Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-01-31 / 5. szám

JANUARY 31, 195: AZ EMBER 7-ik old«# szunap jön-e előbb vagy zsidó ujcv. Mégis azt hiszem jó zsidó vagyok. Mert ezt a sorközösséget, az ahhoz való tartozást, mindig éreztem és ezért magától értődőén, vallottam is, viseltem is. Az hogy valaki zsidó, az a történelem vélctlenségc; minden egyéb állítás mese legenda, amit legszívesebben a zsidók szeretnek utánaszajkózni az antiszemitáknak. A zsidó, véletlenül zsidóvá vált európai, afrikai vagy ázsiai ember. De ez aztán kiosztott sorssá vált, amiből nincs menekülés, és azt becsü­lettel vállalni kell. Az ezzel járó érzés, a megbántottságnak, ártatlanul szenvedésnek, zsidó haragnak érzése olyan, hogy abban nem-zsidó nem osztozhatik teljességében; ebben az egyben ma is gettóban élünk Nem gyűlölheti Hitlert meg a nácit úgy ahogy kell, csak a zsidó. Gyűlölje csak fogcsattogtatva, a zsidó se angyal, az is csak ember, — ez az ő privilégiuma. De ennek aztán vannak következményei, amit minden zsidónak le kell vonnia. A zsidó elfogult, legyen is az; ha nem az, nem ember. Viszont ebből aztán az következik hogy bizonyos vo­natkozásokban elfogultsági kifogást kell emelnie önmaga ellen, mint a lelkiismeretes bírónak. Végre is, a világ dolgait nem lehet az elenyé­sző zsidó kisebbség zokogó gyűlölete és örök résenálló gyanúja nyomán kezelni, bármilyen jogos is az egyébként. Beszéltem itt .Amerikában egy francia politikussal, aki magos nemzetközi állásban szól bele Európa és Németország dolgaiba. Nem szereti a németeket, már csak azért se mert francia. De azontúl: még zsidó is és a fiát nérifét-náci táborban veszejtették el lassú kinhalállal. Ez a politikus szociáldemokrata. És mikor bizalmasan szóbakerült, oly megvetéssel és gyűlölettel szólott még a maga elvtársairól is, a német szociáldemokratákról is, hogy ez számomra ennek az egész viszonylatnak a lehetetlenségét egyszeribe leleplezte. Hát ez nem lehet. Nem szabad megtörténnie, hogy a zsidó keserv — a jogos és köteles — próbálja irányítani a világ dolgait. Gondoljunk csak a Morgentliau-tervre. Az ilyen csak a zsidóságnak magának a húsába vág. És még ebben is, — nem tehetek róla, de hallgassuk meg, mit mond az a kislány, az ő östermészetböl felköd'ő o'-os gyerekeszé­vel. A felnőttek abban a bunkerban a Hátsó Házban türelmetlenül szidják az angolokat meg amerikaiakat, hogy csak nem jön az a meg­váltó partraszállás. Az egész egy bluff, mondják. A kislány közbeszólna, de lekiabálják, mit ért ő hozzá, tartsa azt a szemtelen száját. így hát csak a barátjának, a naplónak önti ki a véleményét: Az angolok meg amerikaiak, írja, a maguk háborús hatalma, lehetősége és célja sze­rint szabják meg azt a végső döntő csapást, és nem lehetnek tekintettel néhány ezer életéért szurkoló zsidóra. De még magára olyan országok­ra sem, mint Hollandia. Hanem az egészre, mindenre kell számítással lenniök, és ha elkövettek is hibákat, e hibákban is a Németországgal szomszédos országok vezettek . . . Ilyen elfogulatlan is tudott lenni a világ dolgai megítélésében, ez a sokszorosan bölcs, mert lány, “kis Móric”. Korkép és kórkép Irta: BERENDI SÁNDOR Nem tudni, Mademoiselle K i k i ötlete volt-e az uj fürdőruha vagy pedig valamelyik keritőnő, esetleg divattervező találta-e ki? Avagy selyemfiujának üzleti szelleme bö­kött rá a nagyszerű gondolatra? Erről hallgat a fáma. Elég abból annyi, hogy a sokezer példányban megjelenő s a szélrózsa minden irányába szerteröppenő hírhedt képeslap első oldalán egy nő lát­ható. Hátulról lefényképezve. Für­­dőtrikót visel. Mademoiselle K i k i a képen olyan strandöltözéket visel, ami jártában-keltében hirdeti: ki ő, mi ő s hol lakik? A melltartó hátsó pántján neve olvasható: Ki ki. Ülőszervének egyik részén pedig a hotel és a szobaszám mig a má­sik részén az utca és a házszim látható ... Az is lehet, hogy Kiki kisasszony tenyérjós, csillagjós vagy grafológus, netán gépirónő, magántitkár, aki meg akarja spó­rolni az újsághirdetést. Sajnos azonban, ahogy én a strandon lie­­nyélő-heverésző bámész férfiakat ismerem, valamennyien az első fel­tevésre gondolnak. Arra. Meghök­kentő ez a merészség, amivel dob­ra üti nevét és pontos lakcímét. Nem csodálkoznék, ha legközelebb olyan fürdőruhát is látnék, ame­lyen egy bizonyos árszabás is van . . . Ma már mindenki előtt nyil­­■ vánvaló, hogy az erkölcsi ziláltság szörnyű társadalmi talajcsuszam­­lást idézhet elő minden téren. Már túlhaladott álláspont az a törté­nelmi materializmus, hogy az er­kölcsi tényezők nem döntő fontos­ságúak a társadalmi fejlődés terén. ; H. G. Wells írja, hogy egy állam léte, jövője, sorsa végeredményben azon múlik, miként verődnek há­zaspárokká fiuk és lánypk. Ilyen szempontból tehát nem mellékes, milyen szövegű für­dőtrikót viselnek a fürdőző Sziré­nek. Lehet, hogy a franciák nem “szívják nagyon mellre” ezeket a dolgokat. Ezt legjobban Jávor László tudná megmondani. S nem is Kiki kisasszony ülőkéje az, ami­re sok szót lenne érdemes veszte­getni. Ez azonban korkép, sőt kór­kép, aminek bővebb elemzése el­képesztő eredményekhez vezetne Bizonyos, hogy a párisi, meg egyél “édenkertekben” sok izléstelenséf meg trágárság is látható. A nagj csoda Follies Bergére-ben láttán 1946-ban egy müsorszámot. Ron­da, undorító malacság, Ízléstelen otromba “mutatvány” volt . . Az is igaz, hogy a világtájakró odacsődült turistáknak valam eredeti disznóságra fáj a foguk ezért keresik fel ezeket a páris helyeket tömegesen. Ezek a dolgol már jól szerteszellőzték Galli; fővárosának jóhirnevét. Valahány szór amerikainak, angolnak, svéd nek említem, hogy Párisban is vol tam, felrándul a szemöldöke éi felgurguláznak szavai: — Oh, have you been- in Paris' Persze, ez nem jelenti azt, hog; más városokban sokkal rózsásab) ja helyzet. Dehogy! Annyi férj­feleség-, vőlegény- és menyasz szonygyilkosság, mint például Ri< de Janeiroban, kevés helyen fordu elő. Dühöng a “szerelem, a tőré kény himporos pillangó.” Most i i éppen ezt olvasom az “O Globo című újságban: “Abateu a tiro esposo. Disparou toda a carga d revolver.” (“Lövéssel leteritette férjét. Utolsó töltényig kilőtte revolvert.”) És mikor a gyilkossá után a fotóriporterek le akarta! fényképezni, igy szólt a revolveres asszonyka: — Un momento, egy pillanat, csak megigazítom a hajam, mert nagyon kócos vagyok. Vájjon mennyi képes magazint és hány Kiki-féle örömlány buzdí­tó történetet kellett elolvasnia, a­­mig férj-ölő pszichopatává fejlő­dött e némber? Hiszen “Istenke szelid tehénkéi” — ahogyan a mormonok becézik az asszonyokat — azelőtt csak elvétve vetemedtek arra, hogy férjeiket kigyomlálják az élők világából. Úgyszintén a férjek is ritkábban öltek nőt. Az egyik lap kommentálja is a gyako­ri hitvesirtást: “A férjek gyilkolá­sa: az idő figyelmeztető jele.” Mi­lyen idő? És milyen jel? ... Ki merné állítani, hogy a ferdítő ol­vasmányoknak nincs befolyásuk az erőszakosságok elterjedésére? És mindez nem is csoda, ha figye­lembe vesszük, - hogy a mirigyek működése nincs tekintettel a testi külzetre. Az alábbi eredetiséget is Párisban láttam: Egy este bandukoltam a Rue St. Denis-n és arra lettem figyelmes, hogy egy rikítóra pingált egylábú lány két mankóra támaszkodva ál­lít meg járókelőket. Először azt hittem, hogy kéregét ... de aztán láttam, hogy megáll egy randevú­­szálló kapujában s francia nyelvén kotkodácsolva, csábítgatja az ar­ra haladó fréfiakat. — Nahát, — ámultam bambán, — féllábu, man­­kós utcai nő! De annak a mon­­sieurnek is feltűnt ez, aki meg­állt mellettem és halkan dörmö­­gött: — Uram, Párisban mindent lát­hat az ember! De nem kell a francia szomszéd­ban példa után kémlelni. A kis pesti csibe, alighogy felcsepere­dett derekas-kebles “szinmüvész­­nővé” Délamerika szabad földjén, kacagva kérkedett az újságírók­nak: — És amikor a papa rájött, hogy miket művelünk mi, én, a nővérem és mama, gyorsan elvált anyánktól és elmenekült az európai függöny mögé, hahaha! Ugye milyen jó vicc? Csak az a baj, hogy a kis csitriknek, akik ezt olvassák, menten kedvük szoty­­tyan magasra penderült honfi­társnőnk példáját követni. Holott nem minden karrier utánzása felel meg annak az erkölcsi követel­ménynek, amelyen nyugati civili­zációnk mégiscsak egyensúlyban tartja magát. NOTESZLAPOK ( Tábori Kornél hagyatékából) Brahms, a nagy muzsikus, hires volt a szókimondásáról, sőt go­rombaságáról. Ezt sokszor elmésen gyakorolta a bécsi “Rothe Igel”­­ben. Megtörtént — ismételten — hogy az asztaltársaságától igy bú­csúzott: — Na uraim, van-e még valaki, akit nem sértettem meg? ★ Gluck (1714-1787) a nagy ze­nei reformátor roppant szerette a pénzt, nemcsak a zenét. Du Roul­­let francia követ, aki buzgó híve volt, megkérdezte tőle, hogy mit kedvel leginkább. — Pénzt, bort, dicsőséget—fe­lelt Gluck. — Ugyan! A pénzt elébe teszi a dicsőségnek? — Igen. A pénzen bort vásáro­lok, a bortól ihletet kapok és az ihlet hozhatja a dicsőséget. ★ Paderewski, a nagy zongoramű­vész és zeneszerző, a lengyel köz­társaság volt elnöke, a svájci Ve­­vey-ben megismerkedett egy gaz­dag amerikai famíliával. Ennek a feje többször is meghívta vacsorá­ra. A művész udvariasan elhári-Mrs. Herbst's 1437 Third Ave., N.Y.C Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek sütemények és torták. Hallgassa minden-'Vasárnap d.u 3-tól 3.15-ig Mts. Herbst rádió­óráját: 'VYVRL állomás 1600 ke Buy U- S. Defense Bondi tóttá a meghívást. Amikor újra találkozott a dúsgazdag amerikai­val, ez igy szólt: — Higyje el, mester, hogy bol­doggá tesz minket, ha meghíváso­mat elfogadja. Különös okom is van az invitálásra. Nőm holnap uj szerzeményét akarja Ön előtt el­játszani, legelőször. Leányom a saját dalát énekelné és fiam he­gedűn kisémé. Utána vacsorához ülnénk úgy kilenc óra felé. — Kérem — válaszolt Paderew­ski, — a meghívást köszönöm és pontosan kilenc órakor ott is le­szek . . . ★ Rachel, a klasszikus darabok nagynagy francia színésznője angliai vendégszerepléséről tért vissza Párisba. Nagyon örült, hogy a merev, zárkózott London után , újra az ő kedvelt Párnában lehet. Buloz direktor nyakába borait s ! igy kiáltott: — J’éprouve un* furieux besoin de m’encanailler. (Örül etesen szükségét érzem, hogy megint a köznép közé elegyedjem.) De a “canaille” csőcseléket ús jelent . . . Reitzenberg német szülész már harmincéves korában olyan ivó volt, hogy ritkán lépett színpadra ! józanul. i Egy'este Balduin lovagot kellett játszania Kotzenbue: "Keresztes vitézek” cimü darabjában. Az első felvonás végén félig eszméletlenül hanyatlott egy padra a kulisszák mögött. Úgy látták, képtelen a szerepet végigjátszani. Szerencsé­re akadt helyettes Ludwig Löwe személyében. A rendező igy jelentette be a szereplőváltozást: — Reitzenberg ur hirtelen rosz- 6zulléte miatt Löwe ur lesz szives a szerepet átvenni. Erre a kulisszák mögül fel­hangzott Reitzenberg dörgö mély hangja: — Reitzenberg nem beteg, csak jól be van rúgva! I ‘ÜZENET A VOLGAFARTRÓL” AZ EUROPE-MOZIBAN (AMERIKÁBAN ELŐSZÖR: Január 30-tól február 5-ig. pén­tektől a jövő csütörtökig kerül •végre bemutatásra az "Üzenet a Volgapartról” című film, melynek jó hírét magukkal hozták azok is, akik újabban érkeztek Ameriká­ba és módjuk volt e képet még otthon látni. A film arról szól. hogy egy csodáshangu költői lelkű szegény parasztfiu (Sárdy János) —ki dalainak, verseinek él—meg­­szégyenülten rohan ki egy jómódú gazda házából, amikor annak lá­nyát nem is egy, de két gazdag legény kéri meg egyszerre. A há­ború azonban mindent megváltoz­tat. A kemény katonasors igazi férfit formál a fiúból, aki igy ma­gára találva, bajtársai életét és saját boldogságát menti meg. Ritkán láttunk ennél szebb fil­met, mely az első perctől kezdve megtalálja a szivünkhöz vezető utat. Könny és mosoly, derű és bánat sűrűn váltakoznak a képben, amelyet Buday Dénes gyönyörű dalai és nótái szőnek át. Sárdy Já­noson kívül a parasztlányból lett színésznő: Tóth Julia, Alberthy Li­li, Vagoné Margit, Bihary József, Rajczy Lajos, Egyed Lenke és so­kan mások veszik ki részüket a megérdemelt nagy sikerből. Kisérőmüsoron az elmúlt szezo­nok egyik ragyogóan szellemes, vig i komédiája, a “Legénylakás kiadó” : szerepel, amelyben Rajnay Gábor, Turay Ida, Simor Erzsi, Juhász József és Pataky Jenő gondoskod­nak a nézők szórakoztatáásról. r-mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm*, ■ j A legszebb téli pihenés Miami J i Eeach-en, Floridában, csakis i ! a fényesen átalakított, Ameri- i J ka-szerte ismert BÖLCSKEY- J J nyaralóban élvezhető. 1 Indian Creek Lodge! I 3 percre a tengerparttól » I » 1 6981 INDIAN CREEK DRIVE J Telefon: 86-6152 • * I Fürdőszobás, modern komfort- J » tál berendezett hűvös szobák * I MÁR HETI S40-TÓL. I ! Swimming Pool Facilities i I • J Vendégeinket autóval várjuk. J “HÁTIK VA*’ a galuti magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a “Hatikvá”-ra "Az Ember” kia­dóhivatalában. Egy évi előfizetés dija 12 dollár. Ezért az összegért minden héten, a lap megjelenése után 3 nappal, repülöpostán kapja kézhez a világon élő magyarszár­­! mazásu zsidók tartalmas lapját, ! amelynek cikkeit a legjobb galuti j és izráeli magyar-zsidó irók Írják. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: I "Hatikva” Colle Colombres 74 Buenos Aires, Republica Argentina Erre a’cimre is beküldheti az előfizetését. mmr. II A Z A I MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 immun in m ........................................... HERZ-SZALÄMI VALÓDI! (Jelenleg Hollandiából.) IMPORTALT! Yorl?villeben kizárólag I»A1*IKIKÁS W EISS importernél kapható 1504 SECOND AVE. 78 ts 79 utcák között NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BU 8-6117 Vidékre pontosan szállítunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents