Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-02-19 / 8. szám

AZ EMBER FEBRUARY 19, 1955 JÁVOR LÁSZLÓ [Párisi Panoptikuma A BALGA BELGA SZŰZ ) Akadnak néha az életben j olyan csodálatos lények, I akik eltűrik azt, hogy mel- i lükre borulva kizokoghas- I suk magunkat(Baltha- i zár, a kávéházi filozófus mondásaiból.) (1) A balga szűz belga volt és ha (türelmesen meghallgatnak, el­mondom honnan tudom ... A balga belga Pityu oldalán tűnt fel a Saint Germain kávéházainak környékén. Pityu magyar fiú volt és a kör­nyék divatos exisztencializmusá­­val nem törődött, exisztenciá­­réi szó sem lehetett, nem is kétes exisztencia, egyenesen exisztencia nélküli egyén volt Pityu. (2) "A hölgy viszont: • Az északi nők — ha fajilag nem keveredtek — kenderszőkék, ló­­fogukon fénylik a zománc, arcuk telt, testük erőteljes. Ezzel szem­ben a szóbanlevő belga kissé nyiszlett külsőt viselt, bubánatos arcát fakóbarna hajzat övezte s fejletlen szájpadlásából fogai fer­dén szuródtak ki, mint a szurágta ibarna tövisek. Legjellegzetesebb alkatrésze mégis a szem volt: vö­rös, gyulladásos, égő kis madár­szeme. Az ember arra gondolt: ezek a szemek örök sírásra kár­­lioztatottak. ’ Ha megölnének, akkor se jut­na eszembe a neve, oly személy­telen személy volt, talán neve se völt. Pityu úgy emlegette: a belga ISZÜZ. (3) Pityu, a magyar Pityu, észak tí­pusa volt, “egy” pesti szőke gye­rek a párisi kávéházban . . . kék szemével,' kék ruhájában “lova­golva” ült a kafanák széktámlá­jának dőlve az 1900-as évek di­vathóbortja szerint. (Lásd Faragó Géza egykori pesti plakátrajzoló művész ábrázolását: a kávéházi aranyifju a Törley-pezsgő előtt.) Pityu előtt nem “dőzsölt a pezs­gő,” mindennapi betévő falatunk a kávéházi abrak, a párolgó feke­te is csak távoli ábrándkép volt számára. Pityu azért dőlt a szék támlájának, mert ha ezt nem te­szi, az éhségtől leszédül a földre. (4) Eddig semmi cselekmény. Igaz. Ne tessenek türelmetlen közbe­szólással zavarni, mert rögtön ab­bahagyom ezt a modern Jancsi és Juliska-mesét. (5) Kérem szépen, a személyleüás­­sal némi jellemrajz - félét akart adni a szerző, most a helyszint, il­letve a színhelyet vázoljuk fel né­hány mesteri vonással. Szóval a tett színhelye a Le Flore-kávéház, a csodálatos oázis, az élet szennyes hullámain hajó­fedélzet, korállokon épült sziget, világra bukkant Atlantisz vagy— amit akarnak. Ez a kávéház ha Pócsmegyeren van, csak a kaszir­­nő miatt néznek be a hasas ló­­kupecek, de a Flore nem Pócsme­gyeren van, de nem ám . . . Pityu ott ült rendelés nélkül. Ká­vé helyett önmagát fogyasztotta, miközben belépett a kávéházba a belga lány. Körülnézett, kis riadt arcát a föld felé szegezve megin­dult a teremben s Pityu mellé te­lepedett le. Jött a pincér, felvette a rendelést, kávét hozott és kiflis-ALL STAR CONCERT március 12-én, szombaton este 8:30-kor A TOWN HALLBAN 123 West 42nd Street, New York City a MAGYAR ZSIDÓK VILÁCSZÖVETSÉGE rendezésében az izraeli magyar Social Center javára. Ceremóniamester: NICK KENNY, a "Daily Mirror" kolumnistája BÍRÓ sári zongoraművésznő EZIO PINZA világhírű operaénekes JOEY ADAMS komikus HARRY HERSCHFIELD humorista “THREE RADIO ACES” hires rádió-trió HERSKOVITS BÉLA nagynevű kántor GERTRUD RIBLA operaénekesnö BÁNÁT GÁBOR hegedűművész MURRAY AMSTERDAM rádiómüvész LLOYD REESE csodagyermek-énekes JOE FRANKLIN humoros előadó BOB SENETT hires TV-kómikus CATHY BASICK ‘Copacabana’ primadonnája SÁNDOR ÁRPÁD a zongoránál A jegyek árai: páholyülés $10 személyenként földszint 7.50 és 5, erkély-ülés 3 és 2 dollár. Koncertjegyek kaphatók: Mrs. Violet Speednél, 205 E. 78 St.; tel. LY 6-5047: Sunshine Oszkárnál, 49 W. 27 St.; tel. MU 4- 7448; Mrs. Margaret Görögnél. 98-50 63rd Drive; tel. TW 7- 7-8327 és irodánkban: 205 East 78th Street, tel. BU 8-8213. Tartsa fent ezt a dátumot. Művészi eseményben lesz része! kosarat tett a lány elé. Pityu bó­dultán nézte a kávét, a kosárba rakott kiflihalmot. Kegyedéknek fogalmuk nincs arról, hogy mi­lyen finom a párisi kifli, amit tejjel dagasztanak, omlós az és törékeny, mint egy szerelmes ifjú szív. Ilyen kifli láttára három na­pig tartó disznótor után is ösz­­szefolyik a nyál az ember szájá­ban. Képzeljék mit érzett Pityu?! Amikor a lakoma végétért, a bel­ga leányzó egy tábla csokoládét tett maga elé és falni kezdte ön­feledten. (6) A véletlen az élet szülőanyja— mondta Heltai. . . Veszedelmesen fogyott a csokoládé, Pityu törte a fejét: ho­gyan ismerkedjék meg gyorsan az önző nővel. Ha a nő cigarettát vesz elő tüzet ad. A nő nem vett elő cigarettát. Ha előkapja az öngyújtóját és rászól a nőre: “íme a tűz, gyújtson rá!” — ez hülye­ség. Ha elejti a zsebkendőjét, a nő nem veszi fel. A nő hátha nem ejti el a zsebkendőjét egy életen át? ... A csoki közben fogyott s Pityu egyre jobban gyűlölte a nőt. Végre dühösen rászólt: — Van önnek fogalma arról, hogy a csokoládé nagy mértékben való fogyasztása milyen káros a női szervezetre? — De nem az ilyen csokoládé! —tiltakozott a leányzó. — A pa­pa csokoládégyáros, pardon, ez világmárka, ön nem szereti a cso­koládét? — Tudja — fordult nagy ér­deklődéssel Pityu a csokoládé­­királykisasszony felé — én gye­rekkoromban Pesten olyan ház­ban laktam, ahol a pincében cso­koládégyár volt. Óriási katlanok­ban főzték, forralták, keverték a csokoládét. Az üzem piszkos volt és én megutáltam a csokoládét. — Je vous en prie, kóstolja meg! Pityu hagyta kéretni magát, végül egy egész táblát felfalt. (7) Ettől az időtől kezdve együtt voltak a szó szoros értelmében vett é d e s-kettesben, a kettest a cso­koládé tette édessé, öröm volt néz­ni az édes idillt. A lány étette Pi­tyut. mint madár a fiókáját. (8) Pityu a sok csokoládétól göm­­bölyödni kezdett. A lány is . . . (9) Pityu és a balga belga szűz el­tűnt. (10) Tegnap a Café Mabillon-kávé­­házban volt sürgős dolgom. Sür­gősen leültem egyik asztal mellé, hogy töprengjek azon, mit kezd­jek elrontott életemmel? Az ifjú­ság boldogan zajongott körülöt­tem, ők még nem tudják azt amit én: húsz év múlva leülnek a régi asztalok mellé s azt mondják: a világ már nem a régi, a kávéház megöregedett, hajh, húsz éve de más világ volt . . . A világ kávéházainak tükröző ablakvégében meglátjuk fakuló önmagukat, észrevesszük az élet elmúlását . . . A múltba révedező szemeimet hátulról befogta valaki. Megfor­dulok, a belga lány állt mögöt- j tem .... Sovány kis arca megtelt, mellén j feszült a blúz, csípője olyan lett, | mint az asszonyoké, akik kisbabát J várnak. Leült mellém, ült, ült1 szótlanul, végül szivszaggató zo­kogás közben csak annyit mon­dott: — Elhagyott. A mellemre borult, sirt, zoko­gott tovább. Könnyeitől vizes lett az ingem. Elővett egy tábla cso­koládét, letört belőle egy darabot és a számba tömte. Egy kétnyelvű Bács György barátommal ta­lálkoztam s beszélgettem a mi­nap. Gyurka igen érdekes és je­lentős karriert futott be, mióta vagy húsz évvel ezelőtt elkerült Magyarországról. Ültetvényszak­értő és British Guianatól Jamai­­káig termelte a cukrot, ananászt meg banánt. Legutóbb egy óriási angol cég 30,000 mérföldes útra küldte Afrikába, Madagaszkárba s a jó Isten tudja hová, hogy bi­zonyos lehetőségeket megvizsgál­jon s most indul British Guianá­­ba, ahol több mint 30,000 ember s 11 ültetvény lesz a keze alatt, ami jóval nagyob hatalom, mint mondjuk, egy békebeli magyar főispáné Gyurka sok érdekes dolgot me­sélt utazásáról s ültetvényes éle­téről, de engem legjobban talán az a két keserű és jellemző törté­net érdekelt, amelyet Ausztriából hozott haza, ahol kis téli vakációt töltött. Az egyik arról a két zsidóról; szól, akik hosszú idő után össze­­találkozn'ak az utcán. Nézik, né­zik egymást, mindkettő ismerős. — Mondja csak —szól az egyik — nem maga a Schwartz? — De igen — kiált föl a másik. — Maga pedig, ugye a Kohn? Az első bólint. — Hol is találkoztunk utoljára? — kérdi. — Auschwitzban, ugye? — Nem — mondja a másik. — Ott biztosan nem. Az első gondolkozik, aztán rá­vágja: — Akkor Buchenwaldban volt! — Persze, Buchenwaldban! — bólint a másik. Nézik egymást, hosszan, szomo­rúan, aztán az első felsóhajt: — Azok voltak a régi jó idők! Kell ennél tömörebb és megrá­zóbb összefoglalás a mai magyar életre vonatkozóan? A másik még cifrább. Kovács megy az utcán, amikor egyszerre szembe találkozik Laka­tossal. Nézi, aztán megállítja. — Mondja, Lakatos — kérdi tő­le — hogy van az, hogy maga ily elegánsan öltözik, a legjobb he­lyekre jár, a legcsinosabb nőkkel vacsorázik? Hiszen ha jól tudom, maga nyilas volt, nem igazolták, elbocsájtották az állásából? Ho­gyan csinálja hát? Lakatos körülnéz, aztán lehal­­kitja hangját: — Nézze, Kovács, maga jóba­rátom, hát megmondom. Én a ná­ci időkben eldugtam a háziura­mat, Buchbindert. Száz dollárt alkudtunk ki havonta. No és? Lakatos most már suttogva mondja: — No és . . . még nem mond­tam meg neki, hogy vége van! Kovács nézi Lakatost s a fejét csóválja: író naplójából — Nem szégyeli magát Laka­tos? így visszaélni egy szegény zsidó helyzetével? Ilyen lelkiisme­retlen csalást még nem hallot­tam! Lakatos lehorgasztja a fejét. — Hát tudja, kicsit én is igy érzek. ,» — Mondja meg neki! Vessen véget ennek a zsarolásnak! Lakatos bólint, hazamegy, le­megy a pincébe, kinyitja a titkos ajtót és azt mondja Buchbinder­­nek: — Nézze, Buchbinder, a Hitler meghalt, a S’zálasit felakasztot­ták, minden rendben van, elme­het. Buchbinder megköszöni Laka­tos jóságát s kisiet az utcára. Elő­ször a gyárához szalad. Be akar menni, vitája támad a portással, pár ifjúmunkás odagyül a lármá­ra, elverik, kidobják. Busan elbal­lag a rózsadombi villájához. Ott nagy tábla áll: “Sztahanovisták otthona.” A régi házmesterétől kérdi, mi történt, de egy-kettőre ismét bajba kerül, el-agyabugyál­­ják s kirúgják. Buchbinder elhatározza, hogy a rabbitól kér tanácsot és felvilágo­sítást. A Dohány-utcát alig is­meri meg, hát odamegy egy ren­dőrhöz, megkérdezi, hol a rabbi­­nátus. I —Mit, maga reakciós, pluto­­demokrata, összeesküvő gazem­ber! — kiabálja a rendőr. — Ma­ga rabbit keres? Nem tudja, hogy a népi demokráciában nincs he­lye a tömegek ópiumának, a val­lásnak? ««.J Azzal lesóz egyet-kettőt Buch­­bindernek. Az megfordul, vissza­megy Lakatoshoz a pincébe s azt mondja: — Nézze, Lakatos, ha maga stájgerolni akar, mondja meg őszintén, de ne csináljon ilyen bu­ta vicceket velem! Ez a legfrisebb s véresen igaz pesti történet. TÁBORI PÁL MINDENNEMŰ OKMÁNYT MINDEN NYELVEN. TECHNIKAI ÉS TUDOMÁNYOS MÜVET FORDÍTOK. Tanítok grafológiát, angolt és tanácsot adok social security- és adóügyekben. DR. BARABÁS bírósági tolmács 25 E. 99 St. New York City Apt. 3-E SA 2-3888 Megérkezett! Már kapható! A FEISS, IDEI, IMPORTÁLT Magyar Here-szalámi (Hollandiából) — CSAKIS NÁLAM KAPHATÓ! — MOST JELENT MEG 1955-ÖS, LEGÚJABB nagy, képes árjegyzékem! Bárkinek, bárhová, ingyen küldöm. Jöjjön be személyesen! Vigyázzon a címre! PAPRIKÁS WEISS IMPORTER 1504 SECOND AVE. (Dept. N.) NEW YORK 21, N.Y. (a 78 és 79-ik utcák között) Telefon: BU 8-6117

Next

/
Thumbnails
Contents