Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-03-27 / 13. szám

o d noidmihbva El TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON ABBAHAGYJÁK A MÁR MEGKEZDETT GYÁR­­ÉPITKEZÉSEKET Az uj gazdaságpolitikának meg­felelően abbahagyják sok gyár épitését Magyarországon, amelye­ket azelőtt tervbevettek. A nehéz­iparban csak azokat az építkezé­seket hajtják végre, amelyek be­fejezéshez közelednek. A nagy épitöhelyeken milliós értékek, mű­szaki felszerelések és építkezési anyagok mennek tönkre az eső és hó miatt. így például a sztalinvá­­rosi uj kohók építkezésénél meg­szüntettek minden munkát. Öt uj kohó épitését vették tervbe és már kiásták az alapokat. Újabban azonban elhatározták, hogy csak egy kohót építenek. A többi ko­hók alapjait betemették. Sztalin­­városban egy kokszoló épitését is előirányozták. A városvezetőség az uj kokszoió-készitette gázra szá­mított s ezért nem gondoskodott tüzelőről, minthogy azonban a kokszoló építkezését abahagyták, a lakosság súlyos zavarba került. A budapesti földalatti vasút épít­kezését a budai oldalon szintén félbeszakították. Erről az épitő­­helyről többezer munkást elbocsá­tottak. MAGYAR REPÜLŐGÉP SZÁLLT LE JUGOSZLÁV TERÜLETEN Egy hivatalos jugoszláv jelentés arról számol be, hogy még febru­ár 19-én egy Mig-15 tipusu ma­gyarországi repülőgép a bjelovári járás területén leszállt. A gépet Bombái László repülőhadnagy ve­zette. A jugoszláv hatóságok vizs­gálatot folytatnak az ügyben. A KOMMUNISTÁK HISZNEK A FELTÁMADÁSBAN? . . . A budapesti ipósta levélborité­­kot is árusít, főleg külföldre szánt légipostái borítékot, azzal a cél­zattal, hogy a borítékra rányom­tatott jelmondatokkal kommu­nista propagandát végezzen a címzett környezetében. Az egyik ilyen légipostái borítékon * a kö­vetkező jelmondat látható: “Le­nin élt, Lenin él, Lenin élni fog!” Budapesten gúnyosan emlegetik ezt a jelmondatot és hozzáfűzik a kérdést: “mi az, már a kommu­nisták is kezdenek hinni a feltá­madásban? ...” . ELSZAPORODTAK A BŰNCSELEKMÉNYEK A lopás és egyéb bűncselekmé­nyek Győrött annyira elszaporod­tak, hogy éjjel veszélyes járni a városban. Nemrégiben egy 20-ta­­gu bandát Ítéltek el. A banda tagjai a nyílt utcán támadták meg a járókelőket s ha mást nem, legalább a sapkájukat vették el. MEGÖREGEDETT FIATALOKAT SZÁLLÍTOTTAK VISSZA A SZOVJETUNIÓBÓL Egy menekült munkás az alábbi megdöbbentő részleteket tárta fel a Szovjetunióból nemrég vissza­szállított hadifoglyokról: “1953 végén több fiatalembert szállított haza a Szovjetunió. Ha­difogságba esésük idején nem vol­tak többek mint 15-17 évesek és Ázsia távoli északkeleti részében dolgoztatták őket, bányákban. Be­esett arcú öregek lettek ezek a fia­talok, akiknek lényegében fiatal­ságuk soha nem volt. Legtöbbjé­nek látása erősen megromlott, többen tüdőbajt szereztek és álta­lában olyan fásultság van rajtuk, ami csak olyanoknál szokott lenni, akik a halál küszöbén vannak.” •0*a «H01PN1HSVI SOOI XOS*0*d NVHDVIIA V SÍHflHIH ÜBER • • • • CONDOR EERJBNC POHETILAPJA “THE MAIM,” FERENC GONOOR’S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 SZERKKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHHIVATAL: 320 EAST 79TH, NEW YORK, 21, N. Y. EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79TII STREET, NEW YORK 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-61Ö8 — Yearly Subscription §10; Single Copy 20 cents — VOL. XXVIII _ No. 13 NEW YORK, N. Y„ MARCH 27, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT „Kitörölhetetlen ez az e nlék...” OLVASÓINK, LEVÉLÍRÓINK 1944 MÁRCIUS 19 RETTENETÉRE ÉS GYÁSZÁRA EMLÉKEZNEK Szerkesztőségünkbe az elmúlt héten több levél érkezett, amely 1944 március 19-nek, a magyar tragédia napjának keserű emlékét eleveníti fel. Ezen a héten ismét több levél érkezett hasonló tarta­lommal. Ezekből a levelekből kitűnik, hogy milyen mély és kitörülhe­­tetlcn nyomokat hagyott mindazokban 1944 március 19-nek gyásza cs gyalázata, akik végigélték Magyarországon ezt a sorsdöntő napot és az azután következő szörnyű időszakot. Elhatároztuk, hogy a ma­gyar történelemnek ezt a Muhi-pusztánál, Mohácsnál és Világosnál is tragikusabb és kegyetlenebb fejezetét a tizedik évforduló alkalmá­ból lapunk hasábjain újra feltárjuk, mégpedig a szemtanuk Írásain át. Hétről-hétre közöljük a tiz év előtti gyásznap és az azt követő időszak szemtanúinak és szenvedő hőseinek beszámolóit, hogy el ne enyésszen az emlékezés és örök mementóként álljon mindenki előtt ez a kataklizma, amely előbb a német megszállást, a nyilas rém­uralmat, majd logikus folytatásként az orosz terrort zúdította Magyarországra. Mai számunkban két levelet közlünk, két hiteles tanúvallomást, íme az első levél: “LESZAKADT AZ ÉGBOLT! . " Igen tisztelt Szerkesztőség! Napok óta felzaklatott lelkiál­lapotban gondolok a tiz év előtti eseményekre. Újra és újra átélem a történteket és nem tudom nyu­godt álomra hajtani fejemet. Új­ra elbontja arcomat a szégyen pírja és hangtalan sirás fojtogat­ja torkomat. Tudom, hogy ugyan­így érez ezekben a napokban minden tisztességes magyar, aki végigélte Budapesten 1944 már­cius 19-nek irtózatos napját. Kínzó elevenséggel tolulnak az emlékek agyamba. Ott állok a la­kásom telefonja mellett, amely­nek csengése az álmomból zavart fel. Balassa Tibor konzervgyári igazgató barátom hangjára isme­rek, a nevét nem mondja, csak annyit, hogy: “leszakadt az ég' bolt!” “Mi az, mit jelent ez?” — kérdem s azután elmondja, hogy a németek megrohanták az or­szágot, megszállták a rendőrsé­get, a legfontosabb középületeket és már javában fogdossák össze a demokratikus és antináci érzésű magyarokat, nem kímélve termé­szetesen a zsidóságot sem, akik­nek vezetői után valóságos haj­tóvadászatot rendeznek. Gyorsan felöltözködtem és le­mentem megszokott körúti kávé­házamba. A Körúton német ka­tonai gépkocsik száguldoztak. A kávéházban halkan beszélgettek az emberek, feltűnő kevesen vol­tak. A pincér hozzámhajolt és súgva közölte, hogy a Conti-utcá­­ban már hajnali három órakor megrohanták a “Népszava” szer­kesztőségét és elvittek minden­kit, akit ott találtak. A forgóajtón egyszerre Buchin­­ger Manó, az ismert szociálde­mokrata képviselő lépett be a ká­véházba. A sógora várta az egyik asztalnál, akit jól ismertem. Hir­telen körülnéztem, azután kimen­tem a kávéház elé —- őrt állni. Ha jönnek a németek, gyorsan fi­gyelmeztetem majd Buchingert, hogy keressen egérutat a kávéház hátsó részén át. Zavartalanul telt el az idő, ne­gyedóra múlva mái- távozott is Buch inger. Hozzáléptem és meg­kértem: engedje meg, hogy vele­­tartsak. Felháborodva beszélt a németek- erőszakjáról. “Az ellen­ség sem tehette volna ezt brutá­­lisabban” — pattogott a hangja. A Vasas-székház felé vettük utunkat. Előre mentem, majd azt tanácsoltam, hogy. nincs értelme bemenni a székházba, mert nincs ott senki. Egy barátjához kisér­tem el azután, már nem emlék­szem a nevére. Elváltunk és töb­bé nem láttam őt. Később tudtam meg, hogy helyette a szakácsnő­jét vitték el a lakásáról s mikor Buehinger ezt megtudta, önként jelentkezett a Gestaponál, hogy ezzel kieszközölje a háztartási al­kalmazottja szabadonengedését. Aznap délben már so.k újabb hír keringett szájról-szájra. Baj­­csy-Zsilinszky Endrét megsebesí­tették és vérző sebekkel hurcolták el. Baranyai Lipótot, a Nemzeti Bank elnökét is durván bántal­mazták, amikor elfogták. Nevek repkedtek a levegőben. Elvitték Miliők Sándor, Peyer Károly, Horváth Zoltán, Szentiványi La­jos, Apponyi György, dr. Györky Imre, Rassay Károly, Várnai Dániel képviselőket, Keresztes- Fisoher belügyminisztert, Kőnek admirálst, Sombor - Schweinitzer rendőrfötanácsost. Laky Dezső műegyetemi tanárt és volt mi­nisztert, Andorka Rudolf volt kö­vetet, Syray Antal felsőházi ta­got, Goldberger Leót, Chorin Fe­rencet, Aschner Lipótot, a “Szür­ke Könyv” hues íróját: Lajos Ivánt, Fellner Frigyes nyugalma­zott egyetemi tanárt. Újabb híreket kapunk Mónus Illés elhurcolásáról: Kornfeld Móric, dr. Bálint László .