Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-02-13 / 7. szám
FE3RUARY 13. 1954 AZ EMBER 5-ik oldal Rendeletek, fenyegetések és ígéretek: ez a magyarországi parasztság sorsa, A belső válságokkal terhes magyarországi rendszer az utóbbi időben különböző intézkedésekkel igyekezett enyhíteni belső bajain. A rendszer ilyen irányú erőfeszi- Itései mindinkább nyilvánvalóak Sztálin halála óta. Az azóta közzétett Ígérgetések és életbeléptetett intézkedések, amelyek a rendszer égető bajait voltak hivatva gyógyítani, ha bizonyos enyhülést hoztak is a meglévő bajokra, egyúttal más égető problémákat vetettek napvilágra, amelyek sürgős orvoslást követelnek, amennyiben a mostani bolsevista rezsim nem akarja, hogy alapjaiban rendüljön meg. Mindazok a jelenségek, amelyek az egész mai magyar életet jellemzik, különösen megfigyelhetők a mezőgazdaságban. A második világháború előtt az átlagos gabonatermés évi 25 millió mázsa volt, amiből öt milliót külföldre szállították. Ez volt az ország legnagyobb külkereskedelmi aktívája. Most, a gabonatermés tnég a legkedvezőbb években sem képes kielégíteni a lakosság élelmezési szükségleteit. Rákosiék igyekeznek k i 1 á b o 1 n i ebből a helyzetből (gyenge termelékenység, a parasztság “érdektelensége”, stb.) és ezért az elmúlt aratási idő alatt egymásután tiz rendelet követte egymást, amelyek— ©gytől-egyig—a falura vonatkoztak. ENGEDMÉNYEK A TERMELÉS NÖVELÉSE ÉS A KOLHOZOK MEGTARTÁSA ÉRDEKÉBEN Az első minimális engedményeket az váltotta ki, hogy egyrészt a termelés növelésére törekedtek, másrészt pedig mindenképen meg akarták őrizni a rendszer sajtója által égigdicsért kolhozokat, melyeknek tönkremenését Magyarországon erőszakos módszerekkel fel lehet tartóztatni, de nem lehet megakadályozni. Az agrár-produjkció növelésének érdekében enyhítették a viszonyt a magánparasztokkal szemben. De a nekik nyújtott bizonyos engedményekkel párhuzamosan a magyarországi kolhozrendszerben a nehézségek különösen kiéleződtek. Az engedményekkel egyidejűleg ugyanis az egész túlméretezett politikai gépezet — kezdve a központi pártbizottságtól egészen a járási- és alapszervezetekig—kénytelen volt fokozott hadjáratot indítani a kolhoz - szövetkezetek mindenáron való fenttartásának érdekében. A rendőrség nagy szerepet játszik ebben a hadjáratban. A magánparasztoknak megtett első engedmények után a szövetkezetek felbomlás előtt álltak, pedig a kolhozoknak tett engedmények sokkal jelentősebbek, mint amazok. OLCSÓBB FÖLDET VÁSÁROLNI, MINT A KOLHOZTÓL A SAJÁTOT VISSZAKAPNI A szövetkezetek bomlási folyamatának nyilván mély okai voltak. A körülmények úgy fokozák a parasztok elégedetlenségét, hogy a rezsim engedékenységének legelső jelére nyíltan felléptek a kolhozok ellen. Csapatostul vonultak ki á, szövetkezeti földekre és a maguk számára arattak, kezdték széthurcolni a leltárt és a kolhoz raktárkészleteit (Debrecen, Pécs és Mohács környéki falvak példája). A rendőrség nyomban beavatkozott és egymást követték az Ítéletek, pénzbüntetések és deportálások, ami azután feltartóztatta a parasztoknak a kolhozok elleni első nyílt fellépésének hullámát. A rendőrség egyoldalú, kíméletlen és tarthatatlan intézkedései szöges ellentétben állottak Nagy Imre miniszterelnök nagyhangon behirdetett politikájával, amely nyíltan elitélte “a múltban megtett 'különböző karhatalmi túlkapásokat és önkényességeket” és amely szigorú jogbiztonságot Ígért. A rendőrségi intézkedéseket később — minden esetben — adminisztratív utón megfelelő formában szentesítették. így például a kilépni szándékozó kolhoztagok kötelesek voltak saját földjükért lánconként 500 forintot fizetni. A földmérés és az átírás költségei, meg az 500 forint “kilépési dij” azt eredményezte, hogy olcsóbb volt magánszemélyektől vásárolni földet, mint sajátjukat visszakapni a kolhoztól. AZ ELMÚLT ŐSZI ENGEDMÉNYEK A kommunista rezsim az elmúlt ősz óta a következő engedményeket adta a falu népének: A beszolgáltatást 10 százalékkal csökkentették. A szövetkezeti tagoknak — amennyiben a 1953 évi adójuk kifizetését igazolják—minden adóhátralékukat eltörlik, de a magánparasztoknak az 1952-es évi adó felét és a teljes 1953-as évi adót ki kell fizetniük, hogy ezt az adóengedményt elnyerhessék. A szövetkezeti tagok házimajorságát fél holdról egy holdra növelték. Rendeletet hoztak, amely szerint ••• bárki bérbeadhatja földjét, a kolhoz-föld pedig bizonyos könnyítések mellett adható bérbe. A gép- és traktorállomásoknál fennálló tartozásuktól mentesültek a parasztok és a kolhozok ezentúl valamivel kevesebbet fizetnek a gépállomásoknak. Érdemes lenne megvizsgálni, ml vezetett ezekre, ha nem is lényegesen jelentős engedményekre? Vájjon a kommunista bürokrácia vezetőiben megszólalt a lelkiismeret hangja, vájjon máról holnapra (ahogy Nagy Imre egyik legutóbbi beszédében kinyilatkoztatta:) “a kormányt a jóakarat és a megértés szelleme hatja át,” avagy valami egészen más, nyomosabb, parancsolóbb indítékról van szó? A januári események (élelmiszerek fokozatos eltűnése, az árak állandó emelkedése, a vidéki újságok néhány eldugottabb, de a lehetetlen helyzetre nagyonis jellemző cikke, a jelenlegi hideghullám “óriási kárainak” nap-nap után való hangoztatása, stb.) tagadhatatlanul - arra mutatnak: a rendszer komoly bajban van. S még valami más is megállapítható: az eddig tett engedmények — mivelhogy azok a gyengeség jelei — nemhogy csökentették volna, de ellenkezőleg, csak még jobban élesztik és fokozzák a parasztság országossá terebélyesedő, szervezett ellenállását . . . TOWN HALL Február 26-án, pénteken 8.30-kor FELIX C. CERSTMAN PRODUKCIÓJÁBAN: Jan 1 KIÉ PUR A es EGGERTH Márta egyetlen idei fellépése opera- operettrészletekkel, uj programmall Helyárak: §3.90, 3.—, 2.40 és 1.80 adóval együtt.. Elővétel levélben! vagy telefónrendelésre: Felix G. Gerstman-iroda, 140 West 42nd St. telefon: LO 4-6990 MIT MONDANA A HERCEGPRÍMÁS? A Piarista Öregdiák beszámol különös álmáról, amelyet őszintén sajnál, hogy csak álom volt csupán . . . (Levél a szerkesztőhöz) Kedves Főszerkesztő Ur! Érdekes ember ez a J. Jóska! Még viccel is. Legutóbbi “Ahogy én látom” - jában a következőket írja: “Anélkül, hogy gyűlölködni akarnék, ki kell jelentenem, hogy ezekkel mi nem akarunk egységet, ezekkel mi nem fogunk egy utón járni, sőt ezeknek még a kezét sem fogjuk meg, mert Mindszenty prímás sem tenné. Amint ugyanis ő meg tudott sok mindent boesájtani, de amint ő sem bocsájtotta volna meg az ország, a haza, a magyarság ellen lelkiismeretlenül vétkező alakoknak ezt a bűnét, úgy mi sem vagyunk hajlandók feledni.” Szóval a priusz nem felejt? A- hogy én látom ... a priusz igenis felejt. Elfelejtette a 600,000-et. A priusz nem bocsájt meg? Ott tartunk már, hogy a priusz nem bocsájtja meg a 600,000-nek, hogy gyáván meg rablógyilkoltatták magukat a priusz által! Hát ki akar magukkal ikezetfogni? Hát ki az, aki a priusszal egységet akar? Ki az, aki magukkal egy utón akar haladni? Csak nem tételezi fel a mi bíboros hercegprímásunkról, hogy az magukkal kezetfog? A fenti idézet tulajdonképpen Father Gáspárnak szólt, ennek a fenkölt gondolkodású lelkésznek a beszédére. Elgondolkoztam, letet tem a lapot és elaludtam. Újabban azt tapasztalom, hogy mind gyakrabban álmodom J. Jóskáról. Mégis csak igaza volt annak a bizonyos Petőfi Sándor nevű kommunistának, akinek sok versét a fehér terror cenzúrája (suba alatt) betiltotta, amikor azt irta, hogy: “Álmaimban gyakran látogatsz meg Életemnek legszebb álma te. Onnan van, mert rajzolásit elmém Minden este véled végzi be.” Azt álmodtam, hogy a vörösök her cegprimásunkat szabadlábra helyezték és lehetővé tették, hogy az országot elhagyja. Kijött Amerikába. Kiváló személyéhez és dicső mártiromságához illő és méltó fogadtatás. A kikötőben hatalmas tömeg, áhitatos közönség. Az illusztris vendéget előkelő egyházi dignitáriusok élén Spellman bíboros fogadja. Üdvözlő beszéd« után egyes urakat be is mutat az előkelő vendégnek, akinek mindegyikhez van néhány barátságos szava. Közben J. Jóska is sorra; kerül. A hercegprimás nem érti jól a nevét, közelebb hajol hozzá és megkérdi, hogy kihez van szferencséje? Nem fog kezet J. Jóskával. hanem a következőket mondja: "Kijövetelem előtt konferenciát tartottam óhazai püspökeimmel, egyházunk vezetőivel. Valamennyien panaszkodtak önre. Az első panasz az volt, hogy ön nagyon rontja a kommunisták által amugyis kigunyolt egyház tekintélyét. Elmondották, hogy minden fáradozásuk meddő, hiábavaló, minden erejük elhagyja őket és minden törekvésük meghiúsul az egyház megnyirbált tekintélyének védelmében. Különösen feltűnő ez azóta, amióta az ön cikkei a szemináriumok, a pártnapok, röpgyülések tárgyát képezik. Panasz van továbbá, hogy ön meggyalázza a magyar nyelvet, hogy állandóan halálra gyengíti azzal, hogii tollára veszi. A szegény nyelv pedig tűri, hogy megmaradt romjai, a nyelvtan megmaradt utolsó póznái összedőljenek. A harmadik panasz az volt, hogy ön állandóan gyalázza nemzetünket azzal, hogy az emigráció többségét háborús bűnösökből, sőt nyilas rablógyilkosokból rekrutálja. Ezen a vonalon is több politikai jártasságot, több tanultságot és képességet kíván öntől a püspöki konferencia. Utoljára! hagytam saját szerény személyemet. Mégis csak bosszantó, thogy ön akkor, amikor börtönben voltam és tiltakozni nem bírtam, mindig az én tekintélyemmel próbálkozott takarózni. Ugyanakkor azonban dicsérte, jó magyarnak véleményezte azt a Szálasit, aki engem ártatlanul és bilincsbe verve börtönbe hurcoltatott. Hagyjon kérem engem békén, semmi szándékom résztvenni a maga játékában. Ha majd azt olvasom a maga “Ahogy én látom”-jában, hogy Szálasi legalább olyan hitvány volt, mint a vörösök, akkor ön is jelentkezhet nálam kézfogásra . . Felébredtem és bosszankodtam, hogy az egész story álom volt csupán. Van itt más baj is, tisztelt olvasó. J. Jóska megint csak reklamálja a nyilt sisakot. Ezt a következőképpen jelenti be: “Nehogy azonban azzal vádoljanak, hogy névtelenül vádolok, megmondom, azt is, hogy kire és kikre gondolok. Gondolok a nagyferenci-vargabélai - peyerkárolyi erkölcsnélküli politikára, a göndöri bábákra, akik az ismeretlenség sötétségében mernek csak fenegyerekeskedni.” Igazat adok J. Jóskának. Elő az “újságírói kódexszel, elő a nyilt sisakkal, nincs “teljes név és lakcím.” Elővettem hát a “Légvár” cimü szennylap utolsó számát, hogy megnézzem, hogy is hívják annak munkatársait, jobbanmondva cikkíróit. A cikkeket a következő nyiltsisakosok írták: Eris, Béladeák, Évi, Magyar református, Gunyori, Pentelei, E.N., és egy házizsidó, akinek neve: Teljes cim és lakcím. Na mit szól ehhez főszerkesztő uram? Maguknál Kőszegen azt szokták mondani — amint azt már többször említeni méltóztatott, hogy “hát ez kifia-borja?” Nálunk Szögedébe mög úgy mondják, hogy 'hát ez "kitinó-ökre?” De azt is mondják erre Szögedébe, hogy “más szemében meglátja Csak 3 hétig! Csak 3 hétig! A diadalmas párisi és londoni sikerek után most New York ünnepli a két nagy magyar művészt, akik megszöktek a Vasfüggöny mögül! KOVÁCH é NÓRA és RABOVSZKY ISTVÁN minden este fellépnek ROLAND PETIT társulatával. BALLETS DE Colette Leslie Marchand Caron PARIS Roland Petit Ilyen magyar siker még nem volt külföldön! EZT MINDENKINEK LÁTNI KELL! BROADWAY THEATRE (53 St. and Broadway) Előadások kezdete: este 8:30; szombat és asámap d.u. 2:30 is.
