Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-07 / 41. szám
6-ik oldal AZ EMBER NOVEMBER 7, 1953 Kozáktánc az Egyenlítőnél Irta: JÁNOS ANDOR Lassan az óceánjáró nagy személyszállító hajók törzsszállodámmá népszerüsödnek, -keleti fekvé-, sü kabinnal, sarokasztallal az ebédlőben és rezervált hellyel az "American Bar”-ban. Már minden olyan családiasán gemütlich lett nekem a 20-napos európai átkelések alatt, nem tudom már megérteni, hogy valaki tengeri beteg, amikor én az idegbajomtól a reumáig mindent sós levegővel és tengervízzel meg napkurával kezelek az utazás alatt ... A legszebb érzés hajón utazni, talán még a szerelemnél is szebb és ha a kettőt össze tudja a derűs utas egyeztetni, akkor nagy hibát követ el, ha akárhol is leszáll a beteg szárazföldre. Milliomosnak se kell ahhoz lenni, én már beszéltem u.n. potyautasokkal is, akiket a hajótársaságok egyik kontinensről a másikra szállítottak díjtalanul, mert egyik kikötői hatóság se fogadta el őket és ő.k voltak a legboldogabbak az úszó paradicsomban. Súlyosan téved az, aki azt mondja, hogy a hosszabb ut unalmassá válik. Ezt én most a szárazföldről kontrázom meg, ahol az élet tele * H E RZ**s zal á*m iV * | ♦ Uj, képes X árjegyzékem t megjelent! írjon azonnal érte! ’APRIKÁS WEISS Importerl 1 504 Second Avenue 1 (a 78 és 79 St. közt. BU 8-6117< NEW YORK 21, N. Y. . HAZAí SZALAM1 [ és mindenfajta jé hurka, kolbáat. j sonka, szalonna é« friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 “HATIKVA” a galuti magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a Hatikvá”-ra “Az Ember” kiadóhivatalában. Egy évi előfizetés dija 12 dollár. Ezért az összegért minden héten, a lap megjelenése Után 3 nappal, repülöpostán kapja gézhez a világon élő magyar-származású zsidók tartalmas lapját, «melynek cikkeit a legjobb galuti és izráeli magyar-zsidó Írók irják. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: Hatikva” Calle Colombres 74 Buenos Aires, Republica Argentina • Erre a címre is beküldheti az előfizetését. van egyhangúsággal, szenvedéssel és sorozatos bánatokkal. Én nem beszélek most arról a tervszerű, lármás szórakozásokról, amelyekkel az egyes hajósvállalatok már a nyomtatott prospektusaikban lelkesítik a tengeri utazásra hajlamos pasasokat, azok valóban a hosszabb utón elveszítik varázsukat; azoknál sokkal érdekesebb és izgatóbb, ha lélektanulmányt végzünk az utasokon és bölcsen szemlélődünk a látottad és a hallottak fölött. Mert nagyon sok újszerű esetet és dolgot látunk és hallunk, amelyeket csak egy ilyen úszó, tengeri hotelban lehet tapasztalni . . . Az utasok — de különösen a mélyen tisztelt hölgyek — teljesen kivetkőznek békés hétköznapi mivoltukból, csapongó fantáziával és felajzott szertelenséggel szenzációs .kalandokra éhesek, olyanokra, amiket hátralevő éveikben soha el nem felejtenek és amelyeket később barátaiknak és ismerőseiknek, egy tigrisvadász hőstetteiként mesélhetnek el. Ez a lázas idegállapot főleg az egyenlítő környékén éri el a csúcspontját, ahol szabad a karnevál: a viz is alkohollá válik s ahol “egyszer élünk” az édes-bus jelige. A vén tengeri farkasok — az elegáns hajóstisztek — természetesen jól ismerik ezeket a légköri változásokat és szorgalmasan vissza is élnek vele. Az átkelés alatt az ~az egyetlen problémája a tengerésztiszteknek és a tréfákra hajlamos himnemü utasoknak: hogyan ugrassák be sikerrel a naiv és álmodozó vagy kalandokra éhes hölgyeket. Ennek a szellemében kezdődött el az én históriám is, amelyet most vagyok bátor közölni a türelmes olvasóval. A kényelmes amerikai bárban ebéd után, amikor szökött feketémet ittam és a cigarettám füstjén keresztül unatkoztam a levegőbe, hozzámlép a hajó kommiszerje, majd bemutat :két fiatal hölgyet imigyen: — A szenyoriták szintén argentinok Buenos Airesből, az önök fővárosából . . . Hazudnék, ha azt állítanám, hogy elöntött a boldogság a, bemutatkozásnál, noha az egyik nő kimondottan szép is volt, de én éppen tunyán szieztáztam a semmitevés örömeiben s ilyenkor nem szeretem, ha megzavarnak. A szokásos udvariassági csevely után a szebbik hölgy a dohányzó asztalon nyugvó könyvem után nyúl és csodálkozva lapozni kezd benne Földi Mihálynak egyi.k ismert regénye volt a vastag könyv. — Maga ruso? — kérdi tőlem őnagysága. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a% argentinok nagyrésze “ruso”-nak hívja az idegeneket, a spanyolokat' és az olaszokat kivéve.) • — Eltalálta szenyorita — válaszolom. — És milyen vidékről? — faggat tovább. — A Kaukázusból — felelem kis kajánsággal . . . Gyanúsan néznek rám, nem tudják hova tegyenek, majd azt kérdezik: — Mi volt a foglalkozása? — A kievi Operának voltam a szólótáncosa, mielőtt Argentínába emigráltam — vágom rá gondolkodás nélkül. A hölgyek egyszerre frontot változtattak, elbűvölően kedvesek lettek, kacérkodtak ^lem, sőt nagy reményekre jogosítottak ... Végül is elárulták, hogy a kommiszer őket bízta meg az egyenlítői jótékonysági bál főrendezésével s rám, mint egy hires táncművészre feltétlenül számítanak . . . Mint egy félóra után a nedves gőzben, úgy kezdtem most izzadni az ijedelemtől, a saját magam füllentésébe estem bele . . . Hebegni, sőt habogni kezdtem és valami olyasfélét mondtam, hogy végtelenül sajnálom, de a tánc-kosztümjeimet valahol Európában felejtettem . . . Ekkor lépett az asztalunkhoz a kommiszer is, aki alaposan megnyugtatott, hogy ők kerítenek megfelelő ruhákat a hajó kelléktárából és csizmának felveszem valamelyik matróz fedélöntöző-csizmáját. — Ugye nem lehet ezekután semmiféle akadály? — csicseregte a szebbik hölgy a fülembe s megsimogatta a hajamat . . . Erre önkívületi állapotban megígértem a fellépésem. A mai napig is csodálkozom az elszántságomon és az Úristen jóindulatára bíztam esendő lelkemet . . . Elméletben nem is volt oly kivihetetlen az eset, hiszen igen sokszor láttam már varietékben és moziban szilaj kozáktáncot késekkel és fáklyákkal kombináltan, de gyakorlatilag . . . még legmerészebb álmaimban sem gondoltam arra. Visszautasitani azonban már nem lehetett, mert a hölgyek — különösen a szebbik előtt — vén trotilnak tűntem volna fel. Megkérdeztem az egyik tengerésztiszttől, hogy mikor érünk az egyenlítőhöz. A hátralevő két nap alatt többször bezárkóztam kabinomba és vadkozák táncpróbákat tartottam, pontosan úgy, ahogyan azt egy régi színes filmen láttam. Másnap kértem a steward-tól két éles kést a jobb- és balkezem számára és egy szuperéletien süteményvágót a fogaim közé. (Éleset azóta nem merek a szájamba tenni, mióta jó anyám nyolcéves koromban felpofozott egy konyhakés miatt.) Ezekkel a késekkel is zártkörű* főpróbákat tartottam a kabinomban, úgy hogy utitársaim állandó rettegésban voltak, hogy közveszélyessé válhatok . . . Végre elérkezett az ünnepi bál. Haláltmegvető bátorsággal ugrottam ki a parkettre és hogy ott miket műveltem a lábaimmal és a