Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-19 / 34. szám

Magyarok Kongresszusa Washingtonban Az Amerikai Magyar Szö­­vetség október 6-án és 7-én tartja nagygyűlését Wash­ington, D. C.-ben. Az Ameri­kai Magyar Szövetség egyet­len szervünk, mely a magyar­ság érdekében mindig fel­szólal az illetékes kormány­körökben s amely megvédi a magyarság igazát minden nehéz kérdésben, ahol a ma­gyarságot háttérbe igyekez­nek szorítani ellenségei. A: egységben az erő s igy kívá­natos, hogy elismerésünket az Amerikai Magyar Szövet­séggel szemben erőteljesen hangsúlyozzak azáltal, hogy e nagygyűlésen minél na­gyobb számban jelenjünk meg. A nagygyűléssel kapcsolat­ban a Szövetség a&amerikai magyar sajtó százéves fenn­állását is ünnepli. Az ameri­kai magyar sajtó e száz év folyamán nagy érdemeket szerzett. Hová lett volna zengzetes, szép nyelnünk, ha az itteni magyar sajtó nem ápolta volna a már-már fe­ledésbe merülő magyar nyel­vet? Ha vannak is köztünk, amerikai magyarok közt el­lentétek, amit sajnálattal be kell vallanunk, ebben a kér­désben, a sajtó érdemeinek elismerésében a nyelv ápo­lása érdekében, mindnyá­junknak egyet kell értenünk. Általában nem azt kellene folyton hangoztatnunk, ami elválasztja a magyar ság egyes csoportjait egymástól, hanem azokat a pontokat kellene keresnünk, ahol azt nemzeti érdekeink megkí­vánják, hogy egységesek le­gyünk. Mert mi tekintélye lehet egy népnek Amerika vezetői előtt is, ha minden oldalról másféle beszédeket hallanak, magyarok vádjait magyarok ellen? Példát ne­vetnénk e tekintetben Ame­rika más nemzetségeitől, a­­melyek éppen erős össze­tartásuknak köszönhetik be­folyásukat, — sokszor a ma­gyarság rovására. Mikor például pár héttel ezelőtt a szerbek szövetségi napjukat tartották Pitts­­burghban, nagy számmal se­regiettek össze Detroitból, Denverből, M i l waukeeból, St. Louisból, sőt Kanadából is: több mint négyezren jöt­tek el Amerika különböző részeiből. Szívleljük meg e példát és minél nagyobb számban menjünk el az Amerikai Magyar Szövetség kongresszusára és az ameri­kai magyar sajtó százéves fennállásának ünneplésére. A látogatóknak azért is ér­demes eljönniök, mivel a szép főváros ezernyi látni­valóit is alkalmuk tesz meg­csodálni. bencze János a Verhovay S. Egylet elnöke Cukor Mór newyorki irodájában Cukor Mór, veterán ma­gyar ügyvéd a nyarat Eali­­f ormában töltötte és miután többrendbeli megbízatásának eleget tett, visszatért New Yorkba, ahol a 261 Broad­way alatti irodája vezetését ismét személyesen átvette. THE MAN' FERENC CONDOR'S POLITICAL WEEKLY c •NOIDNIHSV» cool XOS'O’d iVTiA v itinaiH GÖNDÖR FERENC PO Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Aci of March 3, 1879 _____^ _________________ _____;_________________________________________________ _____ SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79SI.. NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-filHM EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII—No. 34 NEW YORK, N. Y„ SEPTEMBER 19. 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Legyen az emlékük áldott! Irta: GÖNDÖR FERENC Száz évvel ezelőtt indult meg az első magyarnyelvű új­ság Amerikában. “Hontalan Magyar”: ez volt a címe az újságnak s ez a cim mindent, mindent kifejezett. Árva, hon­talan magyarok szerkesztették a lapot hozzájuk hasonlóan árva és hontalan magyarok számára. 1853-at irt a világ és Magyarországon dühöngött a szabadságharc utáni elnyo­matás. A császári önkény rátaposott a “rebellis” magya­rokra, akik merészeltek igazabb, emberibb, szabadabb és demokratikusabb életet követelni Kossuth, Petőfi, Vasváry, Irinyi, Klapka, Damjanich, Bem apó és a többi szabadság­hős vezérlete alatt. Magyarországon dühöngött az önkény és idekint Amerikában megjelentek az első számüzöttek. Ők alapították a “Hontalan Magvar”-t, hogy terjesszék a magyar szót és a magyar gondolatot a messzi idegenben. Az ünnepség, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség október 6-i és 7-i washingtoni kongresszusán rendeznek az amerikai magyar sajtó centennáriumára, szivénüli azt, aki maga is — miként a régi bujdosók — idegen földön és idegen környezetben magyarnyelvű lapot szerkeszt és ad ki, akár mostoha .akár pedig a legkedvezőbb körülmények közepette. Van valami reménytelenség ebben a lapcsinálási buzgalomban. Valamilyen hősi, tragikusan hősi kiállás ez az idegen arénában. Magyarnyelvű lapot szerkeszteni, a magyar szót istápolni, a magyar emlékeket idézni, a ma­gyar jövőről ábrándozni az idegen nyelvterület óriási óce­ánjában, idegen emberek, idegen szokások között: igy indul el minden hontalan lapalapitás, a múltban és a jelenben, az újságíróhoz hasonló olvasók számára. Később az idegenség megszelídül és olykor úgy érzi a hontalan, hogy már talán meg is találta az uj hazát az elveszített régi haza helyett. A magyarnyelvű külföldi újság is kezd otthonossá válni és sok esetben már csak a nyelv megőrzésének hivatását tölti be. Ez is nagy feladat, ha nem is minden. De igy is kissé gyökértelen a lapkiadó és lapszerkesztő helyzete. Aki más­­nyelvű lapot csinál, mint amilyen a környezete, az mindig kissé elkülöníti önmagát a környezetétől. Szinte szállóigévé vált ez a szó a külföldi magyar újság elindításával kapcso­latban: reménytelen! Értik-e, érzik-e önök, kedves olvasó­im, mit akarok mondani? A reménytelenség szárnyai ver­desnek a külföldi magyar újság Íróasztalai felelt. • S közben az olvasók száma állandóan fogyatkozik. Van, akit elnyel az idegen óceán és maga is lassan idegenné vá­lik s ha őmaga nem is, de a gyermeke már annál bizonyo­sabban. Van, aki bármilyen hűséges polgára is lesz az uj hazának, de élete végéig hiven^kitart a régi haza szokásai és a régi nyelv mellett. Élete végéig. Tovább nem teheti. S a statisztika szomorú és vigasztalan képet ad a magy ar élet fogyatkozásáról. Minden évben legalább öt százalékkal csökken a magyar olvasók száma. E sorok Írója is a “Hontalan Magyar” útját követte. 1919-ben Kun Béla rémuralmának idején búcsút kellett mondani a magyar tájaknak és menekülni kellett kalandos utón Becsbe. Azután állandósult ez az átmenetinek hitt hontalanság a fehér ellenforradalom terrorja miatt. “Az Ember” idegenben küzdött és harcolt az igazi nemes esz­mékért és ápolta, ajnározta, istápolta a magyar szellem, a magyar kultúra remekeit. Azután ide, Amerika áldott földjére hozott a sors, ahol minden korláttól szabadon, a helyesen értelmezett sajtószabadság elvei szerint a legtel­jesebb függetlenségben és szabadságban készült tovább a lap, hitet, reményt hirdetve az itt letelepedett magyarok között. Egy re többen érkeztek akkor a hontalanná vált ma­gyarok. A Horthy-rendszer, majd a feltámadó náci pestis tömegével adta a vándorbotot az emberek kezébe. Mit tehe­tett a magamfajta konok megátalkodott újságíró? A pa­rancs, a magamra vállalt parancs zakatolt bennem: lapot kell csinálni, tovább kell folytatni az erőfeszítést, továbbra is fent kell tartani “Az Ember”-t, nem szabad félreállni, más s netán hasznosabb és gyümölcsözőbb pálya után nézni, lapot kell csinálni, magyarnyelvű lapot a magyrarul olvasó és beszélő embereknek, ez a feladat, ez a parancs, ez az én életem. Ma már harmincnégy év múlt el azóta, hogy' honta­lanná váltam. Harmincnégy' év óta követem a parancsot. Igen, harmincnégy év óta érzem a reménytelenséget. Ne értsük félre: boldog, megelégedett polgára vagyok en­nek az áldott Amerikának. Hálás vagyok és soha sem zúgo­lódom, sőt hirdetem, hogy' itt a legigazabb az élet. Itt az ember valóban ember maradhat. "Itt a hontalant keblére öleli az ország, letörli a könnyeket és meggyógyítja a se­beket. Itt a szabadság napfénye süt arra, aki a rabság és elnyomatás földjéről érkezik erre a csodálatos tájra. Ami­óta annak idején Bécsben elzokogtam az “Emigránsnak lenni” cimti Írásomban a szivetmarkoló fájdalmamat, sok­sok esztendő telt el és az Amerikában eltöltött boldog évek csaknem teljesen elcsitították régi és marcangoló szenvedé­semet. Boldog, hálás polgára vagy ok ennek a nagyszerű or­szágnak és hogy' a hálám mennyire indokolt, mi sem bi­zonyltja jobban, mint az, hogy itt magyarnyelvű lapot csi­nálhatok. Ez az ország nem rabolja el a régi haza emlékeit. A magyar újságíró itt szabadon megmaradhat magyar új­ságírónak. Mondom és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy boldog és megelégedett vagyok. De: magyar lapot szerkesztek és érzem a kontrasztot. Néha megtámad a ké­tely, hogy' hiábavaló munkát végzek. De nem tehetek mást én se, akárcsak a bujdosók száz év előtt. Szerkeszteni a magy'ar újságot, hétről-hétre megújuló lázzal és önemésztö, de mégis boldog háborgással. Tudom, hogy feladatot végzek. Újra jönnek menekültek az utóbbi években a Vasfüg­göny' mögül, a bolsevizmus szorító markából. Aki újságíró, akinek ez a mestersége, szintén beáll a megátalkodottak csapatába. Újságot ir, ő sem tehet mást. Elborongó szívvel gondolok majd ezen a jubileumon a száz év előtti kollégákra. Mit érezhették, amikor az első szerény' lappéldány kikerült a nyomdagép alól? Biztosan nagy és felemelő pillanat volt. Én tudom. Én átéreztem es átéltem már ezt a pillanatot. Ők is ott álltak a mai hatal­mas nyomdagép akkori elődje és őse körül és várták, reme­gő izgalommal várták az első kinyomott példányokat. Az újságot, amely elviszi szavukat a többi bujdosóhoz. Vájjon tudták-e, hogy több és nagyobb a feladat, amelyet vállaltak, mint ha otthon, a hazai környezetben indítanak lapot ? Ma­gyarországon magyar lapot indítani: ugyebár természetes­nek és magától értetődőnek látszó feladat? De külföldön magyar újságot indítani és fenttartani: különleges elhatá­rozás és jaj de nehéz, de nagy'on-nagyon nehéz feladat ! Ezt tették ők, forrongó hittel nekivágtak az idegen környe­zetben a feladat teljesítésének. Magyarul szólaltak meg a magyar betűre éhes bujdosókhoz. Szentek voltak, apostolok és hősök Washingtonban, október 6-án és 7-én kegyelettel és hálával fogunk adózni erőfeszítésüknek, áldozatvállalá­suknak, hősi — tragikusan hősi — helytállásuknak, politi­kai, újságírói és emberi magatartásuk emlékének. A kései utód meghajtja előttük az elismerés lobogóját. Áldott legyen az emlékük!

Next

/
Thumbnails
Contents