Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-31 / 40. szám

OCTOBER 31, 1953 AZ EMBER 5-ik olctail Kötelezővé kell tenni a szakoktatást, képesítéshez kötni a gazdálkodást! Irta: CZIPÓ LÁSZLÓ, földmunkás Ha arra gondolunk, hogy soha nem vagyunk elég okosak; ha ar­ra gondolunk, hogy a felszabadu­ló ország agrár - gazdaságában egy idejétmúlt termelési sziszté­mát, a külterjes gazdálkodást kell felszámolnunk és ugyanakkor át kell teljesen állanunk egy sokkal több szaktudást igénylő belterjes gazdálkodási rendszerre, ha arra gondolunk, hogy erre a rendszerre nemcsak át kell állanunk, hanem abba be is kell rendezkednünk és jól ki kell építenünk s állandóan fejlesztenünk tudásunkat és gaz­daságunkat egyaránt, akkor azon­nal szükségét érezzük és látjuk annak, hogy a mezőgazdasági szakoktatást kötelezővé kell ten­nünk, mig a gazdálkodást pedig képesítéshez kell kötnünk! Ezt a feladatot látszanak alátámasztani még azok a tények is, amelyek ar­ra kényszerítik a magyar mező­­gazdaságot, hogy a korszerű és szakszerű talajmüvelés és növény­­termesztés révén minél szebb, mi­nél több és versenyképesebb áru­cikkel kell jelentkezzen úgy a bel­földi, mint a világpiaon is. Csak­is egy szaktudással müveit föld és szaktudással termelt növényzet tud elsősorban is szép, sok és ver­senyképes agrárcikket kitermelni, állatot nevelni és előállítani a fo­gyasztó elé. Az ilyen árucikknek mindenkor megvolt és megvan a fogyasztója és jobb árat is érünk el, mintha egy másod- vagy har-' madrendü áruval jelentkezünk a piacon. Ezért is, de a munkásér­dekeket is szem elől tartva, val­lom azt a tételt, hogy nem a terü­let nagysága, hanem a földben szakszerűen elvégzett munka mi­nősége és nagysága biztosítja a jobb és több termelvényt, majd magát a több jövedelmet is! Te­hát a szakszerűség nagyságán van a hangsúly s nem pedig a terület nagyságán! Hogy ez mennyire igy van, szabad legyen csupán egyet­len példát feltennem: ha egy te­rületet, mondjuk 3 kát. hold föl­det nem művelünk, az értéktelen növényzetet fog teremni. Ha en­nél kisebb területet: 2 kát. holdat már úgy ahogy, de megműveljük, akkor ha nem is szépet és sokat, de teremni fog valamennyit, — de mindenesetre többet, mint az a 3 kát. hold, amely csak értéktelen növényzetet termelt. Viszont az olyan egy kát. hold föld, amelyet már szakszerűen megművelünk, az sokkal többet és sokkal értéke­sebb növényzetet fog teremni, mint a területileg nagyobb 3 kát. föld! S ha pedig még egy magasabb szaktudással telepített 1 kát. hold szőllőt, gyümölcsöst vagy éppen kertészetet veszünk alapul, akkor egészen bizonyos, hogy sokkal több értéket tudunk termelni. E példákat nem azért soroltam fel és Írtam le, mert olyan nagy kedvem és sok időm van Írni, ha­nem azért, hogy itt elméletben — U.S.Ä. - MAGYARORSZÁG CSEHSZLOVÁKIA POSTACSOMAG SERVICE CSOMAGJÁT elhozzuk — Fertőtlenítjük — Postázzuk Eastern Parcel Co. Központi iroda: 4124 Ave. D Brooklyn 3, N.Y. Bük 7-3678 Yorkvillei iroda: Dr. Charles Foeldy, 205 E. 85 SÍ TR 9-5339—TIPUS-ruhacsomagal megrendelhetők $15-$20 és $25 árban. — Kérjen ismertetőt. otthon esetleg már gyakorlatban is! — bemutathassam azt a lehe­tőséget, hogy igenis, nemcsak az életképtelennek látszó 5 kát. hol­don, hanem még az 5 holdnál ki­sebb, sőt sokkal kisebb területen is lehet életképes, jövedelmező, sőt tőkeerős kisüzemeket kifej­leszteni, ha megteremtjük ahhoz az előfeltételeket, majd pedig azokat a követelményeket is, a­­melyek döntően hozzájárulnak az életképes, jövedelmező, virágzó és tőkeerős mezőgazdasági kisüze­mek kifejlődéséhez! Az ilyen előfeltétel közé tarto­zik a szakoktatás, amelyet isko­lában vagy iskolán kívül, azaz ön­művelődés által elméletben, majd pedig gyakorlatban az iskola tan­gazdasága utján lehet megvalósí­tani. Hittel hirdetem, hogy Ma­gyarországon kötelezővé kell tenni a mezőgazdasági szakokta­tást és képesítéshez kell kötni a gazdálkodást, hogy fejlett és ha­ladó mezőgazdasági kultúrát tud­junk biztosítani az agrárnépessé­günk számára! Hogyan hajtsuk végre ezt a nagy feladatot, amely még soha nem volt a magyar életben, sőt a kör­nyező államokban sem? — vető­dik fel a kérdés: iskolában vagy iskolán kivül? S elméletben vagy gyakorlatban? Én azt mondom, hogy elmélet­ben és gyakorlatban is! Keressük ki azokat a módokat, amelyek a legcélszerűbbeknek látszanak. Az elméleti szakoktatást kétfélekép­pen kell megoldanunk. Egyik már a gyermekkorban kezdődik, az is­kola padjai között, egy külön e célra bevezetendő gazdasági órá­val — kizárólag mezőgazdasági tantárgyakkal — amelyet mező­­gazdasági szakemberek adnak elő. A “gazdasági órán” minden pa­rasztgyereknek — nemre való te­kintet nélkül — kötelezően részt kell vennie! A szaktanítókat az iskolák ta­nítói státusába azon szakembe­rek köréből kell elsősorban fel­venni,akiknek az 1945-ös földre­form során igénybevették földjü­ket, majd pedig, ha ezek nem ren­delkeznek elegendő létszámmal, úgy sorra kerüljenek azok a me­zőgazdasági szakemberek is, akik­nek saját kezelésükben földbirtok van a szabad Magyarországon. De a gazdasági tanítókat mindenkép­pen biztosítanunk kell a szakelő­adás céljaira! A másik elméleti szakoktatást pedig azon felnőttek számára rendeztetnék meg minden község­ben és városban, akik az iskolából már kikerültek az agrár-oktatás kötelezővé tétele időpontjában. Ezeknek elméleti szakoktatóra a szervezendő téli gazdasági tanfo­lyamon volna a legcélszerűbb, a­­mikor a mezőgazdaságban nincs olyan szorgos munkaidő. A téli tanfolyamok tanerejét a helyi gazdasági szaktanítók ké­peznék. Ezenkivül minden hely­ségben fel kell állítani egy gazda­sági szakkkönyvtárat. Terjeszte­nünk kell az agrár szakoktatást a rádióműsorok, szaklapok, folyó­iratok stb.-n át is. Evégből szük­ségesnek mutatkozik az, hogy a rádió műsorában naponta — este — legalább 30 perc biztositassék a mezőgazdasági szakoktatásra. Itt kell megjegyeznem, hogy miután a szegénysorsu kisparaszt­­ság a jogaiból nem alkuszik, a földjeihez pedig ragaszkodik — mert a föld a parasztság élettere és műhelye — úgy a földnélküli agrár szakemberek életterét meg­valósíthatjuk ott, ahol az igazi helyük van: a szakoktatás terén! Ahol teljes mértékben terjeszthe­tik a magasabb műveltségű me­zőgazdasági kultúrát, amelyre mi annyira vágyunk és műhelyt al­kotva, kovácsolhatják azt az uj, életképes és jövedelmező, tőkeerős kisbirtokrendszerü magyar mező­­gazdaságot, amely nemcsak az ag­rárnépességnek, hanem más osz­tályoknak és rétegeknek életét is megelégedetté akarja tenni. Most pedig nézzük meg azokat a lehetőségeket is, amelyek az ag­rár szakoktatás gyakorlati részére vonatkoznak. E tekintetben sem­miképpen sem szabad szem elől tévesztenünk azt az elvet, hogy ráfizetésből élni nem lehet! Tehát a gazdasági gyakorlati szakokta­tásunkat úgy kell megszervez­nünk, hogy abból ne ráfizetés, ha­nem haszon, jövedelem származ­zék! Ennek szem elől tartása arra kö­telez bennünket, hogy a kisbirtok­rendszerü mezőgazdaságunk szá­mára semmiképpen sem szabad nagy mintagazdaságokat létesíte­nünk, mert az abban látott műve­lési és termelési rendszernek a kisbirtokba való átvitele nem jö-1 vedelmet, hanem ráfizetést jelent,' ami egész sereg kisegzisztencia teljes anyagi összeomlását von­hatja maga után! Minden község és városban egy­két minta-kisbirtok szerveztessék, — eleinte állami támogatással — hogy a gyakorlati szakoktatást ott helyben, a helyi talajviszonyok­nak megfelelően lehessen végre­hajtani, úgy a felnőtt, mint a gyermekgenerációnk számára. Én ugyanis még abban is veszélyt lá­tok, hogy az egyik község a más talajviszonyu község mintagazda­ságában látott művelési és terme­lés rendszert hajtja végre s a vé­gén oda lyukad ki, ahová Gyön­gyös: leégett, tönkrement! Ilyen­ből hosszú évek szívós munkájá­val és nélkülözések árán tudna új­ból talpraállani a kisparaszt és a bizalma megrendülne a magas ag­­rárkultura iránt! A gyakorlati szakoktatásunknak van még egy ágazata, amit meg lehetne minden helységben való­sítanunk. A gazdasági szakokta­tók az iskolai gazdasági óra-időn túl nap mint nap sorrajárhatják a helyi gazdaságokat és a helyszí­nen gyakorlati szaktanáccsal szolgálhatnának, hogy ezt igy, azt pedig úgy kell csinálni, hogy jobb legyen! Úgy az elméleti, mint a gyakor­lati szakoktatásunk eredménye­sebbé tétele végett meg kell or­ganizálni még a határjárásokat, megyei, országos és külföldi ta­­nulmányutakat, elsősorban olyan országokban, ahol a miénkhez ha­sonló kisbirtok-rendszerü gazdál­kodás folyik, hogy a’ tudomány megfelelő alkalmazása mellett az ilyen tanulmányutakon tapasztal­takat — ha abból haszon szárma­zik — megvalósíthassuk. Mindezek megvalósításával ha­talmas lendületet tudnánk adni a mezőgazdasági kultúránk gyors fejlődésének. Nézzük meg most a másik kö­vetelményt: a gazdálkodás képe­sítéshez való kötését. Rövidre szoritkozom, hiszen a gazdálkodás képesítéshez való kötéséről és ennek indokairól kö­tetre való lehetne Írni. Igyekszem, ha röviden is', de érthetően felvá­zolni azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik a gazdálkodás képesítéshez való kötését. A magyar mezőgazdságban az volt a helyzet, hogy aki akart és földje vagy pénze volt hozzá, az ■ gazdálkodhatott. Nem számított az, hogy az illető rendelkezik-e j szaktudással, amely elengedhetet­len feltétele a gazdálkodás ered­ményességének. “Majd megtanul­ja a maga kárán!” — mondták az illetékesek. S mi lett az ered­mény? Silány termény, kis jöve­delem, fizetésképtelenség az ál­lam felé, fogyasztó-képtelenség és az életszínvonal csökkenése az egész vonalon. Nem is beszélek az olyanokról, akik részben vagy egészben bérmunkásokkal müvel­­tették birtokukat. Az ilyen szak­tudás nélkül vezetett gazdaságok csődbejutásával hatalmas mun­kástömegek váltak munkanélküli­vé; kikapcsolódtak a fogyasztás­ból és termelésből egyaránt. A szaktudás nélkül vezetett gazda­ságok kétirányú pusztulás felé vitték nemzetünket. Egyik: a nél­külözés .nyomor és munkanélküli­ség. A másik: úgy-a magán-, mint a nemzetgazdaságnak hatalmas termés-kieséseket előidézve sú­lyos veszteségeket okoztak! Ezt a lukszust a kisbirtokrendszerü sza­bad Magyarországon végleg fel kell számolnunk! Igen nagy osto­baság volna azt hinnünk, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetésé­hez és műveléséhez bármivel is kisebb szaktudás kell, mint más foglalkozási ágakhoz. Sőt, ha va­lamely szakmához sokirányú tu­dás kell, akkor ez elsősorban a földművelés! Minden művelési ágazathoz, minden növényfajtá­hoz, az állattenyésztés minden ágához más s más szaktudás kell! Sőt, ma már azt is látjuk, hogy nem is elegendő az egyszerű ag­rár-szaktudás, hanem ennek sok­kal magasabb fokára van és lesz szükségünk, ha a magyar mező­­gazdaságot életképessé és jövedel­mezővé akarjuk tenni s elsők kö­zött akarunk lenni a világ mező­­gazdaságának nagy versenyében! Ezt a célt van hivatva szolgálni a gazdálkodás képesítéshez való kötése! A gazdálkodás képesítéshez va­ló kötésének van még más fontos jelentősége is. Éspedig az, hogy a képesítésen át a földmüvességet minden más foglalkozással egyen­lő szintre emelnénk! S ezen ke­lresztül pedig társadalmi tekin­tetben is fel tudnánk emelni az eddig elnyomott, lenézett parasz­tot, amely a földet műveli. Tehát kettős főcélt szolgálnánk: a pa­rasztság gazdasági és társadalmi felemelkedését. Ez lehetővé tenné a társadalmi külömbségek kikü­szöbölését is! Ezek után felmerül a kérdés: hogyan kellene a leghelyesebben végrehajtani a képesítéshez való kötést? Erre is lesznek lehetősé­geink. Hol? Két helyen, úgymint: a felnőtt gazdálkodók, illetve a gazdálkodni kívánók számára a téli gazdasági tanfolyamok vizs­gái alkalmával; a gyermek-gene­ráció képesítésénél pedig az isko­la utolsó osztályának elvégzése után a mezőgazdasági szakiskolák adnának képesítést a vizsga kö­zepes letétele alkalmával. Elég lenne a közepes minősítésű vizs­ga-eredmény is, hiszen évről-évre, állandóan biztosítva lesz úgy az elméleti, mint a gazdasági szak­tudás továbbfejlesztése iránti le­hetőség a szaktanfolyamokon való részvétellel és a gazdaságban va­ló tényleges munka által. A tanfolyamokon résztvevő felnőttek és a szakiskolákban kö­zepes minősítésű ifjak képesítési oklevél elnyerésére jogosultak, a­­melyet a mindenkori földművelés­ügyi miniszter, valamint az ille­tékes hivatalos mezőgazdasági ér­dekképviseleti szerv együttesen adnak ki. A közepes minősítésen aluli vizsgázók továbbtanulásra, majd pótvizsgára legyenek jogo­sultak. S akik e pótvizsgákon sem tudják elnyerni az oklevelet, azok agrár-üzemeket nem vezethetnek. Természetesen a mai felnőtt generációt ily szemszögből nem szabad elbírálnunk. Nem pedig azért, mert a már felnőtt gene­rációnak nem voltak megadva azok a lehetőségek, amelyeket mi Figyeljen a cimre! Csomagküldés Magyarországra! A Magyarországra küldendő csomagokkal kapcsolatban mi min­dent elintézünk Önnek, ha a csomagokban küldhető árukat kakaó, kávé, tea, csokoládé, rizs, fekete bors és a többi fűszerárut nálunk vásárolja. A csomagban küldhető használt ruhanemüekhez szükséges fer­­tőtlenitési igazolványt önköltségi áron beszerezzük, a csomagot becsomagoljuk és postára adjuk, úgy hogy önnek semmiféle további gondja nincs. Ezért jöjjön és vósóroljan nálunk! H. Doth 1577 First Ave., & Son, Importers Cor. 82nd St., New York 28, N.Y. Tel: REgent 4-1110 Í ♦ ♦ ♦ ♦ MEGJELENT! ZILAHY LAJOS: Krisztina és a király cimii remekműve! — MEGRENDELHETŐ: “AZ EMBER” kiadóhivatalában 320 EAST 79th STREET NEW YORK CITY Telefon: BU 8-6168 A könyv ára kötve, portóval együtt $3.

Next

/
Thumbnails
Contents