Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-31 / 40. szám

6-ik oldal AZ EMBER OCTOBER 31, 1953 akarunk biztosítani a szabad Ma­­' gryarors2ágban. De azért is nem kívánatos ez, hiszen a mai felnőtt generáció gyermekei, akik már kötelező mezőgazdasági szakokta­tásban részesülnek, előbb - utóbb úgyis át fogják venni apáiktól a gazdaságok vezetését. A fiatalok egymás között versenyezve a he­lyes talajmüvelésben, a szebb-, jobb- és többtermelésben roham­léptekben haladnak majd a vi­rágzó és tőkeerős gazdasági álla­pot megteremtése felé! Még egy igen-igen fontos ténye­zővel kell számolnunk, amelyről már az eddigiek során is futóla­gos említést tettem s ez az Állami Mezőgazdasági Szakiskola. A me­zőgazdasági szakiskoláknak van a legnagyobb jelentőségük egy hiagasmüveltségü agrár - kultúra kiépítése terén: nemesitő és kísér­teti szakoktatást várunk tőlük el­méletben az iskola padjaiban és gyakorlatban az iskolák növény­­termesztő-, nemesítő- és kísérleti tangazdaságaiban. A magasfoku képzettség biztosi­sása elsőrendű agrár- és nemzet­­gazdasági érdekünk. Éppen ezért H szakiskolák tandíjmentességet nyújtsanak hallgatóik számára! Az államnak a szakiskolákba be­fektetendő pénze kamatostul visz­­sza fog térülni azon többlet-ter­melés jövedelméből, amelyet a pa­rasztságunk produkál a nemzet­­gazdaság számára. Főcél legyen, hogy minél rövidebb idő alatt mi­nél többen hozzájuthassanak a magasfoku agrár - szakismeretek­hez, hogy mielőbb felépíthessük a Itisbirtokrendszerü életképes és Jövedelmező, tőkeerős magyar me­zőgazdaságot! ' Ismerve agrárnépességünk ta­nulás iránti vágyát, valamint a felemelkedni és megerősödni aka­ró jogos törekvéseit, nem túl­zók, ha azt állítom: hogy ha a mezőgazdasági szakiskolák meg akarják valósítani a rájuk váró nagy-nagy feladatokat minél job­ban és minél előbb, akkor a mező­­gazdaság^ szakiskoláknak a sza­bad Magyarország minden járá­sában ott kell lenniök megfelelő létszámú tanerővel és hallgatóval, valamint egy 50-100 kát. holdas növénytermesztő, nemesitő és kí­sérleti tangazdasággal! . A járásokban lévő szakiskolák­nak szem előtt kell tartaniok a helyi járás föld- és éghajlati vi­szonyait főfoglalkozási ágazatát s azt, hogy ezen az utón lehet-e elérni a termelés és jövedelmező­ség maximumát, vagy pedig e cél érdedében át kell térni egy uj fő­foglalkozási ágra? E járási agrár szakiskolák fogják tudni kialakí­tani az annyira kívánatos tájegy­ségi gazdálkodást, amely már ki­alakulóban vanv csak elő kellene segíteni, hogy mielőbb be is fe­jezhessük ezt a folyamatot. Mindezeknek igen nagy jelen­tősége van a fejlődésünk biztosí­tása tekintetében. Ha az ország határain túlra nézünk, azt látjuk, hogy nemcsak az állandó fejlődés lehetőségei vannak megteremtve, hanem a fejlődés olyan roham­léptékben halad előre, hogy mi magyarok azt csak igen-igen nagy reformokkal tudjuk behozni és az elsők közé felfejlődni, hogy ter­­melvényeink versenyképesek le­gyenek a világ államainak termel­­vényeivel szemben! • VITA • Bródy Illés válaszirata “Az Ember” multheti cikkére Igen tisztelt Szerkesztőség! Nagyon köszönöm október 24-i számukban megjelent (kitűnő cik­küket, amelyben könyvemről ír­tak. Szőrszálhasogató ember lé­vén, legyen szabad két apró hibá­ra felhívni figyelmüket. Könyvem nem regény. (A re­gény félig igaz. félig nem.) Inkább történelmi vázlatnak, biográfiá­nak vagy