Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-11-21 / 43. szám

Kegyetlenség! Amerika egyik legnemesebb in­tézménye, a Care-organizáció, a­­mely hosszú évek óta dustartalmu szeretetesomagokkal látja el a vi­lág szegényeit s nélkülözőit, nem­rég felkérte a washingtoni kül­ügyminisztériumot arra, hogy jár­jon el a vasfüggöny mögötti bol­­sevizált országok kormányainál a karácsonyi csomagküldések lehe­tővé tétele tárgyában. A felkérés folytán az amerikai külügyminisz­térium a szokásos diplomáciai utón a budapesti, varsói, prágai és bukaresti kormányokhoz fordult és azt a konkrét javaslatot tette, hogy a karácsonyi ünnepek alkal­mából december 15 és január 15 között vámmentesen legyenek küldhetők a tizdolláros Care-cso­­magok az arra rászoruló magyar­­országi, lengyelországi, csehszlová­kiai és romániai hozzátartozók­nak. A javaslatot és a bennefoglalt kérést tiz- és tízezer Amerikában élő családtag szivdobbanása kísér­te. Ideszármazott gyermekek akartak karácsonyi csomagot kül­deni öreg és nélkülöző szüleiknek, testvérek a testvéreiknek, rokonok a rokonaiknak, vér a vérnek. Ma­gyarok, lengyelek, csehek és ro­mánok — de jószivü, segitőkészsé­­gü amerikaiak is — tömegesen zarándokoltak volna a nagyszerű Care-szervezet irodáiba, hogy az ünnepváró hangulatban és szivük szavát követve egy szerény kis csomagot indíthassanak útnak tengereken és országokon túlra, oda, ahol a szükség mutatkozik és ahol reménykedő lélekkel várnak a segítségre oly sokan, jaj, na­gyon sokan. Most érkezett meg a budapesti és a varsói bolsevista kormányok válasza: elutasítják a kérelmet! A cseh és román kormányok pedig még válaszra sem méltatták az emberi szolidaritáson alapuló ja­vaslatot! Budapesten, Varsóban, Prágában és Bukarestben a hatal­mon lévő kormányok befogták fü­lüket és elzárkóztak az Ameriká­ban élő családtagok és rokonok szerény kérésének teljesítése elől. Mi az oka ennek a kegyetlen és embertelen elzárkózásnak? Miért gátolják meg a vasfüggöny mö­götti, dróton rángatott bábkormá­nyok azt, hogy a szeretet utat tör­jön a drótakadályokon és aknazá­ron át? Miféle barbarizmus ez, a­­mely hidegháborút visel a szeretet halk és szelíd jelentkezése ellen is?1 Moszkva cselédjei, a vasfüggöny mögötti bábkormányok tagjai ez­zel az intézkedéssel további súlyos pontokkal terhelték meg amugyis túlterhelt lelkiismeretüket. A nél­külözések és a nyomor hínárjába taszították a szabadságtól és a jogtól megfosztott alattvalóikat és most még a segítő kezet is ke­gyetlen cinizmussal félreseprik az útból. Nem engedik, hogy az ame­rikai rokonok és családtagok sze­rény kis tiz dollárokat fizessenek a nélkülözők megsegítésére. Mit mondhatunk erre a brutalitásra? Az amerikai rokonok nem fizet­hetnek — majd egyszer ezek a kegyetlen kormányférfiak fognak fizetni mindenért . . . m 'líiiiiiiliíMiil’ülMU l íll.lii Iliiül 111 i'i ui u mm egyévi előfizetés ára GÖNDÖR EERJSNC PQU2XKAIHETUJÍPSA “THE M.4JV,” FERENC CONDOR'S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of, March 3, 1879 SZERKESZTÖSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVI1 — No. 43 NEW YORK, N. Y„ NOVEMBER 21, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT. A magyar munkásmozgalom nagy tanítómestere Irta: MEDEY ISTVÁN Napjainkban 24 esztendeje annak, hogy Kunfi Zsigmond, a magyar munkásmozgalom nagy tanítója, emigrációjának tizedik évében, 1929 november 18-án, Bécsben elhunyt. Halá­lának hire nemcsak a magyar és osztrák, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalmat gyászba, borította, mert Kunfi Zsigmond az egyetemes munkásmozgalom egyik legnagyobb értéke volt. Kunfi Zsigmond polgári családból, 1879 április 18-án szü­letett. Már diákéveiben nagy érdeklődést tanúsított a mun­kásmozgalom célkitűzései iránt. Tanári képesítésének elnye­rése után a szűk tanári katedrát csakhamar otthagyta a szó­noki tribünért és a polgári karrier biztos útját felcserélte a küzdelmek utjával. Tudatában volt annak, hogy a munkás­­mozgalom útja az üldöztetések következtében igen nehéz: tudta azt is, hogy a hatalmonlévők mindent megtesznek a fel­törekvő munkásosztály politikai és gazdasági elnyomása érde­kében s a hatalmi eszközeiket kíméletlenül alkalmazzák, te­hát üldözés és szenvedés vár reá, mégis vállalta ezt az utat. Olyan időben jött a magyar munksmozgalomba, amikor veze­tőnek lenni önkéntes száműzetést jelentett. Úgy jött, mint akinek nemcsak hitből és lelkesedésből, hanem elsősorban el­hivatottságból tanítónak és igehirdetőnek kell lennie. Jött azért, hogy tudásával, akaraterejével és nagy munkabírásával segítse győzelemre vinni a munkásosztály ügyét. Rendkívüli szellem volt, hihetetlen nagy és széleskörű tudással. Még “fiatal” volt a munkásmozgalomban, amikor 1906-ban egyik írásában megrajzolta az uj eszmének, a de­mokratikus szocializmusnak útját: “ .... aki magas távlatból végignéz az emberi történelmen, a századok homályából itt is, ott is egy-egy Golgotát lát ki­emelkedni, amelyen valóságban vagy gondolatban fölfeszi­­tették a világnak mindenkori hatalmasai az uj eszméket, az uj igazságokat. Sokratesnek, a görög bölcsnek méregpoharat nyomtak a kezébe. A názáreti Jézust megfeszítették! Giordano Brúnót, az olasz bölcsészt máglyán égették meg. Gallileit, aki a föld napkörüli forgásának igazságát hirdette, inkvizíció elé állították. Robert Mayert, aki fölállította a modern termé­szettudományok legfontosabb törvényét: hogy a természetben semmi erő sem veszhet el, az őrültek házába csukták. Bolyai Jánost, a nagy magyar matematikust bolondnak nézték. Scho­penhauert, a német bölcsészt, akinél mélyebben igen kevesen pillantottak be az emberi természetbe, kinevették, tudomásul sem vették, üldözték és agyonhallgatták. Az eszközök változ­tak, de a cél és eljárás alapjában mindenütt a régi maradt.” Kunfi számára a történelem nem 1917-ben kezdődött, mint a szovjetmarxistáknál. Megvolt a tehetség benne, hogy minden esemény kiindulási pontját meglássa és a fejlődés minden fázisát átgondolja anélkül, hogy eltévedne a részletek között. Semmit sem gyűlölt jobban, mint a társadalmi fejlő­dés és á forradalmak korszakának mechanikus és stratégiai bolsevista felfogását és értelmezését. Nagy látókörének széles­sége semmi vonatkozásban nem állott a szovjet ideológusok tanaival, mert soha egy percig sem volt kommunista, mindig és minden idegrezzenésével, gondolatával szociáldemokrata maradt. Elméletileg és politikailag a német munkásmozgalom iskoláját járta ki, ennek következtében szellemileg Nyugat felé orientálódott és a demokráciáról alkotott fogalmai a nyu­gati mintaképek után igazodtak. Természetesen benne is, mint a nyugati országok munkásmozgalmainak nagy szelle­miségeiben, élt egy különleges érdeklődés az orosz forradalom jelenségei iránt, de elsők közé tartozott, akik felismerték a bolsevista diktatúra igazi lényegét. A magyar munkásmozgalom e nagy fiának, Kunfi Zsig­mondinak politikai érdeklődése és távlata egyenesen bámulatos volt, mert az amerikai munkásmozgalom sajátossága és meg­nyilvánulásai, a különböző országok problémái és az ősziró­zsás magyar forradalom egyformán beletartoztak érdeklődé­sének körébe. Nagy tehetsége sajnos még sem tudott a maga í A Vasfüggöny mögül elmenekült és máris világhírre emelkedett magyar ballet-táncospár: Kovács Nóra és Rabovszky István az el­múlt {léten Párisból -New Yorkba érkezett a Hurok-produkció meg­hívására. Egyelőre kéthónapos tartózkodásra jöttek s ez idő alatt többször is a közönség elé állnak, hogy bemutassák kivételes művé­szetüket. Első fellépésük most vasárnap este lesz a televízióban az Ed Sul­­livan-müsorban. A televíziós tár­saság csúcs-gázsival kötötte le őket: háromezer dollárt kapnak egy háromperces táncszámért. Az előkelő szállodában, ahol Sol Hurokék lakást biztosítottak szá­mukra, az amerikai sajtó munka­társai rohamozzák őket. A legna­gyobb magazinok készülnek nagy képes riportokban beszámolni ma­gyarországi és oroszországi mű­ködésűkről, majd kalandos me­nekülésükről. Magyar művészek még nem kaptak ekkora publici­tást, mint ez a fiatal házaspár, d9 ez érthető a történetükben meg­húzódó politikai motívumok miatt és a londoni, majd párisi bemu­tatkozásuknál szinte példa nélkül állóan kirobbanó óriási siker kö­vetkeztében. Londonban és Pa­risban a Kovács Nóta-Rabovszky­­párt, mint a világ legjobb ballet­­táncosait ünnepelték. New Yorkban egy tőkecsoport máris arra tett ajánlatot nekik, hogy önálló ballet-társulatot szer­veznek köréjük s ezzel — mint sa­ját társulatukkal — utaznák be Amerika nagy városait, majd a délamerikai és európai metropoli­sokat. bi A magyar demokratikus emig­ráció a jövő héten ünnepélyes fo­gadóesten köszönti a világhíres magyar táncosokat. jf élj ességében kibontakozni. A napi politika szükségletei és aa 1918 évi forradalom eseményei az első sorokba kényszeritet­­;ék. Az elmélyedő tudósból, a társadalmi eseményeket elemző szociológusból pártvezér és publicista lett. De mint politikus is íagy volt! Már az első háborút megelőzően megjósolta, hogy a1 ‘Monarchia az első nagy történelmi erőpróbán szét fog hulla­­ói.” Jóslata beteljesedett, mert a Monarchia idejétmúlt ál­amszervezet volt. Ahogy megérezte Kunfi már 1914-ben a forradalom előszelének közeledtét, ugyanúgy számolt az ellen­­orradalmi vihar tragédiájának lehetőségével is. Részben ez a viziószerü szubjektivitás volt tragédiájának okozója. Mint a magyar munkásmozgalom előharcosa átélte és át­­;zenvedte az első világháború borzalmai által sújtott Kö­­lépeurópa politikai és gazdasági problémáit. Az 1918-as ma­gyar demokrácia hajótörése idején — 1919 márciusában — t torlódó és végzetes események hullámverései közben zsilip­nek, gátnak állt az összeomlás elé. Az akkori idők szereplői nem hallgattak rá, de elhallgattatni sem tudták! Az ellenforradalom Kunfit emigrációba kényszeritette, de az emigrációban sem maradt tétlen. Tanított tovább! Az Osztrák Szociáldemokrata Párt vendégszeretete tette lehetővé számára, hogy nagy tudását az egész világ munkásosztálya érdekében hasznosíthatta. Életcélja volt: mindent odaadni a munkásosztály ügyének. Élete és munkája az egész munkás­osztály törekvéseit szolgálta! A magyar munkásság kegyeletes megemlékezése 1945 után hamvait hazahozatta és utcát nevezett el Kunfi Zsigmondról Budapesten, Győrött, Pécsett, Szegeden, Miskolcon és más egyéb városokban. A kommunista diktatúra parancsára mosd eltüntették nevét az utcatáblákról. A halott Kunfi néma je­lenlétét sem tudja a zsarnokság elviselni. Nevét hatalmi esz­közökkel az utcatáblákról eltüntethették, de a magyar mun­kások szivéből emlékét kitörölni nem lehet. Halálának 24-ile évfordulóján a bolsevista diktatúra elnyomása alatt szenvedő és az emigrációban élő magyar munkások tisztelettel hajtják; meg emléke előtt a demokratikus magyar munkásmozgalom harcos lobogóját. Kovács Nóra és Rabovszky István New Yorkba érkezett — vasárnap már fellépnek a televízión

Next

/
Thumbnails
Contents