ügyvéd, Ráíkay Károly, Parlagi György, Garai János vivóbajnok, Szapáry Antal, Somogyváry Gyula, Mérő Ignác elfogásáról. Minden órában újabb és újabb áldozatok nevei válnak ismertté. A szociáldemokratapárt ismer­tebb tagjai közül már a Gestapo kezében van Simonyi Ákos, Gál Benő, Szántó Gyula, Silberman Sári, Faragó Dezső, Gáspár Ár­pád, Gyurica elvtárs, Somogyi elvtars. Deutsch elvtárs: Várnai Dániel fia is, Nádas József, Rónai Ferenc, az utóbbi kettő a “Nép­­ettva" kötelékéből. - A Kisgazda­­párt is főcélpontja a 'hajtóvadá­szatnak, innen azonban soknak sikerült időben elmenekülni és alá merülni az illegalitásba. Estefelé látom több ház előtt is, hogy zsidókat hurcolnak le a vá­rakozó autókba. Hová kerülnek ezek az ártatlan emberek? Ké­sőbb megtudjuk, hogy a Rökk Szilárd-utcai rabbiképző intéze­tét foglalták le a zsidó foglyok összegyűjtésére. Óvatosan meg­közelítem a Sándor-tér felöl a rabbiképző épületét. Látom, a­­mint egyik autó a másik után ér- j <( kezik, telve a lakásukból kiránci-»­­galt foglyokkal. Már sötét van, nem ismerek fel senkit. Egy rosszarcu suhanc rázza a öklét feléjük: “Ki lesztek nyírva!” — ordítja az egyik szállítmány feié. Ezen a napon fakadt fel a nyi­las söpredékből a gyilkolás ösztö­ne. A németek nyitották fel ezt a Pandora-szelencét. Néhány hó­nap múlva szabadjára engedve tombolt a gyilkolási téboly. Éjjel egy barátomnál aludtam, azaz vergődtem álmatlanul az ágyban. Éreztem, hegy kitörölhe­tetlenül karmolódik belém a ret­tenetes nap emléke. Másnap reggel elutaztam Lo­soncra és ott tartóztattak le 11 n-p múlva. A Gestapo és a vele együttműködő Nyilaspárt keze mindenhová elért. Budapestre vittek, majd onnan Kistarcsara. Többször megvertek, az arcomon hiost )S érzem a megszégyenítő ütéseket. De ez nem érdekes ez az én külön kis tragédiám. Mi ez ahhoz képest, ami az országgal történt? Kérem, közöljék a levelemet. Idézze fel mindenki 1944 március 19’ emlékét, higyjék el,-szükség van erre. Őszinte tisztelettel: MARTON ANDOR (Montreal, Kanada) RENDŐRAUTÓK SZÁGULDOZNAK VÉGIG A VÁROSON . . .” A másik, alább következő be­számoló egy ismertnevü, tekin­télyes ügyvédtől való, aki né­hány éve New Yorkban él. A nevét nem óhajtja szerepel­tetni. 1944 március 19-e! Lehet-e valaha is-elfelejteni ezt a-napot? Azt a komor, hideg tavaszi vasár­napot, amikor a németek meg­szállták Magyarországot? Mi tör­tént, hogyan történt — elmon­dom a saját tapasztalataimat... Akkor eszméltünk fel és döb­bentünk rá a rettenetes valóság­ra, amikor már hallottuk és lát­tuk, hogy nyitott rendőrautók száguldoznak végig a városon és a Gestapo emberei szedik össze a prominens embereket. Meghűlt bennünk a vér, de ekkor már te­hetetlenek voltunk. Többen, akik féltek az elfogatástól, nem mer­tek lakásaikban maradni. Elrej­tőztek. Ezeknek családtagjait hurcolták el! Barátunk, egy nagybank vezér­­igazgatója kétségbeesve jött át hozzánk. Próbáltam vigasztalni, hogy nem mindenkit visznek el. Azzal érvelt, hogy én nyugodtan beszélhetek, nem vagyok expo­nens állásban. Öt tényleg meg is hagyták otthonában, de értem másnap hajnali 5 órakor jött egy Gestapo- százados, felvert álma­imból, tíz percet adott a felöltő­­zésre és már vitt is a házunk előtt váró nyitott rendőrkocsival. Nagylelkű volt: megengedte, hogy búcsúzzam feleségemtől, aki ájul­­tan esett össze. A rendörkocsiban találtam egy ügyvéd barátomat, és egy másik ügyvédnek fiatal feleségét. Utób­bit távollevő férje helyett fogták el. Több ház előtt állt meg a ko­csi és vált, amig a Gestapo lehoz­ta az újabb áldozatokat. Dr. Nyá­ri Jenő ügyvédre kellett vámunk legtovább. Ö ismert nyugodtságá­val készült el, egy kézitáska és egy német fizikai könyv volt. a kezében. Üdvözölt minket, azután elővette a könyvet és olvasott a nyitott autóban, mintha otthon vagy az irodájában ült volna. Őt az sem érdekelte, hová viszik. Minket meg hiába érdekelt, nem mondták meg, csak' akkor tudtuk meg, amikor kocsink megállt a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents