Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-10-10 / 37. szám

8-ik oldd AZ EMBER OCTOBER 10, 1953 A paciens Irta: LÁSZLÓ MIKLÓS (Játszották először 1937-ben, Budapesten, a Terézköruti Szín­padon;) SZEMÉLYEK: Az orvos ... Egy ur a földszinten A beteg . Másik ur az eskélyen A rendező ............................. Feleség Színpad: orvosi rendelő. Jobb­középen íróasztal, mögötte karos­szék. ott ül az orvos, sápadt, szi­kár, sovány ember. Fehér köpenyt visel. Az Íróasztal másik oldalán is van-egy karosszék, abban a be­teg ül, egy kerekarcu. pirospozsgás kövér ember. Kis szünet. Aztán megszólal az orvos . . . Orvos: Parancsolj öregem . . . Beteg: (Csöndesen, egyszerűen) Kedves barátom . . . régi és őszin­te barátságunkra kérlek . . . légy hozzám őszinte. Hiszen te nem­csak az orvosom vagy. hanem leg­jobb. legőszintébb barátom is . . . Arra kérlek hát, légy hozzám őszinte Orvos: (Kis szünet után) Mit kívánsz? Beteg: Nyíltan és egyenesen mondd a szemembe az igazságot. Elvárom tőled. Tudni akarom, hogy mi van velem . . . Orvos: Mit akarsz tudni? Beteg: (Kis szünet után) Hogy meddig élek még? . . . Megmond­hatod bátran, férfi vagyok, elvi­selem . . . Nem fogok kétségbeesni, ha tudom az igazságot. Ha tudom, hogy nincs menekvés ... hogy vé­ge .. . hogy nem lehet kitérni... hogy ez a vég . . és soha többé nem lehetek egészséges ember. Akkor bele nyugszom. Csak . . . ez a bizonytalanság . . . ez az ideg­tépő, lázas, szörnyű [kétség . . . hogy meddig élek még . . .? Hogy mennyi van még hátra? Egy nap, egy hónap, egy év? ... Ezt nem lehet kibirtii. ez pokol . . . Hát mennyi? Tudni akarom. Mondd meg . . . tudni akarom . . . Orvos: (Szünet után. csönde­sen) Olyasmit kívánsz tőlem, a­­mire egy orvosnak nem lehet . . . és nem szabad válaszolni . . . Beteg: De igenis lehet ... és szabad . . . sőt kötelességed, hogy mondd meg az igazságot Kérlek . . . régi barátságunkra kérlek, légy hozzám őszinte. Nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot... felőrli az idegeimet. Ebbe fogok belepusztulni . . . mert . . . igen. igen . . ennek csak egy öngyil­kosság lehet a vége . . (Egy kis szünet) Hallod? . Az, hogy meg fogom ölni magam, hogy vé­ge legyen . . . Hát légy hozzám őszinte. Hidd el, jót teszel velem, mert meg fogok nyugodni, megal­kuszom, bele törődöm ... ha tud­ni fogom, hogy meddig élek még . . . Mindegy, ha csak egy napig, bele nyugszom. De tudni akarom MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom légkör. C LIFT 0N HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CFTY a bizonyosat, az elkerülhetet­lent . . . Orvos: Hát őszinte leszek hoz­zád. Férfi vagy. el kell viselned az igazságot. Megmondom. Beteg: Vége? Orvos: (Kis szünet után) Igen. Beteg: Nincsen . . . segítség? Orvos: Nincsen. Beteg: Biztos? Orvos: Egész biztos. Beteg: És . . . mikor? Orvos: Azt csak a jó Isten tud­ja. Erre nézve nem adhatok neked határozott választ. Az orvos is csak ember, tudományunk véges Azt. hogy hamarosan meg fogsz halni, ezt tudom, ezt állíthatom teljes határozottsággal, e felől nincs semmilyen kétségem, erre nézve megnyugtathatlak. De hogy mikor? . . . Nem tudom. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy holnap­után s az sincs kizárva, hogy még ma éjszaka, álmodban, vagy talán útközben, most, haza felé . . . . (Egy másodperc szünet) Taxival menj haza, ne gyalog. (Szünet) Nem lehet tudni, hogy meddig bírja a szived. Hiszen már az is csudálatos, hogy eddig kibirtad. Légy erős, légy férfi. Nem olyan rossz az elmúlás. Hiszen én tu­dom, akárhogy is szidjuk néha, az élet mégis csak szép ... jó élni, még rosszul élni. az is jó . . . De . . . egyszer úgy is vége, mert az élet is csak véges. Hát . . . tö­rődj bele, hogy a te véged elkö­vetkezett. Ez az egész. Beteg: (Zsebkendőt vesz elő, megtörli szemeit, kifújja orrát. Aztán halkan) Márciusban nősül­­item . . . Orvos: Ne sajnáld magadat. Volt szép, boldog hónapod. Beteg: Itt marad a feleségem . . . egyedül . . . minden támasz nélkül . . . Orvos: Ne sajnáld. Fiatal, élet­erős asszony. Dolgozni fog. Vagy férjhez fog menni. A nők találé­konyak, okosak, mert hamar tud­nak felejteni s vigasztalódni. Lesz egy kedves, fiatal, jól kereső fér­je. aki gondját fogja viselni neki, talán jobban, mint te. Ki tudja? És ő boldog lesz. Talán boldogabb, mint most. Ki tudja? És te is boldog leszel, odafenni az égben, mert ö boldog, idelennt, a földön. Ne félj a haláltól, a halál nem rossz, csak ismeretlen, azért fé­lünk tőle. De a halál jó, nekem elhiheted, mert nyugalom. Én az­tán igazán elég halottat látok, én orvos vagyok. A halottak mindig mosolyognak, mert békések és meníesek minden földi kíntól. Nem fizetnek házbért, gázt, vil­lanyt .telefont, semmit. Jövedelmi adót sem, mert nincs jövedelmük, ami számukra nem is baj, minek kéne nekik jövedelem? Menj jki reggel a temetőbe és barátkozz meg az elmúlás gondolatával. Tu­dod milyen szép ilyenkor tavasz­­szal a temető? Virágzó, pompás réthez hasonló, örülj, hogy oda kerülsz. (Most megszólal egy Ur az er­kélyen, felháborodottan) Ur az erkélyen: Hát kérem, ez a legnagyobb fokú impertinen­­cia . . . Orvos: (Felnéz az erkély fölé) Mi az kérem? Ur az erkélyen: Micsoda disz­­nóság ez kérem? Nem elég, hogy megmondja annak a szerencsét­len embernek, hogy meg fog hal­ni, még ugratja is. Hogy szép a temető. És örüljön, hogy oda ke­rül? Orvos: No de engedelmet ké­rek . . . Ur az erkélyen: Hogy lehet egy embernek csak igy uk-muk-fuk belemondani a pofájába, hogy meg fog halni? És még stenkerol­­ja is. Dicséri neki a tavaszt meg a virágokat. Hogy áprilisban szép a temető. Kiküldi őt temetőt szokni. Az Entreprise Des Pompes Fu­­nebres nem csinál ilyen reklámot a temetőnek, mint maga Orvos: De kérem, hogy merészel ön beleszólni az előadásba? Ur az erkélyen: Mert nem tű­röm tovább, hogy igy beszéljen egy beteggel. Mi maga, orvos vagy halottkém? Ur a földszinten: Mi a differen­cia? Ur az erkélyen: (Lenéz a föld­szintre) Mi az? Ur a földszinten: Mondom, mi a differencia? A halottkém is or­vos. Muszáj, hogy legyen neki diplomája. Csak az kémlelhet, aki diplomát kapott az egyetemen. Ur az erkélyen: Hát én nem hi­szem el ezt a marhaságot. .. Ur a földszinten: Mit . . . ? Ur az erkélyen: Olyan orvos nincsen, aki megmondja a bete­gének, hogy meg fog halni. Ez a legnagyobb erkölcstelenség. Egy betegnek nem lehet megmonda­ni, hogy vége, slussz és minden percben fölfordulhat. Ur a földszinten: Mér ne? A 'be­teg direkte forszírozta, hogy mondják meg neki. Ha valaki olyan hülye, hogy kiforszirozza az igazságot, akkor viselje kérem a! konzekvenciákat és haljon meg. Gyerünk tovább. Ur az erkélyen: (Dühös) De ne haljon meg, kérem. Egy beteg nem azért jár orvoshoz, hogy pro­paganda előadást hallgasson a rákoskeresztúri helyi viszonyokról. Ez a beteg meg akar gyógyulni. Ur a földszinten: Ez a beteg nem akar meggyógyulni. Ur az erkélyen:* Mér ne akar­na? Ur a földszinten: Na hallja, ha ehhez az orvoshoz jár . . . Ur az erkélyen: Ebben igaza van ... Ur a földszinten: Na lássa. Csak várjuk meg a végit. A végin bizto­san heppiend lesz és minden jóra fordul . . . Ur az erkélyen: Hogyan? Ur a földszinten: Leken az or­vosnak két pofont. Orvos: Nana kérem, csak tessék megválogatni a kifejezéseket. Ur a földszinten: Bocsánat, én nem akartam kegyedet megsérte­ni. Orvos: És ne tessék zavarni az előadást . . . Beteg: Ez a darab egy kis iro­dalmi csemege . . . Ur az erkélyen: Beteg ur, mi lemondunk erről a csemegéről. Osszanak ki helyette száz pár virslit . . . Ur a földszinten: Nekem pere­cet . . . Beteg: No de uram, hát mondja meg, mi kifogása van önnek a da­rab ellen? Ur az erkélyen: Az, hogy er­­, kölcstelen. Az orvos nem mond­­! hatja meg kegyednek, hogy meg i fog halni. Azt tiltja az orvosi I etika-. Ur a földszinten: Úgy van. Egy rendes orvos addig gyógyít, amig csak reménye van rá, hogy a pa­ciens fizetni tud. Beteg: (Indignált) De kérem, ha egyszer nem lehet segíteni raj­tam . . . Ur az erkélyen: Akkor tessék összehívni egy konzíliumot. Jöj­jön ide nekem az Ádám, a Korá­nyi, a Dollinger, a Kenyeres és Minich . . . Ur a földszinten: Akkor jöjjön a Hültli is .Én nagyon kedvelem a Hültlit. Ur az erkélyen: Úgy van, jöjjön a Hültl is. A Hűmért gondolja, ugye? Ur a földszinten: Persze, hogy a Hűmért. Mér, van más is Hültli­­be? Orvos: No de uraim . . . értsük meg egymást . . . ennek a kis da­rabnak épen az a problémája, hogy megmondja-e az orvos a be­tegének, hogy halálos kór emész­ti, vagy ne mondja meg? Ur az erkélyen: Ne mondja meg neki. Ur a földszinten: Mér ne? Én arra szavazok, hogy mondja. A beteg forszérozta. Ur az erkélyen: És ha mégis életben marad? Ur a földszinten: Akkor az or­vos tévedett. Ur az erkélyen: Egy orvos nem tévedhet. Ur a földszinten: Ne mondja. Hol áll az írva? Az orvos is csak ember. Pláne, ha marha. Orvos: Kikérem magamnak . . . Ur a földszinten: Bocsánat, én ezt nem sértő szándékkal mond­tam, hanem mint ténymegállapí­tást. Beteg: (Kétségbeesve) Hát én még ilyet nem hallottam, nem hagyják befejezni a darabot Rendező: (Bejön a színpadra) Mi van itt? Orvos: Felszóltak a nézőtérről... Rendező: Miért? Ur az erkélyen: Kegyed ki­csoda? • Rendező: Én vagyok ennek a színháznak a rendezője . . . Ur az erkélyen: Maga? Rendező: Én. Mér? Ez olyan hihetetlen? Ur az erkélyen: Nem . . . csak . . . maga inkább úgy néz [ki, mint egy villamoskalauz, mikor szabad­napos. Rendező: Köszönöm a bókot. Lenne szives felvilágosítani, hogy milyen alapon mer ön belebeszél­ni az előadásba? Ur az erkélyen: Azon az alapon, hogy én itt megváltottam a je­gyemet és nem vagyok hajlandó bevenni minden marhaságot és nem tűröm, hogy az az alak meg­mondja ennek a rakás szeren­csétlenségnek, hogy meg fog hal­ni. Nna. Rendező: De kérem . . , hát er­ről szól a darab . . . ő egy beteg. Ur az erkélyen: Én már azt sem hiszem el, hogy ez egy beteg. Ez egy kövér, életerős ember, csupa pirospozsga. Hol beteg ez? A má­sik sokkal betegebbnek néz ki. Nézze meg. milyen sovány. Nézze milyen sajtszine van. Ha valaki itt meghalhat, az csak a sovány lehet. Ur a földszinten: Nono, kéerm, nono. Lehet valaki fejbeteg is. Talán ez a kövérkés egy fejbeteg? Nézze, milyen zavarosak a szemei. Rá van Írva a Lipótmező. (Le­gyint) Tőlem egész nyugodtan meghalhat. Ur az erkélyen: (KÍab41) Tő­iéin nem. Én ide befizettem, én ragaszkodom, hogy a kövérkés maradjon életben. Haljon meg a sovány. Ur a földszinten: Nekem a so­vány jobban tetszi,k. Ur az erkélyen: Gratulálok az izlésihez . . . Rendező: No de uraim, ha egy­szer a szerző igy irta meg a da­rabot . . . Ur az erkélyen: Akkor haljon meg a szerző, de a kövérkés ma­radjon életben. A vak is láthatja, hogy a kövérkésnek nincsen sem­mi baja. Olyan egészséges, mint egy disznó. Ur a földszinten: Van beteg disznó is. Azok okozzák a sertés­vészt. Ur az erkélyen: Máma már a sertésvészt is lehet gyógyítani. Arra való az insulin. Rendező: De uraim, várjuk meg a fejleményeket . . . Ur az erkélyen: Van még fejle­mény iß? Rendező: Persze, hogy van. Most jön a komplikáció. .Ur a földszinten: Ne beszéljen. És ki csinálja a komplikát? Rendező: őnagysága, a beteg felesége, aki kinnt vár a várószo­bában ... f Ur az erkélyen: Mire vár? > Rendező: Hogy bejöhessen . . . de önök nem hagyják bejönni.,, Ur az erkélyen: Kérem, egy nő, az más. Én udvarias ember va­gyok, ha őnagysága be akar jön­ni, jöjjön. Rendező: De ;kérem . . . lesznek -szívesek az urak megígérni, hogy nem fognak beszélni . . . ? Ur a földszinten: Részemről meg van ígérve. (Az erkélyre mu­tat) Őt nem garantálom. Ur az erkélyen: Kérem, egy nő, az egy nő. Ha egy hölgyről van szó. egész más a helyzet. Nem fo­gok bele szólni. Rendező: Köszönöm szépen. Ak­kor folytatjuk az előadást. (Az or­vos és a beteg felé) Legyetek szí­vesek ismételni az utolsó szavakat (Kimegy) Beteg: (Theátrálisan, ahogy beszélt, mielőtt a közönség bele szólt» Tehát . . . nincs segítség? Végem van? Igazán meg fogok halni? . . . (Könnyezik, zsebken­dőt vesz elő) Feleség: (Bejön, igen csúnya nő és nem is fiatal már) Hát én még ilyet nem hallottam. Mondd, fi­am, mit gondolsz, meddig fogok várni? Amig te a barátoddal cse­vegsz itten, engem váratsz kinnt abban a büdös várószobában a sok randa beteg között? Én mond­tam neked, hogy nem érek rá, ne maradj itt sokáig, mert a szabő­­nőmhöz is kell menni és a fod­rászhoz is és nekem kell egy ma­nikür is és akikor te itt órákig társalogsz ezzel a doktorral a va­cak betegséged miatt? Ur az erkélyen: Halló ... Ez a maga felesége? Beteg: Igz. Ur az erkélyen: Ez az, akit ma­ga márciusban elvett? Beteg: Igen. Ur az erkélyen: Akkor az orvos­nak van igaza. Haljon meg. (Függöny) Minden jog a szerzőé. Copyright by Miklós László, U.S.A., 1953. Sürgős kérelem! Ha valaki 1-2-3 hónapra vagy hosszabb időre elutazik, hajlandó-e kiadni lakását BEREGI OSZKÁRNAK és és PATAKY KÁLMÁNNAK erre az időre? Sürgős választ kérünk a Great Northern Hotelbe, Apt. 515. Telefon Cl 7-1900 / AZ EMBER" KIS SZÍNHAZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents