Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-02-07 / 6. szám
FEBRUARY 7, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Alföldi beismeri a lánchidi vérfürdőt, az “Aranyvonat” kirablásának tervét s egyéb bűncselekményeket FÖRTELMES GYALÁZKODÁS, VAD ANTISZEMITA USZÍTÁS, AMERIKA ÉS A DEMOKRÁCIÁK MOCSKOLÁSA A NÁCI HARAMIA VÁLASZIRATÁBAN Az elmúlt héten már röviden foglalkoztunk a “Hídverők” - ne't és “szerkesztőjének”: Alföldi Gézának válaszával “Az Ember” óriási feltűnést keltett leleplező cikkére. Németországi tudósítónk szerint a “Hídverők” köré csoportosult náci alvilág ötnapi keseives és izzadságos munka után tudta csak a választ megfogalmazni, miután “Az Ember” megállapításai a valóságnak mindenben megfeleltek. Alföldi végülis úgy döntött, hogy az ifjúságával kapcsolatos tényeket egyszerűen letagadja, mert ezekre aligha akad tanú itt kint az emigrációban, ellentétben a közelmúlt eseményeivel, amelyeket épen elegen tudnak. Ez utóbbiakkal kapcsolatban tehát nem lehet a kerek tagadás álláspontjára helyezkedni, ezért ezeknél bonyolult csürés-csavaráßokat, ferdítéseket, a bűncselekmények súlyát leenyhitő és szépítő meséket kellett kitalálni. De igy sem sikerült a mosakodás. Alföldi válasza sok beismerést is tartalmaz, néha nyilvánvaló elszólásból, néha hetvenkedő fenegyerekeskedésből. A züllöttlelkü bandita ostobasága és cinizmusa szólal meg a hosszulére eresztett válaszcikkben. A dühöngő válaszon vörös fonálként fut végig a mértéktelenül gyűlölködő antiszemitizmus és a nyugati demokráciák utálata. Ilyeneket ir Alföldi: “Én pedig zsidóval nem akarok egy országban élni. Tiltakoztam, hogy magyar földön a magyar paraszt és dolgozó zsirját lelketlen zsidó kufárok, csalók, siberek és tolvajok kiszipolyozzák! Ezen az álláspontomon ma sem változtatok . . Vagy: “A Váci-utcában lehet, hogy beverték a zsidó üzletek ablakait és megvertek néhány zsidót, de ehhez nekem nem kellett beszélnem, eleget beszéltek a kiállításon bemutatott fényképek: a felakasztottak és a gyilkosok, a Krauszok és a ‘gajdeszbe’ küldött parasztok, asszonyok, katonák és papok arcvonásai. (Az Alföldi által 1944-ben rendezett zsidóellenes kiállításról van szó.) Két világ nézett itt farkasszemet: a krauszféle gyilkosok és agybeteg szadisták világa a tiszta magyar lélek végtelenségével . . íme a hang, amely 600,000 magyar zsidó legyilkolásához vezetett! Ezeket a tömeggyilkolásokat egyébként igy magyarázza Alföldi: “Minden, ami ezekben a mozgalmakban (a náci és nyilas mozgalmakban) ma kegyetlennek és embertelennek minősithető, sohasem volt e világnézetek erkölcsi alapja, hanem nem volt egyéb, mint történelmi kényszerűség. A német nácizmust a nemzetközi zsidóság fenyegetése kényszeritette a zsidósággal való éles szembenállásra.” Még ahol a Szálasitól kapott államtitkári kinevezését vallja be, ott is a zsidóság elleni gyűlölete nyilvánul meg. Ezt írja: “Több esze volt Szálasinak a kisujja körme alatt, mint Tel Avivban az egész kormány és parlament fejében! . . Ez a mondat kétségtelenül bizonyítja, hogy Alföldi nemcsak gazember, de egyúttal — Szálasihoz hasonlóan — elmeháborodott is. El kellett olvasni Szálasi bármelyik beszédét és nyomban látható volt, hogy tömény elmebajjal álltunk szemben. Szálasit a tiszttársai is hülyének deklarálták, de a némete;knek épen ilyen hülye kellett, akiben az elmegyengeséggel a gonoszság párosult. És ezt a paranoiás szellemi szegénylegényt említi Alföldi az okosság példaképének . . . A rádió megrohanásában való részvételt már letagadja Alföldi. Ez kényes kérdés a számára, mert ott az SS-banditák agyonlőttek néhány magyar katonát, akik a rádiót védték a végzetes október 15-én. Valószínű, hogy Alföldi is lövöldözött — innen a tagadás. De hogy ott nem voltak halottak, ez ocsmány hazugság! Erre vannak tanuk itt leint is az emigrációban! Szemtanú van arra, hogy hogyan rohanták meg a brigantik azt a magyar zászlóst, aki a Sándor-utca és Szentkirályiutca sarkán állt őrt s hogyan gyilkolták le. A holtteste órákon át Poprócsy Barnabás szabómester szemközti kapualjában hevert! Ugyanúgy tagadja, hogy a Lánchídon lefolyt vérengzésben résztvett volna. Errenézve ezt adja elő: “Harc volt október 16-án kommunista zsidók és németek között a Lánchídon. Ott voltam, de géppisztolyom nem volt . . Óvatos megfogalmazás ez a nyilvánvaló gyilkosság elkendőzésére! Miféle “harc” lehetett a “kommunista zsidók” és a németek között, október 16-án, a nyilas csatornalázadás győzelmi mámorában? Október 16-án egy csapat védtelen és öreg zsidót hajszoltak át a magyarországi sváb sihederekből toborzott SS-alakulat tagjai a Lánchídon s a hid közepén a fegyvertelen zsidókra sortüzet adtak. Valamennyit lemészárolták és a Dunába dobták a holttesteket. Járókelő, véletlenül odakerült ember egyetlenegy sem volt a hídon. Mit keresett ott Alföldi? Ott csak kétféle ember volt akinek fegyver volt a kezében és akinek nem. A fegyveresek lőttek, a fegyvertelenek meghaltak. S ha való igaz, hogy nem volt fegyver Alföldinél, annál súlyosabb az! elbírálása: ez esetben ő volt az, aki a leszámolásra izgatta, utasította, felbujtotta az SS-sihedereket! Vagy bűntárs volt, vagy felbujtó! Minkét esetben kötél járna neki! El is fogták németországi szökése közben az amerikai katonák. Ezt és kicsuszását a megérdemelt igazságszolgáltatás alól, igy adja elő: “Mikor a Miltach község előtti kis kápolna közelébe értem, egy amerikai páncélos megnyitotta rám a tüzet. Azonnal eldobtam magamat a földre és igyekeztem eltűnni a sötétben. Felfedeztek és elő kellett jöjjek. Míg hasaltam, eldobtam a pisztolyt . . . Becsuktak egy bódéba azzal, hogy reggel lőjjenek agyon. A fafal csak a talajig ért, kiástam magam a bódéban összegyűjtött fadarabokkal és egy rossz késsel, kibújtam s kúszni kezdtem a bódétól. Vaktában megnyitották rám a tüzet, mire magam is vaktában futni kezdtem. Sorozatokat lőttek utánam, le is lőtték a kalapot a fejemről, de sikerült megmenekülnöm.” Szó van itt egy amerikai tisztről, aki az elfogatás pillanatában szánalomból megakadályozta az azonnali kivégzést. De Alföldi mindezért nem hálás az amerikaiaknak és igazi náci-mentalitással továbbra is megmarad benne a féktelen gyűlölet. Ezt írja, teljes beismeréssel, “4z Ember” idevonatkozó vádjára: “Igenis használtam cikkeimben a terrorbombázó kifejezést s ha valaki jobb kifejezést tud ajánlani a védtelen asszonyokat nyilt utón gépfegyverező, de a német és magyar vadászgépek elől sietve menekülő légi - gengszter tipusra, azért nagyon hálás volnék . . . Ezek a légikalózok aljasok és becstelenek voltak . . .” Elmondja Alföldi a 121,000 pengő elsikkasztását is, persze hebegő köntörfalazással úgy állítva be a dolgot, hogy a pénz eltűnéséért ugyan ráesett a gyanú és meg is indult ellene a nyomozás, de végülis kitűnt, hogy egy másvalaki lopta el ezt a csinos summát. Alföldi zavaros előadása nem nevezi meg ezt a “másvalakit,” csak annyit mond, hogy nevének kezdőbetűi G.O. voltak. Szánalmas mosakodás! Ha kinyomozták a_ valódi tolvajt, miért nem nevezi meg most Alföldi és miért mondja' hogy ennek a misztikus személynek azóta “nyomaveszett”? Ugyanilyen kapitális hazudozás jellemzi Alföldi előadását az Aranyvonat kirablási tervével kapcsolatban is. Itt azt a bávatag magyarázatot adja, hogy holmi nemes célok érdekében akarta kirabolni a zsidó vagyono.kkal megrakott vonatot. A mentegetőzés elfogathatatlan! A “nemes célok” alatt Alföldi előszöris a saját céljait értette, másodszor pedig a náci-mozgalom finanszírozását Hitler bukása után! Akár így, akár úgy, közönséges rablás lett volna az, idegen értékek jogtalan elharácsolása, mégpedig a felhalmozott értékeket tekintve a huszadik század legnagyobb rablási manővere! Alföldi cáfolatnak szánt válaszirata után örökre rajtamarad a rabló és haramia jelző . . . Sokmindenről van szó még ebben a terjengős irásmüben, amely a “Hídverők” egyik számát csakT nem teljesen elfoglalja. Megkapja itt a magáét a Free Europe is. Természetesen Göndör Ferenc, “Az Ember” szerkesztője a főcélpont, akiről minősíthetetlen jelzők tömkelegével emlékezik meg a * gyűlölködésében őrjöngővé vált Alföldi, sőt Göndör Ferencet búrkoltan, de elég érthetően legyilkolással is megfenyegeti. Vicsorogva támadja “Az Ember” németországi tudósitóját, aki a leleplező cikket irta róla, de akivel szemben tehetetlennek bizonyul: sejtelme sincs a tudósitó személyéről . . . Támadja dr. Deák Zoltánt, akit zsidónak és leáhyke- ' reskedőnek nevez ki — ezt az utóbbi vádat egy brüsszeli közös nyilas-bolsevista boszorkánykonyhán találták ki három éve s akkor a hatóságok le is leplezték a rágalmazókat. Gyűlölködve támadja általában a demokrata politikusokat és magát a demokráciát is és nem is titkolja hogy nála a demokrata szó zsidót és hazaárulót jelent ... És újból és újból gyalázkodik a zsidóság ellen, uszító förtelmes hangon, “gorilla-arcot,” “gyapjas hajat” és hasonló lázitó szólamokat hangoztatva. Az undorító írás legfelháboritóbb része — s ez egyben intő kortünet! — ahol Alföldi melldöngetve a nácizmus feltámadásáról ir. “Ilyen világnézeteket (a nácizmust, a fasizmust és nyilasizmust) nem lehet nyomtalanul kiirtani—rikácsolj a,—igenis, Európában vannak nemzeti erők, amelyeket átmenetileg megbénitott a szabadkőművesség és a cionistakommunizmus gyilkos keze, de ezek a mozgalmak nem haltak meg, a tagjaik élnek és hitüket sohasem adják fel . . S a csattanó: Alföldi nyiltan glorifikálja a Remer-féle neonáci szervezkedést, valamint az Engdahl és Amaudruz vezetése alatt álló hasonló náci alakulásokat s ugyanakkor becsmérlőié» nyilatkozik az Atlantic Őharter és a NATO valamennyi nyugati államának “lelkileg roncs” hadseregéről! “Az Ember” jó munkát végzett, amikor németországi tudósítója nyomán megírta a leleplező cikkét Alföldiről, erről a hétpróbás náci fenevadról. Nemcsak a leleplező cikk volt szükséges, de így elérhető volt, hogy maga Alföldi is megnyilatkozzék s a fentiek szerint sajátmaga vegye le undorító arcáról a még maradék álarcot is. “Az Ember“ németországi tudósítójának nyilatkozata A “Magyar Szabadság” januári számában nyilatkozat jelent meg. melyet bizonyos dr. Szepesváraljay - Haendel Vilmos irt alá. A nyilatkozat igy szól: “Mi is az a Széchenyi - sajtóalap? vagy ehhez hasonló cimen Göndör Ferenc lapjában — majd kommentár kíséretében—a “Hid- ; verők”-ben egy cikk jelent meg. j Amennyiben a cikkiró a közleményben megnevezett “Szepes- j váraljai Vilmost” személyemmel j azonosnak vélné tekinteni, akkor I kijelentem, hogy az ezzel kapcsolatban felhozott állítások szemenszedett valótlanságok. München, 1953 jan. 7. Dr. Szepesváraljay- Haendel Vilmos egyetemi m. tanár.” Engedje meg az “egyetemi tanár ur,” hogy szíves tudomására hozzam: a cikk, illetve beszámoló igenis róla szólt. Nem volt abban egy szemernyi valótlanság sem! Hacsak az nem valótlanság, amit a verebek is csiripelnek már itt Münchenben — hogy Ön nem is egyetemi tanár . . . Most pedig legyen kedves agyát megerőltetni s kísérelje meg, jhogy maga elé idézze azt a napot. Ha nem emlékezne, úgy elmondom, hol ült a teremben. A csarnok felőli bejárattól a második asztalnál méltóságcskodott, méltó barátaival. Ön ült Alföldi jobbján, mig balján a másik lator: Marschalkó. A demokratikus magyar emigráció ismeri az önök terveit és azokat továbbra is a legnagyobb figyelemmel fogja kisérni. Ami pedig az ön hangját illeti, erre csak annyit, hogy “Az Ember” olvasói e nyilatkozat olvasásakor úgyis megállapítják, hogy ki az, aki valótlanságokat állit. A többiek pedig nem érdekelnek! És főleg nem Ön, meg a “testvérei,” ; akik ma már egymást marják, hogy a megálmodott koncon osztozkodhassanak. | Az önt jellemző köszöntéssel búcsúzom: KÉSz! “Az Ember” németországi tudósitója U.I. A KÉSz ezúttal nem azt jelenti, amire Ön gondol és ahogy ezt a sületlen rövidítést Ön és “testvérei” használni szokták, tehát hogy “Kitartás, éljen Szálasi,” hanem ezt: "Kevés ésszel szélhámos”-. . . LICHTMAN’S HOME MADE PASTRIES and STRUDELS három rétes- és cukrászüzlete New Yorkban nagy amerikai siker. FŐÜZLET a BROADWAYN: 2189 BROADWAY, a 77 és 78-4k utcák között. Telefon: TRafalgar 3-8700 WEST SIDE-I ÜZLET: 561 AMSTERDAM AVE., a 87-ik utca sarkán. Telefon: TRafalgar 3-2373 BRONXI- ÜZLET: 1953 WESTCHESTER AVE., “Pelham Bay-subway”-val a “177th Street” állomásnál Telefon: TAlmadge 3-6767 Óhazai módra készített finom rétesek:. almás, túrós,, cseresznyés, káposztás, mákos, diós torták: gesztenyés, rumos, diós, csokoládés, mokka, stb. cukrászsütemények: legfinomabb nyersanyagokból: tiszta vajból, vajas kávésütemények, ‘Danish’-ek, kuglófok, mignon, krémes, indiáner, rigójancsi, pozsonyi rudak, stb. Rendeléseket házhoz (vidékre is) szállítunk — bankettekre, partykra és piknikekre. “Az Ember” művészestélye és bálja március 28-án a Roosevelt Hotelben!
