Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-12-26 / 48. szám

0 a noidmihsva

Előfizetőinknek, olvasóinknak, barátainknak,

“AZ EMBER” táborának

a legbarátibb szívből kívánunk

boldog ujesztendöt!

El TÖRTEM

MAGYARORSZÁGON

AZ ÉBER PINCÉR

A “Budapesti Újság” egyik riportere körsétát tett, hogy beszámoljon az olvasóknak a főváros éjszakai életéről. Több szórakozóhely leírása után a riport igy folytatódik: “A nagymező utcai ‘Budapest’-mulatóban vagyok. Pontosan fél egy az idő, természetesen éjfél után fél egy. A szinpadon lehullott a függöny; a műsor első része végétért . . .

— Sok ember jár ide hétköznaponként? — kérdezem az öszes hajú, szemüveges pincért.

— Miért érdekli? — kérdezi ahelyett, hogy kérdésemre felelne.

Megmondom látogatásom okát és célját. Újságírói igazolványomat kéri. Megmutatom. Most a belkereskedelmi minisztérium felhatalmazását követeli, mert—úgy mond—ilyen felhatalmazás nélkül senkinek sem árulhat el egyetlen adatot sem az üzemmel kapcsolatosan. Sajnos, ilyen felhatalmazásom nincs, igy hát nem sikerült megtudnom, hány személy jár a mulatóba hétköznaponként. Viszont a pincér ébersége igen biztató jelenség . .

ILYEN AZ ÉLETNÍVÓ A N ÉPI - DEMOKRÁCIÁBAN . , .

Magyarországon nem feledkeznek meg nyomatékosan hangsúlyozni, hogy magasabb életnívó csak nagyobb munkateljesítmény esetén lehetséges. Ezt a jólismert körforgást már mindenki kívülről tudja, sőt tudja azt is, hogy a norma felemelésénél nem takarékoskodnak az ígéretekkel, amiket azután eszük ágában sincs batartani- Hogy milyen az életnívó e pillanatban. arra a budapesti “Nők Lapja” konyha-rovata mutat rá a legjobban. A lap a következőket ajánlja főzésre:

Hétfő: burgonyaleves, töl töt tkalarábé. Kedd: Orosz zöldségleives, palacsinta. Szerda: Gulyásleves, tökfőzelék rántott zsemlyével. Csütörtök: zöldségleves, zöldbabfőzelék. Péntek: Gombaleves, rántott -karfiol. Szombat: Spárgakrémleves, jkel kisütve. Vasárnap: áttört zöldbableves, gombássült makarónival vagy tarhonyával, finom meggyes lepény . . . Szomorú étlap — és emellett kell a sztahanovistáknak, élmunkásoknak a maguk teljesítményét elvégezniök. Egyszer egy héten hús, de a dolgozó azt is ritkán képes megvásárolni. A fenti étlap egy koncentrációs táborban még csak megjárná. De a “bőség honának” meg hirdetett “munkásparadicsom”-ban?! . . .

GÖNDÖR EERENC POUTXRRIHETILAPJA

“THE MAIS,” FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. V. Phone: Butterfield «-6IS8 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents)

VOL. XXVII —No. 48 NEW YORK, N. Y„ DECEMBER 26, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT,

Garami Ernő emlékére

Irta: MEDEY ISTVÁN

Garami Ernő születésének hetvennyolcadik évfordulóján emlékezzünk e nagy embernek hősi küzdelmeire, melyek egyuttal nemcsak a magyar munkásmozgalomnak, hanem Magyarország néhány évtizedének történelmét is jelentik.

A múlt század utolsó éveiben a nagyfokú üldözések ellenére a magyar munkásmozgalom folyton nőtt, fejlődött, terebélyesedett. A munkások a felső vezetés megerősítésére 1897- ben a Berlinben dolgozó Garami Ernő műszerészt hazahívták. Az akkori munkásvezetők között a legképzettebb volt és benne tükröződött legtisztábban a munkásság történelmi hivatása. Rendelkezett mindazon képességekkel, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy egy nagy tömegmozgalom vezetője legyen. Úgy vezette a munkásság politikai pártját, hogy sohasem diktált, önmagát nem tömjénezte és másokkal sem tömjéneztette. Gyűlölte és károsnak tartotta a személyi kultuszt. Hirdette, hogy: “a Szociáldemokrata Pártban sohasem ismerhetik a személyimádást s mindig alárendelik a célnak a személyeket.” írásaiban többször hangoztatta, hogy a munkásmozgalomban az élő embereknek sohasem szabad szobrot emelni, mert a ‘‘mi pártunkat nem vezérek, hanem maguk a párttagok vezetik.” Tudatában volt annak, hogy a munkásmozgalomnak csak akkor van erkölcsi joga a magyar nép számára demokráciát követelni, ha a munkásszervezetek életében és vezetésében minden vonatkozásában érvényesül a belső demokrácia. E felfogásnak a gyakorlati pártéletben mindig érvényt szerzett s—szoros együttműködésben a munkásmozgalom illetékes fórumaival és vezetőembereivel — irányította a magyar munkásmozgalmat. Az általa alkalmazott demokratikus pártvezetésnek volt köszönhető, hogy a párt nemcsak a már beszervezett öntudatos munkástömegeket tartotta meg, hanem politikai vonzerővel is birt. A közömbös munkásrétegekből uj tömegek áramlottak a pártba, mert felismerték annak politikai jelentőségét. Garami Ernő vezetésével a magyar munkásság politikai pártja rugalmas, fegyelmezett tömegpárttá nőtte ki magát, politikai tekintélye bel- és külföldön egyaránt állandóan növekedett.

Igen nehéz és felelősségteljes időben vette át Garami a magyar munkásmozgalom vezetését. Rövid időn belül kibontakozott kivételes szellemi nagysága, államférfiul képessége és politikai éleslátása. Felismerte az adott történelmi helyzet szükségleteit. Megalkuvás nélkül, következetesen haladt felismerésének utján. Nagy tudása, az igazsághoz való ragaszkodása a legkényesebb politikai helyzetben is úrrá tudott lenni az akkori munkásmozgalomban több esetben jelentkező szenvedélyeken és indulatokon. Politikai tevékenysége során mindig a realitások sikján mozgott. Pontosan ismerte az ország politikai, gazdasági és társadalmi struktúráját és annak figyelembevételével határozta meg a párt gyakorlati tevékenységét.

Elsőnek ismerte fel, hogy nem lehet eredményes politikai munkát végezni rendszeresen megjelenő napilap nélkül. Kezdeményezésére igen rövid idő alatt a hetenként kétszer-háromszor megjelenő “Népszava” napilappá alakult át. Az uj napilap élén Garami állott és az ő vezetésével a “Népszava” a magyar közélet minden nagy problémájának harcos orgánuma lett. A napilap megteremtését követő egy év múlva a párt tudományos folyóiratának létrehozását kezdeményezte. Elgondolása a munkásság áldozatkészsége következtében rövidesen megvalósult. A tudományos folyóirat rendszeres megjelenése Garami szerkesztésében megteremtette a magyar munkásmozgalom elvi tisztaságit, kiküszöbölte a munkásság nagy tömegeiből az alacsonyabbrendüség érzetét és kialakította az öntudatos szervezett munkás tipusát.

Az első világháborút megelőző évtizedekben és a háborús évek során a különböző cenzurás választójogi törvények alapján megtartott nyilt “választások” lehetetlenné tették a munkásság parlamenti képviseletét. Ez idézte elő, hogy a parlamentből és az önkormányzatokból kirekesztett munkásság a demokráciáért folytatott harcát az utcán és a munkahelyen kényszerült megvívni. A küzdelem rengeteg áldozatot követelt. Igen sokszor a munkások vére pirosra festette az utca kövezetét és a vezetők színe és java a külömböző toloncházakban és börtönökben raboskodott. Politikai szövetséges csak időnként és csak a választójogi küzdelemben volt. Hiányzott a polgári

óntudat, a városi polgárság nem birt komoly politikai jelentőséggel, mert nem voltak demokratikus polgári tömegpártok. \ társadalmi harcot a munkásság egyedül vivta a hatalmonlevőkkel szemben, akik vakok és süketek voltak a történelem kapuján dörömbölő problémák megoldása iránt. Konokul elzárKóztak a jogkiterjesztés történelmi követelménye elől, sem politikai, sem szociális vonatkozásban, de a birtokmegoszlás terén sem tettek engedményeket.

A munkásság számára kedvezőtlen hatalmi és gazdasági erőviszonyokat Garami Ernő és a Szociáldemokrata Párt az általános, egyenlő és titkos választójog kiverekedése után, a szabad népakarat alapján létrehozandó törvényhozás utján akarta megváltoztatni. A cél az volt, hogy a munkásság kijárhassa a parlamentárizmus politikai iskoláját és társadalmi jelentőségének megfelelően résztvehessen az ország politikai vezetésében. t

Teljes erővel folyt a választójogi küzdelem, amikor 1914- ben kitört az első világháború, mely átmenetileg mérsékelte a belpolitikai küzdelmet. A kormányzat a háborús szükségállapotra hivatkozva, külömböző rendeleteket bocsájtott ki, melyek mind az egyébként is szűk keretekben biztosított közszabadságokat korlátozták. De az erőszak, a gyüléstilalom és a cenzúra csak időlegesen tudták akadályozni az ellentétek lentkezését. Egy rövid átmeneti idő múlva még fokozottabban jelentkeztek a mélyben izzó társadalmi problémák, mint a háború előtt. A munkásság történelmi hivatása tudatában békét, jogot, szociális védelmet és demokráciát követelt. Uj erővel indult meg a harc, melynek feltételei megnehezültek, de maga a harc egy percig sem szünetelt. A hatalom birtokosai egyre durvuló erőszak alkalmazásával igyekeztek a tömegek megmozdulását elfojtani, ugyanakkor folytatták a kilátástalan háborút a végkimerülésig és a teljes összeomlásig.

Miként előrelátható volt, a háború elveszett és 1918 október 30-ról 31-re virradó éjjel kitört a forradalom.

A vesztett háború következtében a pillanatnyilag megoldhatalan problémák tömege jelentkezett. Az orosz hadifogságból hazatért kommunisták —* moszkvai utasításaiknak megfelelően — teljesíthetetlen követeléseket támasztottak a kormányzattal szemben és a forradalom által biztosított szabadságjogok felhasználásával támadtak az uj rendszer ellen. Mesterséges eszközökkel fokozták az egyébként is meglevő elégedetlenséget és a tömegeket felhasználták politikai céljaikra. Látván a kommunisták bomlasztó munkáját, Garami Ernő vezetésével megmozdult Budapest öntudatos szervezett munkássága és a parlament előtt tartott 200,000-es tömeggyülésen rendszabályokat követelt a kommunisták ellen. Ezek, sajnos, nagyrészt elmaradtak, mert a kormányzat vezetői nem ismerték és akkor még nem ismerhették minden vonatkozásban a kommunisták harci eszközeit és módszereit. Az őszirózsás forradalomnak a belső nehézségek következtében nem volt ideje összezúzni a feudalizmust és összehívni az alkotmányozó nemzetgyűlést. Pedig csak ezzel lehetett volna hatásos gátat emelni a romboló kommunista propagandával szemben. Garami Ernő néhányadmagával ezekben a nehéz időkben minden erejével azért küzdött, hogy az őszirózsás forradalom megmaradjon, megmaradhasson eredeti célkitűzései vonalán, A küzdelem sajnos, eredménytelen maradt, mert a romboló események őt is, miként másokat is, maguk alá temették.

Az emlékezetes Vyx-jegyzék megpecsételte az 1918 évi demokratikus kísérlet sorsát. Az előállt kritikus helyzetben a polgári pártok vezetői nem vállalták a felelősséget, kiléptek a kormányból és a munkásság magára maradt. A kibontakozás keresésére csak órák álltak rendelkezésre. A Szociáldemokrata Párt országos pártválasztmányi ülésén, 1919 március 21-én Garami Ernő, Rónai Zoltán és dr. Róth Ottó (Pécs) a kommunistákkal való mindennemű megegyezés ellen foglaltak állást és a fúzió ellen szavaztak. Rónai javasolta, hogy tisztán szociáldemokratákból álló kormány alakuljon. Az események: kényszere következtében javaslatát nem fogadták el. Október _ márciusba torkollott. Garami Ernő egy percig sem vállalta a diktatúrát és emigrációba kényszerült.

Amikor a rövid életű bolsevizmus összeomlott, Svájcból hazament és mindent megkísérelt, hogy az ország sorsát a de-