Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-03-27 / 13. szám
MARCH 27, 1954 AZ EMBER 5-ik oldal A& orvos és a beteg a kommunista Irta: DR. KORÉNYI KÁROLY Br. Korányi Károly a budapesti Szt. István-kórház börosztályán kezdte karrierjét, mint segédorvos, majd alorvos különböző beosztásokban, később a bőrosztály főorvosa lett. 1950-ben sikerült elmenekülnie az országból. Ma Franciaország egyik legnagyobb gyógyszervegyészeti gyárának labor atóriumában folytat élettani kísérleteket. A fiatal magyar tudós megdöbbentő leleplezéseit a világsajtót megelőzve “Az Ember” hozza j az orvosok és betegek szempontjából. Termelj többet: hirdetik a falfeliratok, újságok, rádió és az üzemek hangszórói, buzdítván a dolgozók minden rétegét, így az orvosokat is. Ám a gyógyítás terén ennek a mondatnak a gyakorlatba való átültetése bizonyos nehézségekbe ütközött. — Hogy termeljünk többet? — vetette fel a kérdést többé-kevésbé minden orvos.—Hogyan fokozató az orvosi munka termelékenysége— kérdezte önmagától a rendszer. Az első elképzelések a Népjóléti Minisztérium Orvos osztálya és az Orvosi Szakszervezet között cserélődtek ki és azután csak lassan mutatkoztak eredmény formájában. Az első időkben a “kiváló orvos” címek mutatták a napi sajtóban az egyéni kezdeményezés gyümölcseit s napjainkban börtönbüntetésre ítéltek egy orvost, mert munkaképtelennek nyilvánított egészséges dolgozókat. Mig az első kezdeményezésektől az első Ítéletekig jutottak, természetesen néhány törvényerejű rendeletet kellett hozni és a valódi orvosok kezéből olyanok kezébe kellett átcsusztatni az orvosügyek vezetését, akik inkább voltak kommunista politikusok, mint orvosok. nyilvánosságra: Az 1947-es magyarországi poli-1 tikai események határozottan megszabták az orvos szerepét a kommunista társadalomban: szerepe kettős, mint minden dolgozóé —a lehető legnagyobb produktivitás, a lehető legkisebb befektetés mellett. Tehát sokat dolgozni kis fizetésért, s úgy gyógyítani, hogy a gyógykezelés a lehető legrövidebb ideig tartson, s a lehető legkevesebb pénzébe kerüljön az államnak. ézzük meg közelebbről, mit jelent ez gyakorlatban, abban a politikai rendszerben, ahol a slogan a nagy Sztálin mondása: “a kommunista társadalomban a legfőbb érték az ember.” Tanulmányom célja: megmutatni mit jelent a gyakorlati alkalmazása ennek a magasztos elvnek Az első számú taktikai fogás . Az államhatalom az orvosok és betegek ügyének racionalizálásánál is bevezetőül az elsőszámú kommunista taktikai fogást alkalmazta : Szüntessük meg az egyén függetlenségét. S hozzákezdtek a betegek és az orvosok függetlenségének legtökéletesebb megszüntetéséhez, hiszen jól tudták, hogy az a beteg, aki szabadon választhat orvost és szabadon vehet gyógyszert, nem lesz hajlandó magát a kommunista orvosi kezelés szerint ápoltatni. S tudták azt is, amig egy orvos függetlennek érzi magát, ugyancsak nem lesz hajlandó úgy gyógyítani, ahogy azt moszkvai utasításra a magyar kommunsta államhatalom előírja. A beteg függetlenségének megszüntetése az általános társadalmi átalakulás keretében szinte automatikusan következett be, a hatalomátvétel után. Az ország elszegényedett, privát orvosra egyre kevesebben gondolhattak. De ez csak a kezdet kezdete volt. A dolgok folytatódtak. A különböző betegbiztosító intézetek — gondolok itt a Posta biztosítóintézetre, vasutasok faetegpénztárára, Újságírók Szanatórium Egyesületére, s legfőképp a MABI-ra, ahol a múltban a beteg legtöbb esetben kielégítő ellátásban részesült, fokozatosan áldozatul estek az általános államosításnak. Ezeknek a magánegyesületeknek a tagjai tudomásul vehették, hogy betegség esetén a jövőben nem mehetnek ahhoz az orvoshoz, akihez a múltban jártak — kötelesek oda fordulni ahhoz a rendelőhöz, amelyet az uj rendszer számukra kijelölt. Ugyanakkor lassan az orvosnak is tudomásul kellett vennie, hogy nem maga választja meg működésének helyét, köteles ott működni, ahová az állam állítja. Hiszen minden rendelő, kórház, betegbiztosító tulajdonosa az állam. Ig”y a privát betegtől s magánjellegű intézetektől megfosztott orvosnak csak egy munkaadója lehet—az állam. Miután beteg és orvos függetlensége igy egyszerre megszűnt, hozzá lehetett kezdeni a betegek és or-SÁNDOR IMRE HIRES konzervjei IGAZI JÓTÉTEMÉNY: üzletileg elfoglalt nőknek, agglegényeknek, kisebb háztartásoknak, vagy ha váratlan vendég jön. Pár perc alatt kész a pompás vacsora Paprikáscsirke, Borjú- és Marhapörkölt, Főtt Marhahús mártással, Borjú becsinált, Sólet, Töltött-paprika, Székelygulyás, Diós pudding borsodóval, Rakott-tészta, Sonkás-kocka, Gesztenyepüré stb. Mind konzervdobozban. Bárhol és bármeddig tartható. Nem kell frigidaire! Ha kirándul, vagy ha magyaros ajándékot akar adni! Korlátozott mennyiségben megrendelhetők. — Árlapot küld: IMRE SÁNDOR 44 West 83rd Street, New York 24, N. Y. TRafalgar 3-7390 vosok kommunista átneveléséhez. A betegnek tudomásul kellett vennie, hogy kommunista társadalomban a leggyatrább betegellátás is szerencse — hiszen mindenki államalkalmazott, s ha az állam, a munkaadó nincs megelégedve az egyén munkateljesítményével vagy politikai magatartásával, ez esetben elveszi munkakönyvét, ami *-X-X~X* legelsösorban annyit jelent, hogy az illető automatikusan kiesett a betegbiztosításból. Ha beteg, nyugodtan meghalhat, mert az állami. orvosok nem kezelhetik csak az aktiv dolgozókat. Az orvosnak viszont tudomásul kellett vennie, hogy a kezelés módját nem kizárólag a tudományos szempontok Írják elő, hanem sokkal felsőbbrendü uj szempontok, amelyet úgy neveznek, hogy kollektiv államérdek. S tudomásul vehette, hogy ha nem ragaszkodik szigorúan a kollektiv államrendszerhez, nemcsak a párt részéről főlébehelyezett uj főnökeinek haragját vonja maga után, — hanem számíthat a szabotázs vádjára is. Az ügy átkerül az ÁVO-hoz . . . S számíthat arra, hogy saját érdekvédelmi szervezete, az orvos szakszervezet ró ki rá az elkövetett vétséggel semmilyen arányban nem álló rendkívüli súlyos büntetést, mely hivatali lefokozástól, állásvesztésen át egész a szabadságvesztésig terjed, tekintettel arra, hogy sok orvos fegyelmi ügyét a Szakszervezet egyszerűen áttette az ÁVO-hoz. Az orvostársadalom egy szép napon arra ébredt, hogy az összes vezető posztokat mind a Szakszervezetben, mind a klinikákon és a kórházakban egymás után kapták meg a szakemberek helyett a kommunista recept szerint politizáló orvosok, akik minden vonalon igyekeztek vakon végrehajtani a kommunista államhatalom legfelsőbb utasításait. Az előfeltételek megteremtése után ennek az államhatalomnak már nem is volt olyan nehéz elérni a betegellátás terére kitűzött céljait, amely szerint a jó bolsevista orvosnak egy feladata van: úgy gyógyítani, hogy az az államnak a legkevesebb költséget okozza. Beteg és orvos egyaránt kénytelen lett beletörődni a diktatórikus rendszer akaratába. De ezek után talán nézzük, milyen helyzet állott ilyen alapon elő. Legeslegelőször megindultak a kommunista munkaversenyek, orvosok, kórházak, s a kórházak osztályai között. Az orvos, aki már tudta, hogy védelemért nem fordulhat a szakszervezetéhez, aki tudomásul vette, hogy csak addig működhet, s addig ehet: amig munkaadójának, az államnak követeléseit teljesiti, s meg sem próbál zúgolódni — ha akart, ha nem engedelmeskedett a munkaversenyfelhivásnak, s aláírta nevét a versenyzők listáján. Verseny a vatta és a géz spórolásával! Én a Szt. István kórházban dolgoztam Budapesten, nálunk a felülről irányított versenyláz az A és B sebészet közötti versennyel kezdődött. Az orvos szakszervezet titkára, a helyi pártbizalmiak és párttitkárok jelenlétében rögtönzött röpgyülésen hatásos beszédben hívta fel figyelmünket arra, hogy demokratikus fejlődésünk jelenlegi stádiumában milyen fontos minél több beteget meggyógyítani. S ez viszont csak úgy érhető el, folytatta, ha takarékosan bánunk a rendelkezésünkre álló kötszerekkel, gyógyszerekkel. Aztán hosszú jelentésekről olvasta fel, mennyi anyag vész kárba hetenként. A elvtársak kötelessége a takarékosság. Aki valóban szivén hordja a dolgozók érdekét, az takarékoskodik, fejezte be, aztán a szakszervezeti titkár felszólította a sebészetek orvosait, keljenek versenyre s bizonyítsák be, hagy lehet küzdeni a pazarlás ellen. S a verseny megkezdődött. Akkor már a Népjóléti minisztérium irta elő, mennyi géz, vatta stb. fogyasztható el hetenként és havonta. Fentről jött az utasítás: hányszor lehet lepedőt cserélni, a verseny azt célozta, hogy ezt az átlagstatisztika alapján előirt anyagtervet az orvosok lehetőleg még csökkentsék! . . . Ma már minden népidemokrata ország kórházában divatos az ilyen irányú munkaverseny. Olvasóim fantáziájára bízom: képzeljék el, hogyan zajlik le egy komplikáltabb műtét ilyen kórházban, ahol nem elég, hogy az orvos számára előírják a felhasználható kötszerek, gyógyszerek mennyiségét, de ha jó párttagnak akar látszani, a;kkor igyekeznie kell az előirtnál kevesebb anyaggal végezni az operációit. Utána következett a gyógyszertakarékossági verseny. Természetesen ezt is megelőzte a Népjóléti minisztérium statisztikán alapuló utasítása. Minden osztály hosszú listát kapott és kap havonta. Azoknak a szereknek a listáját, amelyeket a kezelőorvos egyszerűen nem rendelhet! Egészen kivételes esetekben lehet ezeket a szereket javasolni. Aka beteg — amennyiben politikai minősítése kiváló — felkeresheti a pártszempontokból mindenben, megfelelő illetékes főorvost s az esetleg felírhatja számára, de 6 is csak a legminimálisabb menynyiségben. Az orvos meg akarja gyógyítani a beteget: emiatt kényszermunkára viszik! A tilos lista mint Damokleskardja lebegett mindannyiunk feje felett. S inkább loptunk gyógyszer a betegnek — ha lehetett, — de óvakodtunk az életet mentő tilos szert felimi, mert az elrettentő példák tömege volt állandóan szemünk előtt. Orvosokról tudtunk, akiket azért fogtak kényszermunkára vagy azért tettek egészen alacsony pozícióba, mert jó és hatásos gyógyszert merészelt a betegnek rendelni az állam költségére. A számtalan példa közül elég talán megemlítenem Korányi professzort, aki még ma is segédorvos valahol vidéken, csak azért, mert betegeit jó gyógyszerekkel akarta kezelni. Nem marad más választás a népidemo.krata orvos számára, csak a szabad lista: az a jegyzék, amely a használható gyógyszerek nevét közli az orvosokkal. S ezen a listán belül folyik az1 u.n.vex-seny. Ezekkel is takarékoskodni kell a végtelenségig! Győztes az az orvos, aki egy hónap alatt a legkevesebb gyógyszerrel tudott gyógykezelni. T udatos betegpusztitás! Joggal vetődik fel ezután az a kérdés, tulajdonképpen hol találja meg számítását a rendszer az ilyen betegellátás mellett. A válasz eléggé egyszerű, habár itt szabad földön sokak számára hihetetlen: Az egyén dolgozzon, mint egy állat a legkisebb munkabérért. Ha betege csak akkor érdemes a kezelésével foglalkozni, ha állapota nem katasztrofális. Amenynyiben remény van a meggyógyulására, akkor is disztingválni kell, milyen az illető pártszempontból. Ha jó párttag, lehet számára jobb gyógyszert felimi. Ugyanerre számíthat mindenki, aki nem ellenforradalmár, viszont kitűnői szakmunkás. A többieknek elbírálása ez: meggyógyitható-e olcsón és gyorsan? Ha nem ... a rendszer nyugodtan hagyja elpusztulni, tudván, hogy helyére jön száz más, hála a propagandával mesterségesen fokozott népszaporodásnak. Én valahogyan úgy láttam: a rendszer nem is bánja, ha a régi generáció — amely egy másik világot is ismert, más vágyakat hord magában — igy vagy úgy pusztul ki . . . Nyitva marad a kérdés: mire jó ek,kor a betegbiztosítás? Eltekintve a kisebb, könnyen kezelhető bajok gyors kezelésétől, amelynek eredményeként a beteg hamar visszaállhat a munkapad mögé, ez is — mint minden — része a félelmi pszichózissal vegyített propagandának. Kifelé jól hangzik, hogy a bolsevista társadalomban mindenki ■biztosított betegség esetén. Befelé viszont mindenki fél, mi lesz ha kiesik a biztosításból? Tehát sok ezren azért is engedelmeskednek, dolgoznak, hogy eljuthassanak az orvoshoz . . . Furcsa pszichózis. A betegek tudják, hogy az ellátás nem sokat ér . . . Azért mégis ... A 20-ik század embere nem élhet abban a tudatban, hogy betegség esetén nem jut számára sem orvos, sem patika, sem kórház . . . A rendszer tehát nyugodtan megnyomoríthatja az orvosok munkaköréit, a betegnek mindig meg lesz az illúziója a biztosítás * ** * * *+* * ** * * * * *** *** *x> *** ******************** ** ** ★ ★ *★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ CSÁRDÁS-ÉTTEREM ÉS MULATÓ 307 East 79th Street (Tel: RH 4-9382) New York 21, N-Y. Minden este 9 és 12 órakor fényes műsor: KAPITÁNY A ANY New York brilliáns dizőze a legnagyszerűbb dalaival RÁKÖSS Y TlllOlt a kedvenc baritonista, úgyis mint Master of Ceremonies DICK MÁRTA MÁTRAY LÁSZLÓ JUDITH MERIMS cimbalomművész hegedűművész zongoraművésznő KITŰNŐ MAGYAR KONYHA — A LEGJOBB ITALOK! ¥¥■ *¥■ *¥• +*■ +¥■ *¥■ *¥■ + ¥■ ++ *¥■ ¥¥■ ¥¥■ +*■ +¥■ +¥■ +¥■ *¥■ +*■ ¥¥■ *¥■ ¥¥■ *¥■ ¥¥■ ¥¥■ *¥■ ¥ + je**************************-****************** ***•*( Motto: ‘'Szocialista társadalomban legföbl érték az ember”
