Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-02-13 / 7. szám
ß 5-ik oidai AZ EMBER FEBRUARY 13, 1954 a szálkát, a magáéban nem a ge' rehdát.” Vagy pedig Kőszegen — a rím kedvéért — úgy mondják, högy: “más szemében meglátja a szálkát, a magáéban nem az árbocot.” Azért árbocot, mert az egész Légvár ilyen nyiltsisakosokkal van tele. Ilyenkor látom csak hogy milyen igaza van Nagy Ferencnek, Himler Mártonnak, Varga Bélának, Pfeiffer Zoltánnak, Peyer Károlynak stb. akkor, amikor nem reagálnak J. Jóska véleményeire, hanem azt mondják, hogy: “ . . . a karaván, hálád.” Lesz még- alkalmam J. Jóskáihoz bővebben is szólam, de most arról kell Írnom, hogy ismét kibújt a csatornából egy töltelék, felütötte fejét és vezeklés helyett szere(peini merészel. Oláh Györgynek hivják a szemetet, aki Ajusinszki Béla álnévvel rfienekült ki Argentínába a (biztos kötél elől és akihez [képest a szabályszerűen fekötött Borcia, Reinisch és Hubay ártatlan bárányok voltak. Amikor ennek a sajtókeretlegénynek becstelen nevét olvasom, Bánk szavai jutnak az eszembe, amikor az öszszeesküvök jelenetében azt mondja, hogy “mint a vízözön zugok mindenfelé és, ahol találom, ottan zúzom össze e féreg annyit átkozott fejét." A zsiványuralomnak ez a legvéresebb s legmocskosabbszáju uszitója gyáván, szemérmetlenül és felelőtlenül lazított s hazánk sírásóinak elsőszámú garnitúrájához tartozott. Nemcsak a 600,000 kürtása szárad fekete és sötét lelkén, hanem derék honfitársaink sok 'tízezrének az emigrációba, hontalanságba s a nagyrészének az örökemigrációba történt elhurcolása. Ez p.z Oláh azt kifogásolja, hogy “Az Ember” azt irta Gömbösről— a tengelyesről—•hogy Knöpf leivolt és hogy a szobra eléktelenitette a Döbrentei-teret. “Az Ember” mindig csak igazat ir. Azt, hogy Knöpfler veit, Rakovszky István nyomozta ki, de azt is, hogy a nagyapucija sopronmegyei poncikter volt. Vitéz volt? Nem. Hiszen hős és dicső mártírunk, Bajcsi- Zsilinszky Endre azért mondott le a vitézi székről, mert Gömbös Gyula, no meg a másik, az Endre László nevű kapcabetyár is ^ vitéz lett. Jákfai volt? Nem. Ezt meg Grieger Sándor pápai prelátus állapította meg róla. Megjegyzem azenban, hogy Gieger prelátus megígérte neki, hogy megkapja a jákfai előnevet, ha nem lövet a királyunkra. Azt pedig, hogy csirkefogó volt. azt vitéz nagybányai Horthy István lovassági tábornok mondotta róla. Ugye, egész jó gentlemanok és talpig férfiak? A magyar nép kegyelettel őrzi múltjának értékes hagyományait, lemossa róluk szobrok alakjában a feledés porát és példaképül állítja a jelen elé. De hát mi volt Gömbös-Knöpfler? Hiszen elsőnek járt ez a Quisling Hitieméi és Mussolininál. Ő volt az, aki Böhm Vilmosnak, a vörös generalissimusnak felajánlkooztt. Ö volt az, akit — mint a forradalmi katonatanács tagját — Franchet d’Esperay francia generális az előszobájából kijkergetett. Tudós, író, zeneszerző volt? Mi volt hát? Kalandor volt, amint Horthy István mondotta: csirkefogó. Valahányszor elkocsiztatn a Döbrentei-téren, mindig erre gondoltam. Amikor aztán a teret eléktelenitő szobrot felrobbantották, alig vártam, lestem az alkalmat, ihogy Nemzeti Ellenálló bajtársamnak, Janikov-szky főorvos barátomnak gratulálhassak. Mára elég ennyi. Főszerkesztő Urnák őszinte nagyrabecsüléssel, kész hive: , ^vlontreal. 1954 beruár 2 (TELJES NÉV ÉS LAKCÍM) SZOCIALIZMUS, KOMMUNIZMUS, B0LSEVIZMUS Irta: S. J. (4. FOLYTATÁS) A rendőrség államvédelmi osztálya éppenugy az uralkodóosztályok osztályérdekeit képviselte a nép érdekeivel (demokrácia) szemben. Jobbra és balra úgy ütött, ahogy' a kormány parancsolta neki. A Schweinitzer és Hetényi cég szelleme, vallatási módszerei és eljárása csak quantitative különbözött a GPU-tól és fiókájuk Hain Péter már csak kvantitative különbözött a GPU-tól és fiókájuk Hain Péter már A politikai büntetőbíróság (Méhes, Pálffy, Surgoth > élén a jellegzetes osztálybiróval, Törekyvel, ugyancsak nem a paragrafusok, hanem a kormány utasításai szerint ütött jobbra és balra, ahol csak gazdáinak ellenfelei bukkantak fel. Nem tulzunk, amikor azt állítjuk, hogy csak kvantitative állott mögött a Nemzeti Számonkérő Széknek, avagy Olthy tanácselnöknek. A rendszer külön törvényeket hozott a kormányzó és az állam védelmére, állam alatt persze az uralkodó úri magyar klikk volt értendő. Horthy a magyar nép megkérdezése nélkül haláláig stabilizálni akarta féldiktatorikus uralmát és azt fegyveresen meg is védte úgy IV. Károly, mint a demokrácia, mintpedig Szálasi ellen. Sőt utódlását is biztosítani akarta: kormányzóhelyettessé választatta fiát, Istvánt, tüchtig pesti siebert és zugügynököt. És sajnálatos, hogy — ez az eredetileg kitűnő katonaember — nem volt mentes a személyi kultusz megkövetelésétől sem. Költeményeket jutalmazott, amelyeket “Miklós Vezérhez” írtak, magát országgyarapitó nagy kormányzónak neveztette és a Vár tövében elhelyezett emléktáblán Szent Istvánhoz és IV. Bélához hasonlította magát. Több párt volt engedélyezve, de virtuálisan mégis egypárt rendszer volt, mert a kormány apparátussal s csendörszuronnyal asszisztált nyílt választásokon el sem volt képzelhető a kormánypárt veresége. Egyes politikai pártokat (Giesswein-féle keresztényszocialisták, Achim András-féle Nemzeti Parasztpárt) nem engedtek újjáalakulni, a földmunkások és épitőmunkások szervezetét pedig Rakovszky belügyminiszter az internálási rendelettel fenyegetve visszatartotta a megalakulástól ; egyeseket, mint a Szociáldemokrata Pártot pedig feloszlatással fenyegettek meg, ha el nem fogadja a kompromisszumot. (Peyer- Bethlen-paktum). Mi más ez virtuálisan, mint dikttaura és egypártrendrzer? Sőt, Bethlen bukását követöleg a 33-as bizottság szuverén joggal állott még az álparlament fölött is, majd Imrédy már a nyilt diktatúrát is be akarta vezetni, amikor a rendeleti utón való kormányzás jogát követelte a kormánya számára, ez azonban a MÉP balszárnyának erélyes tiltakozásán (Sztranyavszky), majd Bethlen Imrédy-ellenes akcióján meghiúsult. Mindamellett a kormányok többször tultették magukat az alkotmányon és rendeleti utón kormányoztak, — hogy a számos alkotmánysértés közül csak egyet említsünk: a sajtótörvényt többizben rendeletekkel módosították (1914. évi 14. te.) Ezzel a kormány többizben konfliktusba is keveredett a bíróságokkal, amelyek az alkotmányhoz tartva magukat, nem vették figyelembe a kormányrendeleteket és sajtóügyekben az 1914/10. te. alapján ítélkeztek. A sajtócenzura mellett bevezették a rendőrségi és csendőrségi levél es távbeszélő cenzúrát is. A rendőr és csendőrállam intézményesítésének azonban a legszomorubb ténye az volt, hogy a modern Európában elsőnek vezették be az ellenzéki politikusokat sújtó internálási és toioneházi eljárást. Megjegyezzük azt is, hogy ez nem a kommunistákat sújtotta, hanem a demokratákat, ugyanis a kommunistákat nem internálták. hanem az államvédelmi törvény értelmében a normális jog szerint büntetőbíróság elé állították. De ez még mindig nem volt elég. A háború alatt annak ellenére, hogy a demokratikus pártok teljes szolidaritást vállaltak a Szovjet-ellenes háborúval, SAS behivójeggyel behívták és Ukrajnába büntetőszázadokba küldték a demokratikus politikusokat és szakszervezeti vezetők százait azzal az utasítással, hogy ott elpusztitandók. Ez a keresztény nemzeti és hazaffyas eljárás viszont már kvantitative sem maradt mögötte Mauthausennek és Szibériának . . . Sőt az “osztályidegenek” fogalmának a meghonosításával a bolsevik! rendszert kvantitative felül is múlták, amennyiben az url magyarok az érvényesülés lehetőségét nemcsak a közigazgatási állásokban, de még az iparengedélyek kiadásában is szelekciókhoz kötötték. Eszerint a magyar nép 95 százaléka osztályidegen volt ahhoz, hogy* köztisztviselői, katonatiszti, diplomáciai és számos egyéb állást betöltsön. A Horthy endszer ugyancsak átértékelte a történelmet és a történelmi eseményeket úgy állította be, ahogy az a félfeudális-féldiktatórikus úri magyar uralkodó klikk osztályérdekei megkívánták. Teljesen hamisan állították be a két legnagyobb magyarnak, Mar- I tinovics Ignácnak ,s Kossuth Lajosnak a történelmi jelentőségét és letagadták. hogy az az eszme, amelyért küzdöttek, a demokrácia volt. Egyszerű “összeesküvők” voltak Martinovics Ignác és társai, akikre örökre büszke lehet a magyar nép, mert még a XVin. század végén, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában elsőnek haltak mártírhalált a francia forradalomban már megvalósult nagy eszméért, a demokráciáért. Kossuth Lajos demokratikus forradalmát pedig egyszerűen ignorálva, szerepét egyoldalúan úgy állították be, mint egy szabadsághősét. Hogy 1848. március 15-én Pesten még szó sem volt szabadságharcról, ellenben Petőfi, Jókai, Irinyi és Táncsis a munkásvezér, az élükön Kossuth Lajossal, a demokrácia zászlaját bontották ki, azt egyetlen tankönyvben sem lehetett olvasni, aki ezt merte volna állítani, az ugyebár egy judeobolseviki hazaáruló lett volna . . . Ami pedig a legszomorubb, a Horthy-kormányok a kultúra és tudomány területére is éppenugy bevitték a politikumot, mint tették azt Lenin és Hitler kormányai. A rendszernek meg voltak az ünnepelt osztályirói és művészei, a magasabb kvalitású baloldali szcllemóriásokat pedig üldözték, vagy a legjobb esetben is mellőzték. Balodali meggyőződése miatt üldözött volt Magyarországon a kéj költő-óriás, Ady Endre és József Attila. A József főherceg elnöklete alatt (oh feudalizmus) álló Tudományos Akadémia kimondotta, hogy Ady Endre nem nagy költő. Ez a határozat Négyesy prof. azon véle- j menyében kulminált, hogy hogyan is lehetne nagy költő az. aki nem jó hazafi!? József Attilának pedig segédtanári állást sem adtak, mert egyik professzora ugyancsak megállapította róla, hogy nem jó hazafi. Pintér Jenő tanker, kir. főigazgató a kormány megbízásából és a Kulturkampf szolgálatában irt irodalomtörténetében naggyá dagasztotta a “hivatalos hazafias” irodalom képviselőit, az udvari és hivatalosan elismert poétákat, ugyanakkor, amikor “destruktivoknak, nemzetközieknek é körútiaknak” bélyegezte a baloldaliaat. Az írók nem is mertek szociális és politikai problémákkal foglalkozni, mert féltek az indextől, avagy internálástól. De féltek a cenzúrától is, amely nemcsak Ady Edrének egyes verseit (“Garami Ernőhöz.” “Kunfi Zsigmondhoz,” “A forradalomhoz”) tette indexre, hanem a népies előadásokon Bánk Bán Tiborcának a szólamát, sőt Petőfinek is 30 költeményét! És félelmük nem is volt alaptalan, mert Kolczsváry Borcsa Mihály a könyvégetéssel is segítségükre sietett azoknak, akik a féldiktatorikus rendszernek és a német és orosz bolsevizmus elvi analógiáját igyekeznek kimutatni. József Attila egész életén keresztül nyomorgott, mig öngyilkossággal vetett véget az életének. Ugyancsak nyomorban tengődtek Szabó Dezső és Babits Mihály, — a többi baloldali írót, Kassák Lajost, Kosztolányi Dezsőt, Móra Ferencet, Móricz Zsigmondot és Márai Sándort pedig teljesen mellőzték és hivatalos elismerést soha nem adtak nekik. De ugyanakkor “magyar irófejedelem”-nek nevezték és kegyelmesuri címet kapott Herczeg Ferenc, a gentry társadalom jellegzetes osztályirója, ez a jelentéktelen könnyű zenész, akinek a gentry társadalomból vett életképei és néhány átlagos értékű szinmüve mellett, minden korrajz és színvonal nélküli, csupán a szép mese színvonalán állott történelmi regényeit oly nagyra értékelték, hogy a Tudományos Akadémia a Nobel-dijra terjesztette elő! Ennél nagyobb blamázs nem is érhette a magyar kultúrát, egyenesen megdöbbentő, hogy a század számos nagy magyar költője és Írója közül egyedül és éppen Herczeget terjesztették elő a Nobel díjra, mert a tucatnyi költő és iró óriás mind baloldali volt. Ugyancsak baloldali mivolta miatt nem tudott boldogulni Magyarországon László Fülöp, a XX. század legnagyobb portréfestője, a “királyok festője” és Rippl Rónai József, az egyetlen magyar festő, aki a francia képzőművészet összes stílusát átélte és a posztimpreszszionizmusban és interieur festészetben egyenrangú volt a legnagyobb franciákkal is. Az itthoniak közül pedig Vaszaryt és Csók Istvánt, a Képzőművészeti Akadémia tanárait idő előtt nyugdíjazták, utóbbi a legtöbb nemzetközi dijat (többek között a római nagy dijat) nyert magyar festő volt, akinek a firenzei Uffizi képtár már életében megrendelte és galériájában elhelyezte az önarcképét, ami a legnagyobb megtiszteltetés, ami festőt csak érhet. Derkovits, a kiváló proletár festő éhenhalt a műtermében; Csontváryt, akit számos külföldi esztétikus a század egyik legnagyobb festőjének tartott, dekadensnek és bolond patikusnak nevezték; Gulácsy pedig, aki a szimbolizmusban Böcklin és Gaugain magasságáig emelkedett, szóhoz sem juthatott és ki sem állíthatott, mert 1919-ben politikamentes jelentéktelen kis funkciót töltött be. Ugyanezen okból kifolyólag állásától és nyugdijától megfosztották Maróczy Gézát, a legnagyobb magyar sakkmestert, aki számos nemzetközi versenyen (közöttük a 3-ik világ- és egy olympiai bajnokság) szerzett dicsőséget a magyar névnek. Ugyancsak baloldali meggyőződése miatt nem lehetett a Tudományos Akadémia tagja a század legnagyobb magyar tudósa, Szentgyörgyi Albert sem, akiről számos “bűne” után, amidőn egyszer a Tengelyhatalmak Kulturkampfja ellen nyilatkozott, kétségenkivül megállapították, hogy nem jó hazafi. De nem voltak jó hazafiak Kodály Zoltán és Bartók Béla sem, akik saját anyagi erejükből feldolgozták az egész magyar népdalgyüjteményt. Bartóknak. — aki Stravinskyval és Ravellel együtt kétségtelenül a század legnagyobb zeneszerzője — az Operaház két évtizeden keresztül nem adta elő a müveit. — Kodályt pedig csupán Failoni, az Operaház olasz karmestere, Toscanini és Vaclav Thalev, a cseh filharmonikusok elnöke népszerűsítették külföldön, mert müveit a magyar filharmonikusok elnöke, Dohnányi, a jobboldali zenecsászár éppenugy soha nem adta elő, mint Bartókéit sem. Bartók végül még a Horthy rendszer alatt emigrált, — az emberóriás koldusszegényen, két kis kofferrel hagyta el hazáját, a keresztény nemzeti és jobboldali Magyarországot, ahol ő nem volt sem jó zeneszerző, sem jó magyar. A kultúra területén ez volt a teljesítménye a félbolseviki rendszer KulturKampfjának, amely politikát vitt a kultúrába is és mint a politikában, úgy a kultúrában is üldözött mindenkit, aki nagy volt, aki baloldali volt és aki magyar volt. És ugyanakkor nem vette észre, hogy a keresztény nemzeti és hazafias frázisok árnyékában milyen szörnyű szegénységi bizonyítványt állított ki magáról, mert nem vette észre, hogy Kaznczy Ferenctől, Jókai Mórtól és Petőfi Sándortól kezdődően Ady Endréig, József Attiláig, Szabó Dezsőig, Kassák Lajosig, Molnár Ferencig, Kosztolányi Dezsőig, Móra Ferencig, Babits Mihályig, Zilahy Lajosig, Márai Sándorig, László Fülöpig, Rippl Rónai Józsefig, Vaszaryig, Csontváryig, Csókig, Gulácsyig, Maróczy Gézáig. Szentgyörgyi Albertig, Kodály Zoltánig, Bartók Béláig és Bajor Giziig bezárólag baloldali volt a Magyar Géniuszok mindegyik kimagaslóan nagy szellemóriása . . . (VÉGE) _ MAGYAR OTTHON MIAMI BEACHEN — A legjobb magyar konyha! BÖLCSKEYÉK kellemes és népszerű OTTHONA, ahol minden kényelmet megtalál, INDIAN CREEK LODGE 6981 Indian Creek Drive Telefon; 86-9126 Szobák fürdővel, zuhannyal, solarium, televízió, ingyen parkolás! I Két block-ra vagyunk a tengertől. —, Vendégeinket autóval várjuk! |
