Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-03 / 27. szám

6-ik oldaí — AZ EMBER JULY 3, 1954 Színház ♦ Zene TEHETSÉGKUTATÁST RENDEZ BÁRDOS ARTUR Az ősszel induló. Magyar Nem­zeti Színpad igazgatója, Bárdos Artur — aki egy egész szinészge­­nerációt fedezett fel és nevelt fel Budapesten—itt is uj tehetségeket keres az amerikai magyar szín­játszás számára. Minden fiút és lányt, aki szinészi tehetséget érez magában, készséggel meghallgat julius 19-én, hétfőn és julius 20- án, kedden délután 5 órakor a Magyar Nemzeti Színpad irodájá­ban, amelynek címe: 317 East 79 Street, New York, N. Y. Érdemes ebből az alkalomból feleleveníteni azok névsorát, a;kik Bárdos Artur szárnyai alól törtek fel a magyar színjátszás első vo­nalába: Simonyi Mária, Titkos Legközelebb Karinthy Frigyes több 1-felvonásos tréfáját mutat­ja be a dr. Tatár László által ve­­: zetett WWRL-rádió, köztük a “Bű­vös szék’’ cimü hires Karinthy­­darabot is. Bárdos Artur rendezi az estet és Nagyajtay György, ‘ Csikós Eszter, a Páriából nemrég ,■ érkezett Simon Jenő, Radó Ottó és mások szerepelnek a kitűnőnek : Ígérkező rádióprogrammon. Egy másik igen közeli térve a ; rádiónak a “Nótás kapitány” ci­­‘ mű Farkas Imre-operett bemuta­­! tása dr. Feleky László zenei igaz­­; gatásával. Ebben Fellegi Teri, : Rákossy Tibor, Nagyajtay György és Fodor Györgyi éneklik a fősze­repeket. Az operettet dr. Deák Zoltán alkalmazta rádiószinpad­­ra. Ajánljuk elolvasásra: Kis ország, kis méretek . . . Dá­nia hatezer főnyi zsidóhitü polgá­ra közül egy százaléknál kevesebb került csak az országot megszálló nácik haláltáboraiba, mig a fenn-New Yorki mozik e heti programja: TRANS-LUX COLONY 79th St. - Second Ave. Julius 1-3: The River of No Return Loophole Julius 4-5: Taproots Bringing Up Baby Julius 6-7: Flame and the Flesh Make Haste To Live Julius 8-10: Saskatchewan Yankee Pasha □ □ LOEWS THEATRE 72nd St.-Third Ave. Julius 1-3: Black Horse Canyon Tanganyika Julius 4-7: Javanese Dagger Greaest Show on Earth Ilona, Péchy Erzsi, Tőkés Anna, Gaál Franciska, Bulla Elma, Mu­­ráti Lili, Somogyi Erzsi, Turay Ida, Uray Tivadar, Pethő Attila, Páger Antal, Békássy István, Kál­­lay Ferenc és még sokan mások, köztük olyanok is, akik sohasem jártak sziniiskolába. Bárdoshoz annak idején külföldről is jöttek tanitványok. Ritka alkalom lesz a mostani tehetségkutatás a newyorki és New York-környéki jelentkezők számára s nincs kétség afelől, hogy Bárdos ezúttal is meglepe­téssel szolgál majd a szinházjáró közönségnek egy-két friss és te­hetséges uj színésszel . . . maradó 99 Vi százalékot egy ma­roknyi önkéntes csoport mentette ki Svédországba. Mindez a Ge­stapo orra előtt történt.- Hogyan volt ez lehetséges? Ezt a fantasz­tikusan érdekes, humánummal teli históriát Írja le Aage Bertel­­sen, az egyik dán református is­kola igazgatója, aki maga volt a dán zsidóságot megmentő kis cso­port “Vörös Pimpernel”-je. 1943 októberében, pontosan a zsidó Újév előestéjén akarta a Gestapo rajtaütéssel összeszedni a hatmilliós kis ország 6.000 zsi­dó polgárát — a dán rendőrség kooperálásával. A derék dán ren­dőrök ezt a szigorúan bizalmas hirt azonnal leadták a vezető zsi­dó polgároknak és a már erősen aktiv dán földalatti szervezetnek. Villámgyorsan, jóformán órák alatt kellett a mentést elvégezni. S a csoda valóra vált. Erre az 1943-as exodusra joggal büszkék lehetnek a dánok és velük együtt minden becsületes ember a vilá­gon. Ezt a csodát a dán bankok garanciamentes hosszu-lejáratu hitelei, a rendőrség és a halászok, tengerészek, vasutasok közremű­ködése, az ezernyi önkéntes ada­kozó, kooperáló polgár önfeláldo­zó munkája s nem utoljára az a kis gárda tette lehetővé, amelynek feje Aage Bertelsen volt. A dán nemzet királyostul együtt szabo­tálta e német rendelkezéseket és az első. csodás — az arányokat mérlegelve valóban az! — akció­juk éppen a zsidók megmentése volt! Ez az “October ‘43” cimü uj könyv azonban sokkal-sokkal több, mint a fentebb vázolt em­bermentő mirakulum története! Az olvasó “black and white” lát­ja, hogy azt a nemzetet soha nem leliet legyőzni, okkupálni, el­nyomni, kinyírni, amelyik való­ban hisz a demokrácia szent téte­leiben és annak tradíciói és esz­méi szerint él s cselekszik. Az újdonságot a Putnam’s Sons cég publikálta. Ára $3. oimnnnmnrrrrr WWRL-rádió-------------- 1600 ke.--------------­Művészeti vezető: dr. Tatár László JULIUS 4-én, most vasárnap este 8:30-tól 10:00-ig MEZEY ZSICMOND a budapesti Operaház v. tagja FODOR GYÖRGYI, operaénekesnő DR. FELEKY LÁSZLÓ zongoraművész a “NÉVTELEN VERSMONDÓ” és a legújabb magyarországi hírek UUUUGUL!LSUUULiLSUUULSLOJUUUl_S STABIL A "LONDON FILMS"! A világsajtó az elmúlt hetek­ben sokat foglalkozott az angol állami filmvállalat anyagi zava­raival s ezzel kapcsolatban sűrűn szerepelt a lapok hasábjain Kor­da Sándor neve is. Korda hat éven át művészeti tanácsadóként működött az állami vállalatnál és így került a neve az állami válla­lat csődbejutásáról irt tudósítá­sokba. KORDA SÁNDOR, (amikor még nem volt Sir Alexander) Természetesen Kordának sem­mi szerepe nem volt a vállalat fi­nanciális ügyeinek intézésében s igy az anyagi kudarc sem az ő terhére Írandó. Közelállók véle­ménye szerint épen abban kere­sendő a nagy állami tőkével ope­ráló vállalat fiaskója, hogy a fil­mek elkészítésénél nem mindig követték Korda tanácsait. Éhez járul az a megdönthetetlen köz­­gazdasági törvényszerűség, hogy a magánvállalkozás mindig egész­ségesebb és hasznothajtóbb, mint az államilag kezelt vállalkozás, a­­hol a túlméretezett adminisztrá­ció, a bürokratikus ügykezelés és a szükséges lendület hiánya amúgy is kerékkötője a sikernek. Külö­nösen áll ez a filmgyártásra. Az sem titok, — továbbá — hogy az angliai televiziós-láz árt a film­­vállalatoknak . . . Korda Sándor saját filmválla­lata, a “London Films” változat­lanul igen nagy prosperitásnak örvend. Az állami és a magánvál­lalkozás közti különbség szemlél­tető példájaként ugyanakkor, a­­mikor az angol állami filmvállalat csődbejutott, a “London Films” három hatalmas film elkészítését tűzte ki legközelebbi programm­­jául. DORÁTI ANTAL UJ LEMEZE: A "DIÓTÖRŐ” A newyorki zenei kritikák nagy elismeréssel Írnak Csajkovszky: “Diótörő” cimü balettjének uj hanglemezfelvételéről, amely Do­­ráti Antal vezényletével a Min­neapolis Symphony Orchestra mesteri produkciója. A kritikák kiemelik, hogy Doráti vezényleté­vel a halhatatlan balletzene min­den szépsége kiárad az uj hang­lemezből, amely máris a ‘best­­seller”-lemezek közé ugrott fel. y HOL A ZSAZSA? Cannes, 1954 junius A francia Riviérán túl vagyunk kényeztetve világhirességekke!: politikusokkal, mozisztárokkal, le­tört arisztokratákkal, közismert előkelőségekkel és újgazdagokkal, ‘'lebemann”-okkal és botrányhő­sökkel; kétesjelenü kalandorokkal s Serényebb autótolvajokkal is. Mint ahogy egy elsőosztályu ven­déglő “assiette anglaise”-nél min­den felvágott képviselve van . . . Monte Carioban. Cannesban, Nizzában találkoztam a svéd és belga királlyal, a windsori her­ceggel, Faroukkal, Ága és Ali kánnal, Churchillel, Edennel és számtalan francia miniszterrel... de ezekkel az urakkal olyas egyol­dalú ismeretségben volnék, mert csak én ismerem őket, de ők nem ismernek engem. Az iderándult neves magyarok közül csaknem mindenkivel beszélő viszonyban vagyok; igy üdvözölhettem itt a múlt hónapban Sir Kordát, a téli szezonban mindig megjelenik Bus Fekete és Fodor László, a Film­­fesztiválokon Megyery Sári, a te­hetséges örökvig írónő. Azonban a több kontinensen ismert, a hir szárnyán s a világlapok hasábja­in ma állandóan szereplő Gábor Zsazsának nem volt szerencsém bemutatkozni. Nem tagadom hogy fúrta a kíváncsiságomat, hogy vájjon olyan lehet az életben is, mint a filmeken és a fotográfiáin: szép és érdekes personality; megőrizte-e a pesti nő charme­­ját és szellemességét és miket mondhat egy barátságos interjú­ban? Volt egy titkos tervem is: rövidke félóráig kibeszélni ma­gam amúgy istenigazában egy bennszülött pesti hölggyel á la New York-kávéház vagy á la Fé­szek Klub, avagy á la Váci-utca . . . Hiszen a gyönyörű Budapest­ről, az elszállt múltról és a moz­galmas jelenről lett volna témá­ja elcsevegni a két ex-honfitárs­­nak. Ha nem is vagyok olyan fess gyerek, mint a Rubirosa, azért egy barátságos purparlé dolgában felveszem a versenyt akármelyik parlamenti obstrukciós szónokkal. Panyókára dobtam utitarisz­­nyámat a népmesés hamubasült pogácsákkal, hái'om kis-szakasz­­j egyet vettem a helyi vonatra és elindultam szerencsét próbálni a festői Cannesban. Ugyanis egy ri­­vériai francia lapban olvastam a napokban, hogy a hires Zsázsánk ott tartózkodik vőlegénye társa­ságában. Ha ez igaz, kinyomozni könnyű dolog, csupán a három legelegánsabb szállót kell végig­járnom és egyikben bizton meg­találtam volna a művésznőt. Sajnos azonban nem igy tör­tént. Egyikben sem kaptak még értesítést, hogy odajön és szobát rezerváltatott volna. Hát hol a Zsazsa? Talán elbújt a világ sze­me elől a környékező hegyek va­lamelyik félreeső hoteljébe? Nem azért vagyok ősriporter, hogy meg­torpanjak ily akadályok előtt. El­kezdtem nyom után fürkészni az ismertebb mondén helyeken, a plázson, a Casinoban; felhívtam abc-sorrendben két tucat telefon­számot, a kirándulóhelyeket,'egy magyar pensiót és végül a rendőr­ség bejelentő hivatalát is. Sehol semmi, csak a nagy pusztaság . . . Közben kinyomoztam két uralko­dó herceget inkognitóban, a sza­kállas fimproducert egy húszéves párisi szöszkével, egy országszerte körözött cigaretta-csempészt, két ITT A ZSAZSA! . . . j napfürdőző magyar emigránst — csak őt nem találtam meg . . , De hát hol a Zsazsa? Éjszaka érkeztem vissza Monte Carloba és egyelőre a várakozás bávatag álláspontjára helyezked­tem. Megszerveztem egy telefon- és kémszolgálatot, amely utján azonnal értesültem volna, ha a Gábor-lány Cannesbe érkezne. Reggel kezembe veszem a “Nice Matin”-t és izgalommal olvasom, hogy Vietnam-Camibodge és Laos, valamint a Dien-Bien-Phu, Bau- Dau és az összes indókinai prob­lémák a bur-a bur- a burkalappal rövidesen megoldódnak, csak egy megoldatlan rébusz van hátra: hogy hol van a Zsazsa? Másnap reggel kezembe veszem a “France Soir”-t és izgalommal olvasom, hogy Mao Che Tung a' kínai “Mein Kampf”-ban megjó­solja: 1967-ben a nagyvilágon mindenki kommunista lesz. (Máz­lim van, hogy akkor már nem fo­gok élni!) Jó-jó, ha Tung mond­ja ... de hol van a Zsazsa? Harmadnap reggel kezembe ve­szem a “Figaro”-t és izgalommal olvasom, hogy Bidault genfi vil­lájában garden party volt és két porto-flipp közben barátságosan megvitatták a feszült nemzetközi helyzetet; a konferencia összes résztvevői összeölelkeztek és kül­ügyminiszteri becsületszavukat adták, hogy mindnyájan az oszt­hatatlan örökbéke érdekében fog­nak .dolgozni. Az is gazember, aki abban kétkedik. Én nem is kétke­dem. de még mindig nem tudom, hogy hol van a Zsazsa? . . . Tizednap reggel izgalommal olvasom a “Paris Match” cimü képes revüben, hogy Dániában is­mét sikerrel operáltak meg egy Jeanette nevű leányzót, akiből most Jean lett ... Te csodatevő Hózsiás ott fenn a sztratoszférá­ban, csak nem lett a Zsazsából- Zsiga? . . . Húsza dnap reggel . . . már nem is olvastam el semmit, ha­nem a magam józan eszével meg­fejtettem a nagy kérdőjelet. Pesti srác koromban a Feld Matyi-mü­­intézmény előtt számtalanszor megcsodáltam azokat a ligeti csi­bészeket, akik egy hatos ellené­ben a piros-, tök- és makk-királyt összekeverve, bedütötték a naiv fogadókat, akik nem tudták soha eltalálni, hogy hol van a piros ki­rály? Én most lekopirozva a fenti trükköt, vettem egy pakli francia treff-, pick- és a herz-ászt (ez utóbbit kineveztem Zsazsának) és most tessék jól idefigyelni nyájas olvasók, jól nézzenek a kezemre; ha jól összekeverem a kártyákat, itt a herz, ott a herz, még utoljára lehet rátenni egy hatost ,két ha­tost . . . találják ki hol a herz? És én eltaláltam! Húsznapos lelkiismeretes kutatás után végre kinyomoztam a Zsázsát. De mi­ért kellett ezen húsz napig gon­dolkodnom? . . . JÁNOS ANDOR FIGYELJE! FIGYELJE? ENDREY JENŐ és PÁDLY MARGIT 22 éve fennálló rádióműsorát a WLIB (1190 ke.) állomáson minden vasárnap d.u. 3-4-ig és 5-töl 6.30-ig Karinthy-est a T atár-rádió műsorán "October '43"

Next

/
Thumbnails
Contents