Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-07 / 41. szám
8-ik oldal ÍZ EMBER NOVEMBER 7, 1953 ség nem az őszinteségben van és nem is a hazugságban, hanem másutt, a kettőn kívül. Persze ezt már csak jóval később sikerült megállapítanom. Akkor, amikor már Budapesten éltem és az orvosegyetemen a szövettant, a bonctant kezdtem tanulni. És ejkkor visszatértem Andersen 'bácsihoz is. Azt lehetne hinni, hogy eközben nagy dolgok estek. Pedig semmi se történt: a világ csendesen változtatott helyet gondolkozásomban. * * * Egy januári estén a laboratóriumból hazafelé sétálva, megálltam egy dlvatkereskedés kirakata előtt. Rövid ideig nézegetve a kirakott csecsebecséket és cikkeket, egy nőalakot pillantottam meg, aki néhány lépésre tőlem megállóit és szintén a kirakatot nézte. Nyúlánk, középtermetű szép lány volt, tollas kalappal, majdnem divatosan öltözve, fehér arcbőre szinte világított a villamos Ívfényben. Egyszerre csak összerezzent, — vörös haja megcsillant, — és reám nézett. A vörös Eszti volt. Ő is rögtön megismert. Kezet fogtunk, nevettünk a találkozás fölötti örömünkben és hamarosan belemelegedtünk a beszélgetésbe, mintha csak tegnap lettünk volna együtt utoljára. Elkísértem. Hamar kivettem a beszédéből, hogy másfél éve Pestre jött szolgálni és nemsokára elbukott. öltözéke azonban csöppet sem hasonlított az ilyen rossz életet élő nőkéhez. Dicsértem a ruháját, mire elmondotta, hogy Ízléstelenségekre nem képes és hogy csak olyan ruhákat hord, amelyek valóban jól állanak neki. Eközben mellékutcákon át a lakása elé érkeztünk. Mindeddig meglehetősen hidegen hagyott Eszti szépsége; talán az egész délutáni feszült figyelem és dolgozás miatt, amely kifárasztott. El akartam búcsúzni, de megelőzött; arra kért, hogy látogassam meg. Eelmentünk. Teát főzött és soká nyugodtan beszélgetünk a szülőházamról, az apámról, anyámról, testvéreimről és a múltról. Eszti szívesen emlékezett vissza nálunk töltött szárazdajka- és szobalány - éveire, nem felejtette el azt se, hogy az ágyát egyszer rózsákkal béleltem ki. Majd egy pillanatra bocsánatot kért és a kályha mellett lévő spanyolfal mögé vonult. Körülnézhettem a szobájában, amely egészen konvencionálisán butorzott szoba volt. Bordó függönyök, nagy támlás kanapé, fényezett ágy és asztal. A falat, amennyire a kis vörös-ernyős lámpa látni engedte, sötétszinü tapéta borította s két nagy vadászjelenetet ábrázoló, aranyrámás tájkép díszítette. A nyugalmat, amellyel a szoba bútorzata fölött szemlét tartottam, Eszti zavarta meg. Könnyű selyem, halványibolyaszinü köntösben lépett ki a spa-Azonnali garantált szállítás! ? RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni1 gyógyszer; streptomicin, penicillin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYARORSZÁGBA is, ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!' Telefonáljon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN ▼. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. nyolfal mögül. A köntös meztelenül hagyta a nyakát és karjait. Hangosan dobogni kezdett a szivem és éreztem, hogy elsápadok. Szó nélkül odajött hozzám és átölelte a fejemet, azután lehajolt és megcsókolta a számat. Ekkor arcomba csapott a vér, beletemetkeztem az illatos hajába s megint úgy tetszett, hogy az öröm miatt, amely duzzadó boldogsággal töltötte el az egész lényemet: simi szeretnék. Eszti szeretőmmé lett. A nagy titkok megismerésének boldog pillanatai után különösen az első napokon volt egy pár keserves órám. Vájjon nem tisztességtelen dolog-e, hogy egy ilyen nő szerelmét elfogadom, mit szólna ehhez apám, aki oly szigorúan ítéli meg az embereket. Másrészt nem mertem Esztit pénzzel kínálni. Valóban a leány viselkedése oly kedves, tisztességes s ragaszkodó volt, hogy nem tudtam elgondolni a lehetőségét se, hogyan élhet rossz életet, vagy hogyan történhetett,., hogy emellett nem durvult el. Eszti rendesen megvárt hat órakor a boncoló intézetnél, azután sétálni mentünk. Együtt vacsoráztunk hol kis vendéglőkben, hol a lakásán és kilencig nála maradtam. Csodálkoztam, hogy a leány lelke mennyire kimüvelődött. Pedig Olvasni nem szeretett és a művészet iránt nem volt még csak közepes érzéke sem. Kellemesen és folyékonyan tudott beszélni; sokszor emlékezett meg a nálunk töltött éveiről és kereken jól elmondta azt, ami a múltból eszébe jutott. Szerettem öt, mert éreztem, hogy remekbeformált testénél még sokkal többet ér a lelke. Viszonyunk olyan szép volt és zavartalan, amilyenről álmodni sem mertem. * * * Uj ismeretségünk második hónapjában történt, hogy hirtelen megbetegedtem. Anyámnak tett fogadalmam szerint egy levelezőlapon megírtam, hogy ágyban kell maradnom. Influenzám volt, este megérkezett a láz. Ilyenkor úgy tetszik, mintha a levegő megsürüsödne, akár az olaj, és minden ebben a puha meleg folyadékban úsznék, innen érthető, hogy a szekrények féloldalra dőlnek vagy a mennyezethez közelednek. A kályhától olykor megijedünk, mert fölénk hajol feketén és félelmetesen, máskor a sarokba húzódik, mint valami szürkés kis cica. Mire fölébredtem, lámpa égett az asztalon és a szoba sarkaiban apró sovány zöld karikákat láttam bujdosni. A lakásadó asszony éppen tűzre tett. Egyszerre csak eszembe jutott Eszti, aki ma este is bizonyára várt reám. Bár nagy megerőltetésembe került, odahozattam a leveles skatulyámat és írtam neki is, hogy ne haragudjon, amiért hiába várt rám, de beteg vagyok s viszontlátásig csókolom százszor. Azután újra elaludtam. Délelőtt jól éreztem magam, újságot olvastam és közben szundikáltam. Étvágyam nem volt és nem ebédeltem semmit; mégis délután újra elővett a láz. Bágyadtan káprázó szemekkel bámultam ki a tűzfal mögött a szürke, fényes téli égre, amikor kopogtak. Eszti lebbent be az ajtón. Leült az ágyam szélére, megcsókolta a homlokomat és arcomat, megigazította a párnáimat, a gyűrött ágylepedőt, azután levetette a kabátját. Csodálatos, mily egyszerű és kedves volt ... A haját lesimitotta, mint ahogy cseléd korában fésülködött. Kikérdezett, hogyan betegedtem meg és hogyan érzem magam. A lány rendkívüli nőiessége egészen felvidított. Azt mondta, hogy nem szabad sokat beszélnem, nyakig betakart és kért, hogy izzadjak. Szívesen engedelmeskedtem nesi, de kikötöttem, hogy fel fog olvasni. Andersen bácsi rongyos, elfakult .könyve ott hevert egy állványon a jegyzeteim és vastag orvosi könyveim között. Kikereste belőle a kis Hókirálynő történetét és felolvasta. Künn csöngettek. Nemsokára hallani lehetett, amint az ajtót nyitották. A következő pilanatban anyám lépett a szobába. Zavartan és bizonyára kissé dadogva üdvözöltem. Anyám megcsókolt, megsimogatta a fejemet, a kezemet, a szemembe nézett. Láttam, hogy nem aggódik, könynyünek találja a bajomat. — Hála istennek, alig van lázad — mondotta. Eszti ezalatt fölállott a székről és amikor anyám ránézett, meghajtotta magát. — Kezét csókolom, tekintetes asszony. Anyám arcán ismert szigorú vonás jelent meg. — Andersen bácsit olvassuk Esztivel, anyám — szólottám hirtelen. — Most éppen a Bodzaanyókát olvassa fel, én teát iszom, amelyet ő főzött. Anyám gyengén elmosolyodott és azt kérdezte: — Mit olvastok még Andersen bácsiból? — A Hókirálynő történetét — felelte Eszter. — Ez a történet, amelyet kisgyerekkoromban is legjobban szerettem, emlékszel, édesanyám, s amelyet Esztivel akkor is olvastunk — mondtam. — Szép történet — szólott anya szelid, csendes hangon miközben letette a kabátját, kalapját, — de azt hiszem, neked annakidején a szép Katerina története és a Rettenhetetlen ólomkatona meséje is tetszett. — Igen, — mondtam álmosan — és a Katerina története kivált azért, mert úgy képzeltem, hogy Katerina tulajdonkép Eszti. — Eszti sohasem volt olyan kevély, rosszlelkü, mint Katerina — válaszolt anyám és melegen Eszti szemeibe nézett. — Nem is azért gondoltam Esztire — szóltam — hanem azért, mert egyszer reggel, amikor ágyban feküdtem, azt álmodtam, hogy a Rettenhetetlen ólomkatona én vagyok és a szobalány mint kis ólomdarabot [kapar ki engem holtan a kályhából, a szép kis papirtáncosnőnek, s z e relmesemnek pedig csak a csillagját találja a hamu között . . . ekkor sírtam és Eszti fölébresztett, én pedig átöleltem őt . . . — Itt elvesztettem a beszéd fonalát. Hallottam még, amint anya és Eszti tesznek-vesznek a szobában, de a láz apró zöld karikái sűrűén kezdtek cikázni a szemeim előtt. Átengedtem magam a forróság puha hullámainak és mereven az ajtót néztem, amely először hirtelen közel jött, ezután pedig a falakkal együtt a távolba hátrált. * * * Kellemes hűvösséget' éreztem homlokomon, anya kezét, aki az ágyam szélén ült. Mikor fölnyitottam szemeimet, azt kérdezte, hogy nem vagyok-e éhes. Arra kértem, hogy olvassa el az Anya történetét. Csak másnap reggel jutott eszembe, hogy Eszti már ekkor nem volt a szobában. Három nap múlva szabad volt fölkelnem s erősen bebugyolálva, édesanyámat a vasúthoz kísérhettem. Az indóházból visszajövet, Eszti lakására vitt az első utam: azt mondották otthon, hogy az előtte való napon költözött ki a szobából, nem tudni hová. Eleinte nagyon rossz volt esténként magánosán hazamenni. Olykor soká elálldogáltam az utcán, azt várva, hogy Eszti mégis jönni fog. De nem jött és hírét se hallottam azóta. LONDONI ANZIKSZ A Magyar Zsidók Világszövetsége hírei Bartal Jenő és zenekara játszik a Világszövetség november 21-i Szabó Zoltán már az utolsó simításokat végzi “Éjfélkor a pap nem misézett” cimü regényén, amelytől nemcsak az iró barátai és a kiadó cég, de azok is komoly sikert várnak, akik eddig néhány fejezetet olvashattak már a Londonban megjelenő magyarnyelvű könyvujdonság kéziratából. * Mikes Györgyöt kiadója Indiába és a Fülöp-szigetekre küldi, tekintve, hogy az angliai népszerűségében egyre emelkedő iró legközelebbi könyve Ázsiáról szól. # Földes Jolán, akinek a “Halászó macska utcája” c. nagysikerű regénye óta fényes irodalmi és filmsiker áll a háta mögött, az utóbbi időben valahogyan elkedvtelenedett és nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy egyidőre felhagy az Írással. "Túl sok az iró ... Az Írás pokolian nehéz munka . . . Nekem egyelőre elegem volt belőle . . .” Akik, közelebbről ismerik ezt a nagytehetségü asszonyt, tudják, hogy minden deklaráció és fogadkozás ellenére még sokat és sok kiemelkedőt várhatunk tőle. ¥ Földes Jolán férje. Kelemen Kálmán (akit “Az Ember” olvasói jól ismernek értékes cikkeiről) a londani magyar rádió részére ir egyre gyakrabban. # Ugyancsak kiállításra készül [kollégája, Lamda-Levy Péter, aki többek között Lina Christian szob. rát mintázta meg a művésznő férje: Tyron Power filmsztár megbízásából. Erről a szoborról sokat Írnak a londoni újságok . . . * A most ismét Amerikában tartózkodó Tábori György uj filmjét, “The Young Lovers” most kezdik forgatni Anthony Asquith (a néhai miniszterelnök fia) direktor irányítása alatt. * Második amerikai koncertturnéjára készül Kabos Hona, aki — mint emlékezetes: első hangversenykörutja közben elesett és a csuklóját eltörte' — most reméli, hogy jóval szerencsésebb lesz. Az Európa-szerte hires zongoraművésznő volt férje: Kentner Lajos egészen elsőrendű név az angliai zeneművészeti világban és gyakran játszik együtt sógorával, akit Yehudi Menuhi néven mindenki ismer az egész világon ... * Érmekiállitására készül Vincze Pál szobrászművész, aki Amerikában nagy feltűnést aratott a Truman-családról készült medáljaival. Vincze különösen az u.n. kisplasztikában szerzett nagy nevet magának itt. * “Gilbert Harding Speaking of Murder” c. filmujdonság London szenzációjának tekinthető. A három történetből álló és Gilbert Harding (az angliai Arthur Godfrey!) által kommentált képet Tábori Pál, James Eastwood és Kate Barlay Írták. Az utóbbinak polgári neve: Tábori Pálné, akinek számos irodalmi (leginkább az ifjúság részére irt regények és novellák) és televízió-, valamint filmsikerrel vált ismertté “pen”-neve. A kétharmad részben magyar filmtől az angol szakértők komoly amerikai “betörést” várnak. J. L. HUNTER Karnevál-estjén. Mivel Bartal Jenő neve ma már világmárkázottan az elsők között áll, szereplése tehát óriási mértékben emeli az est művészi értékét! A hölgybizottság egyébként gondoskodik arról, hogy a közönség házilag készült pulyka és egyéb kitűnő ételek között válogathasson. Házilag készült torták s magyaros sütemények teszik gazdaggá a büffét. A Szövetség áldozatkész tagjai és barátai értékes bazártárgyakat ajándékoztak és egy soha még nem látott dús bazár áll a játékpénzzel rendelkezők számára. A bazáron ékszerek, piperetárgyak, hanglemezek, ruhanemüek sokasága sorakozik. A Karneválesten estélyi ruha nem .kötelező. A jegy ára $5. Mindenki belépésekor 5000 dolár értékű játékpénzt kap, amiért vásárolhat mindent és a szerencsejátékokban is résztvehet. Ezért joggal mondható, hogy tulajdonképpen mindenki ingyen, szórakozik és vásárol ezen a gyönyörű Karnevál-esten, amire jegyeket már lehet rendelni Mrs. Sped Ibolyánál hétköznaponként este 7-8, vagy vasárnap d.e. 10-1 között a BU 8-0644 számon. * A Karnevál-est dús büfféasztalához további felajánlások Mrs. Somló Magdánál jelentendők ba minden nap (vasárnap kivételével) d.e. 10-től d.u. 4-ig a Cl 7- 5869 számon. egyévi előfizetés ára “AZ EMBER” előfizetési dija egy évre $10.00, úgy az Egyesült Államokban, mint a világ bármelyik államában. Előfizetéseket felvesz: ARGENTÍNÁBAN: JÁNOS ANDOR, szerkesztő Calle Mi randa 1499 Hurlingham. | o BRAZÍLIÁBAN: * CARLOS KLEIN Rua General Goes Monreiro 198, Rio de Janeiro és LEOPOLDO LANDESMANN, Caixa Postai 2989 Sao Paulo o VENEZUELÁBAN: Libreria Cultura Internazionaf Velazquez A Miseria 25 Caracas o PÁRISI SZERKESZTŐNK: LÁSZLÓ JÁVOR, jou rna liste Service de la Presse Etrangere<i 16., Rue Lord Byron 16. Paris-8 Telefon: MIR 90-86 SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMBERINEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT! A. J
