Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-24 / 30. szám

JULY 24, 1954 AZ EMBER 3-ik oldal AZ IFJÚSÁG KÉRDÉSE Minél hosszabbra nyúlik az emigráció, annál nagyobb figye­lemmel kell fordulni a magyaror­szági fiatalság feléi Szembe kell nézni ezzel a kérdéssel — s ahogy szaporodik az emigráció éveinek száma. Ugyanúgy növekszik ennek a kérdésnek fontossága: —mi is lesz a hazatérés után? Mi lesz .azokkal a munkásifjakkal, akiket a munkapadok mellől vett ki a kommunista párt és küldött fő­iskolákba, katonai akadémiára stb., majd behelyezett vezető po­zíciókba? Mert az a demagóg ál­­litás, melyet az emigrációban egyes körök nagyon is terjeszte­nek, hogy t.i. “ha hazamegyünk, újból átvesszük a vezetést, a pro­lik meg visszamennek a gyárba,” már szinte eleve megerősiti a fel­­szabadulás utáni időben a föld­alatti illegalitásba menekülő kom­munisták sorait. Mi sem termé­szetesebb, hogy az ilyen magatar­tás csak a kommunisták malmára hajtaná a vizet. Fontos kérdés ez már az emig­rációban, habár érthetetlenül ke­rülik ezt a témát. Nem szabad fi­gyelmen kivül hagyni, hogy eddig minden diktatórikus rezsim igye­kezett megszerezni az ifjúság fe­letti befolyást s arra támaszkod­va fenttartani az uralmát. Igen élénken él még az emlékezetem­ben a kommunisták erőlködése 1945-től, hogy az ifjúságot meg­szerezzék maguknak, először ár­tatlan hangzású név alatt (MA­­DISZ) tánccal, szórakozással és csak igen elvétve politikával. Nem értek célt. Erre a Szakszervezeti Tanács keretében működő Szak­­szervezeti Ifjúmunkás Tanácson -belül-igyekeztek még erőszak árán is kulcspoziciókat elfoglalni. Éles és kemény harcot kellett folytatni a szakszervezetek szociáldemok­rata tagságú ifjúsági titkárainak a kommunisták ellen, akik az ak­kori Szaktanács főtitkárát, Kossá Istvánt is a hátuk mögött tudhat­ták, mog a szoci-ifiknek még sa­ját pártjukon belül is hadakozni kellett a későbbi pártárulókkal. (Szakasits, Marosán stb.) A Szak­­szervezeti Tanács köpenyege alatt vitték a fiatalokat közgazdasági főiskolákba, hol nem is annyira a szakkérdéseken, mint inkább a párt-ideológián volt a főhangsuly. Igen sok esetben nem több mint 2-3 hónapos tanfolyam után eze­ket az ifjakat — látva, hogy nem a legrátermettebbeket sikerült megfogniok — bedugták jólfize­tett magas pozíciókba kirakati bábunak s hiába volt minden til­takozás az ellen, hogy a szabad szakszervezet nevében kommunis­ta párt-janicsárokat nevelnek, nem lehetett semmilyen célt elér­ni, mert azonnal a münkásegység megbontásának vádját verték a felszólaló fejéhez, vagy azt, hogy jobboldali szociáldemokrata. Saj­nos ez a körmönfont csapda igen sok értékes fiatalt megfogott. Ért­hetően bántotta igen sok ifjú­munkásnak az önérzetét, hogy oly ifjak kerülnek 2-3 hónapos tanfo­lyam után vezető helyekre, akik azelőtt nem a legjobb hirnévnek örvendtek s ha megszólták a hoz­zá nem értésüket, pöffeszkedve hivatkoztak a kommunista pártra. Hiába volt minden igyekezetünk lebeszélni az értékesebb fiatalokat a “beugratástól,” igen sokan, mentek az ilyen tanfolyamokra, mivé) azok nem kommunista, ha­nem szakszervezeti cégér alatt működtek. Akkor még ilyen csalárd utón fogták a fiatalokat. Később, mi­kor már az összes pártot felszá­molták s azok vezetőit, akik nem voltak hajlandók társutas-szere­­pet vállalni, börtönbe küldték vagy emigrációba kényszeritették, akkor már pártutasitásra küldték a fiatalokat [kommunista főisko­lákba, ha akartak menni, ha nem. Sajnos, ma már a kisdedóvótól kezdődően mérgezik az ifjúság lelkét a bolsevista tanokkal és igyekeznek elhitetni az ifjúsággal, hogy az emigráció vagy nyilasok­ból vagy imperialista - kapitalista cselédekből áll, akik újból a feu­­dalista - kapitalista rendszert akarják meghonosítani Magyar­­országon. Mi sem természetesebb, mint hogy az olyan felelőtlen ki­öntéseket, hogy: “vissza a pro­likkal a gyárba!”, azonnal kihasz­nálják a kommnuisták, persze jól eltúlozva, hogy az a hivatalos emigráció álláspontja. Ez zavart és bizalmatlanságot idéz elő az otthoniak között. Igen sok ma­gyarországi levél hangjából csen­dül ki olyannányu érdeklődés: mi lesz és hogy lesz a felszabadulás után; azok a jelenleg vezető ál­dásban levők (nem politikai veze­tők), akik nem teljesértékü isko­lázás után kerültek mostani he­lyükre, nem lesznek-e valóban teljesen háttérbe szoritva a kom­munista rezsim alatti iskolázottsá­guk s fiatalságuk címén? Igen jó lenne, ha már most itt az emig­rációban valamilyen bizottság összeülne' és ezt a fontos kérdést letárgyalná s azt hazafelé propa­gálná, ellensúlyozva a kommunis­táknak és a kommunisták mal­mára dolgozó emigránsoknak ok­talan propagandáját. Rendkívül hasznos lenne, ha a felelős hely felelős vezetői végre kinyilatkoz­­nák, hogy az emigrációban is vi­gyázunk a demokratikus vívmá­nyokra, az üzemi alkotmányra ■stb. Nem elég nagy vonalakban vázalni valamit, azt pontosan és érthetően kell kinyilatkoztatni. Egy Uyen határozott megnyilat­kozásnak épp úgy szólni kell azok felé, akiknek itt kint az emigrá­cióban a “majd megmutatjuk, ha hazamegyünk” az álmuk és szólni kell megnyugtatóan hazafelé is, mind az idősebb, mind a fiatalabb munkások felé. Hiszem, hogy megnyugtató és kielégítő választ kapni az otthoni fiatalság ezekre a kérdésekre az emigrációtól. SCHÖLLER JÓZSEF NYILAS ÉS KOMMUNISTA ÖLELKEZÉS * ERDÉLYI JÓZSEF KÖRÜL Erdélyi József költőt, a Szála­­si-időkben nyilassá züllött pog­­romuszitót a háború után bör­tönre Ítélték. Amikor a bolseivsta söpredék átvette a hatalmat, a börtönben lévő foglyok politikai átnevelése is megkezdődött. A nyilas banditák amikor börtönü­ket elhagyták, mint megtért bol­­sevikik léptek át a másik börtön­be, amit népidemokráciának ha­zudik a moszkvai propaganda. Erdélyi József, a nyilas költő, mint megtért vörös-bárányka irt verset a budapesti “Csilíag” cimü irodalmi propaganda lapba s első jelentkező versében helyet kért a magyarországi Írók között. Erdélyi, — aki egykor az átko­zott liberális és zsidó lapokban valóban remek költeményeket irt, — most nem találta meg a hang­ját. “Fogadják el a verset — dö­cögte, — mint szivéből tépett ibo­lyát.” Most újra megszólalt az egy­kor vérvádra uszító költő. “Ré­gen” cimü versében mossa véres kezét, arra hivatkozik, hogy egy­koron, a Szálasi-féle boldog lova­gi idők előtt őt toloncházba vit­ték, mint — kommunistát. A múltból előkapart “érdemét” igy rímeli meg: RÉGEN . . . ... a költő, az uj, a népi, gyalogol Pesttől Szegedig, ott elfogják, mint kommunistát s a toloncházba vitetik . . . Én voltam az az ifjú költő, az uj, a népi, én valék, remélem, hogy fiára ismer, költőre bennem még a nép. i Költői közt a legkisebb bár, a legutolsó hadd legyek, — népi [költő . . . Hisz én viseltem elsőnek ezt a . . . gúnynevet . . . ! A költő, az “uj, a népi” elin­­; dúlt tehát Pestről Szegedr-e s ott tömlöcbe vetetik vala, mert kom­csi-gyanús vala. Ezután könnyen megértjük, hogyan lehetett nyi­las, hiszen kommunista volt s mi­vel jó nyilas volt, derék bolsi is lett belőle. Erdélyi gusztustalan alakja kö­rül most megindult a nyilas-kom­munista szimpatizánsok ölelkezé­se. Mind a magáénak vallja ezt az egy.kor tehetséges, de szennyes jellemű vértollnokot. A jobboldali nyomtatványok — azok amelyek annyira jobbra he­lyezkedtek el, hogy már ideoló­giájukban és erkölcsükben a bol­si fronthoz tartoznak — közlik Erdélyi versét és nyíltan vagy su­nyi módon a sorok között védel­mükbe veszik. Ha Erdélyi Józsefnek sikerülne átszökni a Vasfüggönyön, itt a vállukra emelnék a nyilasok. Igaz, hogy Szegeden, a Nagy Gondolat darutollas honában kommunista-gyanus volt, de az régen volt s abban az időben a .költő, “az uj, a népi”, ifjú vala. De később, amikor érett népi lett, megtalálta a helyes utat: rendes szellemi tömeggyilkos lett belő­le .. . Minthogy több levél s köztük néhány kézirat is az utóbbi időben elkallódott vagy ké­sedelmesen jutott el hozzánk, ezért mindenkit kérünk, hogy mindennemű levelet s egyéb postai küldeményt — ideért­ve a közlésre szánt kézirato­kat is — minden esetben az alábbi címre irányítsanak: “Az Ember” 326 East 79 St. New York 21, N. Y. Vigyázat! Mázolva! Postán küldött propaganda- zuhataggal árasztják el Amerikát a demokrácia és szabad élet ellenségei A külföldről érkező újság-, fo­lyóirat- és könyvcsomagok legna­­gyobbrészben New York Cityn át kerül az Egyesült Államok te­rületére. Mintegy 75 százaléka a küldeményeknek nem angol nyel­vű, igy természetesen a posta és a vámkirendeltség jó néhány fordí­tót alkalmaz; az ő jelentésükből készült szakvélemény dönti el az idegenből küldött egyéni vagy tö­megnyomtatvány sorsát. Az ide­­gennyelvü küldeményeknek fele — orosz! Ez a száraz statisztikai adat is bőséges magyarázat arra, miért olyan fontos, hogy ezeket a nyomtatott póstaküldeményeket, illetve nagyobbrészt közönséges bolseviki t propaganda - anyagot gondosan átnézzék az arra hiva­tottak. Jellemző a fokozódó vörös propaganda-offenzivára, hogy a postaigazgatóság washingtoni fő­hivatala a minap ismét két uj fordítót kért be sürgősen, mert a rendes személyzet egyszerűen nem bírja el a tempót. Tonna­­számra érkezik kommunista-gya­nus “Printed Matter’-feliratu olvasnivaló, amiből kb. 1,000 kü­lönféle mintát küldenek fel ha­vonta Washingtonba. Rengeteg ilyen küldemény soha nem kerül a postaládába, mert Amerikában törvény van az alábbi nyomtatott postai küldemények ellen: 1) Amelyek lázadásra és felkelés­­uszitanak; 2) Amelyeket a kormány közön­séges uszító propaganda - esz­köznek ítélt; 3) Amennyiben a fenti propa­ganda nyomtatványokat nem az igazságügyminisztériumnál idegen ügynököknek regiszt­rált személyek, avagy az USA- ban lévő követségek, diploma­ták kapják. Az 1938-as idegen ügynököket regisztráló törvény pontosan meg­határozza, hogy mit tart Amerika ártalmasnak és veszélyesnek a külföldi postaküldeményekből. A jelenleg beözönlő idegen pro­paganda-anyag túlnyomó része a szélsőbaloldali, bolsevista eszmét hirdeti. Még a legártalmatlanabb szakfolyóiratok (ballet, sport, ha­lászat-vadászat, bélyeggyüjtés, a­­vagy sakkozás, házimunka, állat­­tenyésztés stb.) is tele vannak mérgező, hazug propagandával! A “hideg háború” a propagan­da értékét jelentősen megnövelte és természetes, hogy a nyugati szabad országok sem nézik tétle­nül a diktatúrák uszító és mérge­ző, egyre szisztematikusabbá váló munkáját, hanem minden alkal­mat megragadnak arra, hogy első­sorban a Vasfüggönyön túl élő népekkel minél gyakoribb és ál­landóbb érintkezést létesítsenek (főleg rádión keresztül); má­sodsorban, hogy az európai, ázsiai és más kontinensbeli bolsevista propagandanyagból minél többet küldjenek Amerikába, mert az el­lenpropaganda igen fontos fegy­vere az — különösen rádión — a­­mikor a hazug cikkeket és annak elferdített beállításait pontról­­pontra döntik meg a szabad nem­zetek arra kijelölt intézményei. Katherine St. George, (Tuxedó Park, N. Y.-i republikánus képvi­selő) most nyújtott be egyébként egy drasztikus törvényjavaslatot, amely megvonná a felforgatást és lázadást hirdető nyomtatványok­tól a kedvezményes 2. és 3. osztá­lyú olcsó tarifát. Érdekes megjegyezni, hogy pro­­pagandairásokat elsősorban olya­noknak küldenek, akiknek nevét és címét valamelyik amerikai lap­ban lehozták: szakszervezeti ve­zetők, tanárok, újságírók, papok esnek ebbe a kategóriába. Termé­szetesen a koreai hadifoglyok szü­lei is bőségesen kaptak ezekből a a izgató, felforgató olvasnivalókból, bár a küldött anyag legnagyobb részét — mint törvénybe ütköző postai cikket — nem kapták meg a címzettek. A bolsevista nyomtatványokkal természetesen egyazon elbírálás alá esnek a náci-propagandát terjesztő nyomtatványok is; ezek is szép számmal szerepelnek a postaküldemények között. Folyó­iratok, hetilapok, alkalmi kiadvá­nyok a legkülönfélébb nyelveken, terjesztik a náci-mételyt, a faji és felekezeti uszítást, a demokrá­cia tagadását, az amerikai ideálok ócsárlását. Ezek ellen is el lehet járni a fenti törvény intenciói szerint s ha a postaigazgatóság megállapítja a szövegük felforga­tó szándékú tartalmát, megvon­hatják ilyen nyomtatványoktól — beleértve az újságokat is — a pos­tai szállítás jogát. HELYESÍRÁSBÓL kell FELVÉTELI VIZSGÁT TENNI A FŐISKOLÁN (FEP) A magyarországi egyete­meken és főiskolákon megkezdőd­tek a felvételi vizsgák. A vizsga sikere elsősorban attól függ, hogy a jelentkező eléggé proletár szár­mazású és lelkes kommunista, meggyőződést mutat-e. Az Építő­ipari Műszaki Egyetemen a je­lentkezőket a DISZ tagjai fogad­ják és a várakozás ideje alatt el­beszélgetnek velük. Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán is — a Magyar Távirati Iroda je­lentése szerint — “a felvételizők­kel a bizottság tagjai elbeszélget­nek családi körülményeikről.” Itt “minden szakon helyesírási dol­gozattal kezdődik a vizsga, majd szakdolgozatot írnak.” Nemrég még egy elsőosztályos gimnázistára nézve is szégyen volt, ha helyesírási hibát követett el. Elképzelhető a mostani közok­tatás nívója, ha a főiskolán is he­lyesírásból kell vizsgázni ..... Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, peni­­cilin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYAR­­ORSZÁGBA is, ahová az orvos­ság mellé magyarnyelvű utasí­tást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!* Telefonál­jon, írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.U. 3-4-ig és 5-től 6.15-ig WLIB (1190 ke.); vas. 12.30-2- ig WBNX-en és szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. HOLLÓS BÖZSI angol-magyar, magyar-angol fordítási, emigráció» ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésén), 55 West 43 St. New York 18, N. Y. <Roon> 1016) Telefon: LO 4-3618

Next

/
Thumbnails
Contents