Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-02-19 / 8. szám

AZ Eh •0*a »NOIDNIHSY» cool XOS *0* d nvsdvtia v XNnaiH • • CCJVUOR FERMNC POLITIKAI HETILAPJA “THE MAY,” FERENC GÖNDÖR ’S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the post office at New York, N. Y:, under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168 — Yearly Subscription §10; Single Copy 20 cents — VOL. XXIX — No. 8 40! NEW YORK, N. Y.( FEBRUARY 19, 1955 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Szerezzen uj előfizetőket és erősítse az antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: “AZ EMBER”-t Met sohasem látott testvéretnnek Előbbi cikkemben Írtam a zsi­dóság két Mózeséről. Az első, a fáraók országában a megtorló Is­ten követe, a népe szabadságát kivivő Mózes volt, a második, a világitó szellemű Mózes Ben Máj­inon. bölcselő, tudós és kiváló or­vos. Élete utolsó szakaszában Egyiptomban élt s Kairóban mint udvari orvos is működött. A nagy birodalom legfényesebb ábrázatu uralkodójától a legeltaposottabb szegényéig bizalommal helyezték sorsukat az áldott, tiszta gyógyí­tó kezekbe. Di-. Marzuk Mózes — akit hét nappal ezelőtt egy egyiptomi bör­tönben kivégeztek — is orvos volt, rangosak és nincstelenek gyógyí­tója Kairóban. Sokszor hajolt aggódva, részvéttel és a végső percig életért küzdve, halkuló, vergődő, emberi szivek fölé. Kór­házából azonban a vesztőhelyre került — s itt az orvosnak már más szerepe van- Itt egy orvos és egy pribék együtt hajoltak feszül­ten egy sikeresen elhallgattatott emberi szív fölé — Marzuk Mózes szive fölé. Hét nappal ezelőtt hozták az esti lapok a hirt, hogy dr. Marzuk Mose orvost és Ázár Smuél tanárt a halálbamenők piros-fekete ru­háiba, az egyiptomi igazságszol­gáltatás vér- és gyász-szinü kön­töseibe öltöztették be. Nemcsak Iz­­ráel és az egész világ zsidósága, hanem a sötét barbarizmus ellen küzdő humanitás általában, til­takozva, felháborodva és mind­ezeken túl: reménykedve fordult a kairói börtön felé. Talán még sem kerül sor erre az ősi, pogány ember - áldozatra, talán mégsem kell ez a minden pestisre, éhségre, kudarcra gyógyír zsidó áldozat? Talán mégsem olyan hiszékeny, félrevezetett, vértől bóduló, vértől vaduló már a nép s nem olyan szégyenletesen gyávák és ostobák a vesztőhélyi dobpergésre olyan vitézlően lépdelő, vitézségüket­­vesztett diktátoraik? De .úgy lát­szik, ezt a ritka és becses alkal­mat nem lehetett elmulasztani. Ezt a belső feszültség feloldására olyan kiválóan alkalmas zsidó kém-pert nem lehetett máskép le­zárni. Annál is inkább, mert most nem valami tizcsapást zuditó is­meretien Istennel hadakoztak. . . nem is a hét szövetséges arab or­szág generálisait megszalasztott izráeli katonával, hanem néhány, vádlottak padjára hurcolt, kiszol­gáltatott, árulónak bélyegezett zsidóval. Milyen hatalmasnak, magasságosnak, s verhetetlennek tűnt az a birói emelvény a kairói katonai törvényszéken a fegyve­res őrök közé szorított, megkin­­zott és megbilincselt, sápadt zsi­dókkal szemben! Még akkor is, mikor egy finom, törékeny kis zsidó lány, Viktorin Minio, sze­mükbe mondta a bíráknak, hogy beismerő vallomásukat csak az el­viselhetetlen “vallatási módsze rek” következtében tették. Az egyiptomi lapok — valószí­nűleg nemes nevelöszándéktól fű­tötten — az aktuális események leírását a legidegremegtetöbb felvételekkel illusztrálják. Ott látható többek között az az álom­­üzö kép, hogyan korbácsolnak meg nyilvánosan, valami kisebb vétségért egy embert- A város pia­ca, a példán okuló és magába­­szálló tömeggel, a lendületben megörökített korbácsoló kéz, va­lamint a megfenyített személy üvöltésre tátot-t szája. Ott látható aztán az összeesküvő “muzulmán testvérek” vezére, közvetlenül az öröklétbe indulás előtt, hátrakö­tözött kezekkel, rémült, esdeklő, eltorzult arccal. És ott látható Viktorin Minio, 24 éves kémke­déssel vádolt zsidó tisztviselőnő, valami fehér blúzban, sötét hul­lámos hajjal, szomorú nagy sze­mekkel s szomorú mosollyal aj­kai felett. Egy szép, finom, fehér­­bluzos kislány két óriási, félelme­tes, fegyveres szörny között. Ta­lán voltak egyéb felvételek is a beismerő vallomás felé vezető stációkról, nem láttam. Nekem éppen elég volt az a szivettépő mosoly a két bamba, marcona, vasmarku pribék között. Tizenöt évet kapott Viktorin Minio; a per többi vádlottja élet­fogytiglani fegyházat, kényszer­­munkát. Dr. Marzuk Mose orvos és Ázár Smüél tanár kötél általi halált-Zsidók voltak. Az egyik azt re­mélte, hogy az arab-zsidó kapcso­latok elmélyítésével közelebb le­het hozni az egymással szemben álló népeket. A másik: valameny­­nyi zsidó Izraelbe való hazatéré­séről álmodott. A harmadiknak talán ideáljai sem voltak, csak egyszerűen zsidó volt . . . Az arab rádió együtt jelentette be két rablógyilkosságért kivég­zett arab s két “cionizmus” vét­ségéért megölt zsidó halálhírét. Az éhes csőcseléknek, melyet vér­rel etetnek, a két hir talán való­ban egyformán izes is volt. Ha , kenyér nincs, legalább cirkusz le­gyen! Itt-ott valamilyen vétség ügyetlenség vagy politikai zűrza­var folytán égetek hullnak • . “Muzulmán testvérek”, rablógyil­kosok vagy zsidók . . . Nincsen 0I5 nagy jelentősége egy születésnek vagy egy halálnak. Ami a kette között van, úgyis csak lepereg, el­­morzsolódik valami felpuffadi arany városban élő. dőzsölő király­nak vagy vaskeztyüs diktátornál igája alatt . . . Mi azonban tudjuk, hogy min­den léleknek életútja van, mindéi útnak célja s küldetése s mindéi erőszakosan kioltott élet mögöt bűntény vagy tragédia húzódik. Nekünk minden ember egy égés világ s minden embernek az éle teljessége jár- Nekünk kedves é montartott a nép legelesettebb je, a legtávolabbi földrészre do bott névtelenje. És mi számontartunk minden katonát, aki őrjáratra megy; tudjuk miért ment el, hogy ment el és miért nem jött vissza. Az egész ország zsidósága tudja, hogy egy damaszkuszi börtönben négy őrségre induló zsidó katona van bezárva. Négy! Nem negyven, nem négyszáz, nem négyezer és nem számolatlanul s felelőtlenül odadobott embermilliók. Négy! A zsidó hadsereg négy katonája, Iz­rael államának négy polgára. És a világ vizeit uraló páncél­istenségektől tiszteletet, figyelmet és igazságot követelünk egyetlen magányos, bátor kis hajónknak, mely a “tiltott” s veszélyeket iej­tő szuezi-csatornán át vette útját hazafelé. Mert sem örvény, sem ármány, sem semmiféle nemzeti­ségű Moloch többé nem nyelhet el bennünket nyomtalanul s büntet­lenül. S mi drága patyolatkendőkbe, kék-fehér nemzetiszin selymekbe bugyoláljuk a kötélhurokkal vá­gott halálos sebeket. S közöttünk egy sincs, aki meg nem tanulta volna két sohasem látott testvé­rünk, dr- Marzuk Mose és Ázár Smuél nevét, mártiromságuk tör­ténetét, tanulságát s ránk rótt! kötelességét. S egy sincs, aki e hét nap alatt ne adózott volna emlé­­küknek mélységes részvéttel, sze- j vetettel, a nép halottjait meg­gyászoló gyásszal. Izráel. 1955 február JUNGREISZ ELZA Eisenhozver beszéde a rabnemzetek felszabadításáról és a Szabad Európa-rádió szerepéről Az elmúlt héten Eisenhower el­nök a Fehér Házból az ABC-tele­­viziós hálózaton beszélt a “Crus­ade for Freedom” (Kereszteshad­járat a szabadságért)-műsora ke­retében. Az elnök többek között azt mondotta, hogy a Free Europe Rádió és a “Crusade” életbevágó­an fontosak a világnézetekért fo­lyó harc sikeres kimenetele szem­pontjából. — Mialatt ébrek maradunk ha­zánkban és a külföldön — mon­dotta az elnök — segítenünk kell erősíteni a Vasfüggöny mögött a rabállamokban a szabadság aka­rását. Ezek az országok a Szovjet hátsóudvarában vannak; és né­peik csak addig veszélyeztethetik a szovjet-aggressziót, amig emlé­keztetik őket arra, hogy a külvi­lág nem feledkezett meg róluk. A rabállamok 70 milliónyi foglyá­nak túlnyomó tömege ezekben az országokban megismerte a sza­badságot a múltban. Most nekik állandó barátságunkra és segítsé­günkre van szükségük, hogy bíz­hassanak a jövendőben. Ez saját nemzeti biztonságunkat és a bé­ke ügyét szolgálja. — Én már régen erélyesen he­lyeseltem a Crusade For Free­­dom-mozgalmát. Ezt azért tettem — folytatta Eisenhower — mert ismerem a mozgalom célkitűzését, működését, vezetőit és talán ami a legfontosabb — mint ame­rikai vállalkozásnak átütő erejét. Tudom azt, hogy hazánk s a Vas­függöny mögötti barátaink szá­míthatnak a Crusade For Free­dom és a Free Europe-rádió tevő­leges részvételére s vezetésére eb­ben az emberi felfogásért vívott legkritikusabb harcban. E győ­zelem nélkül nem lehetnek továb­bi győzelmeink. Fáradozásaik se­gítségével, melyet Amerika támo­gat, elérhetjük nagyszerű célun­kat, mely hozzásegít bennünket s a világ minden népét a szabadság áldásainak élvezéséhez A Kínában bebörtönzött 11 amerikai pilóta közül az egyik magyarszármazásu Munkaverseny a börtönökben (FEP) Most lépett életbe Ma­gyarországon a minisztertanács 1,105/1954 sz- rendelete, amelynek egyik szakasza arról intézkedik, hogy “a rabok átnevelése érdeké­­.ben a börtönben ki kell fejleszte­ni a termelési versenyt és az újí­tó mozgalmat. Az a rab, aki 12 hónapon át állandóan sztahano­vista ír. unka teljesítményt ért el, évenként egyszer hét napig tartó fizetett pihenőre tarthat igényt.” Ez a pársoros intézkedés megerő­síti azt a gyakorlatot, hogy a bör­tönök valójában kényszermunka­táborok. Ilyen a húsellátás Budapesten (FEP) A pesti Kossuth - rádió adásából szószerint, minden meg­jegyzés nélkül közöljük az alábbi­akat: “Zele Andorné panasszal fordult a rádióhoz és kérte, hogy közöljük, hogy a 28-ik kerület Széehenyi-utca sarkán levő ál­lami husbolt nem tudja ellátni a lakosság legszükségesebb igényeit sem. Zele Andorné a napokban sorbaállt kocsonyahúsért. Amikor rákerült a sor, összesen egy da­rab disznókörmöt kapott. Zele Andorné panaszolja, hogy egy da­rab disznókörömből nem tud ko­csonyát főzni. Más húst nem ka­pott.” Sokat olvastunk már a kínai kommunista kormány által min­denféle koholt kémkedési vádak alapján súlyos börtönbüntetésre Ítélt 11 amerikai repülőről. Csak az elmúlt napokban tudódott azonban ki, hogy a bebörtönzött pilóták között egy magyarszár­­mazásu is van: ifj. Kiba István, aki 4 évvel ezelőtt önként jelent­kezett katonának. A légierőhöz került az ifjú és pilóta-kiképzése után Koreába került. Ott, pár héttel megérkezése után, első légi útja alkalmával lelőtték gépét és társaival együtt vörös hadifog­ságba került. A magyarszármazásu pilóta szü­lei és testvérei az Ohio-állambeli Akronban élnek s általánosan is­mert tagjai a helyi magyarság­nak. A február 26-án megrendezésre j kerülő Orvosbálra már csak né­hány jegy kapható: ez a hivatalos jelentés jelzi legjobban ennek a nagy társadalmi eseménynek vár­ható sikerét. Nem vitás, hogy a j Waldorf-Astoria u. n. Starlight- j termére kifüggeszthető majd a; “megtelt”-tábla ezen a nevezetes j szombati napon! Ott lesz New York társadalmának színe - java, | ott adnak találkozót egymásnak j a metropolis magyar kolóniája- j nak vezető körei, ez a bál lesz az idei szezon igazán kiemelkedő nagy eseménye A bálbizottság, iletőleg dr. Mar­­quit Béla, az Orvosszövetség elnö­ke arra kéri a Szövetség barátait, hogy siessenek a még rendelke­zésre álló néhány jegyet megvál­tani. hogy azok a legmegfelelőbb kezekbe kerüljenek! A hagyományosan nagyszerű bálra az idén is Mayer János he­rendi porcellán-lerakata adomá­nyozta a door-prize-t: a mesés szépségű és nagyméretű hires Mária Terézia-huszárszobrot! A nagyértékü porcellán igazán mél­tó ajándék a patinásnevü cégtől, amely már évek óta adományoz­za az Orvosbál door-prize-ait. A bál nagy attrakciója kétség­telenül a kitűnőnek ígérkező mű­sor lesz. Jávor Pál, Csikós Eszter, Fejér György, Lena Gabriella: parádés névsor! S ha ehhez hoz­závesszük Bartal Jenő hires zene-, karát, amelyet a kitűnő Bartal személyesen vezényel, tökéletesen megrajzoltuk a várható siker ha­talmas körvonalait . . . Török Sophie és Nadónyi Zoltán halála (FEP) Török Sophie költőnő, Babits Mihály özvegye, január 31-én Budapesten elhunyt. Feb­ruár 2-án. temették el a Kerepesi­­temetőben. A gyászszertartást Sik Sándor piarista rendfőnök végez­te. Keresztury Dezső búcsúztatta a halottat. Február 3-án elhunyt Nadányi Zoltán, a finomtollu, halkszavu költő. Irótársai és tisztelői febru­ár 5-én kisérték utolsó útjára az Újköztemető halottasházából Február 26: Orvosbál!

Next

/
Thumbnails
Contents