Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-31 / 40. szám

El TÖRTEM MAűYARORSlÁmi KÉTKLY ANNAT ÉS SZAKASITS ÁRPÁDOT SZABADONBOCSÄJTOTTAK Budapesten futótűzként terjedt ■ el a hir, mely szerint a gyengülő szovjet-rezsim sza'oadonbocsájtót­tá Kéthly Annát, a szociáldemok­ratamozgalom régi és nagynevű tagját, akit minden indok nélkül négy évvel ezelőtt börtönöztek be, amikor & kommunista párt irtó­hadjáratot kezdett a szociálde­mokrata politikusok ellen. Kéthly Anna hősiesen tűrte a börtönnel járó szenvedéseket. Kiszabadulása nemvitásan azt jelenti, hogy a rendszer kedvében szeretne járni a mind jobban ellenálló és szabo­táló munkásságnak, amely nem volt hajlandó megbocsájtani Kéthly Anna jogtalan letartózta­tását és illegális röpiratokon újra és újra követelte a lefogott szoci­áldemokrata vezetők szabadonbo­­csájtását. Kéthly Annával egyide­jűleg Szakasits Árpádot is sza­badlábra helyezték. SZERVEZETT ELLENÁLLÁS A MAGYAR FALVAKBAN Nagy Imre miniszterelnök a kecskeméti termelő szövetkezetek tagjai előtt beszélt. Felhívta a pa­rasztokat, hogy ne lépjenek ki a termelőszövetkezetekből, habár a kormány uj rendelete lehetőséget nyújt erre. Nagy felhivta a pa­rasztokat, hogy nagyobb bizalom­mal tekintsenek a kormányra ‘és a pártra. Beszédében megemlítet­te, hogy “a parasztok között szer­vezett ellenállás tapasztalható a kollektivizálással szemben”, azon­ban ugyanakkor bejelentette a kormány erélyes fellépését azok ellen, akik “a szövetkezetekből való kilépésre akarják rábeszélni a parasztokat.’v MÉG LEGALÁBB 3 ÉVIG ÉRVÉNYES A KÖTELEZŐ TERMÉNYBESZOLGÁLTATÁS Az u.n. felvásárlásügyi miniszté­rium azt a feladatot Kapta, hogy a következő három évre, vagyis 1954 január 1-től 1956 december 31-:g terjedő időszakra “részletes felvásárlási tervet és ennek meg­felelően törvényerejű rendeletet dolgozzon ki.” A budapesti lapok és a rádió azt állítják, hogy a rendelkezés első­sorban “a parasztság életszínvo­nalának további emelését szolgál­ja.” Magyarázat nélkül hagyták azonban azt a tényt, hogy a kor­mány még legalább három évig fenn akarja tartani a kötelező terménybeszolgáltatást, mint fa­lupolitikájának legfőbb eszközét. -FALV AK IPAROSOK NÉLKÜL A gazdasági nyomás miatt a kis­iparosok az utóbbi években töme­gesen hagyják ott iparukat. Ez a jelenség olyan méreteket öltött, hogy sok falu kisiparos nélkül maradt és így a földművesek sok­szor a harmadik faluba kénytele­nek elmenni, hogy cipőjüket meg­­javittassák, avagy a lovukat meg­­patkoltassák. A kommunista párt vezetői ész­revették, hogy ez a helyzet elé­gedetlenséget kelt falun és ezért elhatározták, hogy a problémát egy elég szokatlan módon oldják meg. Külön rendeletet adtak ki a kisiparosok újbóli műnkábaállitá­­sáról és a rendelet egy eddi® is­meretlen iparágat vezet be: a “ve­gyes javítás” iparágát. Akik a fenti rendelet értelmében kapnak iparengedélyt, azoknak cipész, la­katos. asztalos és egyéb mester­ségekhez is érteniük kell. . # • » 0 0 M01DNIH8VH GÖNDÖR. EERJ3NC POSJUJU “THE MM,» FERENC GO\DOR'S POLITICAL W EEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East T9 ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 EDITORIAL .AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII — No. 40 NEW YORK, N. Y„ OCTOBER 317^953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Feltámadt a zsidógyilkos Hungarista _égió Irta: DR. KLÁR ZOLTÁN Négy hónapja annak, hogy az LSA-ba megérkezve, levelet Írtam Göndör Ferenchez, amelynek befe;ező része igy hangzott: Kedves Ferikém, úgy látszik hogy a Sors a Te részedre az örö­kös és sziinetnélküli harcot jelölte ki. Odavetetted Magad Kun Béla diktatúrája elé, hogy ellenállá­soddal gátat emelj a terrornak, kockára téve életedet, egzisztenciá­dat, betiltatva lapodat; ezután verekedtél, harcoltál Hitler ban­ditáival, hogy aztán ugyanilyen elszántan küdj Sztálin és Rákosi brigantiai ellen. És most újabb harc vár Reád! Elvetemedett, már levizsgázott gyilkosok és újsütetű gyilkos­jelöltek, notórius gyilkosságra felbujtók és egyéb hétpróbás huligá­nok már titokban, sőt nyíltan fenik a kis és nagy késüket és ké­szülődnek a magyar felszabadítás utáni Szent Bertalan-éjszakákra. Azt hiszik ezek az őrültek, hogy ismét szabadon és büntetlenül lövöldözhetik agyon az országúton hajszolt ártatlan öreg, tehetet­len zsidó asszonyokat és férfiakat! Azt hiszik, hogy megint eljön az idő, amikor felfegyverzett suhaneaik ellenállás nélkül puffant­­gathatják a Dunába a fegyvertelen zsidókat! Azt gondolják ezek, hogy mégegyszer megismétlődhetik, hogy ellenállás nélkül hajszol­hatnak bennünket valamilyen koncentrációs táborba . . .! Pedig: jaj, de nagyon-nagyon tévednek!! Roppat feladat vár Reád, kedves Barátom! Mig egyiK kezeddel két vállra kell leszögezned a már-már le­bukófélben levő kommunista brigantikat, másik öklöddel horogütést kell beadnod a horogkeresztet újra feltámasztani akaróknak. A jó Isten adjon Neked erőt és jó egészséget a gigantikus fel­adat elvégzéséhez! Ezt írtam tehát négy hónappal ezelőtt és most olyan eseményről számolhatok be, amely alkalmas arra, hogy Göndör Ferenc előkészítse öklét az első “horogütés” beadására, de alkalmat ad a Vasfüggönyön innen, az egész világon szétszórtságban élő magyarságnak is arra, hogy állást foglaljon ebben az ügyben, amely — megítélésem szerint, — döntő jelentőségű a felszabadítandó rab Magyarország jövendő sorsára. * Arról van szó. hogy — a kezeim között levő eredeti példány bi­zonysága szerint —. az Ausztriában megjelenő “Ut és Cél” cimü nyi­laskeresztes lap legutóbbi számának első és második oldalán kiáltvány jelent meg, amelyben egy Szálasi Ferenc utódaként felépő Henney Ár­pád nevezetű “Szálasi-tábomok” “meghirdeti” a Hungarista Légiók felállítását és elrendeli a Légióba történő toborzást a “hungarista szórványok” között! A lap az első oldalán a következő -keretezett szöveget hozza be­­tüszerint, feltűnő szedésben: t-----------------------------------------------------------------------------------------N Szálasi: “A munkás az egyszer már szívvel és értelemmel tu­datosult ideológiáért, még mielőtt gyakorlatát élvezné, minden­kor végsőkig menő hősies harcra kész. sőt csak azért harcol, hogy az önmagában tudatosított ideológiát győzelemre vigye és belőle tényleg gyakorlati rendszert alkosson.” (1936, Ut és Cél) v__________________________________________________________/ A felakasztott Szálasi paranoiás, elmebeteg és tébolyult agyának ezt a bődületesen nyakatekert. zagyva termékét tartotta alkalmasnak ez a Henney Árpád nevezetű “tábornok” arra, hogy bevezetőül szol­gáljon kiáltványához, amelyből idézzük a következő szószerinti rész­leteket: MAGYAR TESTVÉREIM! “ . . . Most, amikor a magyar nemzeti emigráció MHBK tömö­rülése a rossz vezetés súlyos hibái és az állandósult bomlasztás miatt szétesik, össze kell fogni mindazokat a becsületes önzetlen magyar embereket, akik . . . kizárólag halálraítélt Nemzetünk megmenté­­éért, Hazánk felszabadításáért akarnak fanatikus elszántsággal dolgozni, küzdeni és ha Isten segít, fegyverrel is harcolni.” Ezt Írja ez a Hanney, -kiáltványának egyik részében, minekelőtte a sárga földig lepocskondiázta Zákó és Kisbarnaki Farkas ugyancsak katonai alakulatokat toborzó “tobomok”-kollégáit. Vakmerő nekilendüléssel fegyvereket is merészel ígérni összeto­borozott tagjainak, akikről—helyes