Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-17 / 38. szám

4-ik oldal AZ EMBER OCTOBER 17, 1953 AZ EMBER pöSitóB. txnmc ponmcAiH fci ...... i— 401 T H E M A N FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY Editor: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő Publisher: MRS. FERENC CONDOR, kiadó '___Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: S20 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephone: Butterfield 8-6168 yifci _______________________________ _________________ Yearly Subscription Rates: In United States $10.00 In Foreign Countries $10.00 Single Copy 20 cents Vol. XXVII New York, N. Y„ October 17, 1953~ No. 38 Reentered as second class matter Aug. 4, 1952, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 KFAR SHA-AB: a Nép falva Irta: DR. PERL GIZELLA ...I Részletek Bárdos Artur uj FAUST - fordításából: HÚSVÉTI SÉTA Faust: A tavasz első, édes mosolyára Lerázta jégbilincsét ér, patak, Kibomlott már a völgynek zöld ruhája S a vén tél elgyengülve, roskatag, Már elvonult a zord hegyek odvába. Ájult dühében néha még a méreg Elfutja és leszór kis jégesőt A rétre, hogy mutasson még erőt. A nap azonban nem tűr el fehéret, Mindent behint színekkel gazdagul, Minden megmozdul, éled, alakul S amíg elég virág ki nem kel, Behinti cifra emberekkel. Fordulj csak erre most s lenézve A város nyüzsgő életére: Ott látod a sötét kaput, belőle Tarka embergomoly tolong előre, Napfényre lódul most vígan mindenki Az Úr feltámadását ünnepelni. Ez most az ö feltámadásuk is! Nyomott kis házak szűk szobáiból, Céh-egyletek dohos vitáiból, Sikátorából zsúfolt házsoroknak, Súlyos tornyok meg háztetők alól S tisztes homályából a templomoknak, Most mind világosság felé tolongnak . . . Nézd, hogy nyüzsögnek, nézd, mi fürgén, A rétet s kerteket tarkázva! Ott reng folyónknak sima, tükrén Sok viy, kis tarka-barka bárka. Ni, ez most majdnem elmerült itt, Agyonzsufolták biz’ szinültig. Még túlról is, lankájáról a dombnak A cifra holmik átragyognak. Hallod? Ez a falu vidám danája, Most ott a földi boldogság tanyája! Vjjöngás áraszt el kicsinyt, nagyot: Itt most ember, egész ember vagyok! De hagyjak abba az elmélkedést, Élvezzük a perc szép ajándokát! A lehunyó nap tüzkévéje, nézd, A fák zöldjén mily izzón csillog át! Már elvonul, a mából már kiszáll az élet Amerre megy, ott minden újra éled. ó, hogy nincs szárny, mely felragadna innét/ ó, hogy mennék, utána hogy repülnék! Láthatnám lenn a csendes földet Az örök alkonypirban elmerülve, Kigyulni bércet és kihunyni völgyet, Ezüstpatak aranyfolyóba mint ömöl be! Vad, istenekhez méltó röptömet nem | Gátolja meg a zordon hegytömeg sem * És ámuló szemem előtt dereng fel Forrósodó ölével, im, a tenger . . . Most mintha elmerülne a napisten, De ösztönöm már uj életre kél, Hogy szomjan örök fény felé röpítsen! Mögöttem nappal és előttem éj, Fölöttem ég, alattam tenger ... Szép álom! — s közben már leszállt az est. Hogy, ó, a szellemhez társulni nem mjir S nem is tud, szárny tálán, a lomha test! A természet mindenünk leikébe irta A vágyat: szállni, szállni, messze fel, Ha csattogó dalt zengve a pacsirta Felettünk tűnik a kék égben el, Ha a sas zord fenyők, magas hegyek Felett kiterjesztett szárnnyal lebeg, Ha a daru, otthont keresve, Mezők s tavak felett hasit eget... _ » Goethe Az ebédnek vége, az egyik arab’ Haifától északkeletre visz a ko­csi. Körülöttünk a Karmel-hegyek pompás utakkal, fehér, virágos házakkal, európai ízzel és kultú­rával. Jobbra van Haifa, előbb az uj Haifa, a lüktető, naponta fej­lődő kikötő—amire már Herzl Ti­vadar megjósolta, hogy ez a város Izrael jövője,—majd az öreg Hai­fa szétroncsolt házaival—az öt év előtti harc nyomait viselve—és balra a tenger, amely itt oly si­mán. kéken veszi körül a várost, mintha mondaná: “Haifát nagyon szeretem.” Csakhamar búzaföldek közé ju­tunk és a kocsink egy modern vaskapu előtt áll meg: Kfar Massaryk—Massaryk falva. Vala­mikor, 13 évvel ezelőtt maláriás pusztaság volt, amit az angol kor­mány nem volt hajlandó átadni még a legerősebb zsidó chalucok­­nak sem. A moszkitók itt millió­­számra kergették el a vállalkozó kezeket. De jöttek 17-18 éves me­rész ifjak és vad, ideális kitartás­sal hai’cra keltek a szúnyogokkal, a köves, emberkezet talán kétezer esztendő óta nem látott földdel, a perzselő nappal, az ellenséges arab szomszédokkal ... és ma itt áll Massaryk falva: Izráel egyik legmodernebb községe. Széles, jól ápolt utak vezetnek a modern fürdőmedencéhez — uszodával és minden lukszussal. Virágos utak a gyerekek játszó-, tanuló- és al­vótermeibe. Szobrok, képek, zene, könyvek és egy tökéletesen beren­dezett mintagazdaság. 13 év és ma itt áll büszkén ez a település, hir­detve a munka, a föld szeretetét. Kocsink tovább vezet. Most már a Galilei-hegyek [kísérnek utun­kon. Balra még megművelt földek, jobbra a Galilei-hegyek kővel bo­rítva. Ha ezek a kövek beszélni kezdenének, elmesélnék, hogy a Galilei-hegyek láttak zsidó fényt és pompát, látták a római sast, a török félholdat és hosszú századok küzdelmeit . . . Lassan az egész vidék megvál­tozik. Az olajfák közt arab mun­kásasszonyok fejükön cipelik a mező szegény termését. Fiatalon megöregedett arab nők ezek és ezer évvel elmaradtak Kfar Mas­saryk munkás asszonyaitól. Majd arab gyerekek vékony arccal, ron­gyokba burkolva, vadul ide-oda futkosva az utszélen. Aztán amott fehér-fekete juhok bibliai kinézé­sű kút körül állnak s várják, hogy arab barátaik kézzel merítve a vizet az ősi kutból — mint valaha sok ezer esztendővel ezelőtt — fel­frissítsék száradt nyelvűiket . . . Tikkasztó hőség. A rossz utón kocsink felveri & port és sürü por­­felleg vesz körül. És a Ga­lilei-hegyek bölcsen mosolyognak le ránk ... És már befordulunk utunk végcéljához: Kfar Sha’ab— a nép falva. Arab falu ősidőktől. A I zsidó-arab háború alatt az ősla­kók elmenekültek. Komoly harco­kat vívott itt a zsidó katona. Ma is tiszta .arab falu—valahogy itt­maradt a bibliai időkből. Lakói olyan arabok, akik tudatalatt, de lehet, hogy tudatosan tudják: itt az első életfeltétel a béke: béke a zsidó és arab között. Kint harcol­hatnak a kerekasztal körül a kis- és nagyhatalmak, itt ezek az arab parasztok tudják: egy a cél, egy az érdek, egy az életfeltétel: meg­egyezés a két nép között. Az itteni arabok jóbarátok és a zsidó kor­mány adta nekik a falut. A Kfar S'ha’ab fiatal, gazdag földbirtoko­sa hivott meg: Shafik Bukaj, 33 éves, izmos, sasszemü és okor arab —aki már régen barátunk. Apját lelőtték az arabok, mert szerette a zsidókat; nagybátyját megölték, mert a zsidókkal dolgozott ..Rég volt ez . . . még a mandátum ide­jén. A “Keren Kajemeth” földet, mindig több földet akart a Palesz­tinába érkező ifjú chalucoknak, de akkor törvény volt: az arabok nem adhattak el bizonyos terüle­teket zsidóknak. Shafik Bukaj megvette a jó földeket és átadta jóbarátainak, a zsidóknak; Csa­ládja életével fizette a nagy ba­rátságot — de ő barát maradt- Ma az ő asztalánál ülünk, nagy arab lakománál. A falu elhagyott, régi időkből ittmaradt, kultúra nélküli falu, bár a házigazdám progresszív arab! Bátyja polgármester és ő a falu ura.' A falu közepén buzahegy; csé­pelnek öszvérrel, kézi csépelővei, primitiven. Gyerekek a fejükön lévő bádogtartályokban vizet hoz­nak izadtságban fürdő apjuknak. Az öszvérek bőgnek. Az asszonyok elbújnak primitiv női “lakosztá­lyokban” és az üvegmentes ablak­­nyíláson át bámulnak bele a vi­lágba — most történetesen ránk ... a gyerekek ugrálnak a porban, a csépelt búzában. A házigazda ebédlője fehérre meszelt nagy szoba. A padlón a friss meszelés nyomai, mintha nekünk meszeltek volna talán csak tegnapelőtt ... Az asztalon fehér lepedő, fehér tányér és kez­dődik a lakoma. Se a házigazda, se a polgármester nem ül le az asztalhoz, sasszemekkel figyelik: kinek üres a tányérja. Kezdődik a lakoma: nyárson sült pulykák, amiket kézzel, (finoman) helyez tányérunkra a házigazda, majd a nyárson sült, frissen vágott bá­rány (sislik); hússal és fűszeres zöldséggel töltött tészta tkubi) és sok más arab étel és italfajta. A sarokban énekesek köszöntik a vendégeket és isszák az "arak”-ot, de a lakomában nem vesznek az arabok részt, pedig az asztal csak úgy roskad a sok hústól, tojás­tól, salátáktól — mindezekben igen kevés zsidó polgárnak van néha-néha része. Itt nincs racio­­nizálás. Mintha csak Ábrahám ősapánk udvarába tévedtünk vol­na, ahol egymás után sütik nyár­son a fiatal gödölyéket. És kint az öszvérek bőgnek, a kakasok kukorékolnak és a hegyek bölcsen mosolyognak s a falu temetője né­hány szegényes kövével az elmú­lásra figyelmeztet . . . Most arab házigazdánk beszél­ni kezd: megköszöni az Urnák, hogy vendégei vagyunk, hogy asz­talát megtiszteltük és hogy ő szol­gálhatott ki bennünket. — Tudom, — mondja, béke van a ti szivetekben, mert ti tudjátok: békével vagyunk mi is irántatok. Ez a föld — Izrael földje, —, a béke földje; ez a föld kötött ben­nünket össze a múltban s ez a bé­kés föld köt bennünket a jövőben. Békével — örökre! Aztán arab barátaink héberül beszélgetnek, izráeíi barátaink arabul viccelődnek. Nagy itt a megértés. Itt nincs baj. Itt nem kell kerékasztal-tárgyalás, A zsi­dó és arab földműves jól megérti egymást. Közös az érdek és a cél. Ha egyszer a zsidó kultúra és nevelés itt intenziven megindul, Kfar Sha’ab egy napon épp olyan lesz, mint Kfar Massaryk. A két falu közösen műveli földjét trak­torokkal; közös könyvtárban ta­nulják majd az arab és héber me­séket . . . háromszor elsüti puskáját. Dallal kisérnek ki kocsinkhoz. Erős kéz­­szorítások, amelyekben benne vaOf az arab-zsidó barátság . . . HAZAT SZALÁMI és mindenfajta hurka, feolbäsx« sonka, szalonna ét­friss hús, stb., fent HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. R-H 4-8292 HMflIUlllllllUIIIUIIIIIUIIIIIIIIIIIIinill A MACYARSZÁRMAZÁSU ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE N Ő I OSZTÁLYA ii. , Karneval­estje november 21-én szombaton este a HOTEL EDISON NAGY BÁLTERMÉBEN (228 West 47th Street) mmmmmmmmummmmmmr A legkülönfélébb szórakozások- : ról és mulatságos játékokról : gondoskodik a Rendezőbizott- j ság. — A tánczenét elsőrangú ■ zenekar szolgáltatja, * ! A legjobb konyhák kitűnő : ételei! i * Belépőjegyek “Az Ember” ki­­adóhivatalában (320 E. 79 St., Telefon: By 8-6168), Paprikás Weiss Importházában (1504 2nd Ave., telefon: BU 8-6117) és a központi irodánkban (317 East 79 St., telefon: BU 8-8213) kaphatók. * A jegy személyenként $5.00. — Ezért 5,000 dollár játékpénzt kap, melyért bazárcikket vásá­rolhat és résztvehet minden játékban a karneváli látogató. Ne mulassza el!!! A RENDEZŐBIZOTTSÁG: Mrs. Yoli Nánási Mrs. Nancy Bán Dr. Gisella Perl Mrs. Marika Frankle Mrs. Lilly Rotkel Mrs. Ibolya Göndör Mrs. Piri Sényi Mrs. Margaret Görög Mrs. Margaret Silberman Mrs. Vally Liszt Mrs. Ibolya Speed Mrs. Éva Túri .(imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiiifiiiinmi IHl IIUIHIIIIlllllllllllllll.fm

Next

/
Thumbnails
Contents