Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-11-14 / 42. szám

El TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON

UJ BELSŐ KÖLCSÖN MAGYARORSZÁGON

Budapesten a napokban “életszinvonaljavitási” kölcsönt írtak ki. A második világháború befejezése óta ez már a negyedik belső kölcsön Magyarországon. Az uj kölcsön 1 milliárd forint. A felülről kiadott utasítás igy hangzik: minden munkás és tisztviselő fizetésének legalább felét jegyezze! Az első kölcsönt, az úgynevezett “tervkölcsönt” 1949-ben írták ki Magyarországon 500 millió forint nagyságban. A magyar gazdaság mind fokozottabbá váló kizsákmányolásával együtt nő a kölcsönök nagysága is. 1950-ben már 750 millió forint, 1951-ben pedig egymilliárd forint .kölcsönt Írtak ki. Az elmúlt évben a kölcsön 1,300 millió forint volt és a dolgozókra gyakorolt fokozottabb nyomás miatt 350 millióval még túl is szárnyalták.

Meglepetésszerűen jött az ezévi kölcsön kiírása. Azt várták ugyanis, hogy 1953-ban a kölcsön elmarad, mivel a kormányzat nemrégiben kénytelen volt engedményeket tenni a dolgozóknak. Mint ismeretes, a közelmúltban az “életszínvonal emelése” érdekében csökkentették az élelmiszer és az ipari cikkek árát. Úgy néz ki, hogy most ezt az engedményt akarják helyrehozni ezzel a kölcsönnel.

LM.ABB MENEKÜLÉSEK

Október 8-án a Légrád melletti határ szakaszon Jugoszláviába menekült Szűcs Jenő és Szegedi István. Mindkét menekült: bányamunkás. A jugoszláv hatóságok előtt kijelentették, hogy a Magyarországon uralkodó tűrhetetlen helyzet miatt szöktek Jugoszláviába azzal a céllal, hogy ott

•o*Gsoo*

GÖNDÖR. FERENCPOUUKRI

“THE MAN,” FERENC GOXDOR'S

POLITICAL

WEEKLY

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the

Act of March 3, 1879

SZERKESZTÖSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone: Butterfield 8-6161» EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents)

VOL. XXVII — No. 42 NEW YORK, N. Y„ NOVEMBER

14, 1953

EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT)

Amiről hallgatnak...

Irta: ANDAHÁZY - KASNYA BÉLA

(MÁSODIK, BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY)

Bethlen István tiz esztendőn át nyeshette, faraghatta és fékezhette az uj honfoglalók vadhajtásait, de hogy magát a lényeget, az öröklött hibát nem lehetett megváltoztatni, azt a távozása utáni idők fájdalmasan beigazolták.

Károlyi Gyula rövidéletü kormányzása után a fajvédő Gömbös Gyula — a MOVE, a “szegedi gondolat” és az ezek érdekkörébe tartozó titkos szervezetek főrészvényese — a hétkapitányok közül mint “primus inter pares” vette át a kormány vezetését. Gyula vezér az alkotás vágyától túlfűtött egyéniség volt. Az országot maga köré az anyanyelvén szervezte, de az ország későbbi sorsát az anyja nyelvén döntötte el. Turánnal csak kacérkodott, de követendő példának a Führert tekintette. Valójában nem is volt szükség a “tengely” létrehozására, mert hisz a lelkiközösség már régen megvolt. Erzberger gyilkosai pontosan tudták, hogy hol részesülhetnek védelemben. Sándor szerb király és Barthou gyilkosait sem véletlenül, hanem logikai feltevésekből kiindulva keresték ugyanott.

Az “egy okos ember”-teórián keresztül a pártot már nem a kortesekkel, hanem az “élharcosokkal” kettősrendben szerveztette. Bethlen István nehéz munkával épített gátjának zsilipjeit felszabaditotta és az uj választás után elfoglalta a még tmeg nem szállott pozíciókat és a parlamentbe bevonultak a “rendfenntartók s az értelmi szerzők.”

bai Kálmán szája tátva maradt, mert az ö lelkiismeretlenségüket és felelőtlenségüket a felelős miniszterelnök túlszárnyalta, arról egy szót sem ir. De a párt mindenért lelkesedett.

Amig Darányi naponként bizonyította, nem hitték el, d® amikor már csak csendesen sétált, az orvosai véleményét senki sem vonta kétségbe, hogy már miniszterelnök korában is felelőtlen volt.

Imrédy Béla még tehetségesebb “fékezönek” bizonyult, mint Darányi. Kormányzásának főbb mozzanatait a vádbeszédből mindenki ismeri. Nem is ez érdekes, hanem az, hogy néha a látszólag jelentéktelen dolgok jobban kifejezik a kor lényegét, mint a nagyvonalú, vagy részletes körülírások. Ezt igazolja Bethlen Gábor is a következőkben:

“64 képviselő kilép az Egységes Pártból, a kormányt a képviselőház leszavazza, de a kormányzó a' lemondását nem fogadja el .. .” “Imrédy imég három hónapig tudja politikáját folytatni, amikor a kormányzó egy személyes ügy folytán felajánlott lemondását elfogadja és utódjául Teleki Pált nevezi ki . . .” |.

Más szóval: az, hogy Imrédy az országot a falnak vitte, attól még helyén maradhatott volna, az még nem volt olyan nagy baj, de hogy az ereiben nemcsak kék vér csörgedez, az már megbocsájthatatlan volt. Ezért és csak ezért nem maradhatott a helyén dacára annak, hogy ILnrédy maga is a “szegedi gondolat” fanatikusa volt.

munkát kapjanak.

Barankovics István közlése

Barankovics István a M.N.B. Vallás- és Közoktatásügyi Bizottság elnöke a következő értesítést küldte szerkesztőségünknek:

Igen tisztelt Szerkesztőség!

Kérem az alábbi közérdekű értesítésnek közzétételét:

“A Magyar Nemzeti Bizottmány Vallás- és Közoktatásügyi Bizottsága ‘Kis Magyar Könyvtár’ címmel füzetsorozatot ad ki, amelynek második számaként most jelent meg dr. Kubinszky Lajos egyetemi magántanárnak ‘Magyar Közoktatásügy a két háború között’ cimü munkája. A Vallás- és Közoktatásügyi Bizottság elnöke készséggel küldi meg a füzetet mindazoknak, akik igényüket vele tudatják: Barankovics István, 110 East 84th Street, Apt. 2-D, New York 28, N. Y. U.S.A.”

Őszinte tisztelettel: BARANKOVICS ISTVÁN a Vallás- és Közoktatásügyi Bizottság elnöke

egyévi előfizetés ára

A választások harctéri jelentése: 8 halott és 2 súlyosan sebesült. Ezzel szemben a “plaenklerek”: Sefcsik György, Jurcsek Béla, Velcsov György, Mecsér András, Kunder Antal, Marton Béla és társai az élvonalba nyomultak. Kozma Miklós belügyminiszter és Imrédy Béla pénzügyminszter lett. Az első rohamban Antal Istvánnak csak államtitkárság jutott. Kolozsvári Borcsa és Görgey Vince a közvélemény átgyúrásához kezdettek s Milotay István már két lovon állva mutogatta nyaka tekert “jellemnevelő” mutatványait, Piroskát pedig, érdemeinek színhelyén, Csongrádon ünnepélyes külsőségek mellett a polgármesteri székbe iktatták. Endre László a gödöllői “nyári főszolgabíró” a járásban négy évvel a tájvédelmi törvény életbeléptetése előtt “a gyakorlatban komoly eredményeket ért el kísérleteivel.” Hain Péternek már nem az volt a feladata, hogy a kormányzó személyi épságét biztosítsa, hanem, hogy a lépéseit szemmel tartsa.

Nem öröm a kellemetlen idők felelevenítése és mégkevésbbé a nevek megemlítése, de elkerülhetetlen, mert a szereplők kiléte élesen rávilágít arra, hogy a beteg szellem és az erőszak frigyében fogamzott magzatnak nemcsak a bábái és a dédelgetői, hanem egyben a hóhérai is voltak. Magukkal rántották a körülöttük sereglett jóhiszemű, de naiv lelkeket, akik egészen másképen képzelték el a jövőt és Szálasit látva megrökönyödésükben már későn kiáltottak fel, hogy: “Anyám, nem ilyen lovat akartam.”

A szegedi gondolatot rendszerbe “Gyula vezér” szedte. Hiábavaló volt minden figyelmeztetésünk, hogy még a “jákfák” sem nőnek az égig, a síneket is ő rakta le. És miként ahogy a h. keresztes pókhoz illik, hálójának szálait az országon kívül erősítette le.

Hálóját és rózsaszínű álmokat szőve indult a barna városba s örök álmát aludva érkezett a frissen rügyező ingü Budapestre. Mint mondották, arcáról nem a fájdalom, hanem az “öntudat és a megelégedettség sugárzott.” Megnyugvással és elégtétellel távozhatott az ágyutalpon, mert a sors kegyes volt hozzá és bebizonyíthatta, hogy Bőhm Vilmos hadügyi népbiztos, akinek a kommunista hadsereg megszervezésére írásbeli ajánlatot tett, vele szemben igazságtalan volt, amikor a felajánlkozását nem a megbízhatóságát, hanem a képességeit kétségbevonva utasította el. Később Bőhm Vilmos kénytelen volt elismerni Gömbös párthadsereg-szervezési képességét. Mégis a népbiztos tévedését a magyar nemzet sohasem fogja tudni megbocsáj tani.

Gömbös után az ut már gyors és egyenes volt.

“Mivel a Darányi-kormány nem volt képes a német hivatalos szervek által támogatott u.n. szélsőjobboldali pártok lázitó propagandáját kellő eréllyel megfékezni, helyébe Imrédy Béla volt gazdasági csucsminiszter került” ... — írja Bethlen Gábor a már említett cikkében. De Darányinak a győri beszédéről, amelynek hallatára Rajnis, Maróthy-Meizler és HuA tébolyult eszme hajtotta, üldözte és torkon ragadta magát a nemzetet is. Mit számított a parlament, ki törődött azzal, hogy kettészakadt a kormánypárt? Hiábavaló volt Bethlen István tiltakozása, aki féltve őrzött gyermekét, magát a pártot is otthagyta. Nem voltak tekintettel semmire, imár nem használt semmi, mert a mag magában hordta a végzetet s ez a különítmények erején felhizlalt szörnyszülött: maga volt a turáni átok.

Az árral szemben már csak a Bethlen Istvánnal kilépeti} képviselők, a Független Kisgazda Párt és a szociáldemokraták állottak. De a parlament még mindig komoly támaszték lehetett volna az ellenállásra. Ennek dacára, vagy talán éppen ezért, az országgyűlést idő előtt feloszlatták. A választások levezetésére Teleki Pál Jaross Andort és Imrédy Bélát bízta meg.

Imrédy távozása után a tempó csak a látszatra lett lassúbb. A parlament megkérdezése nélkül kiléptünk a Népszövetségből, beléptünk az Antikomintern Paktumba, csatlakoztunk a Róma-Berlin-Tokió-tengelyhez, három hét múlva megkötöttük a jugoszláv barátsági szerződést és néhány hét múlva a “rendfenntartás céljából” bevonultunk a Bácskába. Mindez csak a látszatra vargabetű, mert hisz a bevonulás ténye már csak logikus következménye a három előbbi megállapodásnak.

A vezérkari főnök a német vezérkar utasítására a miniszterelnök tudta nélkül tette meg intézkedéseit a jugoszlávofc ellen vonuló német csapatok átvonulására. Amikor Teleki Pál ráeszmélt arra, hogy a körülötte működő erők hova sodorták, öngyilkosságával adta tudtára a világnak, hogy megszűnt a> nemzet cselekvési szabadsága.

Bárdossy alatt a rendfenntartók megindultak. Újvidéken, Zsablyán és amerre jártak, orgoványi és izsáki rendet csináltak. Kedvükre valót, mert hisz ebben az időben ilyen irányú nyomás még nem volt. Egyik napról a másikra az ország arra ébredt, hogy ismét egy olyan háborúba keveredett, amellyel semmi lelkiközössége nem volt.

1942 márciusában Kállay Miklós már a forgó árban üsző ország kormányzását vette át. A sorozatos csalódások miatt letargikus közvélemény nem volt optimista, mert valószínűnek látszott, hogy vagy az ár fogja elsodorni vagy pedig rövidéletü feladatra vállalkozott: Már az első hetek után a nyilasok és burkolt “nemzettestvéreik” fokozódó támadásaiból látni lehetett, hogy a miniszterelnököt nem tekintik társutasnak. Később nyíltan megbízhatatlansággal vádolták és azzal, hogy & “kállai-kettőst” járja. De ennél a “vád”-nál nagyobb elismerést Kállay Miklós nem is kaphatott volna, mert aki ismerte I a helyzetet, csak az tudja igazán, hogy két teljes esztendőn át ! mily nehéz volt járni a kállai-kettőst ott, ahol a körülállók a j Horstwesselt fújták.

A Sztójay-kormányt a “rádión keresztül kormányzás” jel-