Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-11-06 / 41. szám

NOVEMBER 6, 1954 AZ EMBER S-ik oldal Miért kellett meghalni Bródy Illésnek? A “Gone with the Windsors” Írójának titokzatos halálával foglalkozik Amerika sajtója A fenti hangzatos címekkel ha­talmas cikk jelent meg az egyik igen elterjedt németországi folyó­iratban, a “Deutsche Illistrierte”­­ben, Bródy Illés tragikus halálá­val kapcsolatban. A német újság valóságos detektiv-történetet ke­rekít a halálesetből, azonkívül te­le van pontatlansággal, valószí­nűtlenségekkel, túlzásokkal. De mégis azt tanúsítja, hogy meny­nyire nagyrabecsüiték a mi Bródy Illésünket az egész világon, meny­nyire olvasták, mennyire logial­­koztak vele, hogy még a külföldet is megrázta a halálhír. A “Deutsche Illustrierte“ cik­ke a következő: Éjfélt üt az óra. Lakosztályának hálószobájában a newyorki East End Avenuen, Bródy Illés nyug­talanul hánykódik egyik oldalá­ról a másikra. Az utca zaja lent megenyhült. A nehéz függönyök a -félig nyitott ablakokon felfogják a hullámzó zajt, mely a házak homlozatain felkuszik. Harsány zugó hang metszi a csendet, a hang másodpercekig sulyosodik a helyiségre. A férfi az öblös francia ágyon riadtan felül. Reszkető kézzel keresi a villany­­kapcsolót az ágy mellett. Világos­ság ömlik szét a helyiségen. És most ismét: a telefon. Bródy Il­lés a hallgató után nyúl, tétová­zik, aztán felemeli. — Halló — susogja inkább, mint szólna. ■ — Bródy? — mondja a hang a telefon másik végén és a hang sötét, fenyegető. Bródy Illés hallgat. Verejték gyöngyözik a homlokán. Igyekszik visszatartani a lélekzetét, lüktet­ve kalapál a vér a homlokán. És most ismét ez a hang; — Nem menekül tőlünk Bródy, eljön az ideje Lecsapunk magá­ra, eljön az ideje! Bródy Illés a hallgatót rádobja a villára, mintha mérges kígyót tartott volna a kezében. Erőtle­nül, kétségbeesetten hanyatlik vissza az ágyra, arcát a vánkos­ba temeti: csak nem hallani, nem látni! Két hét múlva Bródy Illés ha­lott. Bródy Illés az az ember volt, a­­kiről alig egy éve még az egész világ beszélt. Több esztendei mun­ka után egy könyvet hozott ki, a­­•mely igen rövid időn belül Ame­rika “bestseller”-listájára került, a “Gone with the Windsor”-t. Kí­méletlen nyíltsággal leplezte ben­ne le a windsori hercegnek és fe­leségének, Simspos Wallis-nak képét, amin Anglia megütközött, Amerika pedig elképedt. I Felszolgáló, fiatal inas 4 ■ sok évi gyakorlattal, legjobb . ■ referenciákkal ajánlkozik es- * | ti partykra, esküvőkre, d.u. 5 | órától. Telefon (6 óra után) GARTNER LAJOS All Nations Exchange UTAZÁSI IRODA 207 E. 84 St. New York City — Telefon: REgent 4-7068 — IKKA- és postai csomagok! Pénzküldés. Biztosítás. Hirdetések minden helyi lapba.—Több, mint 40 éve az amerikai magyarok szolgálatában. Bródy Illés nem hagyta ki egyet­len mozzanatát VIII. Edward ki­rály életének, aki egy polgári asz­­szony kedvéért otthagyta koroná­ját és Angliát. A könyv híressé tette őt, de gyű­lölt émberré is. Bródy Illés nem élvezhette a sikerét. A szó való értelmében: halálba kergették. Kilencven nappal könyve megje­lenése után váratlanul meghalt. Bródy Illés Magyarországból való. Fiatal korában lovastiszt volt. Harminc évig küzdött az Egyesült Államokban az érvénye­sülésért. Két témáról szeretett Ír­ni, azok feküdtek leginkább néki: nemes paripákról, meg a jó kosztról. Szakácskönyveket irt, azokat a világ első hoteljei kézi­könyvként tartották a könyvtá­raikban. Metszőén éles volt az esze,* tulhabzó a tennivágyása, benne volt az élet teljében. Addig, — igen, egész addig, mig a neve a Windsorékkal kapcsolatban a világsajtó nagy címeiben meg nem jelent. Egyébként mindig - nyugodt és fölényes volt, szinte nemtörődöm az egyensulyozottságában, de a könyve megjelenése óta egyszerre aggódóvá, zavarttá vált. Több ba­rátjának mondotta, hogy bizo­nyos történések ijesztik őt, nem talál rá magyarázatot. Idegessé, kapkodóvá vált. Félt. Az életét féltette. Ez az állapota akkor sem ja­vult, amikor könyve példányszá­ma csillagászati számokat ért el. Úgy érezte, állandóan figyelik; meg volt győződve róla, valakik mindig követik. Egyre inkább be­zárkózott lakásába az East End Avenue-n és ott az ablakfüggöoy mögé húzódva figyelte az utcai, forgalmat, vájjon jár-e ott egy­­egy figura a ház előtt vagy valaki egyéb gyanús embert lát-e? Na­pokig foglalkozott* még azzal a gondolattal is, vájjon nem kelle­­ne-e testőrt fogadnia . . . Aztán kezdődtek a titokzatos telefonálások. Éjszakánként egy­re felriasztották az álmából. Egy Ízben úgy vélte, felismeri a felhí­vó hangját. Valaki, akit a könyvé­ben megemlített. Minden ellensé­ge közül, ettől az egytől félt leg­inkább. Bródy Illés addig az éjszakáig amiről közleményünk elején szól­tunk, mégis kitartott New York­ban. Akkor elhatározta, elutazik. El, csak el innen. Messzire innen! Ez volt az egyetlen gondolata, ez uralkodott rajta. S'an Franciscoba utazott. Bará­tainak azt mondta, a Mark Hop­­kins-hotelben száll meg. Valójá­ban a Palace Hotelben lakott. És itt történt aztán . . . 1953 november 11-én. 11 órakor a Palace kapcsoló­ja Bródy Illés szobájába irányítja a felhívást. Minden nap beszélt a feleségével New Yorkba. Ma azonban még rosszabb hangulat­ban van, mint egyébkor. Panasz­kodik, hogy nem jól érzi magát. Majd hívja a szobapincért, reg­gelit rendel. A pincér felszolgál, aztán magára hagyja. De öt perc múlva már megint telefonál, a barátjának, Aldo Fab­­rininek. Kéri, küldjön egy orvost. További tiz perc múltán, a szo­balány kopogtat. Nem kap vá­laszt, azt hiszi a vendég nincs otthon, fogja a kulcsát és benyit hogy a szobát takarítsa. Rémülten tántorodik vissza. A szoba köze­pén fekszik Bródy Illés, holtan. • A lány a telefonhoz rohan, ér­tesíti a hotel igazgatóságát. A Pa­lace háziorvosa, dr. Pillsbury jön, de már nem segíthet. A halál oka gyanánt beírja: szivgyengeség. Ez nem látszik valószínűnek. Röviddel menekülése előtt Fris­­coba, Bródy Illés 54 esztendős lett, megvizsgáltata magát a háziorvo­sával. Az elektro-kardiogram azt mutatta, a szive rendben van. A rendőrség számára azonban az eset világos. Hiszen a hivatalosak semmit sem tudnak arról, mitől tartott ő, mi kínozta őt hónapok óta. Bródy Illés holttestét New Yorkba szállították. Az iró egyik hozzátartozója, aki mint egyébként sokan mások is, nem hitt a természetes halál hivatalos megállapításában, elha­tározta, ő maga fog nyomozásokat próbálni. De arra már későn volt. A háziorvossal együtt megvizs­gálták a tetemet. Eredménytele­nül. Erőszaknak semmi külső nyoma. Mérgezést sem lehetett megállapítani, holott azt valószí­nűnek hitték. Mint ilyenkor szo­kás, amikor a hatóságok a halál­esetet gyanútlannak látják, a bel­ső részeket kivették a testből, mi­kor a tetemet elszállították. Utó­lagos rendőri vizsgálatra tehát nem volt semmi lehetőség. Az esetet New Yorkban és San Franciscóban hivatalosan lezárt­nak tekintették. Megmaradt azonban a gyanú: Bródy Illés ba­rátai máig sem hajlandók elhin­ni, hogy természetes halállal halt meg. Vájjon valaha is fel tudják-e majd deríteni Bródy Illés titokza­tos halálát ott a san-franciscoi ,zárt hotelszobában? Kik voltak afzokt névtelenek, a­­kik őt New Yorkban telefonon felhívták és mi rejlett ©mögött? Bródy Illés arátai emlékeztet­nek Sir Harry Oakes-nak, a mil­­lomosnak titokzatos halálára 1943 julius 8-án “Westbourne” luxus­­kastélyában a Bahama - szigete­ken, amikor a windsori herceg volt a szigetek kormányzója. Sir Harry jó barátságban volt a her­ceggel. Máig nincs eflderitve, ki gyilkol­ta meg Sir Harry Oakes-t. Bródy Illés barátai ma is — mint már akkor — egy igen előkelő megbí­zóra gyanakodnak . . . Eddig szól a cikk. A magunk ré­széről minden kommentár nélkül közöljük a fentieket, mint a szen­zációra éhes sajtó tipikus meg­nyilvánulását. Ha mégis kom­mentárt füzünk a fentiekhez, azt inkább azért tesszük, hogy magá­ról Bródy Illésről emlékezzünk meg. Éliásnak hívta őt az apja, Bró­dy Sándor, ő volt az öt hatal­mas, izgékony fiú közül Sándor Bácsi körül a legkisebb és őt job­bára jóformán haláláig maga kö­rül tartotta, be-iniciálta a maga életébe. Soha egy hangos szót nem szólt hozzája. Őt, Éliást sze­rette nyilván legjobban. Már csak azért is, mert egyedül ő az öt közül hasonlított ahoz a gyö­nyörű vöröshaju asszonyhoz, a fe­leségéhez, a finomtollu Írónőhöz, akinek izgató novelláit kár volt elfelejteni és aki aztán hamaro­san elvált Sándor Bácsitól, mert Sándor Bácsival bizony nem lehe­tett élni. De nélküle sem lehetett élni; a vöröshaju asszony aztán meghalt. Maradt utána Éliás, Bródy Illés, akinek tragikus halála pontosan uiaucq ‘qe^o.ie.íSeui n ^esouiau ajjajuaqqopsaur ítpiaza jaAAa ASa egész Amerikát is. Hosszú fogcsi­korgató küzködés után, előbb Londonban, aztán itt Amerikában végre érvényesült volna, amikor hirtelen megállt a szive. A “Gone with the Windsors” cimü könyve a hercegék viselt dolgairól, alig pár hete volt best seller, amikor meghalt San Franciscóban. Sokat próbált fiú volt — mint Sándor Bácsi mondogatta az efajtákról: “messziríil gyütt ember,” nem kö­zönséges, furcsa, majdnem titok­zatos. Olyan volt a halála is. Egy távoli hotelszobában, magánosán. Persze, a német cikkíró még azt se tudja, hogy egy Bródy Sándor volt a világon. Arról beszél, mi­csoda szakácskönyveket irt Illés. Pedig dehogy is irt ő szakács­­könyveket. A magazinnál, ahol dolgozott, egyszer ráosztották a finom vendéglőket, a válogatott kosztot. Hát ő azt is tudta. Neki­­gyürkőzött, — mégpedig nem úgy, mint egyszer az édesapjáról irta: “Apa nem olvasott. Apá ért.” Ő, Illés igenis olvasott, mert az írá­sában lelkiismeretes volt, nem tu­dott másként; elolvasta az egész gasztronómiát és irt érdekes, mu­latságos és bizony igen szeszélyes dolgokat mindenféle emberfajták evési dolgairól. Jóveretü kitűnő angol írásban, amit még London­ból hozott magával, gondosan, fü­lét hegyezve kerekítette az ő an­golságát, megtagadta az idevalósi könnyedséget és mégis mindig ér­dekes, vonzó volt, amit irt. Pedig ez a dolog, a koszt nem is érdekei­igen tisztelt Szerkesztőség! “Az Ember” utolsó számában a “Kanadai Véndiák” gúnyolja a különböző fajmagyarkodó, anti­szemita, fasiszta politikusokat idegen származásuk miatt. Ezek közé sorozza Nagy Vilmos tábor­nok, volt honvédelmi minisztert is, mondván, hogy “nagybaromi Nagy Vilmos” korábbi nevét még nem sikerült kideríteni. Nagy Vil­mos köztudomás szerint régi er­délyi családból származik; de ez lényegtelen. A fő az, hogy a ma­gyar zsidóság, elsősorban a mun­kaszolgálatosok tízezrei és csa­ládjuk örök hálára kötelezett Nagy Vilmossal, szemben, mivel ő volt