késekkel, zenére és zene nélkül, azt nem tudnám hűen elmesélni. Csak arra emlékszem, hogy az u.n. orosz pliszátkákat két szék között csináltam végkimerülésig . . . Frenetikus sikerem volt; bár szerintem, ha Malenkov látta Volna e művészi produkciómat, nemzetgyalázásért rögtön a Kaukázusba száműzött volna . . . A hátralevő napokon a szóbanforgó hölgyek — különösen a szebbik — nagyon kedvesek voltak irányomban, de közvetlen Buenos Airesba való érkezésünk előtt, mikor a címüket voltam bátor megkérdezni, a szebbik ezt válaszolta : — A kedves papám nem szereti, ha mi “rusokkal” járunk^ randevúkra ... Ott standapé meg is fogadtam, hogy visszatértemben az egyenlítőnél csak magyar verbunkost fo- j gok táncolni, de azt is legfeljebb' szmokingban. Buenos Aires, 1953 október Még néhány szó a földkérdésről Irta: CZIPÓ LÁSZLÓ, földmunkás kívül; súlyos mértékben veszélyeztetnénk az életképtelennek látszó kisüzemeink virágzóvá, jövedelmezővé és tőkeerőssé tételére irányuló birtokkiegészitésai politikánk mindenképpen kívánatos egészséges kialakulását is! * így tehát a földreform végrehajtása után kialakult nagybirtokaink (azt nevezem nagybirtoknak, amelyeket a föld tulajdonosai a családi munkaerejükkel nem tudnak megművelni!) semmiképpen nem kapcsolhatók be teljes területtel a jó magvak és alanyok szaporításába, hanem csak azon területükkel, amelyet a családi és napszámos munkaerővel meg tudnak művelni. Már pedig a jómagvak és alanyok gyors szaporítása nagy fontosággal bíró tényező a kisbirtokrendszerünk jövőbeni életére. Éppen azért, ha a nagybirtokainkat nem kapcsolhatjuk is be teljes területükkel a szaporítás végrehajtásába, ki kell keresnünk azt a legjobban járható utat és módot, amellyel a továbbszaporitási kérdést nagyszerűen meg tudjuk oldani, sőt sokkal gyorsabb ütemben és sokkal rövidebb idő alatt érünk el a kívánt célhoz! Szerintem a járható ut és mód: a tanfolyamokon és a szakiskolákban résztvett hallgatók és képesített gazdálkodók által sajátkezüleg müveit agrár kisüzemek száz- és százezrei! Ennél a munkánál a legértékesebb elemek természetesen a járási mezőgazdasági szakiskolák hallgatói lesznek, hiszen ők azok, akik alaposabban felkészülhetnek elméletben s gyakorlatban is. Ők azok, akik a szaporítással egyidőben további nemesitő és kísérletező munkát végezhetnek s a jónál még jobbat fognak előállítani. * Az elmondottak valóraváltásával máris szemeim előtt látom azt az életképes és jövedelmező másfél milliónyi mezőgazdasági kisüzemet, amely a benne dolgozók számára szabad és független, fel* emelkedett, megerősödött, megelégedett és emberi életformát alakit ki. Látom azt, hogy a rabszolgaság helyett: szabadság és függetlenebb állapot, az alulraszoritottság helyett: a felemelkedés, a gazdasági nyomor helyett: a gazdasági megerősödés, a gondunkból és bajunkból eredő lázongás helyett: megelégedettség s az állati sorshoz hasonló életszínvonal helyett az emberhez méltó életstandard alapjait rakjuk le s ez képes lesz kialakítani azt a paraszti életformát, amely a nemzeti társadalmunk egyetemének is szebb és boldogabb jövendőjét van hivatva szolgálni. Természetesen, az alaplerakás még nem minden— csak döntő formájú tényező a jövőnk felépítéséhez és kialakításához. Ezért kívánatos az, hogy erre az alapra lépve felépítsük azokat a szükséges kívánalmakat is, amelyek szerves kiegészítői a jövedelmező, tőkeerős és virágzó mezőgazdasági kisüzemek további fejlődésének. AIR CONDITIONED!!! Nyitva egész éven át! Telefon: PLaza 7-1523 46th St. E- of Broadway, N. Y. *♦***.**********************)«. VMMERMAN’S HUNGÁRIÁBAN minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor! Legutóbbi két cikkemhez, amelyekben igyekeztem a felszabadulásra váró Magyarország földproblémáit rendszerbe foglaltan feldolgozni, ezúttal még egy egészen rövid utóiratot szeretnék függeszteni. Az elvégzendő feladatok keretében nem szabad elfelejtkeznünk a növénynemesités és az ezzel kapcsolatos állandó kísérletezés kötelező parancsáról sem. Erre a nagy feladatra lesznek hivatva a járásokban szervezendő állami mezőgazdasági szakiskolák s ezek mellett a növénytermesztő-, nemesitő- és kísérleti tangazdaságok, végül pedig a földreform során létesített állami mintagazdaságok, amelyeknek kizárólag csak nemesítéssel és kísérletezéssel kellene foglalkoznak. A fősulyt nem az állami mintagazdaságokra helyezem, mert szerintem sokkal eredményesebb és jobb szakoktatást tudunk biztosítani elméletben és gyakorlatban is úgy a növénytermesztés, mint a nemesítés és kísérletezés tekintetében ott lent: minden járásban, a helyi talaj és időjárási viszonyok, valamint a főfoglalkozási ágak szigorú figyelembevételével. Éppen ebből eredően az állami mintagazdaságoknak semmiképen sem szabad széles területre terjedniük, hiszen a kívánt feladatok megoldására az ország minden járásában ki lesznek építve az állami mezőgazdasági szakiskolák növénytermesztő-, nemesitő- és kísérleti tangazdaságai, amelyek mindenki számára mintagazdaságul szolgálhatnak. Ezért úgy érzem, hogy az állami mintagazdaságnak csak az a szerep kell jusson, hogy az Agrártudományi Egyetem céljait szolgálja a kisbirtok-rendszerünk minél virágzóbbá és jövedelmezőbbé tétele érdekében. E szempont szem elöl tartása pedig arra kell kötelezzen bennünket, hogy az állami mintagazdaságok legfeljebb csak egy-két 100-200 kát. hold terjedelmű földterületből álljanak, ahol a legnagyobb műveltségű mezőgazdasági kuftura tényezője, az Agrártudományi Egyetem végezné a nemesitő- és kísérleti munkát. A szaporítás kérdése? A kiváló jóminőségü magvak és alanyok szaporításba igen jól bele illenének az 1945-ös földreform által kialakult nagybirtokaink, az 50- 10-200-300 kát. holdasok. Azonban a nagybirtokainkat mégis feltétlenül ki kell kapcsolnunk a szaporítás kérdéséből, mert amint egy előző helyen már rámutattam, a cseléd- és sommássors törvényes felszámolása, majd a részes munkavállalás rend szerének törvényes utón való bevezetése, — a tulajdonjog fenttartásával—nemcsak az u.n. 50-100-200-300 kát. holdas kialakult nagybirtokainkat bontja le, hanem ennél kisebb birtoktesteket is, ha a földtulajdonosok teljes egészében nem tudják azt megművelni a rendelkezésükre álló családi, illetve az előállítható napszámos munkaerővel. A jó magvak és alanyok szapo- . ritása lehet bármilyen nagyfontosságu a jövő termelés érdekében, de semmiképen sem annyira, hogy a szaporítás miatt a kialakult nagybirtokaink egytestben í maradjanak, hiszen az nemcsak a modern rabszolgaságot jelentő cseléd- és sommáSsors állandósítását vonná maga után, hanem útját vágná a szabadságot és a | függetlenségi állapotot sokkal nagyobb mértékben biztositó részes munkavállalási rendszer kialakulásának, meghonosulásának. Ezen_ MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom légkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CTTY
