Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-10-17 / 38. szám
Ez történik Magyarországon í í | 0 Q N01DNIH8VA a •NOlDNlHfiV» ° SOOI XOH'O’j NVSBVIIA v SHHH1H GÖNDÖR FERENC POUHJÜU AZ l'TCANE'VEKNÉL IS HARCOLNAK A SZOCIÁLDEMOKRATÁK ELLEN! “THE MAN,” FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 A főváros u.n. népművelési osztálya továbfolytatja a budapesti utcák átkeresztelését, sőt újabban külön “utcaelnevezési albizottságot” is létesítettek a régi utcanevek elleni hadjárat lefolytatására. Leg újabban a szociáldemokrata vezetőkről elnevezett utcákat is bevonták a dühös átkeresztelési manőverbe és nem kegyelmeztek meg a Mónus ülés-rakpartnak sem. amelyet a háború után a szociáldemokrata mozgalom nagy mártírjáról neveztek el. A Mónus ülés-rakpart uj neve mostantól: Marton Flóra-sétány. Marton Flóra a “Vörös Segély” vezetője volt. A III. kerületben a Knurr Pálné-utca Korvin Ottó-utca lett, a Kabók Lajos-utca is uj nevet kapott: Ráb Mátyás-utca lett belőle. Egy másik felháborító merénylet Bacsó Béla és Somogyi Béla neveit törli el a budapesti utcáról: a Bacsó Béla-utcát Hám Kálmán-utcának, a Somogyi Béla-utat Tanácskörutnak nevezték el! Már Bacsó és Somogyi Béla, 3 fehérterror által orvul legyilkolt két szociáldemokrata mártír neve sem kell a jelenlegi bolsevista rendszernek . . . A DOLLÁR ÁRFOLYAMA: 45-55 FORINT: A BRILLIANS KABÁTJA; 3500 FORINT Budapesten ezidőszerint 45 és 55 forint között mozog a dollár zugárfolyama. Az arany Napoleon kb. 600 forint darabonként. A kékesfehér és hibátlan brilliáns kardijáért 3500 forintot adnak meg a feketepiacon. Az ezüst árfolyama az utóbbi időben erősen leesett. * EMELKEDIK A GYÁRAKBAN A HIÁNYZÓK SZÁMA A “Lenin Kohászati Müvek”-nél az* utóbbi időben erősen emelkedik az igazolatlanul elmaradó munkások száma. A “Népszava” dühös szavakkal támadja a kimaradó munkásokat .akik miatt tizenegyszeresére emelkedett a kiesett munkanapok száma. Ugyanez a helyzet a “Wilhelm Pieck”vagóngyárban, a Láng-gépgyárban és a Mávag-mozdonygyárban is. “LEPATTAN A ZOMÁNC . . A Fővárosi Tűzhely és Kályhagyártó Vállalat gyártmányainak zománcozását a Kőbányai Zománcgyár '"végzi. Az itt készített tűzhelyek zománca 8-10 nap múlva lepattog és a tűzhely igy vészit tartósságából. A háziasszonyok nem tehetnek mást, mint hogy állandó fohászokat menesztenek a kályhagyár felé . . . A “NÉPSZAVA” BEISMERI A SELEJTES GYÁRTÁST . . . A “Népszava" egyik utóbbi száma Írja, hogy a Gheorghiu Dejhajógyár hosszú idővel a kitűzött határidő lejárta után sem tudta átadni a megrendelt hajót, mert a Láng-gyártól kapott öntvények nagy része rosszminőségü volt. A Ganz Vagóngyár sem készíthette el kellő időben a motorvonatokat, mert oda viszont a fentemlitett Gheorgiu Dej-hajógyár 70-80 százalékos Selejttel szállította a Jendrassik - motorok öntvényeit. Selejt itt, selejt ott, selejt mindenütt . . . SZERKESZTŐIG ÉS KI ADöHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone: BUtterfield 8-8168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE; 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21. N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVH—No. 38 NEW YORK, N. Y.. OCTOBER 17. 1953 ~ EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT. Levél a régi kollégákhoz írta: GÖNDÖR FERENC Kedves barátaim és drága kollégáim ott a messzi Ma-, gyarországon, ime öreg barátotok jelentkezik és küldi Ovektek szeretetteljes üdvözletét. Az amerikai magyar sajtó munkásai most ünnepelték az itteni magyarnyelvű lapkiadás százesztendős évfordulóját es engem most az emlékeim elvisznek ifjúkorom világába. Oda, ahol majdnem ötveu esztendővel ezelőtt, szinte gyermekkoromban kezdtem el azt a munkát, amelyet azóta is országokon és világrészeken keresztül annyi hittel és meggyőződéssel, szerelmes áhítattal folytatok és amit alighanem csak szivem utolsó dobba' násával hagyok abba. ligy érzem, hogy ti nem felejtettetek el engemet, hogy tán még emlékeztek rám, mint ahogy én sem fogom soha elfelejteni azokat, akikkel együtt indultam ei küzdelmes utánira. Istenein de szép volt, istenem de jó volt! Csak elérzékenyülten, könnyektől fátyolos tekintettel lehet azokra a vadregényes időkre visszaemlékezni. Az amerikai magyar sajtó fennállásának századik évfordulóján ón tirátok gondolok. Azokra, akikkel valamikor együtt voltunk, közös célokért, tiszta szent eszmékért verekedtünk. örök emlékek ezek, ameiyek visszavezetnek Budapestre, Kaposvárra, Nagyváradra. Annyi mindenre és annyi mindenkire emlékszem vissza, hogy elfullad a hangom, amikor ezekről szeretnék beszelni. Nem lehet és tán nem is szabad. Nem szabad elárulnom nektek, hogy abból a megtántorithatatlanul előremenő ifjú katonából, akinek ti engem ismertetek, milyen tántorgó léptekkel ballagó fáradt, öreg ember lett. Tán el se hinnétek. De köszönöm nektek, hogy a rátok való visszaemlékezés világában valahogyan annak érzem magam, aki valamikor voltam és amíg testvérkezemet nyújtom felétek, ismét úgy érzem, hogy érdemes volt, hogy nagyon szép volt es ezekben a mámoros percekben még tán azt is hiszem, hogy én megmaradtam annak, aki az elindulás óráiban, napjaiban és éveiben voltam. Kedves kollégáim és barátaim, akik Magyarországon maradtatok és szomorú rabságban éltek, én rendületlenül hiszek abban, hogy a ti feltámadástok es szabadságotok világának boldog napja nemsokára elérkezik. Ez az én számomra ugyanolyan örömünnep lesz, mint a ti számotokra. Azt remélem, hogy tán még én is megérem ezt a napot és fogadom, hogy' boldog vendégként meglátogatlak benneteket és öreg bajtársként kezet szorítok veletek. Hosszú esztendők óta készülök erre a viszontlátásra, amely legszebb emlékeimmel, soha el nem felejthető múltammal, saját magammal való találkozásomnak ünnepnapja volna. Amerika áldott földjén megtaláltam uj hazámat, amely minden széppel és jóval eláraszt engem. Sohasem akarnék és nem is tudnék innen elszakadni és az egyetlen, amire vágyom, ha elmehetnék buosulátogatást tenni hozzátok és a régi emlékek és a felejthetetlen barátok világában, a ti kezeteket megszoríthatnám. Olyan jó volna közös emlékeink birodalmában találkozni. Szeretném hinni, hogy' nektek is van mondanivalótok az én számomra. Amikor a ti szabadságotokért harcolok amerikai hazámban, akkor saját magamért is verekszem, mert életemnek egyik tartozéka személyesen elbúcsúzni azoktól, akikkel együtt indultam és akiket jó volna viszontlátni és az eltávozottak sírjára a magyarországi temetőkben egy virágszálat elhelyezni. • Az amerikai magyar sajtó születésének századik évfordulóján az amerikai élet napsütéses szabadságában boldogan élve, küldöm nektek soha nem változó régi baráti és testvéri üdvözletemet. Amint ti évtizedeken keresztül megőriztétek az én emlékemet, ugyanúgy nem tudlak és soha nem is foglak benneteket elfelejteni. Mi maradunk egymás számára ugyanazok, akik egész életünkben voltunk. Szeretném hinni, hogy megérem még azt, amikor bucsuláto-gatásom alkalmával élőszóval mondhatjuk el egy-| másnak ott, a ti felszabadított hazátokban mindazt, amit érzünk és gondolunk. Én szakadatlanul készülök erre az útra. Addig is, amig ez a szép nap elérkezik, a régi testvéri szeretettel gondolok rátok és saját posztomon rendületlen nül állva, a még meglevő erőmmel igyekszem harcolni a náci és bolsi ősellenségek ellen, tehát azok ellen is, akik titeket keserű rabságban tartanak. Én már sohasem tudnék és nem is akarnék más lenni, mint hűséges hálás amerikai, ami egyáltalában nem akadálya annak, hogy testvéri szeretettel nyújtsam felétek kezemet és szivem egész melegével kívánjam a ti felszabaditástokat. Szent hitem és meggyőződésem, hogy ebben döntő, szerepe lesz amerikai hazámnak, amely hosszú idők óta nemes önzetlenséggel teljesíti vjlágvonatkozgsban misszióját, az eltiport rabnépek és országok megmentését. Senkisem lehet büszkébb, boldogabb és hálásabb amerikai, mint én. akkor, amikor majd a ti fejetek fölött is fölragyog a szabadság és egyenjogúság áldott napja. Ezt üzenem nektek a régi és soha nem változó szeretettel, kedves magyarországi testvéreim, barátaim és kollégáim. * Különös véletlen, hogy amikor az amerikai magyar sajtó fennállásának századik évfordulóját ünnepük, ugyanakkor érkezett el “Az Ember” harmincötödik évfordulójához. “Az Ember” 1918 október első napján indult meg Budapesten. A kommiin alatt, ott a helyszínen vadul harcolt Kun Béláék vörös terrorja ellen — ez az egyetlen lap, abban a komor és vérzivataros időben — aminek természetes következménye volt, hogy megjelenését betiltották. Egy hónapig tartott ez a ránk kcnyszeritett némaság. A baj csak az volt. hogy amikor újból engedélyezték a lap megjelenését, mi a legelső számban teljes őszinteséggel megírtuk, hogy semmit nem bántunk meg, semmit nem vonunk viszsza és a vörös terror martalócai ellen tovább folytatjuk a harcolt. Mi sem volt természetesebb, hogy erre végkép elnémították Kun Béláék ezt a lapot s nekem, a gyűlölt ősellenségnek el kellett szökni lakásomról és lószállitó vonaton menekültem el Budapestről Bécsbe. 1919 novemberében már a bécsi emigrációban jelent meg “Az Ember” első száma. Hat esztendőn keresztül Becsben irtuk tovább ezt a lapot. amelyet aztán immáron huszonnyolcadik esztendeje Amerika szabad földjén írunk, remélhetőleg szivünk utolsó dobbanásáig. Schick professzor jubileuma Az amerikai magyar orvosi kar “Great Old Man”-je, dr. Schick Béla kettős évfordulót ünnepel a napokban: 1) negyven esztendővel ezelőtt szenzációs orvosi felfedezésével legyőzte a diftériát, az akkor még rettegett, halálos gyermekbetegséget: 2) harminc évvel ezelőtt fogadta el newyorki Mt. Sinai Hospital meghívását és foglalta el e nagy kórház gyermekgyógyászati osztálya vezetői állását. Nemsokára a Columbia University tanára is lett. 1942-ben dr. Schick visszavonult úgy a kórházból, mint az egyetemről, de ez a visszavonulás nála koránt sem jelentett pihenést. Privát rendelőjében talán több gyermekorvos és specialista fordul meg. mint beteg. A most 76 éves orvosprofesszor ugyanis mindig a jövő medikusainak kiképzését tartotta a legfon-» tosabb orvosi feladatnak. A jubiláns hivatalos kitüntetéseit helyszűke miatt lehetetlenség lenne felsorolni. A “New York Times” riporterének adott nyilatkozata szerint igen nagyra értékeli azt a megtiszteltetést, ami az utóbbi időkben érte: a most épülő Yeshiva University orvosi egyeteme gyermekosztályát “Béla Schick Department of Pediatrics”-néven ismeri meg a világ. Dr. Schick emléktárgyai közül azt a vaskos albumot értékeli legjobban, ami egymillió newyorki iskolásgyerek aláírását tartalmazza. Ezt 1933- ban. a “Schick-Test” 20-ik évfordulója lakalmával kapta a millió gyerek köszönetéként, akiknek a diftériától már nem volt mit fél— niök! _ j