az, aki súlyos nehézségek közt, dühödk'támadásokat vonván magára a szélső jobboldalról, a­­mennyire lehetett, véget vetett a munkaszolgálatosok sanyargatá­sának és Kállay miniszterelnök politikája értelmében hazahozta két az orosz frontról; többségüket sikerült le is szerelni. Csak mikor a német megszállás bekövetkezett, folytatódott az ő tragédiájuk. Megírta mindezt Nagy Vilmos is “Végzetes esztendők” cimü köny­vében és Kállay Miklós is a “Hungarian Premier”-ben. Aki ilyen kérdésekről ir, vigyáznia kell rá, hogy ily súlyos tévedésbe ne essék. Kiváló tisztelettel: MAJOR RÓBERT ★ Major Róbert kitűnő kollégánk fenti kifogása nyilvánvalóan té­vedésen alapszik. A “Kanadai Véndiák” nemi nagybaconi Nagy Vilmos volt honvédelmi minisz­terről irt — akit mi is a legkivá­lóbb katonák és legnemesebben érző emberek közé sorozunk — hanem a Münchenben megjelenő förtelmes náci-újság Nagy Vilmos te őt igazán, — talán csak kegye­letből csinálta, mert “apa” az az­tán igazán tudott főzni és enni. Teli volt kedves pózzal vagy tán az nem is volt póz, mert az ilyen fantáziás iró-ember igazán átéli, élvezi a maga mókáit és ebben is igazi örököse volt Sándor Bácsi­nak. Az például, hogy ő “lovas­­tiszt” volt. Ebből csak annyi igaz, hogy az első világháború végén pár hónapig tüzérönkéntes volt néhány bátyjával együtt és a lo­vagiasságukat abban élték ki, hogy amikor összevesztek, kardot húztak egymásra, noha emellett úgy összetartottak mindannyian egyért és mindenik a többiért, mint a muskétások. Dehát, mi­kor illés megkopaszodott és meg­­testesedett, hasonlítani kezdett Churchillre és mint ahogy ke­mény kalapot, “szidit” hordott, mint Churchill, úgy megjátszotta mulatva azt is, hogy lovastiszt volt, mint az. Alighanem azt is úgy pózolta, megjátszotta önmagának, hogy a könyvéért üldözik valami titokza­tosak. A halálára azonban nem kell semmi titokzatosat keres­nünk. Édesapja is úgy halt meg alig hatvan éves kora körül, hogy megállt a szive, legidősebb báty» ja, Hunyady Sándor is úgy halft meg fiatalon. Illés örökölte Bródy Sándor Írástudását. Ha magyarul irt: ab­ban Bródy Sándor járt haza és mégis egyéni volt, fantáziás, erő­teljes és zamatos. Kár, hogy oly keveset irt magyarul. Mert nem volt hajlandó ingyen Írni. Ameri­kában pedig másként magyarul alig lehet . . . nevű cikkirójáröl! Ez a zug-hir­­lapiró példátlan gyalázkodásokat végez a becsületes, demokratikus magyarok ellen, nyiltan folytatja a legszemérmetlenebb náci-pro­pagandát, uszít Amerika és álta­lában a nyugati demokratikus or­szágok s legfőképen a zsidóság el­len! Ezt a sajtó-banditát emliti a “Kanadai Véndiák” a cikkében, annál is inkább, mert a Nagy Vil­mos név: fedőnév és nemvitásan válamelyik körözött gengsztert takarja. LUSTIG DEBRECEN ÉTTERME a magyar ételek és italok igazi központja! 317 East 79th St. N.Y.C. Telefon: RH 4-9305 A legizletesebb lunche-ök és vacsorák! Kitűnő hangulat! Polgári árak! Mrs. Herbst's 1437 Third Ave., N.Y.C, Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai JEGESKÁVÉ! 4 legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-4-ig és 5-től 6.15-ig a WLIO- állomáson (1190 ke. Mrs. HerbsQ érdekes, vig, rádióműsorát! HOLLOS BÖZSI angol-magyar, magyar-angol fordítási, emigráció« ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére, 55 West 42 St. New York 18. N. Y. tRoorr 1046) Telefon: LO 4-3610 • VITA • Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszterről, avagy a “Hídverőkv cikkírójáról van szó?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents