Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-02-21 / 8. szám
/ FEBRUARY 21, 1953 AZ EMBER 5-ik oldal A Szovjetunió történelmének ■: - * véres, kegyetlen fejezete . '■ / Sztálin: “Amikor lerepül a fej, a hajat senki sem sajnálja” i Wolfgang- Leonhard ‘‘Szovjet Szövetség—legenda és valóság” elmen könyvet irt a Szovjetről. Leonhard tagja volt a háború előtti német bolsevista pártnak. Hitler uralomrajutásakor emigrált és 1935-45 között Oroszországban élt. 1945-ben Kelet- Németországba küldték. Előbb a párt agitációs- és propagandaosztályának előadója, majd pedig 1947-ben a Berlin melletti “Kari Marx” felső pártiskola tanára volt. Munkaköreiben al- j kalma volt megismerni a Szovjet agresszív és zsarnok politikáját és “felszabaditó” misszió- j ját. Leonhard 1947-ben Jugoszláviába menekült. 1950-től óta azonban Nyuga t Németországban él. Alább részleteket közlink Wolfgang Leonhard nagy J feltűnést keltő könyvéből: I \t • A “kollektivizálás” szó ma önkéntelenül is arra a kollektivizálásra emlékeztet, amelyet 1929- től 1933-ig Sztálin irányításával hajtottak végre a Szovjetben. Ez a megállapitás azonban csak részben fontos. Az USSR-ban a kollektivizálás két szakaszon ment át és ez a két szakasz mind módszereinél. mind pedig céljainál fogva gyökeresen különbözött egymástól. Az első időszak közvetlenül a 1917-es forradalom után indult, a másik pedig az első ötéves terv idejére esett. Az öszszehasonlitás azonnal kimutathatja az elvi különbségeket és azt a nagy változást, amely a Szovjetunió rendszerében végbement. LENIN' KOLLEKTIVIZÁLÁSA A kollektiv szocialista mezőgazdaságra való fokozatos áttérés kérdését a forradalom utáni első hónapokban megvitatták a vezetők. Az első intézkedések pénzügyi segélynyújtásra szorítkoztak S előirányozták az olyan kollektiv fonnák támogatását", amelyek a fáradalom utáni első időkben keletkeztek. 1919 februárjában további lépést tettek. Lenin irányítása alatt törvényt dolgoztak k: a mezőgazdaság szocialista kommaszációjárói és a szocialista földművelésre való áttérést elősegítő Intézkedésekről — kihangsúlyozván. hogy a [kolhozok önkéntes aiapon jönnek létre. “Támogatni minden formában a dolgozó parasztokat, úgy bánni velük; elint velünk egyenlőkkel, elkerülni a rájuk-erőszakolás legkisebb kísérletét is, — ez a mi feladatunk” — jelentette ki Lenin 1919 novemberében az első összorosz tanácskozáson a falupolitikáról. A kollektiv föld használat irányába való fejlődés hihetetlenül -lassan ment. Lenin haláláig a7. összes parasztgazdaságok alig egy százalékát kollektivizálták, de a kolhozok száma e tiz év alatt csigalassúsággal bár, de állandóan nőtt. Valószinüleg sok időre lett volna szükség — Lenin egy alkalommal nemzedékekről beszélt!!!- — ttttüg a Szovjet egész mezőgazdaságát átállították volna szocialista alapokra, mely egy meglehetősen lassított forradalmi utón kívánta egységesíteni a parasztokat a termelőszövetkezetekben. BRUTÁLIS TETTEK VÉGTELEN SOROZATA . . . Akárcsak a munkásellenőrzés és a szakszervezetek kérdésében, a huszas évek végén az agrárpolitikában is váratlan fordulatra, a szocialista elvektől való éles eltérésre került a sor. 1927-28-ban kihirdették a “gyorsított kollektivizálást.” Sztálin az októberi forradalom 12-ik évfordulója alkalmából tartott beszédében — 1929 nov. 7-én — és egy szakértői értekezleten pár héttel később, követelte az áttérést “a kulákság mint osztály felszámolásának politikájára ! ” Ez a megnyilatkozás egészen váratlanul jött. Még 1928 májusában Sztálin így nyilatkozott: “Őrültség lenne hozzálátni a kulákok felszámolásához.” Ugyanez a Sztálin most azt mondotta: “És mit tegyünk a kulákság felszámolásának politikájával? . . . nevetséges kérdés . . . ! Most a kulákság felszámolása alkotórésze a kolhozok kialakulásának és fejlődésének. íme, miért nevetséges és komolytalan széltében-hosszában elmélkedni a kulákság felszámolásáról. Amikor lerepül a fej, a hajat senki sem sajnálja.” Ezekután ez lett a szovjet agrárpolitika alapja. Már 1930 január 5-én közzétették a bolseviki párt központi bizottságának döntését a kollektivizálásról. A parasztoknak elrendelték a kollektivizálást ! Ez a döntés nemcsak közvetlen feladatnak jelölte meg a kollektivizálást, de pontosan meg is állapította : a Szovjet egyes vidékeit milyen határidőre kell kolhozositani. így például Észak-Kaukázus és a közép s alsó Volga-vidéke kollektivizálásának előirt határideje 1931 tavasza, tehát alig egy év volt. Ukrajnában a fekete föld vidékén, Szibériában az Uralon és Kazahsztánban a kollektivizálást 1932 tavaszán: Moszkva környékén, a Kaukázus mögötti vidékeken és a középázsiai köztársaságokban 1933 folyamán kellett befejezni. Tehát így felülről rendelték el, mennyi idő alatt kell kolhozokba kényszeríteni a parasztokat. Úgy terveztek élő emberekkel, mintha sakkfigurákról lett volna szó. Ezeket a rövid határidőket csak terrorral lehetett betartani. A helyi hatóságok és a pártfórumok megkapták tehát a megfelelő felhatalmazást. A központi végrehajtóbizottság és 'a népbizottságok tanácsa felhatalmazta őket, hogy “tegyenek meg mindenféle szükséges intézkedést a kulákok ellen,” — ideértve a teljes vagyonelkobzást és deportálást Szibériába vagy Kazahsztánba. A KATONASÁG IS “SEGÉDKEZETT” A KOLHOZOSITÁSNÁL 1930 első két hónapjában az újságok állandóan közölték a híreket a “kolhozépités terén elért győzelmekről.” 1929 nyarától 1930 nyaráig a kolhozok száma 57,000-ről 85,000 fölé emelkedett. Ez a “fejlődés” még jobban látszik. ha a kolhozokba bevont gazdaságok számát tekintjük. 1929-ben valamivel több mint egymillió parasztháztartás volt kolhozban, 1930 nyaráig ez a szám csaknem hatmillióra emelkedett, ötmillió parasztcsalád 12 esztendeig nem akart tudni a kollektivizálásról és azután egyszerre elhatározta, hőgy egyszerre belép a kolhozokba! Az erőszak alkalmazását még csak nem is tagadták. 1930 március 2-án Sztálin cikket közölt “Megszédültek a sikertől” címmel, amelyben élesen bírálta a szovjet hatalom és párt. helyi szerveit. Szemükre vetette, hegy a kollektivizálást túlságosan gyorsan és túlságosan széles fronton hajtják végre. Sztálin a “kolhozmozgalom hivatalnoki rendeletosztása” ellen, a “méltatlan fenyegetések” ellen nyilatkozott és megemlítette, hogy a parasztokat egyes körzetekben katonai erővel fenyegetik. Sztálin cikkének (és a 1930 ápr. 3-i cikkének is) olyan impressziót kellett keltenie, hogy a brutális intézkedésekre az alsó hatósági szervek hibájából került sor — noha ezek nem tettek semmi mást, mint csak életbeléptették a felülről kapott ukázokat. Sőt állandóan sürgették a lokális szerveket, hogy ne csak teljesítsék, de túl is szárnyalják a felállított rövid határidőket. Ezt bizonyítják a kollektivizálási statisztikák Sztálin beszéde előtt és után. Már említettük, hogy a kolhozok száma 1929-tól 1930-ig 57,000-ről 85,000-re emelkedett. Az ezt követő évben ez a szám még gyorsabban nőtt: 211,00-re! Tehát tipikus bolseviki hipokratizmussal a kollektivizálás során alkalmazott példátlan terror alamuszi “elitélése” nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a felelősséget a legfelsőbb állami és pártvezetőségről az alsóbb hatósági és pártszervekre hárítsák, — amelyeket viszont nem büntettek ezért, hanem kötelezték őket, hogy az eszközre való tekintet nélkül folytassák és gyorsítsák az erőszakos kolhozositást. 1931 március 6-án, a szovjetek VT. kongresszusán Molotov .kijelentette: “Minden kis- és középparaszt, aki még nincs kolhozban, j a következő alapkérdés előtt áll: a kolhoz mellett vagy ellen? A ! kolhoz mellé állni azt jelenti, hogy támogatja a szovjethatalmat, határozottan harcol a kulákok ellen; a kolhoz ellen azt j jelenti: támogatja a kulákokat I a szovjethatalom ellen.” Ez a beszéd minden magán-parasztot a szovjet ellenségéve tett! TÖBB MINT 5 MILLIÓ PARASZTOT SZIBÉRIÁBA DEPORTÁLTAK Mivel a paarsztoknak nem volt módjukban védekezni a brutális erőszak ellen, az ellenállás egyetlen módja maradt számukra: levágni jószágaikat, mielőtt belépnének a kolhozba. Időközben ezt a tömeges jószágvágást hivatalosan is elismerték. Több leírás is van erről. Ezek között jól szemlélteti a helyzetet Solohov “Uj barázdát szánt az eke” cimü regénye. A jószágvágást a szovjet sajtóban akkor és most is “kulák szabotázs-cselekménynek” minősítették. Ez az állitás azonban igen kétes. Felvetődik a kérdés, hogyan volt' lehetséges, hogy “a kizsákmányolok ilyen vékony rétege,” amely ellen a szovjet hatalom évek óta folytatta a “kulákság korlátozásának politikáját” — leöljön többmillió tehenet, lovat, juhot, kecskét és sertést, és mindezzel alig néhány év alatt csaknem felére csökkentse a jószágok létszámát? Az 1940-ben Moszkvában kiadott statisztikai évkönyv adatai bizonyítják ezt a súlyos megállapítást. íme a hivatalos számok (milliókban): 1928 1933 tehén 30.7 19.6 ló 33.5 16.6 juh és kecske 146.7 50.2 sertés 26.0 12.1 Az ilyen óriási méretű jószágvá-' gás nem lehetett pusztán “kulák” szabotázs-cselekmény. Ezzel kifejezésre jutott az ellenállás a terror és fantasztikus erőszak utján folytatott kolhozositás ellen. Ez az ellenállás egyébként leggyakrabban ép azoknak a parasztoknak a részéről jött, akik a forradalom és a polgárháború idején támogatták a vörösöket. 1934 tavaszán a kollektivizálás nagyjában befejeződött. Az 1935- ben Moszkvában kiadott “Mezőgazdasági évkönyv”-ből látható, hogy a kulákok száma az 1928- beli 5.6 millóhoz képest 149,000- re esett 1935 január 1-ig. Tehát hivatalosan beismerték, hogy a kollektivizálás ideje alatt majdnem 5I/2 millió szovjetparasztot “kuláktalanitottak.” Kétségtelen, hogy ezeknek az embereknek nem kis része került. Szibériába és Kazahsztánba. A legszörnyübb az, hogy a Szovjetunióban sohasem volt 5.6 millió kulák. Lenin, —aki tüzetesen foglalkozott az orosz mezőgazdaság kérdésével, igy a uk- Iák-kérdéssel is, — 1920 április 3-án, a párt kilencedik kongreszszusán kijelentette, hogy Oroszországban félmillió kulák él. Azután óvatosan hozzátette: “lehet, hogy egymilió van belőlük.” A szovjet sajtó ezzel szemben azt állítja, hogy majdnem 5.5 millió kulákot számoltak fel. Az egyedül lehetséges következtetés csak ez lehet: a “kuláktalanitottak” több mint 80 százaléka (illetve több mint 4l/> millió ember) tulajdonképen nem volt kulák, hanem kisparaszt. aki egyáltalán nem használt idegen munkaerőt. A szovjet bürokrácia a kollektivizálással nem is arra törekedett, hogy elérje “a mezőgazdaság szocialista átalakulását” és hogy “felszabadítsa a parasztokat a kulák kizsákmányolás alól," hanem hogy megsemmisítse a magánparasztság önállóságát! Kz 1928-tól 1933-ig végbement erőszakos kolhozositás tisztán az állami egyed uralom erősödését szolgálta, hogy annak diktatórikus hatalmát kiterjessze a mezőgazdaságra is. A kolhozok további “fejlődése” ezt a tételt mindé» kétértelműség nélkül bizonyltja. Eh*. Lányi György emlékére Irta: DR. COTTESMAN ARNOLD Dr. Lányi György, aki szinte kora ifjoságában, 46 éves korában halt meg, igen sok mindent rejtett magában, amit mi nagyon fogunk nélkülözni. A budapesti szeminárium kitüntetett növendéke, majd dr. Kecskeméti Lipól nagyváradi tudós rabbi utóda volt. * ‘**'441 Amerika földjére nemes programmal lépett. Tudománya felmérhetetlen volt. Itt alapította meg az “Uj Fény”-templomot, ami szivéhez nőtt. A templom volt az ő családja, otthona, lelki bölcsőjének ringatója. Hófehér lelke igen megnyugtató volt mindenkire, aki közelében keresett menedéket bánatában. Templomának szószékén bármilyen vallásu pap szónokolha .tott, ha a szeretetet kívánta hirdetni. Nem ismerte a gyűlöletes. Nagyságának értékét mi sem to zonyitja jobban, minthogy KatVÁ* dában havi ezerdolláros állá*» volt. De nem volt ott boldog. Iá: vágyott vissza, az “Uj Fény”templom környezetébe. Sajnos, A gyilkos kór ifjúságának virágában, nagyságának csúcspontján ragadta el tőlünk. Megfosztott bennünket útmutató tanaitól, megnyugtató simogatásaitól, ami mindig oly jóságos volt. Miként Isten Mózesi magához szólította, mielőtt ári ígértet földjére léphetett volnA úgy dr. Lányi György eltávozott tőlünk, mielőtt Ígért tanításait, é szeretet testvériségét eltanulhattuk volna tőle. Soha nem íogjsP elfelejteni és kérjük dr. Lányi Györgyöt, hogy Isten trónusa mellett fohászkodjék értünk, hogy elérjük az igazi és végleg«* megváltást, ámen . . . Vegyen U. S. Bondot! — Előzetes jelentés! — A Magyarszármazásu Zsidók Világszövetsége RABBI DR. JACOB HOFFMAN, RABBI DR. LEO JUNG és MR. JACQUES KREISLER diszelnökök tiszteletére április hó 11 én, szombaton este 8 órakor a BRETTON HALL nagytermében 2350 Broadway (86th Street sarok) TÁRSASVACSORÁT rendez. Vacsorajegy ára személyenként $7.50 (frissítők, ruhatár és borravaló benhfoglaltatik). Művészi műsor! Kiváló szónokok! Előjegyzéseket a társasvacsorára a Világszövetség központi irodája (317 East 79 St„ telefon: BU 8-8213) fogad el. Ugyanitt, hirdetések is feladhatók a megjelenő Emlékalbum számára.
