Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-10 / 28. szám

♦ 0 a NOIDIUHSUI _ — »W rW- L GÖNDÖR F&RMNC POUTLKAIMEULAPIA es erősítse az antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: “AZ EMBER”-t ♦ “THE iff AN/9 FERENC G ON DOR 'S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post office at New York, N. Y„ under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168 — Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents — VOL. XXVIII — No. 28 .401 NEW YORK. N. Y„ jULY 10, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Kigyógyulnak? A “SZABADSÁG NAPJA’- LEVÉL EGY ÖREGAMERIKÁS MAGYARHOZ -Kétíves barátom! Most, hogy a jól megérdemelt nyugalomba vonulva leköltöztél a napsugaras Floridába, engedd meg, hogy "Az Ember”-ben küld­­jem el válaszomat a leveledre, mivel többé-kevésbé közügyekről lesz benne szó. Talán még emlékszel, mikor én mint kéthetes amerikás munká­ért jelentkeztem a gyárban ahol te is dolgoztál. Az irodában a sze­mélyzeti főnök sehogyan sem akarta megérteni "budapesti dia­lektusom” és tolmácsnak téged kértek fel. Csak annyit kérdeztél: "tanultad fiam a szakmát vagy csak begyakoroltad?” Megmutat­tam a segédlevelem, mire annyit mondtál: “látom, négy évig ta­nultál, ne busulj, fel vagy véve.” Gyors beszélgetés a főnökkel és már mondtad is, hogy másnap reggel jelentkezzem a gyárban. Csak másnap tudtam meg, hogy a tool-room vezetőmunkása — foreman-je — te vagy és a te ke­zed alatt dolgozom. Hosszú hetekig csak a munkáról s a szerszámokról beszélgettünk, majd egyszer szóbakerült, hogy igen sok volt nyilas került be az U.S-A. területére, akik letagadták viselt dolgaikat a kivándorlást in­téző szerveknél. Hozzátettem: hogy itt majd ugyancsak lesz ve­lük bajunk. Azt válaszoltad: nézd,- olyan kevesen vagyunk úgy is mi ma­gyarok, meg kell nekik tehát bo­­csájtani. Valaki a napokban is mutatott kettőt, akik odahaza nácik voltak és itt egészen rende­sen viselkednek, résztvesznek az egyleti és egyházi életben és kive­szik részüket minden munkából. Itt Amerikában, látva a demokra­tikus élet előnyeit, kigyógyulnak majd a betegségükből . . . Ez történt 1951 szeptemberé­ben, nem is esett több szó róluk, de mintegy félév múlva váratla­nul azt kérdezted: mondd, való­ban a nemzet 99 százaléka a nyi­lasok mögött állt 1944-ben és va­lóban csak a zsidók vettek részt az ellenállási mozgalomban? Igen hirtelen kaptam fel a fejem, azonnal tudtam, hogy valamelyik "gyógyulandó” betegeddel beszél­tél. A munka befejezése után el­mondottam, hogy az ellenállási mozgalomban éppenugy résztvet­­tek a keresztények, mint a zsidók, mert ott csak magyarok voltak, társadalmi és és felekezeti kü­lönbség nélkül: magasrangu ka­tonatisztek, egyszerű katonák, po­litikusok, ujságirók, munkások és parasztok egyaránt, akik az első pillanattól kezdve féltették ha­zánkat a náciktól. Beszéltem Baj­­csy-Zsilinszky Endréről, aki az ellenállási mozgalom vezetője volt s akit a nyilasok olyan aljasul ki­végeztek 1944 karácsonyakor Sop­ronkőhidán. Beszéltem a vérgőzös "hazafiakról”, akiknek más dolguk nem volt, mint az erőszakkal ke­zükbe került hatalomban,tobzód­va egymásután meggyilkolni a valóban legjobb hazafiakat és az embereket csorda-módra terelni a biztos halálba. Hivatkoztam ar­ra, hogy a te betegeid valóban az utolsó csepp vérig harcoltak a kommunizmus ellen, csak épen nem a saját, hanem a mások utolsó csepp véréig, sőt amikor látták, hogy már senki nem akar­ja folytatni a kilátástalan harcot, akkor behozták a hires rendeletü­­ket, amely szerint mindenki fel­koncolandó, aki az ő rendszerük ellen van és nem hajlandó az éle­tét feláldozni a becstelen ügyért. Nem egészen egy hónap múlva nyugalomba vonultál 35 évi be­csületes munka után, majd leköl­töztél Floridába, igy csak levelek utján tudtunk érintkezni. Most irod. öt napig itt voltál Jerseyben a fiadnál, fel akartatok keresni, de nem voltam itthon s igy ismét csak levélben érdeklődsz. Igen sajnálom, hogy nem tudtunk ta­lálkozni, de mint tudod, a gyár délre költözik és vittük az értékes gépeket felszerelni. Mikor haza­jöttem, mindjárt elszaladtam fi­adhoz, remélve, hogy még megta­lállak. Sajnos mást találtam ott, nem téged. Az egyik "beteged” volt ott, aki engem nem ismert, csak annyit hallott, hogy én is ujamerikás vagyok. Ez éppen elég is volt neki, mert mint mondotta: “magát is pontosan érdekelni fog­ja a dolog ami végett ittvagyok, t.i. az U.SjA. területén muszáj egy teljesen keresztény lapot in­dítani és annak az alapjára lesz egy kis gyűjtés.’” Először hagytam beszélni, majd utána csendesen megkérdeztem: vájjon a délamerikai lap, mely­nek a “mártír” Szálasi. az esz­ményképe, az az ő szemében tisz­tességes lap? Hüjh, kaptam én akkor, hogy én is annak a kom­munista, hazaáruló, zsidóbérenc Nagy Ferencnek vagyok a fullaj­tárja, aki a háború után a “leg­jobb magyar hazafiakat végeztet­te ki, vagy küldötte Szibériába.” Csak annyit kérdeztem tőle: sze­mélyesen meggyőződött-e odaha­za 1945 áprilisa után ezekről a dolgokról? Azt felelte, hogy nem vett részt ezeknél az események­nél, mivel 1945 márciusában át­menekült Németországba és már vissza sem ment Magyarországba. Azonnal a szemére vetettem, hogy igazán felháborító, hogy olyan emberek előtt beszél igy, kik csak a szüleiktől hallottak az óhazá­ról s akik közül igen sokan az életüket áldozták a2«rt, hogy Európát és benne hazánkat is megszabadítsák a náci fenevad gyilkos terrorjától, nem beszélve arról, hogy a “hazaáruló” Nagy Ferenc volt az, ki a nyilast* által elhajtott fiatalok ezreit hozta ha­za a francia és belga bányákból, a­­hova az “igazi hazafiak” lehetet­len propagandája üldözte őket. A maguk szemében — folytattam to­vább— aki az igazi demokráciát választja, mint egyetlen lehetsé­ges életformát, csak hazaáruló le­het . . . Csak még arra szeretném a figyelmét felhívni, hogy Nagy Ferenc engem személy szerint nem is ismer; habár mindket­ten a demokratikus Magyaror­szágért küzdünk, ki-ki a maga tehetsége és hozzáértése szerint, nem egy párt kötelékében, mivel én a Szociáldemokrata Pártnak voltam és vagyok a tagja. Ezután még elmondtam a fiad­nak, hogy milyen gáládul intézték el a nyilasok azt, akiről tudták, hogy demokrata érzelmű és ho­gyan végezték ki Bajcsy-Zsilin­­szky Endrét, Mónus Illést stb. a­­kiket ugyancsak nem lehetett vá­dolni avval, hogy kommunisták s a bűnük csak annyi volt, hogy nem kellett nekik semmilyen diktatú­ra és magyarok mertek lenni ak­kor .amikor a valóban hazaáruló nyilasok a nemzet megkérdezése nélkül, német szuronyok hegyén hatalomra tolakodtak, mint most a kommunisták. Bizony a “gyógyulandó” beteg erre habzó szájjal ugrott nekem s azt ordította: Mit? Bajcsy-Zsi­­linszky mártír volt? Hazaáruló senki volt, aki elárulta az angolok­nak a nemzetet, mikor élet-halál­­harcát vívta a kommunizmus el­len, én csak tudom, hiszen ott voltam a kihallgatásánál, száz­szoros halált érdemelt! Teljesen megdermedtem: ilyes­mi lehetséges? Nem hogy percen­­kint áldaná a Mindenható jósá­gát, hogy az ilyen ocsmány bű­nért nem a jól megérdemelt bör­tönben, hanem itt van Ameriká­ban és igyekezne vezekelni a bű­neiért, itt még dicsekszik vele! Felálltam, hogy távozom, de fi­ad nem engedett, hanem udvaria­san megkérte a “gyógyulandó be­teget”, hogy távozzék és lehetőleg többé ne lépje át a ház küszöbét. Igen sajnálom, hogy ilyen hí­rekkel zavarom nyugalmad, de sajnos a “betegek” a jó szándékot arra használták fel, hogy amerre csak megfordulnak, igyekeznek a gyűlöletet elhinteni magyar és magyar között. A mielőbbi viszontlátásig üdvözöl: SCHÖLLER JÓZSEF megünneplése a newyorki Szabadság-szobornál A Free Europe Committee jú­lius 1-én rendezte meg az éven­ként rendszeresíteni kívánt “Sza­badság Napjá”-t a Manhattan lá­bánál elterülő kis szigeten, a gi­gantikus Szabad ság-szobor körüli térségen. Az ünnepség egybeesett a Szabadság-szobor ajándékozá­sának hetvenedik évfordulójával; a francia nép ugyanis ezelőtt 70 évvel adta ajándékba a hires szobrot az. amerikai népnek, hogy az örök időkre szimbolizálja az emberi szabadságjogukat. A közép- és keleteurópai mene­kült politikusok igen nagy szám­mal jelentek meg az ünnepségen, hogy közös deklarációban hitet tegyenek népeik szabadságvágya mellett. Magyar részről a Nemze­ti Bizottmány végrehajtóbizottsá­gának minden New Yorkban idő­ző tagja megjelent: Peyer Ká­roly, Pfeiffer Zoltán, Kállay Mik­lós, Barankovics István, Bakách- Bessenyey György. Fábián Béla. Megjelent Bartha Albert volt honvédelmi miniszter. Homlok Sándor volt altábornagy, Anti Ödön volt országgyűlési képvise­lő, dr. Deák Zoltán és Weber Ti­bor hírlapírók; a Nemzeti Bizott­mány részéről; Horváth Péter, dr. Telegdy György, Acsay László, dr. Hahn Sándor, Horányi Ti­bor, ezenkívül az emigráció több más tagja. Varga Béla, a Nemzeti Bizottmány elnöke hivatalos ügy-Soviet oppression will fall. Our lifetime will be the graveyard ol tyranny! Our cause of freedom is one with the cause of all free -peoples. Our home countries in Central and Eastern Europe, exploited by Soviet colonialism, are oppressed by Communist tyrants, as are all peoples from the White Sea to the Pacific. Let the Soviet tyrants, who chose Lening above God, re­member that they were taught that aggression and colonialism mark the beginning of the in­evitable end of empire. Commun­ist aggression and colonialism, masked as revolution, seek with false promises to extend the Sov­iet conquest of humanity! Emis­saries waving false banners of peace are now recognized as quis­lings who represent Communist aims for world domination. Free modern science and tech­nology have given the mankind the means to create through a common effort and understanding a civilized society liberated from misery and squalor, a concert of free men deeply rooted in good will, democracy and respect for the individual and his Creator. Such a union is dedicated to the pro­position that man shall be the master not the servant of the state or the machine; that science and the state shall be implements for establishing a civilized free society. Our platform for such a society is based on these free­doms: ben New Yorkon kívül tartózko­dott. Rövid beszédek után — melyek sorában Jean deLagarde, a new­yorki francia főkonzul is felszólalt — Whitney H. Shepardson, a Free Europe Committee elnöke mondott kiemelkedő beszédet, hangoztatván a nap jelentőségét; a menekült politikusok nevében pedig Vaclovas Sidzikaukas, a Szabad Litvánia Bizottság elnöke foglalta meggyőző szavakba a le­­igázott népek olthatatlan szabad­ságvágyát. Horváth Péter, a Nemzeti Bi­zottmány tisztviselője olvasta fel az alábbi ünnepélyes deklarációt: We, exiles from the captive countries of Europe and our steadfast friends of the free world, are convinced that the days of Communist tyranny are num­bered and the millions it now enslaves will be free. Every effort in this past half-century to rob man of his hard-won freedom has been defeated. Hitler"s dictator­ship—planned to last a millenium —endured scarcely more than a decade, the tyrannies over the Ital­ian and Japanese peoples, little longer. Minor dictators in our own countries have perished. Just as all past tyrannies have perished, so Freedom of e'ery individual from domestic tyranny and exploitation; Freedom of every nation from imposed foreign rule; and Freedom of mankind from the hazards of war, conquest and economic crisis, achieved by the free association of na­tions. On such principles the future of our countries will be built, re­taining those inalienable rights granted to mankind by the Grace of Almighty God. The experience of twenty years has taught the peoples of Europe that no single European state is self-sufficient, and that neither individuals nor nations can survive without mani­fold forms of voluntary coopera­tion. *( The free world now knows clear­ly that Soviet colonialism consti­tutes a threat to every person and every nation. The determination of the free world to meet this aggression was expressed at the Bermuda Conference in December of last year when the Western powers, France, Great Britain and the United States, who now re­present the bulwark of freedom1 and democracy, issued a historic statement declaring their deter­mination that the enslaved coun­tries of Central and Eastern Eur-

Next

/
Thumbnails
Contents