ! minőségben és színben, kézi- és gépkötésre angro árban szállítunk. < EASTERN PARCEL COMPANY 4134 Ave. D. Brooklyn, N. Y. Telefon: BU 7-367* ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents