Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-10 / 28. szám

♦

0 a NOIDIUHSUI

_ — »W rW- L

GÖNDÖR F&RMNC POUTLKAIMEULAPIA

es erősítse az antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: “AZ EMBER”-t

♦

“THE iff AN/9 FERENC G ON DOR 'S POLITICAL WEEKLY

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post office at New York, N. Y„ under the Act of March 3, 1879

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y.

EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168

— Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents —

VOL. XXVIII — No. 28 .401 NEW YORK. N. Y„ jULY 10, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

Kigyógyulnak?

A “SZABADSÁG NAPJA’- LEVÉL EGY ÖREGAMERIKÁS MAGYARHOZ -Kétíves barátom!

Most, hogy a jól megérdemelt nyugalomba vonulva leköltöztél a napsugaras Floridába, engedd meg, hogy "Az Ember”-ben küldjem el válaszomat a leveledre, mivel többé-kevésbé közügyekről lesz benne szó.

Talán még emlékszel, mikor én mint kéthetes amerikás munkáért jelentkeztem a gyárban ahol te is dolgoztál. Az irodában a személyzeti főnök sehogyan sem akarta megérteni "budapesti dialektusom” és tolmácsnak téged kértek fel. Csak annyit kérdeztél: "tanultad fiam a szakmát vagy csak begyakoroltad?” Megmutattam a segédlevelem, mire annyit mondtál: “látom, négy évig tanultál, ne busulj, fel vagy véve.” Gyors beszélgetés a főnökkel és már mondtad is, hogy másnap reggel jelentkezzem a gyárban. Csak másnap tudtam meg, hogy a tool-room vezetőmunkása — foreman-je — te vagy és a te kezed alatt dolgozom.

Hosszú hetekig csak a munkáról s a szerszámokról beszélgettünk, majd egyszer szóbakerült, hogy igen sok volt nyilas került be az U.S-A. területére, akik letagadták viselt dolgaikat a kivándorlást intéző szerveknél. Hozzátettem: hogy itt majd ugyancsak lesz velük bajunk.

Azt válaszoltad: nézd,- olyan kevesen vagyunk úgy is mi magyarok, meg kell nekik tehát bocsájtani. Valaki a napokban is mutatott kettőt, akik odahaza nácik voltak és itt egészen rendesen viselkednek, résztvesznek az egyleti és egyházi életben és kiveszik részüket minden munkából. Itt Amerikában, látva a demokratikus élet előnyeit, kigyógyulnak majd a betegségükből . . .

Ez történt 1951 szeptemberében, nem is esett több szó róluk, de mintegy félév múlva váratlanul azt kérdezted: mondd, valóban a nemzet 99 százaléka a nyilasok mögött állt 1944-ben és valóban csak a zsidók vettek részt az ellenállási mozgalomban? Igen hirtelen kaptam fel a fejem, azonnal tudtam, hogy valamelyik "gyógyulandó” betegeddel beszéltél. A munka befejezése után elmondottam, hogy az ellenállási mozgalomban éppenugy résztvettek a keresztények, mint a zsidók, mert ott csak magyarok voltak, társadalmi és és felekezeti különbség nélkül: magasrangu katonatisztek, egyszerű katonák, politikusok, ujságirók, munkások és parasztok egyaránt, akik az első pillanattól kezdve féltették hazánkat a náciktól. Beszéltem Bajcsy-Zsilinszky Endréről, aki az ellenállási mozgalom vezetője volt s akit a nyilasok olyan aljasul kivégeztek 1944 karácsonyakor Sopronkőhidán. Beszéltem a vérgőzös "hazafiakról”, akiknek más dolguk nem volt, mint az erőszakkal kezükbe került hatalomban,tobzódva egymásután meggyilkolni a valóban legjobb hazafiakat és az embereket csorda-módra terelni a biztos halálba. Hivatkoztam arra, hogy a te betegeid valóban az utolsó csepp vérig harcoltak a kommunizmus ellen, csak épen nem a saját, hanem a mások utolsó csepp véréig, sőt amikor látták, hogy már senki nem akarja folytatni a kilátástalan harcot, akkor behozták a hires rendeletüket, amely szerint mindenki felkoncolandó, aki az ő rendszerük ellen van és nem hajlandó az életét feláldozni a becstelen ügyért.

Nem egészen egy hónap múlva nyugalomba vonultál 35 évi becsületes munka után, majd leköltöztél Floridába, igy csak levelek utján tudtunk érintkezni. Most irod. öt napig itt voltál Jerseyben a fiadnál, fel akartatok keresni, de nem voltam itthon s igy ismét csak levélben érdeklődsz. Igen sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, de mint tudod, a gyár délre költözik és vittük az értékes gépeket felszerelni. Mikor hazajöttem, mindjárt elszaladtam fiadhoz, remélve, hogy még megtalállak. Sajnos mást találtam ott, nem téged. Az egyik "beteged” volt ott, aki engem nem ismert, csak annyit hallott, hogy én is ujamerikás vagyok. Ez éppen elég is volt neki, mert mint mondotta: “magát is pontosan érdekelni fogja a dolog ami végett ittvagyok, t.i. az U.SjA. területén muszáj egy teljesen keresztény lapot indítani és annak az alapjára lesz egy kis gyűjtés.’”

Először hagytam beszélni, majd utána csendesen megkérdeztem: vájjon a délamerikai lap, melynek a “mártír” Szálasi. az eszményképe, az az ő szemében tisztességes lap? Hüjh, kaptam én akkor, hogy én is annak a kommunista, hazaáruló, zsidóbérenc Nagy Ferencnek vagyok a fullajtárja, aki a háború után a “legjobb magyar hazafiakat végeztette ki, vagy küldötte Szibériába.” Csak annyit kérdeztem tőle: személyesen meggyőződött-e odahaza 1945 áprilisa után ezekről a dolgokról? Azt felelte, hogy nem vett részt ezeknél az eseményeknél, mivel 1945 márciusában átmenekült Németországba és már vissza sem ment Magyarországba. Azonnal a szemére vetettem, hogy igazán felháborító, hogy olyan emberek előtt beszél igy, kik csak a szüleiktől hallottak az óhazáról s akik közül igen sokan az

életüket áldozták a2«rt, hogy Európát és benne hazánkat is megszabadítsák a náci fenevad gyilkos terrorjától, nem beszélve arról, hogy a “hazaáruló” Nagy Ferenc volt az, ki a nyilast* által elhajtott fiatalok ezreit hozta haza a francia és belga bányákból, ahova az “igazi hazafiak” lehetetlen propagandája üldözte őket. A maguk szemében — folytattam tovább— aki az igazi demokráciát választja, mint egyetlen lehetséges életformát, csak hazaáruló lehet . . . Csak még arra szeretném a figyelmét felhívni, hogy Nagy Ferenc engem személy szerint nem is ismer; habár mindketten a demokratikus Magyarországért küzdünk, ki-ki a maga tehetsége és hozzáértése szerint, nem egy párt kötelékében, mivel én a Szociáldemokrata Pártnak voltam és vagyok a tagja.

Ezután még elmondtam a fiadnak, hogy milyen gáládul intézték el a nyilasok azt, akiről tudták, hogy demokrata érzelmű és hogyan végezték ki Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Mónus Illést stb. akiket ugyancsak nem lehetett vádolni avval, hogy kommunisták s a bűnük csak annyi volt, hogy nem kellett nekik semmilyen diktatúra és magyarok mertek lenni akkor .amikor a valóban hazaáruló nyilasok a nemzet megkérdezése nélkül, német szuronyok hegyén hatalomra tolakodtak, mint most a kommunisták.

Bizony a “gyógyulandó” beteg erre habzó szájjal ugrott nekem s azt ordította: Mit? Bajcsy-Zsilinszky mártír volt? Hazaáruló senki volt, aki elárulta az angoloknak a nemzetet, mikor élet-halálharcát vívta a kommunizmus ellen, én csak tudom, hiszen ott voltam a kihallgatásánál, százszoros halált érdemelt!

Teljesen megdermedtem: ilyesmi lehetséges? Nem hogy percenkint áldaná a Mindenható jóságát, hogy az ilyen ocsmány bűnért nem a jól megérdemelt börtönben, hanem itt van Amerikában és igyekezne vezekelni a bűneiért, itt még dicsekszik vele!

Felálltam, hogy távozom, de fiad nem engedett, hanem udvariasan megkérte a “gyógyulandó beteget”, hogy távozzék és lehetőleg többé ne lépje át a ház küszöbét.

Igen sajnálom, hogy ilyen hírekkel zavarom nyugalmad, de sajnos a “betegek” a jó szándékot arra használták fel, hogy amerre csak megfordulnak, igyekeznek a gyűlöletet elhinteni magyar és magyar között.

A mielőbbi viszontlátásig üdvözöl:

SCHÖLLER JÓZSEF

megünneplése

a newyorki Szabadság-szobornál

A Free Europe Committee július 1-én rendezte meg az évenként rendszeresíteni kívánt “Szabadság Napjá”-t a Manhattan lábánál elterülő kis szigeten, a gigantikus Szabad ság-szobor körüli térségen. Az ünnepség egybeesett a Szabadság-szobor ajándékozásának hetvenedik évfordulójával; a francia nép ugyanis ezelőtt 70 évvel adta ajándékba a hires szobrot az. amerikai népnek, hogy az örök időkre szimbolizálja az emberi szabadságjogukat.

A közép- és keleteurópai menekült politikusok igen nagy számmal jelentek meg az ünnepségen, hogy közös deklarációban hitet tegyenek népeik szabadságvágya mellett. Magyar részről a Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizottságának minden New Yorkban időző tagja megjelent: Peyer Károly, Pfeiffer Zoltán, Kállay Miklós, Barankovics István, Bakách- Bessenyey György. Fábián Béla. Megjelent Bartha Albert volt honvédelmi miniszter. Homlok Sándor volt altábornagy, Anti Ödön volt országgyűlési képviselő, dr. Deák Zoltán és Weber Tibor hírlapírók; a Nemzeti Bizottmány részéről; Horváth Péter, dr. Telegdy György, Acsay László, dr. Hahn Sándor, Horányi Tibor, ezenkívül az emigráció több más tagja. Varga Béla, a Nemzeti Bizottmány elnöke hivatalos ügy-Soviet oppression will fall. Our lifetime will be the graveyard ol

tyranny!

Our cause of freedom is one with the cause of all free -peoples. Our home countries in Central and Eastern Europe, exploited by Soviet colonialism, are oppressed by Communist tyrants, as are all peoples from the White Sea to the Pacific. Let the Soviet tyrants, who chose Lening above God, remember that they were taught that aggression and colonialism mark the beginning of the inevitable end of empire. Communist aggression and colonialism, masked as revolution, seek with false promises to extend the Soviet conquest of humanity! Emissaries waving false banners of peace are now recognized as quislings who represent Communist aims for world domination.

Free modern science and technology have given the mankind the means to create through a common effort and understanding a civilized society liberated from misery and squalor, a concert of free men deeply rooted in good will, democracy and respect for the individual and his Creator. Such a union is dedicated to the proposition that man shall be the master not the servant of the state or the machine; that science and the state shall be implements for establishing a civilized free society. Our platform for such a society is based on these freedoms:

ben New Yorkon kívül tartózkodott.

Rövid beszédek után — melyek sorában Jean deLagarde, a newyorki francia főkonzul is felszólalt — Whitney H. Shepardson, a Free Europe Committee elnöke mondott kiemelkedő beszédet, hangoztatván a nap jelentőségét; a menekült politikusok nevében pedig Vaclovas Sidzikaukas, a Szabad Litvánia Bizottság elnöke foglalta meggyőző szavakba a leigázott népek olthatatlan szabadságvágyát.

Horváth Péter, a Nemzeti Bizottmány tisztviselője olvasta fel az alábbi ünnepélyes deklarációt:

We, exiles from the captive countries of Europe and our steadfast friends of the free world, are convinced that the days of Communist tyranny are numbered and the millions it now enslaves will be free. Every effort in this past half-century to rob man of his hard-won freedom has been defeated. Hitler"s dictatorship—planned to last a millenium —endured scarcely more than a decade, the tyrannies over the Italian and Japanese peoples, little longer. Minor dictators in our own countries have perished. Just as all past tyrannies have perished, so

Freedom of e'ery individual from domestic tyranny and exploitation;

Freedom of every nation from imposed foreign rule; and Freedom of mankind from the hazards of war, conquest and economic crisis, achieved by the free association of nations.

On such principles the future of our countries will be built, retaining those inalienable rights granted to mankind by the Grace of Almighty God. The experience of twenty years has taught the peoples of Europe that no single European state is self-sufficient, and that neither individuals nor nations can survive without manifold forms of voluntary cooperation. *(

The free world now knows clearly that Soviet colonialism constitutes a threat to every person and every nation. The determination of the free world to meet this aggression was expressed at the Bermuda Conference in December of last year when the Western powers, France, Great Britain and the United States, who now represent the bulwark of freedom1 and democracy, issued a historic statement declaring their determination that the enslaved countries of Central and Eastern Eur-