Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-07 / 10. szám
Kondoray György A newyorki magyarok növekvő veszteséglistája újra gyarapodott. Szombaton éjjel hosszú - hosszú j szenvedés után meghalt Kondo- ; ray György, a tehetséges író, az ’ igaz ember és a hűséges magyar. Halála mély gyászba bontotta családtagjait s velük együtt lapunkat is, amelynek az eltávozott közel negyedszázad óta egyik illusztris írója volt. A legnehezebb műfaj, a novellairás volt a kenyere s ezt az írói erények áradó gazdagságával művelte. A különleges témákat szerette, furcsa és különc emberekről irt és szerette megmutatni a dolgok visszáját. Színes képzelet világa, meghökkentő megfigyelései, a bonyolult helyzetekben is leegyszerűsített okoskodása rendkívülivé tették írásait, amelyek mindenek előtt s mindenek fölött az élet jogát hirdették. Azt, amit az alattomos betegség elorzott tőle a rügyekkel viaskodó, tavaszra készülő éjjelen. 61 éves volt mindössze. A betegágyában is irt s ha nem ragadja el a halál, még sokat és maradandót alkotott volna. Regényt akart írni, nagy és átfogó müvet, amelyben mindent el szeretett volna mondani, amit a világról tudott. A regény megiratlan maradt s ezzel párhuzamosan befejezetlen maradt a másik regény is. A másik regény: Kondoray György élete. Mert regény, viharzó, vad, szenvedélyes regény az olyan emigráns élete, mint amilyen ő volt. Nem tudott gyökeret verni, mélyet és biztonságosat, az idegen talajba s magában vonszolta hosz£zu vándorutján a régi hazát. Kaposvárról indult el, az andalító somogyi lankákról és a szelíd dunántúli tájak izzó vasperecet Jelentettek számára. A gyötrelmes, boldog rabság, a visszavágyás feszítő nyugtalansága közel 3d éven át: ezek voltak a regény marcangoló, véres fejezetek A befejezés, a megoldás: a hazatérés lett volna egy uj és demokratikus hazába. A befejezés elmaradt. Gyászunk igaz és őszinte. Siratjuk régi, hűséges munkatársunkat, nemesszivü barátunkat, a becsületes, jószándék%, példáséletü hazafit. S itt zsonganak szivünkben egyik versének sorai: Elmegyek már Isten hirével, • dalaimmal, minden igémmel. De nem fogod észre se venni, olyan halkan fogok elmenni. I Bucsutlan és zokszavak nélkül, nem viszek magammal semmit reményül . . . * * * Kondoray György temetése kedden délben ment végbe a Balló--féle temetkezési intézetben a gyászoló család és a barátok népes táborának részvételével. A virágerdővel borított koporsó előtt Takaró Géza ref.'lelkipásztor végezte a szertartást és mondott végső búcsút az eltávozottnak. GÖNDÖR EERENCPOUUKJU Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTőSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 VOL. XXVIII — No. 10 NEW YORK, N. Y., MARCH 7, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Yalta: a magyar nép reménye (Dr. D. Z.) Kovács Imrének a “New York Times”-ban közölt levele a yaltai szerződéssel kapcsolatban az első olyan hang, amely a legjobban érdekelt keleteurópai népek s közelebbről a magyar nép részéről szót hozzá ehez a súlyos kérdéshez. Nem a gyorsan változó és sokszor hangulati jelszavakat termelő napi politika hangja volt ez, hanem az uj és szabad életet váró magvar nép figyelmeztető közbeszólása a yaltai szerződés körüli Vitában. A menekült politikus azt irta meg. hogy a közvélemény kialakulása téves irányban halad, mert a yaltai szerződést nem megsemmisíteni, hanem betartani kell. A fogalmazás pontos. A leigázott magyar nép a yaltai szerződés határozatainak megvalósulásához és azok feltétlen betartásához fűzi a boldog és szabad jövendőjével kapcsolatos reményeit. Ez volt számára 1945-ben is az uj élet ígérete, amely a történelem nagy váltásának idején a demokrácia hajnalfényét villantotta meg előtte, hogy a Szovjetunió csalárd és kíméletlen önkénye folytán csakhamar újra sötétség boruljon rá. Azonban minél erősebb a jogfosztás, annál hevesebb a vágy a szabadság és demokrácia megkóstolt izei után. A magyar nép a yaltai szerződés érvényességét kívánja, a szerződés szellemének diadalát, mely visszaszorítja az önkényt és megvalósítja azt az állapotot, amelynek létrehozását a világ sorsát intéző nyugati nagyhatalmak igazságérzete és lelkiismerete irta elő. Yalta: a szolgaságból felszabadított kisnépek számára a független állami élet s a szabad, demokratikus berendezkedés alapokmánya. A magyar néphez hosszú és keserves évszázadok folyamán még senki nem szólt igy: “Its (azaz az Egyesült Államok elnöke, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió miniszterelnökei) déelarent conjointment leur accord mutuel pour concerter, durant la période temporaired’instabilité en Europe liberée, les politiques de leurs trois gouvernements afin d’aider les peuples libérés de la domination de FAltemagne nazie, les peuples des Etats d’Europe anciens satellites de l’Axe, a resoudre par les moyens démocratiques leurs problémes politiques et économiques urgents. L’établissement de l’ordre en Europe et la reconstruction de la vie économique national peuvent etre obtenus par les procédés qui permettront aux peuples libres de détruire les derniers vestiges du nazisine et du fascisme et de créer des institutions démocratiques de leur propre choix. C’est un principe de Charte d l’Atlantique — le droit de- tous les peuples de choisir la forme du gouvernments sous laquelle ils veulent vivre — que de restituer les droits souverains et le gouvernement autonome a ces peuples qui en ont été brutalement privés par les agresseurs.” A hidegháború szükségképeni fokozása az, amely most mindinkább visszairányitj a a figyelmet Y'altára. A világ biztonságát és a leigázott népek szabadságát sürgető vágy lázasan keresi a kiutat a jelenlegi zsákutcából és e keresésben nemcsak előrenéz, de hátrafelé is, hogy az okokat felderítse, amelyek a mai helyzetet előidézték. Ez az oknyomozó keresgélés igy jut el a yaltai szerződéshez, amelyet a Szovjetunió tudvalévőén nem tartott be. A közvéleményt kialakító erők felületesen és a szabadulásra váró népek számára veszélyesen kezelik a kérdést. Teheránt, Yaltát és Potsdamot egy kalap alá veszik s az itt kötött megállapodásokat együttesen, mint a bajok kutforrását jelölik meg. Politikai felszólalásokban, nyilatkozatokban, ujságcikkekben mind sűrűbben ismétlődik a szólam: meg kell semmisíteni a megkötött szerződéseket, köztük a yaltai szerződést is. Az amerikai politikai életnek oly hangadó személyisége, mint Taft szenátor, a Szenátus külügyi bizottságában kijelentette, hogy mindenkor elítélte a yaltai megállapodást. Itt nyilvánvaló politikai elfogultságról van szó és a merev, indokolatlan elutasítás valójában nem Vattának. de a megkötött szerződéseket érvénybentartó trumani rezsimnek s annál is inkább a szerződést megkötő roosevelti politikának szól. Taft és csoportja a Szovjetuniónak szinte az első perctől elkövetett és azóta mindenki által ismert durva és folyamatos szerződésszegéséből merit tápot arra. hogy most, a szerződés után nyolc évvel és a szerződés tökéletes alkalmazásának hajnalán a roosevelti nimbusz ellen keresztesháborut indítson. Egészen más célzattal támadják Yaltát az emigráció szélsőséges elemei, akik ki nem mondottam de nagyon is érthetően a yaltai szerződés szellemét utasítják el maguktól. Ez utóbbiak azért követelik a szerződés megsemmisítését, hogy a magyar népnek adott ígéret, a demokrácia váljék semmissé s a szerződés hiányában a demokrácia előtti antidemokratikus korszak restaurálásához nyerjenek jogalapot a felszabadulás esetére. ! Akik a yaltai szerződés megsemmisítését propagálják, azok a bilincsekben vergődő magyar népet akarják egyetlen reménységétől megfosztani. El kell választani a fogalmakat. Más a yaltai szerződés és más a szovjetorosz megszállás. Több, nagyobb és felemelőbb kívánsága nem lehet a magyar népnek, mint hogy a yaltai szerződés rendelkezései szerint élhessen. S ugyanakkor végső erejét és ellenállását megőrizve várja a megváltó napot, amikor a megszállás — igy, vagy ugv — megszűnik. épen az előbbi vágyakozásnak valóraválása érdekében. Vagyr másképen szemléltetve a dolgok különbözőségét: nem azért van orosz megszállás, mert Yalta volt, hanem azért akar megszabadulni a nép az oroszoktól, hogy a yaltai szellemben történő szabad és demokratikus élet lehessen. Mindezt a legfelelősebb amerikai tényező. Eisenhower elnök felismerte, amikor a Kongresszus két házához legutóbb benyújtott határozati javaslatában nem a megsemmisítés, hanem a kiforgatott értelmezéstől és alkalmazástól mentes érvényben tartás mellett foglalt állást. “Határozatilag nyilvánítsa ki a szenátus és a képviselőház — mondja Eisenhower elnöki javaslata — hogy elveti a második világháború folyamán kötött bármely nemzetközi szerződés olyan kiforgatott értelmezését, vagy alkalmazását, amely szabad népek járomba-hajtására használtatott fel és hogy egyek annak a reménynek meghirdetésében, hogy a szovjet zsarnokság rabságába került népek a béke fenntartására szolgáló uj elrendezésben újra visszanyerik majd önrendelkezési jogukat, újra joguk lesz kiválasztani azt a kormányt, mely alatt élni fognak és az önkormányzat szuverén jogai helyre fognak állíttatni számukra, az Atlantic Charter fogadalmának megfelelően.” Ez a mondat a yaltai szerződés szavainak megismétlése. Yalta a politikai és a morális alap a szabad világ harcához a szovjetorosz imperializmus ellen, amely brutális hernyótalpával szabad és demokratikusan megujhodott nemzeteket gázolt bele az ázsiai elnyomatás mocsarába. Yalta a magyar reménységnek is záloga. Nekünk magyaroknak az otthoni néppel szembeni elengedhetetlen kötelességünk a nyugati világ figyelmét felhívni a fentiekre..i “Az Ember” művészestélye és bálja március 28-án a Roosevelt Hotelben!
