Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-03 / 27. szám

IULY 3, 1954 AZ EMBER 5-ik oldal Három ismeretlen dokumentum Magyarország véres korszakáról Himler Márton nyilvánosságra hozta a birtokában lévő eredeti leveleket J- (A náci- és nyilasfront össze­­omlási körüli időszaknak és a háborús bűnösök letartóztatá­sa drámai aktusának egyik legfőbb koronatanúja Himler Márton, az amerikai hadsereg volt ezredese, aki mindezideig csak szórványosan nyilatko­zott izgalmakban bővelkedő és a történetíráshoz forrásmun­kát jelentő élményeiről. Him­ler jelenleg európai utón van s rövid látogatást tett Izráelben is. Az utóbbi helyen hozta nyilvánosságra alábbi Írását, amely néhány ismeretlen rész­letet tár fel Magyarország kri­tikus időszakáról.) Mikor a sors arra a kötelesség­re szólított, hogy felső parancsra a magyar háborús bűnösöket el­fogjam, kihallgassam és Buda­pestre szállítsam, természetesen it kellett néznem a foglyok birto­kában lévő okmányokat és irato­kat, amelyeket velük együtt küld­tem a pesti ügyészek számára, Csak három olyan okmány megtartására kértem engedélyt felsőbb parancsnokságomtól, a­­melyek nem jelentettek volna kü­lönösebb értéket az ügyészek ke­zében. Az engedélyt megkaptam. Az egyik — s talán legérdeke­sebb okmány—Horthy Miklósnak egy ceruzával irt utasítása, amé­­lyet 1938-ban, az akkor kinevezett Imrédy miniszterelnökhöz inté­zett. Ezt Imrédy irattáskájában találtuk s rá van írva a dátum, s bogy az “őföméltósága” sajátke­zű irása. i ügy hallom — mert nem olvas­tam — hogy Horthy “Emlékira­­tai”-ban azzal dicsekszik, misze­rint igazolást nyert három Svájc­ban tartózkodó előkelő magyar Zsidótól, s azt is közli a könyvé­ben, hogy ő “mindent elkövetett’’ a magyarországi zsidók védelmé­ben. Mielőtt a következő okmányra rátérnék, kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy Horthy már 1938- ban utasítást adott száz-százöt­­venezer zsidó eltávolítására, a fentjelzett írásában. Az utasítás első része a földre­formról szól, s ha vannak ma­gyar parasztok, akik még tradicio­nális tisztelettel gondolnak Hor­­thyra, erősen megingatná őket ebben a tiszteletadásban, ha az Utasításnak ezt a részét olvasnák. A második rész szól a zsidókról. Ebben azt követelte Horthy kor­mányzó, hogy a magyar kormány hagyja békén egyelőre azokat, a­­kiknek “Őfelsége- nemességet adományozott, akik belső titkos tanácsosok voltak, s akik az 1867- es emancipációs törvényben nyer­tek polgárjogot Magyarországon, de szigorúan megkövetelte, hogy “a többi menjen el!” Csupán arra nézve nem adott őföméltósága tanácsot, hogy “a többi” hová “menjen el.” Voitaképen a második okmány az, amely a legjobban megvilágít­ja annak a Horthy Miklósnak a szerepét, akinek a felmentést a három ur olyan gavallérosan [ megadta. Ez az okmány az akko­­| ri pápai nunciusnak a magyar kormányhoz intézett hivatalos jegyzéke, amelyre rá van jegyez­ve, hogy arról másolat ment Hor­­thyhoz. Ebben a példátlanul éles­­hangú jegyzékben a nuncius a magyar kormányt mégegyszer felszólítja, hogy a példátlanul pogány .barbár és aljas deportá­lásokai hagyjon fel s ne ragasz­kodjék ahhoz a hazugsághoz, hogy a magyar zsidókat munkára küldik Németországba, mert mun­kára sem 80 éves aggastyánokat, sem kétnapos csecsemőket nem visznek. Horthy ma védekezhetnék az­zal, hogy ő sem tudott Ausch­­witzről, ha nem tett volna pon­tosan abban az időben (május­ban) ellene tanúságot Imrédy, akkori miniszter. Imrédy nagy ] politikai beszédében dicsekedett Szombathelyen, hogy “egy csöpp sem tapad a kiömlő zsidóvérből magyai- kezekhez.” Mikor erre a beszédre vonatko­zólag Imrédyt kihallgattam, beis­merte, hogy tisztában volt a zsi­dók rendeltetési helyével (közben azt akarta hazudni, hogy ő ami­att azonnal le is mondott, mire emlékeztettem, hogy nem mon­dott le augusztus végéig.) Csak a három Svájcban tartózkodó ma­gyar ur tudná tehát megmondani, hogy mennyiben volt Horthy a zsidók őrangyala, aki a nuncius által említett hazugsággal a zsi­dók százezreinek a kivégzését fe­dezte. Mikor a pápán kívül a svéd ki­rály is a legélesebb üzenetekben figyelmeztette a magyar kor­mányzót, hogy a borzalmas bű­nök borzalmas következmények­kel járhatnak, Horthy végre leál­lította a deportálásokat, tehát bebizonyította, hogy azt megte­hette volna jóval előbb is. A nálam levő harmadik ok­mány talán a legborzalmasabb pa­pír, amit életemben olvastam. Ezt Gábor Áronnak, a leglibe­­rálisabbnak ismert püspöknek a titkára irta “Őeminenciája megbí­zásából” a magyar miniszterel­nöknek. Arra kérte és figyelmez­tette, hogy a “deportálásokkal kapcsolatos brutalitásokkal hagy­janak fel,” s hivatkozott arra a szégyenteljes tényre, hogy Romá­nia lett a felvilágosodottság ha­zája, ahová azért menekülnek, akik tudnak, hogy az életüket ott megmentsék. * Ezeket az okmányokat épen úgy nem lehet letagadni, ahogy lehetetlen letagadni Imrédynek a Szombathelyen tartott beszédét. Ezeknek a tudatában esetleg lesznek emberek, akik kevesebb hálával fognak úgy Horthy Mik­lósra, mint más olyan “nemzeti nagyságokra” gondolni, akik vagy az összeomlás előtt vagy azóta gondoskodtak “alibikről”, s akik­nek bűneit csak a világszerte hangoskodó legmegátalkodottabb rablógyilkosok Helyeslik, de akik más uk menekülni próbálnak bű­neik terhétől. Szent Bertalan-éjszaka—300 napig A NÁCI-NYILAS TÖMEGGYILOSSÁGOK ÁLDOZATAI Ezt a minden igaz eníbert lelke mélyéig megrendítő név­sort hosszú hónapokig lehetne folytatni. Hiszen nem százak­ra, hanem ezrekre nőtt azok száipa, akik nyomtalanul el­tűntek a magyar értelmiség élcsapatából. Nemcsak tudó­sok, írók, költők, művészek — akiknek névsorát olvasóközön­ségünk segítségével e hasábo­kon megközelítőleg összeállíta­ni igyekszünk — hanem a ma­gyar szellemi élet más-más harcvonalának katonái is: or­vosok, mérnökök, ügyvédek, hivatalnokok, gyárosok, keres­kedők, iparosok stb. Az eltűn­tek száma ezrekre rug; a gyá­ván, gyalázatosán legyilkoltak száma százezrekre! A magyar­­országi vértanuk névsorának harmadik sorozata alább kö­vetkezik : 35. Ráskay Dezső (1879-1944).] Egyetemi orvostanár; a régi “Vi- j lág” orvosi munkatársa s a “Gyó- | gyászát” szerkesztője. Az iroda­lom és művészetek pártfogója. Pia, Ráskay László, az “Est”-la­­pok londoni tudósítója, a kiváló író és újságíró, 1942-ben, angol hajón német tengeralattjáró tá­madás áldozata lett. Az orvospro­fesszor a budai ortodox zsidó sza­natóriumba vonult 1944 szörnyű őszén. A nyilasok október 16-án betörtek a gyógyhelyre: 4 orvost, 6 ápolónőt, majd félórával később 31 beteget agyonlőttek. Ráskay Dezső morfiummal mérgezte meg magát, mire a banditák betörték az ajtaját, már nem élt. 36. Péter András (1899-1944) Műtörténész, a debreceni egyetem tanára, Péter Jenőnek, a Frank­lin Társulat vezérigazgatójának egyetlen gyermeke. Péter András “Egyetemes Művészet Történel­me” akadémiai pályadijat nyert, a mii német nyelven Münchenben jelent meg. A nyilasok a Duna­­parton fejbelőtték a tudóst . . . 37. Balog József (1894-1944). Kultur-diplomata, történelemtu­dós, szerkesztő. A magyar szelle­mi ellenállás egyik vezére. A “Hungarian Quarterly” szerkesz­tője. Bujdosásában elfogták és agyonverték. 38. Zsigmond Ede (1916-1944). A “Nyugat”-ban és a “Szép Szó”­­ban jelentek meg a versei. "El­szántan és szelíden” cimü könyve feltűnést keltett. Három eszten­dőt szenvedett munkaszolgálat­ban. Éhenhalt. 39. Tűz Tamás (1917-1944). Tá­bori lelkséz. Költő. Két kötete je­lent meg: “Tiszta arannyal” és “Két tenger közt.” Az igazi ke­resztény lélek hitével és bátorsá­gával védte az üldözötteket az or­szágban és a frontokan. A pogá­­nyok gyűlölték- Eltűnt a Don-nál. 40. Bálint György (1906-1942). Egyike a 30-as évek legkiválóbb publicistáinak. A “Pesti Napló” és “Az Est” munkatársa. Három kö­tet könyve e kor legnagyobb ígé­rete. Tífuszban halt meg — mun­kaszolgálatban. 41. Győri Imre (1888-1944). A “Pesti Hírlap” szerkesztője, 40 évig a budapesti újságírói közélet egyik vezetöegyénisége. A leglel­kiismeretesebb újságírónak érté­kelték pályatársai. Végigszenved-, te a horthyligeti internálás bor-1 zalmait 47 kollégájával, Kolozs­­vári-Borcsa többi áldozataival együtt. Október 17-én nyilas pat­­ruj a lakásáról hurcolta el. Azóta nyomaveszett. 42. Gáspár Zoltán (1901-1944). Rassay Károly “Esti Kurir”-já­­nak vezércikkírója. Szociológus és történetbuvár. “Húsz év történe­te’’ címmel irta meg az 1918-1938 közti eseményekét. 1944 március 19 óta bujdosott. Egy német tiszt lőtte le a Keleti Károly-utcai utolsó rejtekhelyén. 43. Halász Gábor (1900-1945). Egy könyve maradt, a maga ne­mében pompás, páratlan mü. Ci­me: “Az értelem keresése.” Aty­ja, Halász Imre, a kiegyezést kö­vető korszak nagy közirója. Gá­bort elhurcolták, kivégezték, kö­Az egész tisztességes emigráció legnagyobb felháborodására az idén is próbálkoztak a nyilasok az u.n. Szálasi-misé.k megrende­zésével. Ezt az egyházi aktusba bujtatott hitvány nyilaskeresztes propagandát egynéhány magáról megfeledkezett pap hajlandó volt elvégezni, de a katolikus papság döntő többsége világszerte eluta­sította a nyilasok kívánságát és nem volt hajlandó Isten házát a kivégzett tömeggyilkosért és a magyar történelem legbecstele­nebb kalandoráért folyó demon­stráció színhelyévé léalj asitani. A Németországban megjelenő “Híd­verők” cimü náci-újság — ame­lyet egyes szorgalmas kezek itt New Yorkban is terjeszteni meré­szelnek! — nemrég alpári táma­dásban részesítette a “Szálasi­­miséket” megtagadó lelkészeket. — Március 12-én volt kilencé­­dik esztendeje — írja a náci-lap — hogy a bolsevista terror Szálasi Ferencet, Magyarország utolsó törvényes államfőjét és három minisztertársát kivégeztette. A gyűlölet olyan határtnemismerő aljasságai támadja őket még ha­lálukban is, hogy 1954-ben úgy­nevezett római katolikus és ma­gyar papok tagadták meg, hogy haláluk évfordulóján gyászmisét zös tömegsírba vetették holttestét. 44. Joó Tibor (1899-1944). Egyetemi magántanár; a nácik­kal szembeni szellemi szabadság­­harc ideológusa. Maradandó be­csű müve: “Mátyás király”. Ez a remekmű túlélte a nácizmust és túl fogja élni a kommunizmust is. A sovinizmus nélküli hazaszerete­tei hirdette szóval-tollal. Üldö­zöttek védelméért halt hősi ha­lált. 45. Róna Ödön (1890-1944), Az “Újság” c. budapesti napilap kia­­dóhivati igazgatója és egyik szel­lemi irányitója. Az újságkiadó tisztviselők elnöke. Hónapokig Horthy-ligeten kínozták a nyila­sok, ahol az internált ujságembe­­reket légi támadáskor kiverték az óvóhelyekről. Kiszabadulása után, október 18-án rátörtek a felfegy­verzett nyilasok és kivégezték. mondjanak értük. Az emberi é* papi lealjasodásnak olyan mére­te ez, amelyre még az ószövetség­ben sincs példa. Ezt a gyalázatot magukat papoknak és magyarok­nak nevező gengszterek követték el . . . Ehhez hasonló durva mondatok­kal folytatódik a cikk tovább is. Az emigráció legsötétebb zuglap­ja, a náci gyűlöletet és a legelva­­dultabb felekezeti izgatást szaba­don folytató förtelmes szennyuj­­ság fogvicsorogtató átkozódással szemléli, hogy világszerte a meg­vetés és utálat iszonyatával gon­dolnak Szálasira, a véreskezü pa­ranoiás gonosztevőre , . . HALÁLOZÁS Impozáns részvét mellett kisér­ték utolsó útjára hétfőn Nicholas Lowy-t, a Dorene Mfg. Co. beltag­ját, aki boldog házassága 48-ik évében, 70 esztendős korában halt meg junius 26-án. Gyászolják: öz­vegye, Boris Lowy; gyermekei: dr. Irene Arnold és Arthur "Lowy ügyvéd; 3 nővére, 2 fivére, ve je és menye, továbbá a Lowy, Herbst, Friedman, Wasserstrom. Orbach és Ligeti családok tagjai. A meg­ható gyászszertartást Dániel M. Lowy rabbi, az elhunyt unoka­öccse végezte. Finom nyári férfiruhák és kabátok ALACSONY, NAGYON ALACSONY ÁRBAN NADEL HUGÓ magyar férfiruha kereskedőnél 104 FIFTH AVE. New York City (Telefon: CH 2-5666) — 15-ik és 16-ik St. között, fent a 15-ik emeleten — A “Hídverők” durva támadása a katolikus papság ellen A náci újság gengsztereknek nevezi azokat a papokat, akik megtagadták a “Szálasi-misék” bemutatását Kérjük hátralékos előfizetőinket* szíveskedjenek előfizetési dijaikat haladéktalanul megküldeni

Next

/
Thumbnails
Contents