Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-02-07 / 6. szám
2-Sk oldal kZ EMBER FEBRUARY 7, 1953 tét, mert azoknak Izrael fáj, és ők is úgy látják, a kapitalista Amerika szövetségben van a zsidósággal. Szó van arról is, régi bevált módszer szerint, az általános elégedetlenséget, nyomor okozta nyiigösködést akarják levezetni ugy hogy a zsidót állitják oda bűnbaknak; attól van minden baj, mert zsidók is vannak intézkedő pozíciókban, azok pedig született szövetségesei a Hitlernél sokkal rosszabb emberevő Amerikának. Végül pedig, ezt a véres zsidóheccet emelőrudnak használják fel egymás mellett azok a klikkek, akik most késre mennek Oroszországban Sztálin örökéért. Mindez igaz; minden jó taktikai lépés több célt követ egy csapásra. De kell egy jó és igen nagy célnak is lenni, olyannak, ami megfelel az elhatározott lépés monstruózus félelmességének. Ha Sztalinék nyíltan Hitler nyomdakába lépnek, ha átveszik a büdös fáklyát Hitler halott kezéből és most ők kezdik ordítani hogy, halál a zsidókra! — akkor kell egy olyan nagy és fő tervnek lenni, ami kielégítően megérteti, miért indultak el világszerte a zsidógyilkolás útjára, ennyire elszántan. Se Izrael, a cionizmus, se pedig a többi magyarázatként megjelölt cél nem elégséges, nem kielégítő ok arra hogy a szovjet a Hit!er-i útra lendült most. Nagyobb s általánosabb célt kell keresnünk e lépés magyarázatára. Ez pedig nem egyéb csak az, hogy a szovjet bejelenti: mától fogva ő a támogatója és szövetségese mindenütt a világon a náci hajlandóságoknak. A szovjet helyesli és szövetségesként támogatja minden ország és nemzetség Zakóit és Kisbarnakijait, meg a hozzájuk húzókat. Nemcsak a teljes és megszervezett nácikat, ó nem!, sőt ezeket tán egyelőre legkevésbé. Hanem mindazt a tespedő nácizmust biztatja szövetségesévé, ami ott lappang az elkeseredett tömegek lelke mélyén, a tárgytalan tapogatózó állati fanatizmust, aminek ezzel az ui viselkedéssel jól bevált közérthető tárgyat ad: minden bajnak az oka a zsidó, ez a tetü az irhádban, és perszf a zsidóval összekapaszkodott “zsidóbérenc kapitalista” Amerika. Ezzel vár a szovjet olyan felfordulást, pártoskodást, zűrzavart okozni, elsősorban Nyugat-Németországon, azután az egész szabad Európában, Délamerikában, Közel-Kelet Ázsiában és Afrikában, hogy az meggyengitse, aláássa az egész szabad világ ellentállását. Egyszer már elindult a két állati uralom közösen, világot megenni. De akkor még a horogkeresztes fajtája az állati egytömbüségnek nemcsak szövetséges volt. hanem versenytárs is. Most azonban engedelmesen hasznos szövetségesnek lehet majd felhasználni. * * * Minden világeseményt legjobban történelmi sorjában lehet megérteni. Ezért használjuk fel a Sztálin örökéért folyó tülekedést, a vad antiszemitizmus kitörésének megmagyarázására. Nem mintha ez a tülekedés volna annak főoka; hanem ezen végig mint egy füzéren, leginkább közelíthetjük meg a szovjeti zsidóüldözés keletkezését. Sztálin Malenkovot jelölte ki utódjául, ezt az aránylag még fiatal puffadt hólyagot. Mindenben Sztálin tanítványa ő: józan, praktikus, óvatos de az-W semmiféle lehetőséget el nem »"i'lasztó gondolkodásában, emberfőién cinizmusában, és ab- I bar '-n-yy a pártszervezet gon- i dozp '1 és uralmát választotta hatalma megszerzésére és gyarapítására. Vele szemben állnak. Molotov és a georgiai Béria. Molotov különösen el lehet keseredve, mert a nagy háború, a “hazafias háború” idején már biztosra vette' hogy övé az utódlás. Ismeri a politikai és diplomáciai gépezetet és ott sok a hive még mindig, mert a külpolitikai szervezet fél Malenkovtól, hogy az soha ki nem tette a lábát Oroszország területéről, nem tud nyelveket, nem ismeri a világot, földhözragadt. De van sok hive Molotovnak a hadseregben is, még a háború idejéből, de azért is, mert benne látják azt aki nem fél egy uj háború kitörésétől, ő volna egy diadalmas kommunista világhódító háború gondolatának a képviselője. Vele együtt dolgozik egyelőre Béria, noha, ha rákerülne a sor, megfojtanák egymást egy kanál vízben. A közös ellenfél, Malenkov, azonban összefűzi őket. Béria a titkos rendőrségnek, a halál-munkatáboroknak, annak az egész óriási gépezetnek az ura, amely valóságos állam az államban, külön gazdasági világ a szovjetgazdálkodáson kivül és hadsereg a rendes hadsereg mellett. Hatalma akkora, hogy csak egy Sztálin tekintélye és ügyessége birja fékentartani. Ezek ketten, Molotov és Béria, összefognak Sztálin kijelölt örököse, Malenkov ellen. Volt azonban idő, amikor együtt áskálódtak Malenkowal, egy közös ellenfél láb alól eltételére. Ez a közös ellenfél Zsdánov volt, aki 1948-ban, fiatalon meghalt szívrohamban és aki most az oka annak, hogy a zsidó orvosprofesszorokat vádolják, ők hagyták szándékosan meghalni Zsdánovot, nem kezelték. Ez a Zsdánov rendkívül energikus, tehetséges ember volt. Sztálin vonalát követte, népszerű volt és hatalmas. Igen befolyásos, nagyképességü hívekkel vette magát körül; ezeket ugy hívták, a “leningrádi társaság.” Ugy látszott, Sztálinnak nincs kifogása ellene, számolni kellett a veszedelemmel hogy tán mégis ő lesz idővel a hivatásos utód. Zsdánov azonban hirtelen meghalt. Nem kellett sok hozzá, mert súlyos iszákos volt. Mégis, mindjárt a halála után elterjedt a gyanú, hogy vetélytársai segítették a halálba. És most ezt a hülye rágalmat megerősíteni próbálja az a hivatalosan emelt vád, hogy zsidó orvosai, az amerikai “Joint” révén amerikai megbízásból, halatták meg őt. Az “amerikai megbízás” tudjuk mi: marhaság, de az bizony nem lehetetlenség, hogy három ilyen nagyhatalmú fejes mint Malenkov, Molotov és Béria belevonták bizalmukba Zsdánov kezelő orvosait, és azok 'kissé félrenéztek, például nem kényszeritették a betegüket hogy hagyja abba az ivást. A zsidó nem roszszabb de nem is jobb más embernél, lehetett a zsidó orvosok közt is kommunista gazember. Sztálin ugylátszik nem volt benne a Zsdánov halálának siettetésében. De ez a kőszívű zsarnok ugy gondolkodik, aki meghalt az meghalt, nem érdemes azon sokat rágódni. Inkább nézzünk utána, hogy lehetne ezen a haláleseten keresni. Hát elsősorban is, itt vannak a zsidók. Oroszországban a tanult orvosok túlnyomó nagy része zsidó. Milyen ügyes dolog: mindenki reszkessen az életéért, mert a zsidó orvosok, amerikai megbízásból, megölhetik; egy uj, sokkal finomabb vérvád. De ez, ebben az esetben, nem fődolog. Hanem inkább az, hogy Molotov és Béria feje fölött, akiket Sztálin nem akar utódjának, ott lóg a nagy per fenyegetése. Ha rákerül! ne a sor, a zsidó orvosprofesszorok vallani fognak, mint a karikacsapás. Molotov és Béria ellen; Malenkov szóba sem kerülhetne, ő lesz a fővádló. De a Zsdánov meghalatása, már most is amikor még nincs is “csiszta,” már most is bőven tejel. A hivatalos “Pravda” pártlappal az élen, az egész szovjet-sajtó és minden nyilatkozat, rémült haraggal kérdezi, hogyan az istenért volt az lehetséges, hogy az amerikai kémszervezet vezető szovjet-nagyságok életét vehette, és a titkos rendőrség nem vett észre semmit! Súlyos hanyagság,—ha ugyan nem roszszabb. Éppen hogy Béria nevét nem nevezik meg, de várjunk J csak! A Molotov-Béria áskálódó szövetség máris súlyos sebet kapott. Sztálin mindenáron elejét akarja venni annak, hogy Béria de még inkább hogy Molotov lehessen az utóda, mert nem bizik benne hogy az ő világpolitikáját fogják követni. Hanem attól tart, könnyelműen háborúba fogják vinni a birodalmat. Sztálin nem akar háborút, legalább is a mostanában való években nem, tudja hogy végtelen hosszú verekedés után, a szovjeti birodalom elpusztulna és széthullana. Nem riadna persze vissza háborútól, ha a céljai számára elkerülhetetlennek bizonyulna; legszívesebben azonban mostani bevált módszerét kívánja követni, a se békét se háborút, súlyos fenyegető fegyverkezés