Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-05 / 32. szám
8-ik oldal AZ EMBER SEPTEMBER 5, 1953 REGENYVAZLAT Irta: MOLNÁR FERENC Változatosság kedvéért fogadjon el tőlem a szives olvasó kis regényvázlatot. Hogy miért nem lett belőle két kötetes, vastag regény, azt maga a tény elárulja. Vannak regénytémák, amelyek igazán csak arra jók, hogy a vázlatnál többre ne vigyék. AZ ALACUT-PANAMA — Regény két kötetben — A minap, egyikén ama szép nyári napoknak, amelyeket mostanában élvezünk, dr. Egyenes Péter országgyűlési képviselő és fővárosi bizottsági tag felébredt a jkora délelőtti órákban' és bekérte a postát. A doktor ur valami bizottságnak is tagja volt s mint ilyen megkapta a bizottság legközelebbi ülésére szóló meghivót és az azzal kapcsolatos tárgysorozatot. A tárgysorozat egy pontja bizonyos megütközést keltett benne. Ez a pont körülbelül igy hangzott: “21. pont: X. Y. és társai beadványa a budai Alagút átalakítása és bérlete tárgyában.’’ Dr. Egyenes Péter kiugrott az ágyából, gyorsan felöltözködött és elrohant információért. Meg akarta tudni, hogy ki az az X. Y. és társai és mi az az Alagút átalakítása és bérbeadása. Nem kellett sokat fáradnia, délelőtt féltizenkettőkor már mindent tudott. X. Y. és társai, mint előre sejtette, egy úgynevezett pénzcsoport volt. Az Alagút átalakítása és bérbeadása pedig egyike volt az év legcsinosabb ötleteinek. A pénzcsoport ugyanis elhatározta, hogy értékesíteni fogja az alagutat, amely úgyszólván parlagon hever a Várhegy alatt. Azért a néhány emberért, aki ezen a lyukon megy át a zöld természetbe, igazán nem érdemes üzemben tartani ezt az intézményt, elhatározták tehát, hogy egy gyönyörű világvárosias tervvel járulnak a fővároshoz és a kormányhoz, az Alagútból világraszóló nevezetességet csinálnak, amely nagy méretekben fogja idevonzani az idegent, s amely már a maga különösségénél fogva is a kontinens világcsodái közt fog helyet foglalni. A terv az volt, hogy az Alagutat mindkét végén befalazzák és a közlekedés elől örökre elzárják. Bent az igy előállt helyiségben ezer darab városi ivlámpával vakító fényt árasztanak, a mostani két gyalogjáró helyén a fal mellett vonuló hosszú bársony pamlagokat állítanak fel, a mostani kocsiutat pedig 40 centiméterrel felemelvén és zöld posztóval behúzva, baccarat-asztallá alakítják át. A tervezők szerint ez lesz a világ legnagyobb baccarat-asztala, amely már ennélfogva is megérdemli az állami és városi támogatást. Az Alagút hossza ugyanis 349 méter és 66 centiméter lévén, a bakkasztal maga 349 méter hoszszu lesz, miután 66 centimétert foglal el az Alagút kapuit fedő két rabitz-fal. Az asztal körül 700 játékos foglalhat egyszerre helyet, ami körülbelül hetven fővárosi kártyaklubot tesz egyszerre feleslegessé, mivel tudvalevőleg egy közönséges klubbeli toaccarat-asztal mellett csak 10-12 játékos ülhet. A pénzcsoport az Alagútnak ilyen célra való kibérléséért hajlandó 500 korona bért fizetni s egyben megengedni, hogy a természet ölibe tartó gyalogosok és kocsik minden külön díjfizetés nélkül igénybevehessék az Albrecht-utat. Ezenkívül még csak néhány kisebb kérelme van a pénzcsoportnak a fővároshoz: a város vállalja el az Alagútnak télen gázzal való fűtését, adja a villamos áramot önköltségi árban és szubvencionálja ezt az idegenforgalmat emelő intézményt évi nyolcvanezer koronával. Mikor ezt dr. Egyenes Péter megtudta, felháborodott. Nem kellett sokáig törnie a fejét, rövidesen rájött, hogy itt ismét valami panamáról van szó. Előbb azt hitte, hogy a terv úgy sem fog keresztülmenni ama helyeken, amelyek az ilyen ügyekben döntenek, de mikor a déli korzón találkozott dr. Kijáró, neves fővárosi ügyvéddel és pártvezérrel, s mikor meghallotta tőle, hogy a terv nemcsak a városházán ,de a kerü• leti klubokban is nagy megértéssel és rokonszenwel találkozik, kissé megijedt. Habozás nélkül felroihant egy szerkesztőségbe és előadta információit. A szerkesztő mereven nézett rá és megkérdezte tőle: — Hajlandó ön lapomban akciót indítani e panama ellen? Dr. Egyenes Péter boldogan volt hajlandó és megígérte a szerkesztőnek, hogy huszonnégy órán belül beszerzi az összes adatokat és a másnapi számban megírja a panama történetét, kifejti a terv erkölcstelenségét és káros voltát, szóval mint mi, lánglelkü purifikátorok mondani szoktuk: befütyül a disznóságnak. Miután mindezeket megígérte, hazasietett ebédelni. őszintén megvallva boldog volt, mert érezte, hogy igaza van. Mégegyszer átfutotta jegyzeteit és fejcsóválva konstatálta, hogy milyen merész, sőt milyen szemtelen ez a terv. Konstatálta, hogy az ötlet oly szembeszökően ördögi, oly feneketlenül igaz, hogy könnyű munkája lesz annak, aki ellene fellép és meg akarja akadályozni. E boldog tudatban ebédelt, nyugodt lelkiismerettel. Délután háromkor megjelent nála dr. Kijáró ügyvéd és vezérférfiu és igy szólt hozzá: —Nézze kérem, mi köze Önnek ehhez az egészhez? önnek jól megy az irodája, Önt mindenki szereti, Önt senki sem bántja, Önnek kedves felesége és szép gyermeke van, ön nyugodtan él és nyáron nyugodtan nyaral, minek szerez Ön ellenségeket? Mit bántja Ön az Alagutat! Semmi értelme annak, hogy mikor itt minden lépés, ami ön körül történik, panama, akkor Ön a sok panama közül kiragadjon egyet s azt megtámadja. Ha pedig arról volna szó, hogy Önnek hiányozni fog az Alagút, ha kirándulásra megy, hát én máris kijelentem önnek, a pénzcsoport részéről, hogy hajlandók vagyunk nagyobb kocsiátalányt bocsátani az ön és csa“AZ EMBER” Montrealban megrendelhető a Keleny-cég UJ cimén: 3650 St. Laurent Blvd. Tel.: HA 15-27. Ugyanitt könyvek, szeretetcsomagok .hanglemezek, hajójegyek is megrendelhetők. KEiLENY ládja rendelkezésére, menjen kocsin a zöldbe. Miután dr. Egyenes Péter a kollégát kirúgta és cipőjét megtörölve visszaült Íróasztalához, hogy adatait a lap számára feldolgozza, megint csöngettek. A sógora jelent meg, aki igazgatója volt a Minden Lében Banknak, mely bank arról volt hires, hogy még az éjjeli cukrozott narancshéj-árusítást is nagyban finanszírozta. —■ Nézd kérlek — mondta a sógor — hallom, hogy akadékoskodni akarsz az Alagut-ügy körül. Nagyon jól tudod, hogy gyermektelen ember vagyok és vagyonom a Te gyermekeidre fog szállni. Ez az Alagút - dolog egy gyönyörű terv, amelyet a kicsinyesen gondolkozók nem értenek meg. Bezzeg Páris, Berlin vagy London kapvakapna az ilyen ötleten, elég baj, hogy ott nincs e célra alkalmas Alagút. Nálunk panamáról beszél mindenki. Ne ülj fel nekik, nem veszed észre, hogy csak eszközül akarnak felhasználni? Tudd meg, hogy hetvenezer (koronával vagyok érdekelve a dologban. A többit lelkiismeretedre bízom. Dr. Egyenes sógorát már nem azzal a határozottsággal rúgta ki, mint föntebb említett kollégáját. Lelkében még mindig lobogott az igazságos fölháborodás tüze, de rúgásában már nem volt meg az a félreérthetetlen lendület, mely az igazi purifikátort jellemzi. A sógor által felhozott mellékkörülmények bizonyos bágyadtságot kölcsönöztek e mozdulatnak ugyannyira, hogy a sógor, aki szaktekintély a kirúgások megítélésében, meg is jegyezte a kapu alatt aggódva várakozó bankcsoportnak: — Kirúgott, de nem szívből. Dr. Egyenes Péter ismét visszaült asztalához és eltemetkezett papirosai közé. Egy félóra múlva ismét csöngettek. Legjobb barátja, dr. Agresszív Arnold jelent meg szobájában. Kezet fogtak és Arnold azonnal a tárgyra tért: — Kedves barátom, — mondta, — ugyebár tudod rólam, hogy született ellensége vagyok minden panamának? — Tudom, — felelte Péter. — Tudod, ugyebár, hogy minden erőmmel küzdeni szoktam a nyilvános disznóságok ellen? — Tudom. — Nos — monda székéből fölemelkedve és kiegyenesedve dr. Agressziv, — azt hallom, hogy te kellemetlenkedni akarsz az Alagutcsoportnak. Kijelentem neked, hogy lelkiismeretesen átvizsgáltam az egész tervet és nem találtam benne semmi olyat, ami bárkit is feljogosítana e terv ellen való állásfoglalásra. És ha én mondok neked ilyet, akkor viselem is e kijelentésemnek minden következményét. Dr. Egyenes megdöbbent. Ismerte Agrassziv Arnoldot és tudta róla, hogy számos panamában kíméletlenül támadta azokat, akik a közvagyon rovására akartak meggazdagodni. Majd barátjához fordult és ezt a kérdést intézte hozzá: — Ki ennek a pénzcsoportnak a jogtanácsosa ? Dr. Agressziv Arnold harsányan felelt: — Én. Péter szomorúan búcsúzott legjobb barátjától. Fel kell jegyeznünk, hogy ezt már nem rúgta ki, csak szelíden kinyomta az ajtón. És magára maradt gondolataival. Mikor visszaült Íróasztalához, úgy érezte, hogy már nincs meg benne az az őszinte meggyőződés, ami a gazságok ellen indított harcban oly fontos. Pedig bizonyos, hogy nem kenyerezték le. Csak beszéltek vele. És Péter érezte, hogy minden fenyegetésnél, presszionál, megvesztegetési kísérletnél erősebb fegyver a panamisták kezében az az eszköz, amit úgy hívnak, jjpgy: beszélni vele. Most már nem irta oly lázasan a leleplező cikket, mint az imént. Nagy szüneteket tartott, gondolatai el-elkalandoztak és szinte örült, amidőn a munkájában i újabb csöngetés zavarta meg. A szobalány beeresztette az idegent. Az idegen nem volt más, mint az az egyetemi professzor, akinél Péterünk fiának ősszel az utolsó pótvizsgát kellett tennie. —Csajk azért jöttem, — monda a tanár ur, — mert felkerestek és megkértek, hogy beszéljek Önnel. — Milyen ügyben? — Abban a bizonyos Alagutigyben. — És hűt 'parancsol tőlem talár ur? —■'Meg akarom győzni arról, hogy felültették önt. — Hogy-hogy? — Ön Jnaiv és tisztességes ember. Talán nem is tudja, hogy ez ellen az Alagut-társaság ellen egy nagyszabású zsaroló-manővert indítottak. Maguk a közismert zsarolók, ak:k minden ilyen ügyben államnál, városnál meg szokták támadni a, vállalkozó pénzcsoportokat, nem mernek előbujni, mert félnejt a vállalat jogtanácsosától, a snájdig dr. Agresszív Amoldtól, tudják óla, hogy könyörtelenül leleplezné őket. Ilyen ártatlan emberekre van tehát szükségük, mint ami yen ön is. Önt az igazság nevében fellovalják, ön felháborodik, beszédet mond a parlamentben, a főváros közgyűlésén, cikkeket ir a lapokba a dolog ellen és mi tor ezt cselekszi, nem is sejti, hogy tulajdonképpen egy zsaroló-kc mpánia eszközévé vált, amely az Ön nevével fenyegetődzik és amelyet végül le. fognak fizetni. Akkor Ön aztán itt áll az Ön felháborodásával és ha még tovább is merészkedik beszélni, egyszerűéi, ráfogják Önre, hogy azért lármázik, mert nem kapott. Mindezt nem azért mondom, mert kedves fiának jövője kezembe van letéve, hanem azért, mert jobban ismerem e,z életet mint Ön és meg akarom Cnt óvni az ilyen ügybe való keveredéstől. Mi köze Önnek az Alagút aoz? Maradjon békén és ne törődjön a mások bajával! Ezt az |irat már se nem rúgta, se nem : nyomta Egyenes Péter, •ezt az urat már szép udvariasan kikisérte. Visszament íróasztalához, még egyszer busán végignézte adatait és jegyzeteit, elolvasta a leleplező cikknek Elejét, amelyet már megijrt, majd nagyot sóhajtott és összetépte a kéziratot. Azzal levélpapirosdoboza után nyúlt, kivett belőle egy elegáns, szürke kartonlapot és a következőket irta rá: “Igen tisztelt Szerkesztő ur! •Tegnap a|zt az ígéretet tettem szerkesztőj urnák, hogy megszerzett információk alapján cikket Írok b. lakjában az Alagut-panamáról’’ . (Itt egjf kis szünetet tartott, a “panamáról” szót kihúzta és ezt irta helyébe “ügyről”). “ . . . Alagút' ügyről, mely legközelebb | kerül illetékes helyen tárgyalás alá. Legnagyobb sajnálatomra arról kell Önt értesítenem, hogy egy kliensem ügyében haladék taanul Bécsbe kellvén utaznom, a cikket nem Írhatom meg. Kitűnő tisztelettel dr. Egyenes Péter.” Ezt a levelet azonnal elküldte a szerkesztőnek. Adatait és jegyzeteit pedig bedobta a kályhába,, amelyben és a föntebb emlitett zord nyári időkre való tekintettel vígan lobogott a tűz. Felsóhajtott és úgy érezte, hogy kő esett le a szivéről. Szinte boldog volt, hogy Kikerült ebből a dologból. Beszéltek vele. Elment sétálni a dunaparti korzóra és ott azon tűnődött, hogy vájjon mi különbség van ama férfiú ;között, aki ingyen hallgat el, azzal szemben, aki pénzért hallgat el. Hosszas gondolkodás után rájött, hogy a kettő között csak egy különbség van s ez az, hogy az ingyen elhallgatón még nevetnek is. De dr. Egyenes Péter most már ezzel sem törődött, szivében kissé szomorú volt. órájára nézett, konflisba ült és mint megígérte, elment feleségéért, aki dr. Agressziv Arnoldéknál volt zsuron. Többet aztán az egésszel nem is törődött. MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom légkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK C.TY h £3 HAZAI HAZAI SZALÁMI és mindenfajta JA hurka, kolbás*» sonka, szalonna és friss hús, stb., feazl MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 NEW YORK ESEMÉNYE MRS. TERHES UJ BUDAPEST RESTAURANTJA 1481 Second Ave. (77th Street sarkán) a legmodernebb Ízléssel berendezett newyorki MAGYAR VENDÉGLŐ — Asztalfoglalás; RH 4-9169 — ÓRÁN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉJEA, KAKAÓ NYLONKARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékket készséaael szoloálunk GLOBUS TRADING C0BP. ól BROADWAY, NEW YORK 6 I TeL BOwling Green 9-4164
