Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-07 / 10. szám
2-ik oldal AZ EMBER MARCH 7, 1953 Amerikai adókedvezmények a magyarországi államosításból irta: NICHOLAS DOMÁN ügyvéd, a newyorki és washingtoni ügyvédi kamarák tagja A magyarországi magántulajdonok fokozatos likvidálása 1952 február 17-én kiterjesztelek az psszes háztulajdonokra. Mint Köztudomású, 1945 óta az um. államositási törvények, ill. rendeletek elsöpörték a magántulajdont a gazdasági élet legtöbb síkjáról. 1945-ben jött az blső földreformtörvény; 1946-ban a bányavállalatok. és néhány nagyipar államosítása; 1948 március 28-án ez első általános államosítási törvény eltörülte a magántulajdont minden olyan vállalatnál, amely 100-nál több személyt alkalmazott; az 1949 dec. 29-i második általános államosítási törvény nacionalizált minden olyan üzemet vagy vállalatot (ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági), amely 10, vagy 10-nél több személyt alkalmazott. , Ezenkívül a budapesti kormány lesújtott sok esetben olyan magánszemély és cég tulajdonára, »mikor a vagyontárgyak nem estek általános államosítás vagy el- Jkobzási jogszabályok keretét*. Ilyen intézkedések gyakran sújtották az elmenekült magyarodat, függetlenül attól, hogy ezek jbolitikai tevékenységet fejtettek-e ki. Az 1952-es IV. sz. törvénnyel többek között a következő házak kerültek mindennemű felszerelésükkel együtt állami tulajdonba: a) magántulajdonban levő házak (lakóházak, villák, öröklakások, kereskedelmi épületek, etc.), amelyek egészben vagy részben Bérben vannak; b) “kapitalisták, egyéb kizsákmányolok és a nép elnyomóinak ttiázai,” még akkor is, ha a házak idem voltak bérben. A magyar állam mint háztulajdonos törölte az öszes jelzálogos egyéb terheket, valamint minden más telekkönyvben szereplő adósságot. A törvény a köztisztviselők újabb kategóriáját teremtette azáltal, hogy a házmesterekre és viceházmesterekre a köztisztviselők bűnügyi felelősségét kiterjesztette. A magyar törvény a szokásos módon, “nesze semmi fogd meg jól”, kártalanítást ígér a volt tulajdonosoknak. Ennek az Ígéretnek az értékéről nem kell beszélni “Az Ember” olvasóinak. Érdekes módon azonban .valóságos kártalanításra nyílik alkalom az 1953 március 15-én esedékes amerikai adóvallomásban. Az államosítás áldozatai tehát itt dollárban kaphatnak bizonyos körülmények között kárpótlást. A- mikor a Washingtonban székelő kongresszusunk évekkel ezelőtt megengedte bizonyos lefoglalt és elkobzott. vagyontárgyaknak az adózó jövedelméből való levonását, bizonyára nem gondoltak Rákosi Mátyás”kormányának tömeges elkobzásaira. Az általam Ismert legtöbb esetben ennek a kedvezménynek nemcsak az a következménye. hogy az adófizetőnek nem kell továbib adót fizetni az elmúlt évre, hanem az is. hogy a U.S .Treasury vissza fogja téríteni a már eddig teljesített részletfizetéseket az arra jogosultaknak. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem elegendő csak azt beírni az adóvallomás bármelyik részébe, hogy ilyen és ilyen magyarországi házat az ottani kormány elkobzott. Ha ez a levonás nem a kellő módon és kellő időben történik, akkor az adóhivatal elutasítása automatikusan fog történni. Természetesen az adófizető fellebezhet a Tax Court-hoz az esetleges elutasítás ellen, de ez költséges eljárás. Az adófizetőnek többek között előbb-utóbb be kell bizonyítani a kővetkezőket, ha ezt a levonást igénybe akarja venni: 1) Tulajdonjogát telekkönyvi kivonattal vagy egyéb hitelt érdemlő módon, és különösen az 1952 február 17-én történt elkobzást közvetlenül megelőző időben. 2) A magyar jogszabály által történt tulajdon-fosztást. 3) Az alkalmazandó hivatalos árfolyamot a dollár és a forint között. Sok téves elméletet hallottam erről a kérdésről. Egyesek tévesen hiresztelik, hogy ilyen levonást csak akkor lehet eszközölni, ha a magyarországi háznak a jövedelme Amerikában adó alá esett. Mások úgy hibázzák el ügyüket, hogy csak a “capital gain”-ből vonják le házuk értékét és igy elvesztik az adótörvény által nyújtott előnyök zömét vagy egészét. | Ugyancsak nem ajánlatos “casualty”-nek minősíteni a háfeak elkobzását. Pontos és részletes utaMegjelent a Látóhatár második nyomtatott száma. A tartalomból: C’s, Szabó László novellája — Horváth Béla uj műfordításai — Jászi Oszkár a dunavölgyi federáciő sikertelenségéről — Szabó Zoltán angliai jegyzetei — Dessewffy gyula a Szabad Európa Rádiójáról — Benedek Károly és Csokits János versei — ! Kemény György közgazdasági tanulmánya — Borsody István az ázsiai helyzetről — Hajnóczy Gergely a szocialisták Európa - i politikájáról — Kovács Imre és Komáromi István a magyar demokráciáról — Kritikai megjegyzések Horthy emlékirataihoz (Hódi András- — Vámos Imre az uj Márai-regényről — Tábori Pál a PE.V-klubról — Borbándi Gyula Barankovics István kultúrpolitikai javaslatáról — Megjegyzések az időszerű eseményekhez t és gazdag szemle a legújabb magyar és külföldi könyvekről. ;> A 72 oldalas folyóirat óra 80 cent. Megrendelhető: Látóhatár, Ohmsfrasse 14, München, Germany, Europe sírást egy rövid ismertetés keretében lehetetlen adni, hiszen nem is lehet minden esetet egy kaptafa alá venni. Ajánlatos profeszszionális szakértő segítségét venni igénybe a komplikált magyar és amerikai jogi problémák eldöntésére. Meg kell jegyezni, hogy minden Jövedelmező magyarországi épület levonható az adófizető egész jövedelméből. Például akinek évi $7,500 fizetése van és budapesti házának az értéke 69,600 forint volt, akkor az egyéb levonások után az adófizetőnek nincsen adóköteles jövedelme. Ezenfelül az “estimated tax” fejében fizetett összegeket visszaigényelheti és vissza, is fogja kapni. Néha előfordult, hogy a ház értéke messze felülmúlja az 4952-es év jövedelmét. Például a budapesti házérték 696,000 forintot tesz ki, mig az 1952 évi jövedelem csak $7,500. Ebben az esetben mód lehet arra, hogy a budapesti veszteséget az adófizető több eszdendőn át vonja le. Mint már előbb utaltam erre, nem minden házat koboztak el 1952-ben. Az 1949 dec. 29-i államosítási törvény, amikor elkobozta a 10-100 személyt alkalmazó vállalatokat, ugyancsak elrendelte a vállalatok által használt házak elkobzását. Ezek szerint pl. amikor Kovács János R.T. céget 1949-ben államosították és a cég használta Kis Péter házát, akkor a magánkézben volt ház már 1949-ben megszűnt magántulajdon lenni. Azok, akik elmulasztották az ilyen elkobzott háznak az adólevonását 1949-ben, annak értékét nem vonhatják le 1952 évi adójukból. Mégis 1953 március 15-ig adhatnak be pótvallomást és kérhetik a levonást az 1949-évre visszamenőleg. A mai magyarországi rendszernek Amerikában élő anyagi károsultjai és áldozatai a budapesti kormánytól sem fontban, sem dollárban, vagy más pénznemben nem fognak kapni kártérítést. Egyetlen józan reményük a fentismertetett adóelőny. Azok, akik elmulasztják ezt az 1952-es adóévre felhasználni, később nem kezdhetik el kárukat egy más adóévre igényelni. Dr. Takaró Géza nyilatkozata I | Takaró Géza ref. lelkész beküldte hozzánk az alábbi sorokat, amelyeket készséggel közlünk; Kedves Szerkesztő Uram! Jobbról-balról különböző, jó és í rosszindulatú kommen tárokat fűznek egy temetésen való szerep| lésemhez. Néhai Szebenyei József leányai felkértek, hogy édesapjuk koporsójánál beszéljek. Gyászoló családok kérését soha életemben nem utasítottam vissza. Sőt tovább is mentem: Budapesten va- i lami 35 évvel ezelőtt halálraítélt | kommunisták s i r a lomházába is elmentem néhai Haypái Benő budai lelkésszel és Szabó Imre későbbi esperessel, akikkel az elitéltek utolsó éjszakáján virrasztóttunk. Most egy régebben értékes irodalmi tevékenységet kifejtett ember koporsójához hivtak. Textusom ez volt: "Istent nem lehet megcsufolni, — se az embert: amit vet az ember, azt aratja.” Az irótoll által húzott fekete barázdákba hintett magvakért való felelősségről, ennek öröméről, , áldásáról, vagy átkáról szóltam. Szerkesztő Uram szívességét előre is köszönöm. Üdvözlettel: TAKARÓ GÉZA MAGYAR RAPSZÓDIA Irta: BORDÁS SÁNDOR A kútba ugrott a Kati . . . Tán nem szerette valaki? Nem: ö szeretett valamit S a kórság ette a Katit. Jaj, écsanyám! Én meghalok. Elsemyvedek. elhervadok. Elfonnyadok, elkorhadok. Elporladok, elrothadok. Szivem sajog s fogam vaeog, Szörnyen boldogtalan vagyok. Mert vágyok én egy oskolát, Ahol tanitnak ongorát! Mert hallok folyvást hangokat ... Sóhajt a szél s a bokrokat Megnótáztatja valami. Mintha játszanék rajt valaki . . . S mintha húr lenne minden ág, Zokog a magyar pusztaság. Zokog és zokogást fakaszt, Szeretném billentyűzni azt. Születnék, ha nem mostohák. Vennének neköm ongorát. Elhallgass mán, te eszelős! Ördögtől lettél viselős? Sz’ morzsányi kenyér sem telik, Kunyhónkba a viz beesik! Vernek zivatarok, fagyok. Földhözragadt zsellér vagyok. S még ongora-a? Awóna jó! Sz’ accsak cemöndének való! . . . s kutbah lelték a Katit, Aki megkívánt valamit. Jaj, fene mély volt az a kút! De mennybe vitt onnét az ut . . . S a portánál, mely odanyit, Cempéiör várta a Katit. ... A portán túl gyémántmezö | S a Nagy Hangversenyrendező! Jobbján meg . .. Jesszus, remegek És rápiliantni sem merek . . . Ö! Oh! Sz’ ilyet csak álmodunk! A ml édes Krisztus Urunk* . . . Oszt’ megszólalt a Rendező: Fogd hát a nyirettyűd, Jenő! S játssz a lánykának valamit: Húzz Katinak “Hejre Katit”! S a nyirettyüs nem pekulált. Hanem rögvest neki is állt. S pengett a húr, pattogott. Ezer pacsirta csattogott. Rengett és zengett az a húr. Csengett - esengett — magyarul! S ropták a csárdást robogón S lopták a csókot ropogön. Hej Kati, Kati, Katikám! Megirigyelné száz cigány . . . S a Rendező szólt: mondd, Kati, Ezt szeretted vón jádzani? Ezt is, de mást is. — felelém. Hogy* melyiket? Tudomásén! Csak érzem, hogy van nóta még. Nóta, amelyhez kóta kék; S oly dal. mint Tokaj ó bora: Ezt zengje el egy ongora! S az Ur int: Feri, gyere hát. Halijuk hát most a muzsikád. Nem hagyd itt vágyban a Katii, Játssz inkább el egy igazit! ... És előlépett egy nemes, Mint a szálfa, oly egyenes. Bizisten — szólék magyarul — Ippeg. mint a plébános ur! Pedig akkora mancsa volt. Hogyha ez valahol papolt És netán keresztet vetett. Akkor mindenki nevetett. S haja is nagy, fällig leér És mint a liszt, olyan fehér'. Oszt’ hogy a ongorához ült. Mintegy istenné kegyesült. S a billentyűket — kész csoda — Úgy dobta ide'és oda. Mintha labdázott vón ve kik Káprázott fülük és szemük, Akik hallgatták énekét: Az édeseknek édesét. A könnyük csörgött s keveset A szivük szintén repesett. Az enyém bömbölt cudarul. Dörömbölt, ficánkolt vadul ' És felkiálték: én, Kati, Ezt, ezt akartam jádzani! S belehaltam . . . mert a tanyán Magyar paraszt volt az apám. \ A magyar emigráció legnagyobb kulturális ? eseménye: MEGJELENT Klárái Sándor “Béke Ithakában” i című regénye!. — Ára §2.90. gyönyörű kiadásban. Megrendelhető az amerikai főbizományosnál: Leslie G. GARDOS, 2320 Lincoln Avenue, Montreal, Que.. Canada ELŐKÉSZÜLETBEN: Zilahy Lajos: “Krisztina és a király”! üt hoz a brüsszeli “Világ” uj száma? A magyarországi “tisztogatások” — Magyar rabszolga-munka dömping Belgiumban — Helyszíni riport a hollandiai árvízről. Horthy Miklós emlékiratai — Hámori László, Mikes György, Forrai Zoltán, Vámos Imre. Vihar Hona, Adám István, Barkó Iván és Colette Remy Roure írásai. — Mindezt megtalálja a népszerű belgiumi magyar hetilap, a “VILÁG” legújabb számában. Ne mulassza el megrendelni. Előfizetés egy évre mindössze $9.80. Money Order-ét vagy csekkjét küldje Szombati Sándor szerkesztő alábbi címére: 5. Szombati, 23 avenue de Gaulle, Bruxelles, Belgium, Europe \________________________________________________________/