kíséretében. Ezt a komplikált, nehéz módszert, tanítványa, Malenkov kezében látja biztosítva. Molotovot mohó imperialistának tartja. Egyszer a háború idején elszólta magát. Mosolyogva rámutatott Molotovra és azt mondta Churchilinek; “Lássa, ez is egy olyan nagy orosz.” Molotov akkor szerényen és büszkén vigyorgott rá. Ma már nem nevetne. Ha rákerülne a sor, ráolvasnák majd, hogy a régi cári katonai imperialista szellemet kivánja feléleszteni, ami nem is csoda, hiszen ősi nemesi családból származik, igazi neve Szkrjábin; a Molotov, “Pörölyös” csak fölvett név. Arról nem is szólva, hogy a felesége zsidó, tehát egyrészt “burzsoá nacionalista”, másrészt “kozmopolita,” harmadrészt cionista, azaz “Amerika zsoldjában van.” A rámenős háborús szellem azonban népszerű a hadsereg és párt nem kicsiny részében. Ezért Sztálin nemrég egyik csodarabbi tételét bocsájtotta világgá. Azt mondta; “elkerülhetetlen hogy a kapitalista országok közt a kapitalista ellentétek ki ne élesedjenek, hajba fognak kapni; nékünk csak ezt kell kivárnunk és akkor a hóditás gyümölcse áldozat nélkül hull az ölünkbe.” E nyilatkozatával csak a régi marxistakommunista csíziót ismételte; azzal azonban hogy Sztálin mondta és most mondta, vonalat jelzett. A hódításról álmodozók nyugodjanak meg, Sztálin bölcs módszerével sokkal könnyebben el fogják érni, mint Molotov és Béria korkázatos módszereivel. Ezen a nyilatkozaton akkor röhögtünk. Hogyne, majd Anglia meg Franciaország háborút üzennek Amerikának a Sztálin szép szeméért! De Sztálin nem is igy gondolta. Igaz ugyan hogy a marxizmus örök törvényei a nehézkedés természeti jelensége mintájára maguktól érvényesülnek, de azért nem árt kissé utánasegiteni a marxizmusnak. Sőt, nemcsak kissé, hanem nagyon is, ahogy csak lehet. Persze hogy a “kapitalista” országok nem fognak maguktól hajbakapni, nem bolondok hogy a szovjet útját egyengessék. De mi majd, szovjeték, fölépítünk egy “harmadik j erőt” — nem olyan gyerekeset a- I milyenről az Amerikára féltékenykedők tehetetlenül álmodoznak — hanem egy egyszerű, közérthető, kézzelfogható vad erőt, a gyűlölködő nácizmus erejét, aminek kínálkozó fő jelszava: öld a zsidót! És mi leszünk a legfőbb zsidóüldözők, mi fogjuk vezetni ezt a félelmes erőt, ami aláássa, | fölbomlasztja, hajbakapatja majd a “kapitalista” országokat. Lám, Nyugat - Németországban máris földerítettek egy náci összeröffenést, amely a kommunista orosz ; erővel kacérkodva, el akarta lepni j a német nacionalista pártokat. Délamerikában mindenütt vannak erős náci és fasiszta maradványok, azok milyen szívesen szövetkeznak majd az ott mindenütt hatalmas kommunistákkal, a “kapitalista zsidóbérenc” Amerika ellen, és Peron áldását adja rájuk. A mohamedán Keleten az egészen náci-szerű faji türelmetlenség inkább a zsidóüldöző Szovjettel megy természetesen, mint a “cionista” és “kizsákmányoló” Amerikával. Nem ez a belső orosz tülekedés okozta persze a szovjet nyílt politikai zsidóüldözésének kitörését. Az már régen lappangott, régen érlelődött; ez csak az utolsó lökés volt. De ez a szovjeti kinálkozás a világ lappangó náci erői felé, óriási jelentőségű, óriási veszedelem. Kár vigasztalni magunkat azzal, mint a német kormány teszi, hogy a náci összeröffenések csak jelentéktelen kisebbség. Mikor voltak ezek az embertelen egytömbüségek, nácizmus és kommunizmus, többséget kereső mozgalmak mint a demokrácia? Majd megszerzik ők maguknak a többséget ha rákerül a sor, erőszakkal, halálos tömegfenyegetéssel, amikor az elégedetlenség csak egyetlen irányban szabadulhat: ahová ők engedik és irányítják. Eddig még lehetett, de most kár lenézni a nácik “kisebbségét,” — most amikor mögöttük tornyosul az orosz hatalom, a szovjet hadsereg és a kommunista propaganda meg annak milliói. És Sztálin számára nem is ezek a teljes, tudatos nácik a fontosak. Hanem az a náci, aki mindnyájunk mélyén szunnyad, az állat, aki ott lappang minden ember lelke fenekén, a “Schweinehund” az emberben. Ezt a kutya disznót” csak mi magunk tudjuk fékentartani magunkban, meg a polgárosult társadalom tilalomszava. De haj! milyen könnyű azt felszabadítani. Vannak rétegek, amelyek különösen hajlamosak náciskodásra, olyanok, akik mindig ugrásra készek. Sok ilyen van katonatisztek, államhivatalnokok közt, akik a hatalmat kezelik és akiknek sohasem elég a hatalom, amit a demokrácia engedélyez. Meg bizonyos üzletemberek körében. Nékem van egy élénk emlékem erről, hogy alakul át egy társadalom, varázsszóra. Montauban délfrancia városban bujj tam meg Hitler elől, mikor az legázolta Franciaországot. A fegyverletétel előtt oda költözött az egész megmaradt hadsereg, a főparancsnokság és a kormányzat nagy része. És soha nem felejtem el, hogy annak a francia népnek i körében, akinek jóságát, segítő hajlandóságát, emberiességét nem győztem csodálni, egyszeribe mi hangzott fel! Kávéházban, utcán, rádión mást se lehetett hallani, csak azt: “la juiverie.” Hála isten, vége a juiverie-nek, a zsidóvircsaftnak, ordította, magyarázta, szajkózta mind a sok katona és hivatalnok. Mintha az ő Petainjüket nem is a győzelmes náci hadsereg sózta volna a nyakukba, hanem ők maguk emelték volna trónra egy győzelmes forradalomban, hogy megszabaduljanak a zsidótól. Ilyen az, mikor a “kutya disznót” felszabadítják az emberben, de sőt, nemcsak felszabadítják, hanem rá is parancsolják. * * * Erre számit Sztálin. A zsidógyülöletnek — meg mindannak ami vele jár — ellenállhatatlan a fuvolaszava bizonyos körökben. És kivel akarják- elhitetni azok, akik rakásra lőttek magyarokat a Dunába és zászlóaljnyi magyarokat halálra gyötörtek azért mert zsidónak találtak születni, meg az ö egész sleppjük, ugyan kivel akarják elhitetni mindezek, hogy Sztálinnak ezt a zsidófaló uj szavát nem hallják örömmel! Máris szövetségesek. Máris rájuk húzható a sajátmaguk elv-itélete, hogy “személyazonosságuk megállapítása után . . .” Mint 1939-ben, együtt indulnak majd uj aljassági diadalra. Kommunizmus? az végre is csak ízlés dolga, — mint Molotov mondotta a nácizmusról. És csakugyan, nagy elterjedt tévhit az, hogy ezek egymásnak az igazi ellenségei. Sokaknál végzetessé vált ez a tévhit, mert nem biztak a demokráciában, hogy az fékentartja a nácizmust, hanem a kommunistáknál kerestek hatásosabb védelmet és megnyugtató orvoslást. Ezek most csapdában vannak. Mert a két gazság közt nincs külömbség, — csak az hogy mindakettő maga akarja megzabálni a világot. De könnyen mehetnek együtt is, ha kell. Az első világháború idején a Kárpátokban, az volt a mulatságunk, hogy egy bolhát meg egy tetüt tettünk óraüveg alá. Rögtön egymásnak estek és addig marták egymást, mig egyik meg nem döglött. Halálos ellensége volt egymásnak a két élősdi. De: a bolhát is, a tetüt is, egy emberről szedjük le. Az embernek közös élősdi je volt mindkettő, ott megfértek egymással. A kommunizmus és a nácizmus, az embernek tetüje meg bolhája; egymást is megennék, de közösen és főként és együtt egyetértésben, az embernek ; halálos ellenségei. Ha Miami környékén ingatlant (Reá! Estate-t) vagy üzletet akar venni vagy eladni, forduljon bizalommal az egyetlen magyarul beszélő, magyar származású Reg. Broker-hez, WILLY FRIEDMAN-hoz, akinek irodája, a BLUE DANUBE REAL ESTATE 35 N. W. Second Avenuen van MIAMIBAN a város szivében, egy blocknyira a CITY HALL-tól. Free Parking — Telephone 9-4995 — Notary Public • A nagy összeköttetésekkel rendelkező iroda a rohamosan fejlődő Miami és környékének üzleti lehetőségeit a legjobban tudja üzletfelei részére biztosítani. Érdeklődésre díjtalan információkkal szolgálunk. írjon vagy személyesen érdeklődjön a legrövidebb időn belül, mert Florida várja Önt! Florida a Jövő! Florida az Egészség! Florida, a lehetőségek paradicsoma — .Költözzön Floridába! Az örök napfény nyári birodalmába!
