Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-31 / 40. szám

JL-ík Oldal AZ —.................... EMBER OCTOBER 31. 1953 tattam le először és akinek tébolyát én mutattam ki elsőként “Gumi­dominó!” cimü emlékezetes vezércikkemben, amelyben éppen eme Henney Árpád névre hallgató tábornok által vezérmotivum;ként hasz­nált Szálasi elmeszüleményt a “munkásról” használtam fel a kétsé­­genkivül fennálló elmebajának kianalizálási alapjául . . .! — Kitartás! Kitartás! — nyögtem fel, visszagondolva, 12 év múl­tával is, a férfiúi tehetetlenség és megalázó kiszolgáltatottság azon ir­­tózatára, amelyet végig éltem, amikor Macskássy főhadnagy ur, — ez az azóta elevenen széttépett, szadista nyllas-fenevad —, a rákospalotai zsidótábor trágyadombján, uri-nyilas passziójától s a kezeközé került “ellenség” iránti vad dühétől vezettetve, gúzsba kötött és, — miközben már-már vérkiserkenö kezemre, lábomra ismét és ismét rászorította o hurkot, alkohol-bűzös, csörgő nyálu szájából arcomba böfögte: — Kitartás, büdös zsidó! Csak kitartás, rohadt zsidó! — Ki-tar-tás! Ki-tar-tás! — tagoltam ezt a förtelmes szót és le­hunyt szemem könnyfátyola mögött lepergettem nem a testi, hanem a lelki fájdalom és a férfiúi megszégyenítés másik rettenetét, amikor Lemke hadnagy ur, a Fő-utcai fogházban, tetovált “katona-hősi” ök­lével először sújtott arcomba, hogy azután — dühödt csapásainak pergőtüze nyomán —, a szörnyűséges szégyentől lángoló arcomat szin­te jólesően hűsítse le a szememből, fülemből, orromból .számból ki­buggyanó meleg vér . . . ! — K-i-t-a-r-t-á-s! — spelloltam, betüzgettem, lassan, az emlékek súlyától meggyötörve, ezt az undorító köszöntést és — egymást kö­vetve — megjelent előttem Baj esi Zsilinszky Endre viaszsárga, fehér szakállal borított arca, amikor mellékusztam zárkánkban, hogy el­kössem az éj sötétjében felvágott csuklóerét: szinte magam mellett láttam ismét baráti Huszár Aladárt, amint felcsukló zokogással tö­­rölgette a náci-huligán pofonjaitól vérző orrát; szinte újra megölel­tem s megcsókoltam a gázkamra felé induló drága barátom: Gál Benő halott-fehérré vált arcát; ismét hallom Pollacsek, a világhírű gége­professzor utolsó sóhaját, mellyel imádott felesége nevét suttogja fe­lém; szinte itt hallom újra Winkler Ernő nagykanizsai főrabbi hal­dokló ajka közül utolsó földi sikolyként feltörő, lelket-remegtető ki­áltását: Semá-Jiszroél!; és a fájdalomtól összefacsarodó és kalapál­va zakatoló szivemmel végigszaladok a szörnyűségek végeláthatatlan sorozatán, amelyeket a Gestapo kórházában, a Svábhegyi Melindában, Kistarcsán, Oberlanzesdorfon és a Pokol minden gyötrelmét összesítő helyén: a Mautháuseni Megsemmisítő Koncentrációs Tábor Russen­­lágerében éltem végig zsidótestvéreim tízezrével . . . * De dz indulat, lázongás és emlékezés elmúltával, hűvös nyugalom­mal mérlegelni kezdtem a helyzetet és számba venni a rideg tényeket. Mert akármilyen “a;kasztófa-humorral” állítja ki önmagáról és moz­galmáról, ez a Henney nevezetű uj Árpád, a legnagyobb szegénységi bizonyítványt azzal, hogy a Légiója tagjait eleve eltiltja minden ‘‘kul­turális és szociális tevékenységtől,” — valószínűleg azért, mert e “te­vékenység” zavarólag hatna az elődje által életben hagyott magyar zsidók legyilkolásának és kirablásának lebonyolításánál, mégis, tudo­másul kell venni a tényt, mely szerint: a sokszázezer magyar zsidó meggyilkolásában bűnösnek talált és felakasztott Szálasi Ferencnek fegyveres alakulatát, a Hungarista Légiót, Szálasi jelszavával, Szálasitól kapott keresztnévvel, Szálasi mozgalmának köszöntési módjával, 1953 őszén, Ausztriában, a meg­szálló Hatalmak által kontrollált területen, egy Henney Árpád el­nevezésű címzetes tábornok, de tényleges rablógyilkos-bandavezér­­jelölt megalakította és annak toborzását elrendelte! Természetes következménye a dolgoknak, hogy amikor egy másik tábornok, Szálasi nevével és köszöntésével, büntetlenül merészeli a nyilvánosság előtt és a megszálló hatóságok fülehallatára a magyar zsidóságot lemészárló nyilas huligánok fegyveres formációját, a Hun­garista Légiót életre hívni, akkor e hétpróbás gyilkosok tolongani fognak arra a helyre, ahol már levizsgáztak abból, hogy: itt nem kell “kulturálkodni, tudományosan búvárkodni, szociálisan tevékenyked­ni,” mert itt csak egyetlenegyet kell tudni: a magyar zsidót legyilkolni és kirabolni! * Én úgy érzem, hogy a reámháruló feladatnak egy részét teljesítet­tem azzal, hogy a tudomásomra jutott hiteles adatokat, itt és igy, a És most vissza akarok térni e cikkem elején leírt idézetemhez, nyilvánosság elé vittem. mert úgy érzem, hogy itt vár Göndör Ferencre, az emberre és Göndör Ferenc “Az Ember”-ére ismét, mint már annyiszor, a történelmi fel­adat, amit mindig vállalt és vállal úgy a kommunista gyilkosok, mint a náci rablók ellen. A kommunista Magyarországról történt szökésem óta végigjártam Európát. Voltam Ausztriában, Németországban. Franciaországban, Belgiumban, Angliában és mindenhol felvettem az érintkezést a ma­gyar emigráció minden rétegével, a kommunista és nyilas gyilkosok kivételével. És most, négy hónap óta itt élek Amerika áldottan szép földjén. Alig hiszem, hogy van a magyar emigrációnak olyan árnya- | lata, amellyel ne beszélgettem volna a magyar helyzetről, de különösen az engem olyan közelről, olyan mélyen és talán egyedül érdeklő: ma­gyar-zsidó sorsról. E beszélgetéseim és világjárásom alatt állapítottam kipróbált és professzionista zsidót-gyilkoló és rabló nyilas börtön­­meg azt a tényt, hogy: nincs egyetlen magyar nyelven megjelenő lap, mely vetekedne “Az Ember” publikus erejével! Barát és ellenség egy­formán Ismeri és mérlegeli “Az Ember” cikkeinek állásfoglalását, a­­melyet gyűlölet, vagy lelkesedés egyforma lobogással követ. De: mindig követ! Ezért és csakis ezért hiszem, hogy: “Az Ember” hatalmas nyilvánossága elé vitt cikkemnek meg lesz az az eredménye, hogy: minden oldalról viharosan feltörő felháboro­dás, karöltve az elengedhetetlenül szükséges intézkedések megtételé­vel, csirájában fogja elfojtani a Szálasi rablógyilkos hordájának egy nyájba való tömörítését! Németországban a náci alvilágnak hasonló felszínre törekvését a megszálló hatalmak és a német kormány egybehangolt intézkedése egyetlen hónap alatt: eltiporta. Itt is, ebben az ügyben is, a magyar nyilasok feltápászkodási kí­sérleténél is, igy kell történni! Hiszem, hogy e cikkem megjelenése után. nem lesz egyetlen olyan magyar összejövetel, gyűlés, vagy alkalmi találkozás, amelyen legalább öt percet ne szentelnének arra, hogy: a zsidógyilkos Hungarista Légió megbélyegzését Írásba ne foglalják! Hiszem, hogy a társadalmi szervezetek és magánosok levéláradata fog megindulni e közlés nyomán “Az Ember” szerkesztőségéhez, tilta­kozva ennek a Hungarista Légiónak elnevezett haramiatársaságnak szabad és büntetlen toborzása ellen. “Az Ember” szerkesztőségének a feladata pedig az lesz, hogy e levéltömeget összegyűjtse, feldolgozza és sürgős, hathatós intézkedés végett az Illetékes Fórumokhoz eljuttassa. Hittel hiszem, hogy a felháborodás vihara, e levelek és határozati javaslatok tömege, el fogja temetni ennek az 500.000 magyar zsidó le­­gyilkolásában bünsegédi bűnrészes Hungarista Légiónak Henney Ár­pád “tébolynok” által elültetett csiráját! A láncaidat eltépni akaró ausztriai nyilas veszett kutyákat oda kell szegeznünk óljaikhoz. És oda is fogjuk! ' Mert a Magyarországon élő száztizezer zsidó életét, — és ezzel Magyarországot, — meg akarjuk és meg fogjuk menteni! * Az újsütetű vezérüknek, Henney Árpád tábornoknak pedig azt üzenem, amit elődjének, Szálasi Ferenc vezérkari őrnagynak is üzen­tem, még idejében, egyik 1935-ben róla irt cikkem befejező mondata­ként és amely üzenetemre — valószinüleg — sokat gondolhatott hideg­lelős, gyöngyöző verítékkel fcgvacogva átvirrasztott éjszakákon: — Vigyázzon tetteire és valahányszor magára ölti katonai disz­­iubbonyát és tetszelegve nézegeti a tükörben az aranygallérján levő ritéz-kötést, jusson mindig eszébe, hogy: a kötél nem vitéz-kötés! a legközelebbi jövőben 2 lő ma­gyarországi zsidó kollektiv kiván­dorló utlevelt kap. majd ezt kö­vetően számítani lehet 500-as cso­portok kiengedésére. Dr. Marton Ernő, a Világszövetség izraeli ta­gozatának elnöke egyébként Géni­ben, a World Jewish Congress most tartott ülésén hatalmas be­szédben hívta fel a figyelmet a magyarországi zsidók helyzetére. A németországi és ausztriai kár­talanítás ügyében hét beadványt adott be a Világszövetség. A jelenlevők lelkes tapsai köz­ben jelentette be Schultz Ignác, hogy a Világszövetség a Zion-he­­gyen egy megfelelő házat kapott emlék-muzeum céljára. Ebbe a múzeumba kerülnek a magyar zsidóság művészeti és kulturális életére vonatkozó tárgyak. Másik hasonlóan nagyjelentőségű ered­mény: rövidesen megindul “Ma­gyar Zsidó Szemle” címen a Ma­gyar Zsidók Világszövetsége hiva­talos lapjaként egy folyóirat, a­­mély összekötő kapocs lesz a vilá­gon szétszórtan élő magyar zsidók között. A folyóirat szerkesztője dr. Marton Ernő lesz, a szerkesz­tőbizottság amerikai tagjának Lengyel Menyhértet kérik fel. A Világszövetség égisze alatt most tartották meg az első izráeli magyar falu alapkőtételét. A fa­lut Komoly Ottóról nevezik el. Iz­rael egy másik magyarlakta tele­pülésénél, Natanyában 17 négy­családos lakóház építkezését kezd­ték el. De nemcsak a megalakulás tényét kell tudomásul venni minden­kinek, akiket illet és akiknek szivén fekszik úgy a Magyarországon élő zsidóság sorsa, mint a felszabadítandó Magyarország további léte, ha­nem azt is tudnia kell mindenkinek — amiről a kezeimhez jutott vi­tathatatlanul hiteles értesülések tanúskodnak, — hogy a “meghirde­tett” rablógyilkos-alakúit toborzásának máris számottevő sikere van Ausztria területén! Teljesen megbízható adatok alapján közölhetem, hogy a see­­kircheni MHBK-csoport 80 tagja testületileg kilépve régi köteléké­ből, megalakította az ottani Hungarista Légió helyi “szórványát.” De ugyanilyen átütő kezdeti sikert közölnek velem az ausztriai nyi­las főfészekből: Innsbruckból is! Ezzel számolni is kell, hiszen lélektanilag érthető, hogy a volt, kipróbált és professzionista zsidó-gyilkoló és rabló nyilas börtön­töltelékek, — akik most “munkátlanul” kénytelenek nyaralni az auszt­riai Alpokban, — csak kelletlenül léptek be a különböző elnevezésű és cimü tábornokok vezette különítményeikbe, minthogy ezeknek egyike sem helyezett kilátásba, — ezt tárgyilagosan meg kell állapítanom, — sem szabadrablást, sem büntetlen zsidómészárlást. Szavazzon az "A^-soron HAROLD RfEGELMAN republikánus polgármesterjelöltre! Elsőrendű lakásügyi szakértő—A1 Smith kormányzó, Franklin D. Roosevelt és Truman elnökök tanácsadója volt lakásépítési ügyek­ben. Biztonságos, tiszta és megfelelő nagyságú iskolákat követel. Véget akar vetni az esztelen pazarlásnak és szakértőkre fogja bízni a nevelésügy irányítását. A newyorki kórházak vezetése körül is nagy bajok vannak. Gondja lesz rá, hogy minden gyerek megfelelő kezelést kapjon. A newyorki forgalom borzalmas állapotban van. Uj parkoló területeket fog létesíteni. A bűnözés megdöbbentő arányokat öltött. New York utcáit biz­tonságossá fogja tenni a nők és gyermekek számára. A város csődben van. Riegelman biztonságos, józan, üzleti alap­ra akarja fektetni New York kormányzatát és elismert szakértőkre fogja bízni a vezetést. Ha tiszta, egészséges, biztonságos New Yorkot akar: szavazzon az “A”-soron RIEGELMAN-ra! Schultz Ignác beszámolója izráeli útjáról és a Magyar Zsidók Világszövetsége szerteágazó munkásságáról A Magyar Zsidók Világszövetsé­ge az elmúlt héten vezetőségi ülést tartott és ezen terjesztette elő Schultz Ignác főtitkár az izráeli utjával kapcsolatos részletes je­lentését. Dr. Görög Frigyes elnök előbb lelkes szavakkal üdvözölte Salpeter Gyula tervező-épitészt, a rohamléptekben fejlődő izráeli városépítészet egyik legjobban foglalkoztatott tagját, aki jelenleg New Yorkban tartózkodik. A meg­jelentek hosszasan éltették a mo­dem izráeli építészet kiválóságát. Schultz Ignác mindenek előtt az u.n. Social Centerek ügyéről szá­molt be. Miután már minden törzs épített magának a saját nyelvi kultúrájának ápolására ily csar­nokokat, a v magyar zsidók sem maradhattak tétlenül és ezért lá­tott hozzá a Magyar Zsidók Világ­­szövetsége a kezdeményezéshez, örömmel jelentette, hogy Tel Avivban hamarosan felépül az el­ső magyar Social Center, amely kulturális gócpontja lesz az izraeli magyar zsidóságnak. Tízezer dol­lárt december 1-én fizet le a Vi­lágszövetség newyorki központja, további tízezer dollárt pedig tiz hónap múlva — amikor készen áll majd a nagyszerű épület — a har­madik tízezer dollár kifizetését a Világszövetség telavivi tagozata vállalta magára. A telavivi Social Center felépülése után Haifában és Jeruzsálemben is létesülnek ilyen intézmények, majd sorra­­kerülnek a kisebb helyek is, ahol magyar zsidók laknak. A Magyarországban élő zsidó­ság kimentése érdekében tovább­folytatja a Világszövetség meg­kezdett erőfeszítéseit. Izráeli tar­tózkodása alatt sorozatos tárgya­lásokat folytatott Schultz a kül­ügyminisztériummal, közbelépést sürgetve a jelenlegi magyar kor­mánynál. Ennek eredményeként A főtitkári jelentés ezután ar­ról számolt be, hogy az izraeli Klál-cionistá.k bekapcsolódtak a Világszövetség munkájába. Az iz­raeli tagozattal karöltve bankot létesítenek az izráeli magyar zsi­dóság hiteléletének szolgálatára. Megemlékezett a főtitkári jelen­tés a csomagakció állásáról: Ve­nezuela, Uruguay, Paraguay, Nor­végia szervezetei küldtek legutóbb jelentős élelmiszer- és gyógyszer­csomagokat Izraelbe, amelyeket a Világszövetség szociális nöbizott­­sága osztott ki. Chicagóból most indult útnak egy nagy szállít­mány varrógépekkel és más hasz­nos tárgyakkal. Végül Ben Cvi államelnöknél tett látogatásáról számolt be a fő­titkár és részletesen ecsetelte Iz­rael elnökének szeretetteljes ér­deklődését a magyar zsidóság je­lenlegi helyzete és a Világszövet­ség munkája iránt. A megjelentek hosszantartó tap­sokkal fogadták a kimentő főtit­kári jelentést, amelyből az izráeli ut pozitív eredményeinek és álta­lában a Világszövetség nagy és áldozatos munkájának lenyűgöző képe bontakozott ki. Dr. Görög Frigyes emelkedettszellemü záró­szavai után Salpeter Gyula adott rövid tájékoztatót a legutóbbi iz­ráeli politikai kérdésekről, majd fesztelen csevegés mellett még so­káig együttmaradt a közönség. WWRJL-Rádió (1600 ke.) Művészeti vezető: dr. Tatár László NOV. 1-én, MOST VASÁRNAP este 8:30-tól 10:30-ig, a parádés műsorban: PATAKY KÁLMÁN, a régen hallott nagy magyar énekművész, KAPITÁNY ANNY, legsötétebb hangú dizőz, VÄRKONYI MIHÁLY, a Nemzeti Szinház és a filmek ünnepelt művésze DR. FELEKY LÁSZLÓ zongoraművész HALLGASSA MEG ŐKET!

Next

/
Thumbnails
Contents