érzékkel—ő maga állapítja meg, hogy: “össze kell fogni mindazokat . . mintha csak érezné, hogy mindig lesznek Himler Mártonok, akik “össze fogják fogni” mind­ezeket . . . Eezekután Szálasit utánzó pózzal és dialektikával a következő­képpen folytatja: “ . . . A múltban is ezt tettük, most is ezt tesszük, ezért ebben a súlyos helyzetben meghirdetem a Hungarista Légió felállítását!! Felhívom minden magyar testvéremet, . . . csatlakozzon a Hungarista Légióhoz! ... Az a felelősségtudatunk, mely kötelessé­günkké tette 1944-ben is, hogy végveszélybe jutott Nemzetünk meg­mentése érdekében cselekedjünk, ma is kötelez bennünket!” Szemrebbenés nélkül merészelte leírni ezeket a sorokat Henney Ur "nem^.merítésnek" nevezve a Hungarista Légiónak elnevezett rab­lógyilkos szövetkezés 1944 évi cselekményét: száz és százezer magyar zsidó, öreg, beteg, védtelen asszony és férfi vagonokba gyömöszölését, tiz- és tízezernyi fegyvertelen zsidó férfi és asszony Dunapartra hur­­colását, ezer és ezer szerencsétlen vétlen magyar zsidó meggyötrését, ütlegelését, halálrakinzását, meggyilkolását és kirablását! E cinikus vakmerőséggel megszövegezett mondat olvastán csak az a megnyugtató, hogy az uj nyilas Légió fővezére ismét helyesen jelöli meg híveinek sorsát és jósolja meg jövendőjét, Írván és mondván: "ma is 'kötelez bennünket” . . .! Igen, “kötelez”! * Henney Árpád tábornok ur kiáltványát a következő épületes mondattal fejezi be: “Magyar Testvéreim! A Hungarista Légió nem fejthet ki kulturális vagy tudományos tevékenységet, nem rendez társadalmi összejöveteleket, működési területe nem szociális segítség, egyetlen feladata lesz: elveszett Ha­zánk visszaszerzése! Segítsen ebben minden magyar! 1953. augusztus hó Kitartás! HENNEY ÁRPÁD’* * Alig hiszem, hogy akadt volna eddig olyan politikai vezető, atki alakítandó mozgalmáról eleve kijelentette, hogy: itt ne keressen sen­ki “kultúrát, tudományos tevékenységet,” ennek a csordának “műkö­dési területe” nem a “szociális segítség,” hanem a szociális rombolás! De bizonyos, hogy: 1945 óta ez az első eset, amikor egy magyar ka­tona-politikai szervezet vezetője először merészeli alakulatát a fel­akasztott Szálasi zsidógyilkos katonai formációjának egyenes jog­utódjaként feltüntetni és toborzást elrendelő kiáltványának végén a Szálasi-rendszer egész jellegét kifejező “Kitartás!” köszönési módot használni! * Amikor először olvastam el ezen “Ut és Cél”-i — helyesebben: “utszéli” papirrongyon a gyűlöletes hangzású “Kitartás”-t, bizony mondom: ökölbe szorult kézzel meredtem e szörnyűséges emlékeket feltornyositó köszöntést alkotó betűkre. — Kitartás! Ezt akarjátok tehát újra visszahozni! — dörmögtem és végigfutott bennem azoknak a vad. elkeseredett harcoknak emléke, amikor a bekövetkező eseményeknek szinte mániákus meglátásával Írtam, szónokoltam, interpelláltam, küzdöttem, verekedtem a ho­rogkereszt Magyarországra való betelepülésének legelső percétől kezdve Hechs Aladár: Nemzeti Pártjával, a Berlinből irányított és elsőként Magyarországra küldött Alfandry Rezső: Nacionalista Gár­dájával, a félőrült Böszörményi Zoltán: Kaszás Keresztes Pártjával, Salló Jánosnak az én interpellációim nyomán kivégzett Mozgalmával, Festetich Sándor gróf dégi Nyilas pártjával. Meskó Zoltán zöldinges Pártjával, Rácz Kálmán parlamenti Nyilas Alakulatával . . . ! — Kítarvás! Ezt merészelik újra lenyomatni! — sziszegtem és eszembe jutott legelső találkozásom és beszélgetésem az a-kkor még teljesen ismeretlen Szálasi Ferenc vezérkari őrnaggyal, a Nemzeti Akarat Pártjának elnökével, akinek nevét e minőségben én nyomtat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents