Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-07 / 41. szám
NOVEMBER 7, 1953 AZ EMBER 7-ik old«^ Dr. Holota János volt felvidéki képviselő, Érsekújvár 20 éven át volt polgármestere rövidebb látogatásra Chiléből New Yorkba érkezett. Dr. Holota neve előnyösen ismert volt a felvidéki politikai és társadalmi életben. A háború után a volt képviselő emigrált s családjával együtt Chilében telepedett le. • APRÓCSKA SZEPLŐ: AZ MHBK PLAGIZÁL IS! Igazán csekélység az, amit most szóváteszünk a hírhedt fasiszta szervezettel, az MHBK-val kapcsolatban, egy egészen pici és szinte teljesen jelentéktelen bünöeskéről van csupán szó a főbenjáró mázsányi súlyú biinlajstrom mellett! A Voice of America a maga hírszerző szolgálatán át nemrég bravúros rádióadásban ismertette a váci fegyház jelenlegi életét, a bolsevista rendszer által bevezetett háziszabályokat és a politikai foglyok kálváriáját. Az MHBK u.n. hírszerző alakulata, vagyis magyarul az MHBK blöffalosztálya is végighallgatta a Voice of America izgalmas riportját, azt lejegyezték s most a házi újságjukban, mint saját külön magyarországi hírszerzésük diadalát adják közzé a Voice adását szóról-szóra és betüről-betüre. Ezt az eljárást finoman plagizálásnak nevezik, de van erre egy jó régi magyar kifejezés is: lopás. Lopás ez á javából, korszerű formában, a levegőn át. Na de egy kis lopás az MHBK vezetőit igazán nem csorbítja eddigi hírnevükben. Nem igaz? . . . Hamarosan Amerika közönsége is felviharzó tapsokkal ünnepel-QRAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAÓ NYLONEARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI S7ERETETAD0MANY nálunk megrendelhető Árieavzékkel készséaael szofaáiunk emn TRADING CORP. í ( 61 BROADWAY, NEW YORK 6 I Tel. BOwling Green 9-4164 •: heti a két magyar táncfenomént: Kovács Nórát és Rab Istvánt, akit a világsajtó Rabovszky István nében is említ. A Magyarországról kimenekült ballet-táncospár londoni és párisi sikerei fölött még mindig nem tért napirendre a kontinentális sajtó s újra meg újra ünneplő hasábos cikkek foglalkoznak a két táncos tüneményes tudásával. A világhírű francia táncos: Roland Petit és tánccsoportja már utón van Amerika felé a rendkívüli érdeklődéssel várt művészi turné abszolválására; Kovács Nóra és Rab István ezzel a művészi társulattal érkezik, miután Roland Petit igen megtisztelő gázsival és vezető szerepkörrel szerződtette őket. A newyorki magyar demokratikus emigráció tagjai ünnepélyes fogadtatást készítenek elő a máris világhírre emelkedett Kovács-Rabpárnak. •m A közeli napokban érkezik New Yorkba dr. Lénárt Iván volt kisgazdapárti képviselő és ügyvéd, aki a Magyarországról való kimenekülése óta eddig Svájcban élt. • Hajmássy Ilona a jövő héten felolvasókörutra megy, amely egy hónapig tart. A népszerű művésznő magyarországi élményeiről és pályája indulásáról, majd színpadi- és filmsikereiről tart előadást az amerikai hallgatóknak. • PASSAIC-I JELENTÉS A NYILASOK MŰKÖDÉSÉRŐL A New York - környéki nyilasok föfészke tudvalévőén Passaic - en van, ahol szabályos szervezeteket tartanak fent, rendszeres összejöveteleken tárgyalják meg kótyagos terveiket és a nyilt utcán is felemelt karral köszönnek egymásnak. Az ügyek vezetője és a főkótyag képviselője egy Samai Ödön nevű volt falusi néptanító, aki egyetemi tanárnak adja ki magát. Kedvenc sportja a talajgyökéren és rögvalóságon kivül a kugli; ott lehet látni a 3-ik utcában levő pince-kuglizóban minden este, némi fröccsök társasa- [ gáhan. Hozzá hasonló fontos szeepe van egy Kovásznai Kis Gyula nevű volt tanárnak, aki a j “Hídverők” című csatornaujság passaici terjesztője s egyben a nyilas párttagok nyilvántartásának vezetője. A régi-amerikás j magyarok előtt melldöngetve hangoztatja, hogy ő nyilas volt és az is marad, mely utóbbiban nekünk sincs kétségünk. Samai Ödön neve egyébként nem teljesen ismeretlen előttünk; a magyarországi becstelen nyilas-korszakban ő volt a Szálasi - párt úgynevezett legfőbb 7-es tanácsának egyik tagja! Hogyan jöhetett be ezek után Amerikába? — kérdés, amelyen érdemes elgondolkozni . . . • A Nemzetközi Parasztunió a legközelebbi jövőben újra megindítja folyóiratát, amelyet a keleteurópai agrárkérdések iránt érdeklődő közönség átmenetileg nélkülözni volt kénytelen. A folyóirat miként a múltban, ezután is tág teret ad a Magyar Parasztszövetség munkája ismertetésének s emellett rendszeresen foglalkozik a magyarországi parasztság aktuális helyzetével. • A Katolikus Liga legutóbbi igazgatósági ülésén a tagok egy részének legnagyobb megdöbbenésére megjelent az MHBK néhányíőnyi küldöttsége is, képviselni akarván az ülésen a hirhedt szálasista tábornoknak, Zakónak különítményes szellemét s egyben a Passaicen és környékén felfakadt nyilasmocsár miazmás levegőjét. A vezetőség egyik tagja nyomban szót kért és világosan feltette a kérdést: vájjon tagjai lehetnek-e a Katolikus Ligának a nyilasok is? A botrányszagu jelenetnek az lett a vége, hogy egy. külön ülés foglalkozik majd azzal; elismerik-e az MHBK bekapcsolódási szándékát, avagy köszönik szépen, de nem kérnek belőle . . , • Szerdán este tartotta Toivo M. Saastamoinen, közgazdász és a finn gazdasági életben nagy szerepet játszó közéleti személyiség érdekes és fontos mondanivalókkal zsúfolt előadását; “Finnország harca a kommunizmussal” cimen a Baltic Freedom Házban. A dr. Otto Pehr elnöklésével lerendezett előadás az East European La- [ bor Institute égisze alatt folyt le. í I ŐSZI FÁK Vágyban, viharban, kínban, kéjben napos nappal, holdfényes éjben nőtt, hullt a sok gyümölcs, virág és most az őszi szél szavára borzongva vetkőznek a fák. Aszott karjuk nyújtózva dermed, rügyezést, őszülést, szerelmet, mindent, mi volt, mindent, mi fáj be jó lenne most már feledni, be jó lenne aludni már. Száz napon át, száz halott éjen aludni mélyen, mélyen, mélyen, mint aki nem élt sohasem, s feltámadni tavaszi fényben ifjan, szüzén, szerelmesen. Reichard Piroska V__________________________________________J A televízió legnagyobb népszerűségnek örvendő szombatesti parádés műsorában, az “All Star”prcdukcióban szerepelt a Gáborcsalád valamennyi tagja a nagyszerű Martha Raye fellépése köré j épített mulatságos revüben. A hosszú müsorszám tele volt ma- I gyár vonatkozással, természetesen í bohózat! beállításban; szó volt a Gábor-család “hajdani magyaror- ' szag! kastélyáról,” látható volt egy boszorkányüstön bájitalt kotyvasztó százesztendős cigányaszszony, miközben a fiatal cigányok épen tártéra fakadnak körülötte s a magyar zenére orosz tánclépésekkel ropják a hamisitatlan cigánytáncot; a Zsazsa, Éva és Magda — azaz ahogy sajátmaguk is mondották: Zsázsá, Évá és Mágdá — szolgálatában egy valódi urasági hajdú is buzgólkodott, akit Miskának hivtak és igy tovább. Ami nem a mese világába tartozott, az a Jolié Gábor Madison Avenuen levő üzlete volt: ugyanis ezt is láthattuk a darabban, mint a cselekmény szerves részét. A három Gábor-lány szépségét és elegánciáját, valamint a mamájuk ékszerdoboz-szerű üzletét népsze- , rüsitő előadás külön értéke Fried Pál festőművész szereplése volt, a- ; mint nyilt színen festi a Gábor- I család portréja mellé a főszereplő! Martha Raye portréját is. • * Rendelje meg “Az Ember” kiadóhivatalában Zilahy Lajos: “Krisztina és a király” című remekművét! Ára diszes kötésben $2.80. portóval együtt $3. A VÖRÖS ESZTI Irta: CSÁTH GÉZA Ezt a gyönyörű képeskönyvet Andersen bácsi irta és csak jó gyermekek olvashatják. Éppen ebben különbözik a többi könyvtől, amelyeket a Jézuska még csintalan gyermekeknek is visz, ha nem rosszak. Andersen bácsi könyvét azonban csakis jó gyerekek kapják s ha valami rosszat tesznek, el kell venni tőlük a könyvet és mindaddig nem szabad visszaadni, míg meg nem javulnak. Úgy vigyázz rá! Mikor apa ezeket nekem mondta, hat éves voltam. Komolyan beszélt, de anélkül, hogy a homlo- j kát összeráncolta volna. És a sze- j membe nézett, én pedig megsi- [ mogattam az arcát — délután ott volt a borbély — és azt gondoltam, hogy milyen furcsa: ha valakinek az apja ennyire fiatal. Itt kezdődött az Ismeretségem Andersen bácsival. Azután minden este a fejem alatt volt' a könyv és nem aludtam el nélküle. Összesen háromszor-négyszer vette el tőlem a könyvet apa, de éjjelre mindannyiszor visszakaptam, mert nélküle el nem aludtam. Most is tudom, mik voltak az esetek. Egyszer, amikor a tyúkól tetejére másztam s a tető beszakadt: másodszor, amikor nem akartam enni paradicsomlevest; harmadszor, amikor a kert összes rózsáit levágtam és mindannyit öcsém dajkájának, a vöröshaju Esztinek az ágyába szórtam. Ekkor a nagyapa kívánta, hogy meglakoljak, mert a rózsákat ő szokta levágni. És én jóeiőre tudtam, hogy kikapok, de az Eszti oly gyönyörű volt! Nem hordott ro- | pogós, keményitőszagu szoknyákat, hanem puhán vasalta a ruháit. És olyan gyönyörűen nevetett'. Neki is nagyon tetszettek Andersen bácsi meséi s szívesen hallgata, ha fölolvastam neki. Legjobban szerette a Hókirálynő meséjét. Ezt sokat elolvastuk. A piros cipők történetét nem szerette. Észrevettem, hogy ennek más oka nem lehetett, mint hogy Eszti úgy érezte, hogy a szép Katerina — akinek hiúságáért olyan irtózatosan kellett bűnhődnie — nagyon hasonlít ő hozzá. Emiatt azután nem is zaklattam többé a piros cipők történetével, ezt a inasét egyedül olvasgattam. S valahányszor elolvastam, úgy tetszett, mintha a szép hiú Katerina tulajdonkép Eszti lenne. S amikor a mesében az következik, hogy a hóhér elvágj^ a szép Katerina lábait s a leány cipői tovább táncolnak: akkor behunytam a szememet és mintha láttam volna a lábakat, Eszti lábait, amelyek mezítelenek voltak és a piros cipőben vérezve táncoltak az erdő felé. Csupán emiatt olvastam el olyan sokszor ezt a mesét. Másszor meg a "Rettenthetetlen ólomkatoná”-ról álmodtam. Azt hiszem, azért, mert a könyv akkor is a vánkosom alatt volt. A kis táncosnő az álomban: Eszti volt és én az ólomkatona. A mese vége az, hogy az óloir.r.&tona és a kis táncosnő elégnek a kályhában. Másnap, mikor a kis szolgáló kikotorta a hamut, a katona helyett egy kis ólomszivet talált s a kis táncosnőből pedig csak egy kis pléh fejcsillag maradt meg, az is koromfeketére égve ... Itt elkezdtem zo.kogni álmomban. Eszti keltett föl. Azt kérdezte: — Rosszat álmodott, Józsika?— és az ágyam szélére ült. Én akkor megsimogattam a karját. Nem volt senki a szobában. Terke és Gudi még aludtak a rácsos kis ágyukban. Kinn hó esett. A szobában már égett a tűz, amit Eszti szokott még sötét kora reggel a kályhába gyújtani. Éreztem Eszti hajának a finom szagát és azt is, hogy reggel friss hideg vízben mosdott. Aztán egyszerre visszaültem áz ágyban. Megöleltem a nyakát és megcsókoltam a száját. Eszti visszacsókolt a számon és erősen magához szorított. Olyan boldog voltam, hogy szerettein volna sírni örömömben. * * * Andersen bácsival mindvégig jó barátságban maradtam. Eszti azonban fél év múlva elment tőlünk. Egész elbusultam magam utána, majd ismét megvigasztalódtam, de a szép Katináról szóló mesét nem mertem kinyitni. Féltem, hogy az emlékek nagyon hatni fognak rám. Azután nagy fiú lettem, hosszú nadrágot adtak rám és algebrát kellett tanulnom. Az algebrai lecké.k után ismét Andersen bácsit vettem elő, úgy éreztem, hogy mindaz a szépség és igazság, amit emberek a földi életben valaha megláthatnak, együtt van a rongyos kis könyvben. És ha őszbehajló nyári estéken kinn bolyongtam a kertben, sokszor vártam, hogy az ut valamelyik kanyarulatánál Andersen bácsi jön majd velem szemközt. Hajlott háttal, hajporos parókával egy csinos arannyal díszített ébenfa-pálcára támaszkodva, jóságos kék szemekkel. De Andersen bácsi sohase jött és le is mondtam a reményről, hogy találkozzam vele. Ekkor egy időre — csak rövid időre — elhanyagoltam Andersen bácsi könyvét. A naturalista Írók művészete iránt érdeklődtem s azt képzeltem, hogy Andersen bácsi, mint művész, alaposan elbújhat mellettük, akik tökéletesen s részletesen figyelik meg az életet. Nem tudtam még, hogy a bölcse-Mrs. Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé '. 1 legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádióóráját: WLIB állomás; 1190 ke.