korképnek lehetne ne­vezni, amiben még a pletykának is szolid alapja van: természetesen ezeket nem Írhattam volna meg, hogyha nem lettek volna birto­komban pontos adatok. De amint tudjuk, a pletyka a történelem hűséges szolgálója. Attila temeté­séről grafikus részleteink vannak — dacára, hogy azokat, akik azon resztvettek, mind megölték. A könyvboriték szövegét a kiadó irodájában névtelen kis hivatal­nokok komponálják: és nem az igazságra, hanem a hatáskeltésre fektetik a fősulyt. Mikor én kér­tem a kiadót, hogy írják meg ró­lam az igazságot, mert én büszke vagyok kalandos és hányatott if­júságomra, ami közelebb hozott olyan nagyságok árnyékához, mint Voltaire. Ben Jonson, Villon, Cervantes, .Bródy Sándor (aki több mint egy esztendőt töltött a kufstéini várfogságban, ahonnan Jókai szabadította ki), stb., a ki­adó leintett. Viszont apám. aki az irodalom minden ágához értett, történetiró is volt — a Habsbur­gokat (különösen Ferenc Ferdi­­nándot) és II. Vilmos német csá­szárt egyidöben erősen támadta. Az uralkodók fura élete apámat nagyon érdekelte. “Lajos király válik”, “A fejedelem” stb., törté­nelmi remekművek voltak. Nagyapám csak annyiban volt történész, hogy kedvenc olvasmá­nya a történelem volt, de mivel vak volt, én olvastam fel neki. Le­veleit (tulnyomórészben kondo­­lenciákat) is nekem diktálta. És ez volt az én egyetlen iskolám, mert tiz éves koromban már min­den nyilvános iskolából kicsaptak. Még egyszer köszönöm szives jó­indulatúikat. A best-sellerben, a győzelemben, van egy kis öröm: de sokkal több a vele járó gond. Például, a három és fél évre, mi­alatt a könyvet Írtam és a rette­netes ár ellen úsztam, borzadással gondolok vissza. Londoni udvari körökből kapott dicsérő-hangu leveleimre nagyon büszke vagyok: ezek angol-flastromként hatnak és talán segítenek majd elfelejte­ni a sok ;kis sebet, amik az igaz­sággal vivődő Írón rendszerint ej­­tetnek. kiváló tiszteelttel, BRÓDY ILLÉS Wass Albert és Marschalkó Lajos uszító könyvei a kongresszusi könytárban Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Most olvastam b. lapjukban János Andor cikkét Wass Albert N EM SZERJETEM. ha egy iróféle azzal kezdi, hogy szelencék nyitnak a határban — jó. jó . . . hiszen tudom, hogy nem dohányszelence, hanem orgona, de miért kell, hogy ilyen szelencéket ta­láljon ki az iró — talán a népies zamat miatt? — az ilyen szelence megzavarja az olvasót; én például már nem is tudok hinni az írónak, ha szelencével kezdi. De nem is a szelence fontos ebben a kis Írásban, hanem az a két novella, amely egyszerre jelent meg a budapesti “hivatalos” irodalmi lapban, a “Csil­lag” szeptemberi számában. Urbán Ernő irta az egyiket, ennek: ••Pörben a virággal” a cime, a mási­kat Sarkadi Imre, azzal, hogy övé az “Igazság.“ Urbán Ernő tehetségesebb Sarkadinál, bár éppen ő az, aki szelencével kezdi a port. De hiszen a mi számunkra nem is a tehetség kérdése, ami érdekes­sé teszi ezt a két Írást, hanem inkább az, hogy mindkettő a magyarországi szövetkezetekkel fog­lalkozik, mindkettő az “uj” magyar parasztról ir, mindkettőben “megtér" a szövetkezeti élet egykori ellensége: az egyikben Mosolygó Péternek hívják, a másikban Rózsa Jánosnak. Párttitkár játsza a főszerepet mindkét novellában. Urbán párttitkára deli férfi, akit méghozzá Deli Mihálynak is hívnak, hogy az olvasó azonnal megértse, hogy ebben a tör­ténetben ki lesz a dalia. Sarkadi párttitkára nő — nem ilyen szimpatikus jelenség, Antalfi Margitnak hívják, vénlány, aki csupán a szövetkezetébe sze­relmes. N HAZAI HAZÁI SZALÁMI és mindenfajta jé hurka, kolbási, sonka, szalonna és friss hús, stb., tgas! MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 EM AKAROK IRODALMI TANULMÁNYT írni a két novelláról, sőt. Azt Is bevallom, hogy en­gem ez esetben is csak az érdekelt, hogy miként él­nek Magyarországon a tszcs-be, vagyis a kolhozba besorozott dolgozók s az is, hogy az “uj kormány­­programm” jelent-e valamit életükben és ha igen, hát. mit jelent? Mert, ha szépirodalmi írásról van szó csupán, a lóláb, persze, itt is kilátszik s az ol­vasó mindenesetre sokkal többet tud meg a magyar paraszt életéről egy-egy ilyen szépirodalom olvasá­sa után, mint a Kossuth-rádió vagy a ‘Szabad Nép’ akármelyik költeményéből. Hiszen ebben a szelen­­cés novellában is azon töpreng az elkeseredett Mo­solygó Póter, hogy: “újságot olvasom vagy a rádiót hallgassa? Az egyik is, meg a másik is, örökké csak a szövetkezetről és a szövetkezetekről beszél. Hogy ott micsoda finom egy világ van, igazi tündérország, ■ pedig hát . . Ezt Urbán Ernő hőse mondja, aki a novellában szembekerül az egész szövetkezettel, saját családjával is, mert ebben a novellában min­denki — minden dolgozó — lelkes hive a Rákosi­­szövetkezetnek, csak a különben igen derék Mo­solygó Péter nem az, öt kulákoskodó ambíciók gyöt­rik, gazdagodni akar. Urbán szerint könnyebbséget, kevesebb gondot, nyugodtabb életet, több kenyeret jelent a szövet­kezet. Mosolygó Péter azonban azt tartja, hogy a Tszcs (Termelő-szövetkezeti csoport) igazi jelenté­se az. hogy: “Tovább Szolgáló Cseléd.” No, ő sem sokáig, említettem már, hogy megtér, jó szövetke­zeti dolgozó lesz, élmunkás. A kislánya téríti meg, az általános iskola negyedik osztályának kiváló nö­vendéke. Ennyit, egyelőre, Urbán Ernő Írásáról. ARKADI IMRE NOVELLÁJA sokkal színte­lenebb. nála nem nyílnak a szelencék. Ö azonban azt mondja, hogy “erőszakkal vitték be az embere­ket a szövetkezetbe.” A régi kormány, persze, a Rá­­kosi-kormány. Azt is mondja, hogy “rengeteg igaz­ságtalanság történt,” és mégis, a vénlány-párttit­­kár “valósággal provokálta a összetűzéseket az em­berekkel, akik valami panasszal vagy sérelemmel álltak elő.” Azt is mondja, hogy “Az uj kormány­programul után a tagok nagyobb része azt várja, hogy egy csomó minden megváltozik . .. hogy ezen­túl például kevesebb lesz a veszekedés. Vagy, hogy a vezetőség többször kéri ki a tagság véleményét döntésekben s meg is hallgatja, nem minden körül­mény között a saját eredeti elképzelését hajszolja keresztül a taggyűlésen is.” Lám, ebből a “szépirodalomból” annyit már is megtudtunk, hogy a szövetkezetek vezetőségei — bocsánat, ez nem szépirodalom — fütyülnek a ta­gok véleményére, no és azt is, hogy igencsak ve­szekedett a tagság. Bizqpy, az ember mindezt alig­ha tudja meg, ha csupán a Kossuth-rádió élhireit hallgatja, jó a háznál a szépirodalom! Például azt is megtudtam, hogy 1952-ben (rossz esztendő volt, mondja az iró) “aratás után hatván deka búza ju­tott munkaegységenként Rózsáéknak, az egész csa­ládnak nem jutott hat mázsa több mint 900 mun­kaegységre. Az ő életükben sohsem fordult elő, hogy a téli kenyerük eddig ne lett volna biztosítva — most először.” N O. DE MÉG MÁS IS KIDERÜLT. Például az, hogy a szövetkezetek erőszakos növelésével csak “a rosszul müveit területek nőttek" Magyarországon. Aztán kiderült még az is, hogy az “önbirálat” csakis a dolgozókra vonatkozott, azt, ha a dolgozó valami hibát elkövetett, “szabad volt egy évig is emlegetni,” viszont “ha ők (a kormány) követnek el egy nagyot, arról hallgatnak . . Hihetetlen — ezt még mindig mint a Kossuth-rádió hallgatója mondom — de lám, a S'arkadi Imre úgy véli, hogy a Rákosi-kormány mégiscsak elkövetett egy-egy nagyabb hibát . . . merőben hihetetlen, erről soha­sem hallottam. uszitó könyvéről. Más demokrati­kus lapok is megemlékeztek már az “Elvész a nyom" c. Amerika­­ellenes és antiszemita förmed­­vényről és különösen arról, hogy ez a gyalázat Amerikában jelen­hetett meg egy “Kossuth” nevét bitorló könyvkiadónál! Most a "Hungária” c. müncheni nyilas lap örömmel és büszkeség­gel közli, hogy a washingtoni Library of Congress felvette kata­lógusába Wass Albert uszitó kö­tetét és még más fasiszta kiadvá­nyokat, többek között Marschalk« “Vörös viharban” c. pamfletját, ami Amerika-ellenességben és an­tiszemita uszításban semmivel se marad el az “Elvész a nyom“ mö­gött! Remélem és hiszem, hogy csak aljas félrevezetés eredménye kép­­pen juthatott be a kongresszusi könyvtár könyvei közé a fentem­­litett két “mü” és az amerikai demokratikus magyarok felemelik tiltakozó szavukat az ellen, hogy ilyen uszitó és gonosz kiadványok képviseljék a magyar irodalmat a Library of Congress kitűnő és vá­logatott kötetei között. Ha egyes magyar újságok nem értik, miért van a cseh emigrációnak nagyobb sikere a nyugati politikai körök­ben, mint a magyar emigráció­nak, úgy itt van erre a magyará­zat. Ha az ilyen uszitó és aljas Amerika-ellenes, fasiszta müveket becsempészik a Library of Con­gress könyvei közé, hivatalos he­lyen vannak a bizonyítékok, hogy egyes magyar írók még ma is Amerika-ellenes, fasiszta és anti­szemita propagandát fejtenek ki! A legjobb kívánságokkal vagyok Szerkesztő urnák őszinte hive: ■ TÉCSÖI JÓZSEF Velazquez a Miseria No. 25 Caracas, Venezuela 1Z UJ KORMÁNY? Persze, ez egeszen más, most teljes a szabadság a magyar földeken, most az j j lép ki a szövetkezetből aki akar. Igaz — ezt is a - novellából tudom — a párttitkár szerint csak a “rongyemberek” lépnek ki, bár — még mindig no­vella — “a kormány uj programmja éppen amiatt kellett, mert az egész ország nehezen élt,” de aki kilép, mégis gazember. Persze, a novella végén Rózsa János is meggon­dolta magát, őt meg a 74 éves apja vette rá, hogy a szövetkezetben maradjon. Elhervadnak a szelencék . . . szeptember vége van . . . Mindenesetre annyit megtudtunk e két novellából, hogy központi kérdés ma Magyarorszá­gon a szövetkezeti kérdés, hiszen máskép egyetlen irodalmi folyóiratuk nem közölne egyetlen számá­ban két írást is a szövetkezetekről. Azt is megtud­tuk, hogy Magyarországon a negyedik elemisták — Mosolygó Piroska — és a 74 éves öregemberek — idősb Rózsa Mihály — fanatikus hivei a tszcs-nek. A többit meg •— magunk is elképzelhetjük! “HERZ szalámi!” ÉS SOKSZÁZ Uj CIKK! Uj, képes árjegyzékem ♦ megjelent! $ írjon azonnal érte! * ♦PAPRIKÁS WEISS Importer^ 1504 Second Avenue ? 78 és 79 St. közt. BU 8-6117* NEW YORK 21, N. Y. $ MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGE S S ÉGÉIRŐL Mérsékelt árak. Finom légkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents