Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-10-23 / 39. szám
Miért ették meg a békát? izolációs vagy önállóságra félté-A francia parlament nagy többséggel, elvben elfogadta Németország felfegyverezését és beiktatását az európai hadi rendszerbe. Vagy hat hete ugyanezt visszautasították azzal: szó sincs róla, hogy a németednek fegyvert lehessen adni véres kezükbe. Holott az a tervezet, amit akkor elutasítottak, az Európai Védelmi Közösség, sokkal inkább megfelelt volna Franciaország igazi nemes érdekeinek, mint ez, amit most elfogadtak. És mondjuk meg mindjárt: a szabad világ eszményeinek is. A franciák azzal okoskodnak, Anglia most kötelezte magát arra amire eddig nem volt hajlandó: hogy ott fogja tartani az eddigi haderejét Európában ellensúlyozásul a német hadosztályokkal szemben, ezért tehát most már el lehet fogadni a német fegyverkezést. Ha azonban elolvassuk a londoni kilenc-hatalmi egyezmény szövegét, a következőt látjuk: Anglia kötelezi ugyan magát rá, ott tartani Európában a haderejét, —ámde, kivéve azt az esetet, ha Európán kivül lévő érdekei egyszer is szükségessé tennék a haderő kivonását; akkor bármikor kivonhatja. Ez bizony eddig is igy volt. Anglia soha nem idegenkedett attól, minden lehető erejével résztvenni Európa szabad részének védelmében és ezzel az ingatag békeegyensuly fenttartásában; ámde elsősorban a brit birodalom nem európai hatalom, hanem világbirodalom és -e nem-európai érdekeire mindig elsősorban kell tekintettel lennie. Mostan mindöszsze tán annyi történt, hogy Anglia megfordította a szavak sorrendjét. Mig előbb hangsúlyozta birodalmi érdekeit és azután európai kötelezettségeit, most mindenekelőtt beismeri kötelességét Európa védelmére—hacsak birodalmi érdekei ebben esetleg időlegesen meg nem gátolják. E mögött a sorrendbeli változtatás mögött persze egyéb is rejlik. Anglia egyre inkább hajlandó minél kevesebb fentartással belevetni magát a nyugati szabad világ közös védelmébe és a kifogásai, “azonban"-jai már inkább csa,k formák. Formák, amikre kénytelen a commonwealth féltékeny domi-, niumaira és országaira való tekintettel, valamint az ebből a helyzetből fakadó odahazai közvélemény miatt. De buzgósága a közös védelem építésében sokkal teljesebb ma már, semmint azt formális fentartásai mutatnák. Hogy ezekhez a némikép nagyképü, de számára belpolitikai okokból szükséges fentartásokhoz ragaszkodik, ebben nem áll magánosán. Hasonló ez ahhoz, ahogyan az Egyesült Államok külpolitikájában félszemmel mindig kénytelen a hazai közvélemény kény részére pislogni, ami nemzetközi viselkedését a mostani republikánus uralom idején, különösen gyámoltalanná teszi. És itt a külömbség e párhuzamban: Anglia e gyengéjét európai vonatkozásban, ősi hagyományú diplomáciája alkémiáján hatalommá változtatta át. Megszabadult az Európai Védelmi Közösségtől, amibe ugyan ha muszáj belement volna, de amire mindig aggódással tekintett. Mert ez a szabad Európa összefogása volna, az ut egy federált Európa felé. Ez uj nagyhatalom keletkezését jelentette volna, benne Németország minden feltámadt erejével Franciaország oldalán, európai közösségben, de világ-ellenőrzés alatt és ez Anglia európai befolyását ugyancsak gyengítette volna. Most hogy Franciaország önmagát kasztrálta, megbuktatta az európai Közösséget és úgy fogadta el a német fegyverkezést; most Anglia, noha szerződés-szerüen csak ikorlátolt felelősséget vállalt, mégis itt áll Európa arbitere, döntőbírója gyanánt. Mindez amit itt elmondtam — és egyebeket amit itt nem kívánok halmozni — a francia politikai írók többé - kevésbé ilyenformán megmondták a franciáknak. A francia pártok és politikusok azonban oda se figyeltek, mindezzel nem törődnek, tudomásul se vették, őket más indulatok vezették. Miért hogy most, — noha ugyanoly elkeseredéssel és félelemmel vannak eltelve a németek iránt mint eddig, — most mégis elfogadták a német fegyverkezést, mig hat héttel ezelőtt semmiért a világon nem voltak hajlandók a németeket felfegyverezni? Miért hogy hat hete egy Franciaország számára jóval kedvezőbb és tisztesebb módot elutasítottak, mig most rosszabb feltételek mellett belemennek a németek felfegyverzésébe? Welche Wendung durch Gottes Fügung! Hát akkor minek ették meg a békát hat héttel ezelőtt? f Ne is próbáljuk ezt józanul magyarázni. Igaz az, hogy a németek felfegyverezése mindenkép elkerülhetetlen s ha a franciák megtagadják, megcsinálják azt a franciák beleszólása nélkül. Mint Morrison volt munkáspárti külügyminiszter minap itt megmondta : hogy képzelik azt, amerikai és angol fiuk védjék meg Németországot, mig a német fiuk a kávéházban ülnek? A dolog nem is ezzel kezdődik. Bég nem kérdés az, fegyver;kezzék-e Németországvagy se. A németek felfegyverkezése már útban van. már megvan. Selwyn Uoyd, az angolok képviselője az UN-ban a minap aprólékosan részletes adatokkal pontosan elmondta, hogy Xelet-Németországban ma egy 90,000 fő! nyi teljesen modern hadsereg áll készen, minden uj szerszámmal : felszerelve s begyakorolva. Ugyanaz mint hasonló hadseregmag volt Németországban röviddel Hitler hatalomra kerülte előtt; csupa tiszt és altiszt, amely zöm a fegyelmezett és drillelt ifjúsági szervezetekkel bármikor félelmetes egész haderővé teregethető ki. A külömbség csak az, hogy e mostani kelet-németországi változat mögött ott tornyosul az orosz hadsereg, minden terpeszkedő erejével. Olyan ez mint egy tengeri öi-vény, múlhatatlan magába szívja Nyugat-Németországot, ha nem szegeznek ott is egy haderőt ezzel szembe. Mindez azonban logika, józan okfejtés és következtetés s nem magyarázza- meg, mért látta mindezt be a francia politika most és miért nem látta be hat héttel ezelőtt, amikor jóval kedvezőbb krülmények közt adhatta, volna meg magát a világos értelemnek. De az embertömegek nem logikusak; azok megnyilvánulásaikban részei a nagy természetnek .ahol pedig nincs logika. Indulatok vezetik a tömegeket és aki meg akarja érteni őket, annak a tömeg-lélek tekervényes ösvényeit kell megéreznie, kitapogatnia. Hiába magyarázza Churchill — Burke-t idézve — hogy a német népet magát nem lehet örökké kiközösíteni a hitleri borzalmakért; amit is kibővithetünk azzal is, hogy nincs az a még oly jámbor, fejlett, derék nép, aki bizton be volna oltva a fasizmus vagy egyéb dühödt egytömbüség ellen — amire példa nálunk a MacCarthyzmusnak reméljük még idején jött figyelmeztetése. Hiába mondogatom ezt még magamnak is; erőszakkal le kell küzdenem magamban a zsidó milliók lemészárlásán, Magyarország romlásba döntésén, nékem hazátlanná lettemen , érzett dadogó gyűlöletemet, hogy aztán értelmesen bírjak gondolkodni. Hogy a francia tömegnek hiába magyarázzák az értelmes józanságot, hanem az ösztönös német-gyűlölet és félelem uralkodik rajtuk, ez természetes jelenség, sőt tiszteletreméltó jelenség — és ezt a magától feltörő indulatot kellett kellőkép kezelni tudni ahhoz, hogy a francia politikát a józanság elkerülhetetlen útjára lehessen terelni.. Vannak itt azonban még más ilyen ősien indulati dolgok is. Valahányszor népek tömegeinek egy áldozatos elhatározásra kell jutniok, ellenszegülnek annak, bármi világosan szükséges is az, bármi elkerülhetetlen, bármennyire a nemzet élete is függ tőle. Befogják a szemüket, eldisputálják a napnál is világosabb valóságot, csak hogy ne kelljen feladni az (Folytatás a 3-ik oldalt®) Indiába utazik Nagy Ferenc A volt miniszterelnök a kommunizmus ellen tart felvilágosító előadásokat az indiai parasztságnak Emlékezetes az a nagy siker, amely Nagy Ferenc volt miniszterelnök japáni előadókörutját kísérte A japáni Külügyi Intézet meghívására mintegy két hónapot töltött Nagy Ferenc Japánban és számtalan városban tartott előadásokat a kommunisták erőszakos politikájáról. Most újabb és még fontosabb megbízatásnak tesz eleget a magyar államférfim A közeljövőben Indiába indul, ahol hivatalos meghivás folytán ugyancsak sorozatos előadásokat tart a kommunisták hatalmi politikájáról és azokról az erőszakos módszerekről, amelyeknek segítségével Magyarországon is legázolták a háború után szépen zsendülő demokráciát. Senkisem hivatottabb a kommunizmus igazi arcát megrajzolni, mint Nagy Ferenc, aki a demokratikus magyar politikusokkal a náci zsarnokság leverése után hozzákezdett egy uj és a demokrácia elveit követő ország alapjainak lerakásához és két éven át viaskodott az orosz szuronyokra támaszkodó és egyre erőszakosabba váló bolsevista kisebbség, aggressziójával. A szabad világ és a legújabb korszak eéeményeit feldolgozó történetírás méltányolja ezt a küzdelmet és ennek egyik j látható jele az a kitüntető megbízás, amely előbb Japánba, most | meg Indiába szólítja a volt maj gyár miniszterelnököt. Nagy Ferenc előreláthatólag két hónapig marad Indiában. Személyi változások a magyarországi kormányban és főhivatalokban 1FEP) A MDP központi vezetősége október első három napján ülést tartott, melyen Szalai Béla, a Tervhivatal elnöke tartott beszámolót. Közvetlenül az ülés után számos személyi változást hajtottak végre, amik a pártban mutatkozó ellentétekre mutatnak. Megerősödni látszanak azok a személyek, akik 1953 júliusa óta az uj gazdasági programot hirdetik, viszont a nehézipar fejlesztését hirdetők közül többen ] kisebb pozíciót kaptak. Szétvá- , lasztották ismét a nehézipari minisztériumot. Az újonnan alakult) bányászati minisztérium élére Czottner Sándor, az energia- és vegyipari minisztei ram élére pedig Hidas István került. Leváltották Zsofinecz Mihály kohó- és gépipari, minisztert, utóda Csergő János, Zsofinecz a Rákosi Müvek igazgatója lett. gyancsak leváltották Szita Jánost és Karczag Imrét, a Tervhivatal, elnökhelyetteseit, valamint Fock Jenő és Karádi Gyula miniszterhelyetteseket. Fentiek uj beosztásáról nem ad hirt a kommunista sajtó. A pesti modern pentatlon világbajnokság Hosszú évek óta első alkalommal látogatott el a Vasfüggöny mögé amerikai sportegyüttes: ez a körülmény adta meg az október 10-14-én, Budapesten rendezett öttusa (modern pentatlon)-világbajnokság különös jelentőségét. A versenyen egyébként 13 nemzet legjobbjai vettek részt. Az uszásfutás-céllövés-lovaglás-vivás, tehát ötféle sportból álló modern pentatlon versenyzői leginkább katonatisztek. A résztvevő nemzetek között természetesen a szovjet is ott volt, de az oroszok nem sok vizet zavartak. Minden számban "az indultak még” rovatban emlékeztek meg róluk a világlapok. Az amerikai triumvirátus egyik tagját rögtön az első napon súlyos szerencsétlenség érte: levetette magáról a ló és igy Norman Brinkler, newmexikói tengerész súlyos nyakcsonttöréssel kidőlt a további küzdelmekből. (Az amerikai versenyző — aki egyébként Maureen Connelly tenniszvilágbajnoknő jegyese — 3 napig pesti kórházban feküdt, onnan a salzburgi U.S.A. katonai kórházba szállitották.). A team másik j tagja, Harlan W. Johnson főhadnagy nyerte a keddi pisztolylövőversenyt és a budapesti publikum, feltűnően meleg ovációval fogadta győzelmét! Az egyéni világbajnokságot; Bjoern Thofelt svéd kadét nyerte, bár egyetlen számban sem győzött, de mindenben az elsők között foglalt helyett. A fiatal svéd édesapja nem is oly régen szintén öttusa-világbajnők volt; most Budapesten segített fiának nagyszerű győzelmében. A csapatbajnokságot Magyarország. (Szondy István, Benedek Gábor és Tasnády Károly) nyerte Svájc előtt.
