Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-02-06 / 6. szám
6-ik oldal AZ EMBER FEBRUARY 6, 1954 jászületésének lehetőségeit, a kolhoz-gazdálkodás szépségeit és gyönyöreit. Szóval maszlagolták a népet! De nem rettent vissza a rendszer attól sem, hogy a vonakodó és ellenálló parasztság megtörése végett nyakába sózza a dűlő- és termelési felelősökön kívül Isten tudja hány fajta felelőst, a spicli- és besúgó - rendszer kiépítésével egyetemben az ÁVO-t, amely külön is sietett “meggyőzni” a parasztot arról, hogy “önkéntesen” belépjen a kolhozba. De igy is csak vontatottan haladt előre a magyar mezőgazdaság kolhozositása. A terv szerint — eleinte — a kisüzemeknek a Tszcs.-ékbe való tömörítésén volt a hangsúly. Ezek felé lehetett kimutatni elsősorban azt, hogy jószág és felszerelés nélkül individuálisan nem életképes a gazdálkodás, de ha “önkéntesen” társulnak: vetőmagot, jószágot, felszerelést, a gépállomáson keresztül pedig gépet kapnak földjük megművelésére, a további beruházásokra is hitelt kapnak, mig a talajerő visszapótlását műtrágyával is elősegitik. Más volt a helyzet a régi gazdáknál, mert azok többékevésbé rendelkeztek a termeléshez szükséges segédeszközökkel, igy őket nem lehetett oly könnyen kényszerhelyzetbe hozni. Ezért maradtak számításon kivül eleinte a régi gazdák a Tszcs.-ék alakulásainál. De ezért marad az “uri-Magyarország” gazdasági rendszerének örökké fennmaradó bűné ül, hogy nem hajtották végre idejében a földreformot! Ha évszázadokon át parasztságunk nem szenvedett volna annyit, nem zsákmányolták volna ki annyira s egy megfelelő földreform után a társadalmi és gazdasági felemelkedés és megerősödés útjára lépett volna, a bolsevista rendszer már egy vagyonos parasztsággal találta volna magát szemben, amelyet nehezebb nyomással sem lehetett volna egykönnyen belekényszeríteni a néki nem tetsző kolhoz - gazdálkodási rendszerbe! De igy? . . . Azonban, igy is csak lassan szaporodott a kolhozok száma. Az ujgazdák nagyobb részét nem tudta a rendszer bemaszlagolni. Tudták azt, hogy a kolhozokban újra rabszolgává süllyednek annyi külömbséggel, hogy nem, “jobbággyá”, hanem “kolhoz-rabszolgákká” válnak! Az ujgazda inkább dolgozott 3-4 napot a fogattal rendelkező, vagyonos, régi gazdának, de ha tehette, távoltartotta magát a kolhoztól. S ez lett talán mindkét paraszti rétegnek a veszte. Megindult a “kulák”-paraszt elleni hajsza, mert “a kisparasztot kizsákmányolja s ezen kivül veszélyezteti a szociáüsta gazdálkodás felépítését.” Okot könnyen lehet találni valakinek a tönkretételére. Ez történt a vagyonos parasztság esetében is. A sajátjából félretett egy zsák búzát és ez elegendő volt a vagyona elkobzásához, internálásához stb., stb. A parasztellenes terror és megfélemlítés hulláma többször végigsöpört az országon. S öt év alatt mégis nem tudta keresztülvinni a mezőgazdaság kolhozitását a kommunista terror-rendszer! A magyar paraszt, legyen az egyéni gazdálkodó vagy Tszcs.-tag, egyformán szabotál, rossz munkát végez és azt is későn végzi, de ha teheti hozzá se fog s a föld parlagon marad. S az eredmény ma már nem marad el. Napjainkban már recsegteti - ropogtatja a népelnyomó és kizsákmányoló kommunista társadalmi és gazdasági rendet, mely előbbutóbb vagy összeomlik, vagy pedig engedmények révén a népünk többé-kevésbé felszabadul a szörnyű állapotából! A legkisebb kormányengedményre és minden fenyegetés dacára mintegy 35-40 százalékban hagyta el parasztságunk az őt kizsákmányoló és rabszolgasorsban tartó kolhozt! S miért van mindez? A magyar parasztság egyetemének a szabadsághoz, függetlenebb és emberhez méltó életformához s a földhöz körömszakadtáig való ragaszkodása miatt! S aki ezzel a ténnyel nem számol, az a parasztság ellenállásába ütközik! Ez egyaránt szól úgy a hazai rendszer urainak, mint azoknak, akik az “Ébredők”korszakát, a nyilas - rémuralmat, vagy az ‘úri - Magyarországot” akarják hazavinni minden bűnével a felszabaduló hazánkba! Kár a fáradozásért, mert bárhogyan is csürik-csavarják a dolgokat, a céljaikat otthon soha többé el nem érhetik. Egyszerűen azért nem, mert a kommunista zsarnokság igája alól felszabaduló magyar nép az újabb elnyomók hazatérését meg fogja akadályozni! S ebben az otthon szenvedő magyar népnek a demokratikus emigráció is segítségére van. Fichtman Fivérek EGYEDÜLI EREDETI RÉTES- ÉS CUKRASZÜZLETE 561 AMSTERDAM AVENUE (a West 87th Street sarkán) NEW YORK CITY Telefon: TRafalgar 3-2373 A magyar- és francia cukrászat remekei elsőrangú anyagból —telefonon rendelve, frissen házhoz szállítva — állanak a közönség rendelkezésére partykra, esküvőkre, eljegyzésekre, egyleti alkalmakra. _ MAGYAR OTTHON MIAMI BEACHEN — A legjobb magyar konyha! BÖLCSKEYÉK kellemes és népszerű OTTHONA, ahol minden kényelmet megtalál. INDIAN CREEK LODGE 6981 Indian Creek Drive Telefon: 86-9126 Szobák fürdővel, zuhannyal, solarium, televizió, ingyen parkolás! Két block-ra vagyunk a tengertől — Vendégeinket autóval várjuk! A Magyar Nemzeti Bizottmány vég rehaj tóbizottsága szombaton ülést tartott, amelyen Kállay Miklósnak, a végrehajtóbizottság uj tagjának beszámolóját hallgatták meg. Varga Béla elnök üdvözölte Kállayt, majd sor került a -beszámolóra, amelyet a tagok nagy figyelemmel hallgattak végig. A beszámoló általában igen jó benyomást keltett. • Kállay Miklós eddigi megnyilatkozásai alapján egyébként mindazok a vérmes jobboldali reménységek szertefoszlani látszanak, amelyek egy bizonyos . türelmetlen és kíméletlen jobboldali politika szekerébe szerették volna befogni a volt miniszterelnököt. Az emigráns politika egyes zavartkelitő szektoraiban nem kevesebbet reméltek az Amerikába érkező Kállaytól, mint hogy egyik “élharcosa” lesz a demokratikus politikusok elleni gyűlölködő hadjáratnak, annak a vad és nemtelen hajszának, amelynek különböző megnyilatkozási formái között a denunciálás is helyetfoglal. Különféle deklarációkat, az 1945- 47-es demokratikus erőfeszítésnek elmarasztalását, az abban szerepet vitt -politikusok megbélyegzését s általában a demokratikus irányzattal szembeni éles álásfoglalást vártak a newyorki emigráns politikai élet cabinet noir-jában és boszorkánykonyháiban a partralépő Kállaytól, ám ezek a mohó várakozások rendre összeomoltak. A lesipuskás számításokba hiba csúszott be: nem vették figyelembe, hogy a volt miniszterelnök — noha eddigi pályafutása alatt valóban nem a demokratikus politikusokkal menetelt együtt és a konzervatív irányzatnak volt markáns megtestesítője — a politikát soha sem -tekintette az alantas személyi hajszák vadászterületének, azonkívül bölcsen tudja a törvényt, mely szerint az idő kerekét nemhogy visszaforditani, de még megállitani sem lehet. “Kállay nem a mi partnerünk”—hangoztatják most már nyíltan a zavartkeltő elemek s ez a mondat egyfelől a keserű csalódásnak, másfelé viszont a ragnagyobb dicséretnek kifejezése. • A könnyű melódiák és operettrészletek kedvelői minden bizonynyal tömegesen keresik fel február 26-án, pénteken este a Town Hall koncerttermét, ahol Eggerth Márta és Jan Kiepura tartja idei egyetlen newyorki hangversenyét. Jegyek $1.80-tól 3.90-ig kaphatók elővételben a Town Hall pénztáránál és F. G. Gerstman irodájában (140 W. 42 St., telefon: LO 4- 6990). • Kanadai tudósítónk írja, hogy most fejeződött be Montrealban Csabai Rótt Margit festőművész kiállítása, mégpedig átütően nagy és őszinte sikerrel. A montreali lapok a legnagyobb elismeréssel írtak a magyar festőmüvésznőről. A “Montreal Star” kritikusa a “Magyar kislány” cimü vászonról ir analizáló s egyben lelkes mondatokat, d'e ugyanilyen elismeréssel adózik a svájci, olasz és párisi utiélmények remek rögzítésének is. A “La Presse’ a “Magyar falu” és az “ősz” c. festményeket és a Szent Margitot ábrázoló fafaragást említi dicsérő jelzők kíséretében. A “Notre Temps” különösen nagy lelkesedéssel ir a kiállításról. “Csabai Rótt Margit — Írja a lap kritikusa — a külső világ furcsaságait, kontrasztjait és örömeit tökrözi vissza ironikus, eleven és sziporkázóan szellemes akvarelljein, de ugyanakkor megtalálhatók azok a képek is, amelyek i a lélek belső hullámzásait, az álom és költészet áradóan gazdag világát vetítik.” A kitűnő festőmüvésznő egyébként hamarosan New Yorkban is kiállítást rendez. KEZET A ZSEBRE, MAGYAR! Most, hogy Galambos József napilapot szeretne inditani és e célból hatalmas pumpolást végez az amerikai magyarok között — hogy ezentúl ne csak hetenként, de naponta terjeszthesse gyűlöletet hirdető igéit, a náci-maszlagot, nyilas - mételyt, Amerika mocskolását és az antiszemita bujtogatást — az “Amerikai Magyar Népszava” és a “Szabadság” cimü napilapok komoly figyelmeztetést intéznek az ittélö magyarsághoz. “Egy idő óta — mondja a figyelmeztetés—csúnya kis nyomtatványokat köröznek amerikai magyar körökben “Talpra magyar” címmel. Az ember azt hinné, hogy aki a magyarságot szólitja csatasorba, valami nemes, önzet len vagy hazafias céllal teszi — de nem, ez az ember pénzt kéregét. Az ürügy: amerikai magyar napilap alapítása. Az öncsinálta lapszerkesztő 10, 25 és 50 dolláros részvények kibocsájtását ígéri, és kéri a magyarságot, vásároljanak részvényeiből, amelyek nem érik meg a papirost, amelyre nyomtatva vannak. Semmi kifogásunk uj napilap alakulása ellen, mert azt hisszük, hogy közéletünk gzdagodna vele. De ennek a ‘lapalapitásnak” bűze van, ami az égre csap. Az “alapitó” először leszedi a keresztvizet az egész amerikai sajtóról, “szégyenkezve hajtja le fejét,” azt állitja, hogy nincs okunk dicsekedni ezzel a sajtóval, majd magasztalja azt a leendő napilapot, amit ő akar alapítani az amerikai magyarság pénzén. Ennek az “alapitónak” valóban oka van szégyenkezve hajtani le fejét, mert az amit ö képvisel, csakugyan szégyenletes.” Ezután igy folytatja a figyelmeztetés: “Aki lapalapitásra vállalkozik, annak azt saját kockázatára kell tennie, nem szegény magyarok zsebének rovására. Figyelmeztetésünk a hiszékeny s jóindulatú embereknek szól, akiket “részvények” vásárlásával akarnak bedüteni önző célokból. Olcsó és lelkiismeretlen játszma ez, amelynek a végén az alapitó — miután kicsiklandozta a pénzt az emberek zsebéből — ájtatos és kétszínű szemforgatással azt fogja mondani, hogy megtette a legjobbat, de sajnos a vállalkozás nem sikerült. Van valami szánalmas ebben az erőszakos tolakodásban, ahogy ez az alak feltolja magát az amerikai magyarság szószólójának és védangyalának. Az amerikai magyarság nem ismeri a nevét, mert sehol sem volt, amikor építeni, dolgozni, magyar érdekeket képviselni kellett. De ott láttuk gyakran, ahol mérget lehetett fecskendezni, ahol széthúzást lehetett szítani. Kötelességünk figyelmeztetni az amerikai magyarságot az ilyen kalandor-vállalkozások veszélyére. Az amerikai magyarság több mint fél évszázad alatt már tanúságot tett, hogy mi a véleménye a sajtóról: a komoly, közérdeket szolgáló lapok megmaradtak, a salak pedig áthullott a rostán. Ha az alapitó azt mondja, hogy “Talpra magyar” — mi csak azt mondjuk, hogy “Kezet a zsebre, magyar” . . . • New York város magyar társadalma kedvelt s megbecsült tagjának, a közismert és mindig látogatott “Budapest”-vendéglő tulajdonosának Terhesnének nagy gyásza van: hoszu betegeskedés után kedden reggel meghalt a férje, Terhes József 70 éves korában. Az elhunyt több mint 40 évvel ezelőtt vándorolt ki egy szabolcsmegyei kis faluból és kemény munkával szerzett magának sokak által ismert nevet az amerikai magyar életiben. A vendéglőszakmában dolgozott egész, életén át. Utolsó éveiben a betegeskedés visszavonulásra késztette és a felesége vette át a vendéglő vezetését, amelyet az elsők közé fejlesztett. Terhes József halálával a) hulámzó newyorki magyar élet egy érdekes és vonzó színfolttal lett szegényebb. • Doráti Antal és a Minneapolis Symphony Orchestra szerepel február 23-án este 8 óra 40 perces kezdettel a Carnegie Hall nagy koncert-termében. A kitűnő magyar karmester hangversenye elé nagy várakozással tekintenek New York zenei életében. A műsoron Rossini: “Olasz nő Algirban” cimü operájának nyitánya; Mozart, Berg és Bartók Béla zenekari müvei szerepelnek. A New York University 1,013 idegenszármazásu diákat tart nyilván hallgatói sorában, akik összesen 84 népfajt képviselnek. Most vettek fel egy újabb magyar hallgatót: Deutsch Jenő a neve és nyiradonyi születésű. • A demokratikus politikai garnitúrának igen értékes tagja Czipó László földműves, volt orsz. gyűl. képviselő, aiki annak idején a bolsevizmus szorító karmaiba hanyatló Magyarországon a legszegényebb kisparasztság érdekeinek bátor védelmezésével rendkívül tiszteletreméltó tevékenységet fejtett ki. Menekülése óta Franciaországban él s itt folytatja — mint a Nemzeti Bizottmány tagja — politikai munkásságát s innen Írja “Az Ember”-ben napvilágot látó cikkeit, továbbra is a legelesettebb rétegnek, a kisemmizett szegényparasztságnak emberi jogait követelve. Most arról értesülünk, hogy Czipó László, aki mindeddig a francia földműveseknél, mint mezőgazdasági bérmunkás kereste meg kenyerét, -szélesebbkörü tanulmányútra indul Franciaországban, hogy a munkások és munkaadók közötti viszonyt tanulmányozza mezőgazdasági vonatkozásban. A kitűnő meglátásu fiatal parasztpolitikus bizonyára értékes tapasztalatokra tesz szert tanulmányútja során, amelyeket majd sikerrel használhat fel a felszabaduló magyar mezőgazdaságban is. • “American Literary Exchange” név alatt egy uj irodalmi ügynökség alakult New Yorkban. Az uj ügynökség elsősorban európai Írók müveit prezentálja az amerikai kiadók, magazinok, színházak és televíziós állomások számára. Az uj ügynökség egyik igazgatója volt magyar újságíró és igy a külföldi magyar Írók anyanyelvükön! is beküldhetik Írásaikat az “American! Literary Exchange 325 East 53 St. New York, N. Y.-i irodájába. Victor Bohm, A.I.A. ARCHITECT irodáját 505 FIFTH AVENUE-re New York 17, NY. helyezte át. Tel. MU 7-8611 és LI 4-7398 Márai Sándor: “BÉKE ITHAKÁBAN” cimü remekműve kapható “Az Ember” kiadóhivatalában 1 (320 East 79 St. N.Y.C.) Ára $2.80, portóval együtt $3
