Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-12 / 33. szám

ÍZ TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON 100,000 BUDAPESTI DEPORTÁLT SORSÁRÓL VAN SZÓ Hitelesnek elfogadható szám­adat szerint mintegy 100,000 sze­mélyt deportáltak Budapestről különböző vidéki helyekre. A kor­mány “enyhülő” politikája követ­keztében kibocsájtottak egy ren­deletet, mely szerint a deportálá­sokat megszüntetik és a már ré­gebben deportáltakat hazaenge- ' dfk. Budapesten a legnagyobb kétkedéssel fogadják ezt az ígére­tet. Százezres tömeg visszaköltöz­­tetéséröl lenne szó s eddig alig néhány ember hagyhatta el a vi­déken kijelölt lakhelyét. Fokozza a jogos kétkedést az a körülmény is, hogy a legnagyobb lakáshiány van Budapesten. A deportáltak lakásait már régen másoknak, utalták ki s általában minden egyes szqba zsúfolva van lakókkal, aminek az a magyarázata, hogy az erőszakos iparosítás következ­tében igen sok falusit képeztek át gyári munkássá és ezek az uj munkások özönlöttek el a gyár­ipar központját, Budapestet. ÓRIÁSI BESZOLGÁLTATÁSI HÁTRALÉKOK Nagy Imre, az uj miniszterel­nök a parlament elé terjesztett nyilatkozatában különösen nagy figyelmet szentelt a beszolgálta­tás nem teljesítésének. Első ízben ismerték el nyilvánosan, hogy a parasztok nem teljesítik a beszol­­gáltatási kötelezettségeket. A kor­mány arra kényszerült, hogy kö­rülbelül hatszázmillió forint érté­kű beszolgáltatási kötelezettséget “írjon le”, minthogy az elmúlt év­ben beszolgáltatási kötelezettsé­güket nemcsak a magánparasztok, de az állami birtokok és szövetke­zetek sem, teljesítették. UJ MUNKA SBÜNTETÉSEK! A magyarországi gyárakban nemrégiben megszüntetett fegyel­mi büntetéseket szigorúbb bünte­tési intézkedésekkel helyettesítik. A kormánynak az a döntése, hogy megszünteti a késésekkel és ki­maradásokkal kapcsolatos bünte­téseket, “félreértést és hibákat” eredményezett — mondja egy hi­vatalos magyarázat — és ezért szükségessé vált, hogy ebben a | kérdésben uj büntetéseket léptes-1 senek életbe: az azonnali elbo­­csájtásokat. * FOLYIK AZ OROSZOSITÁS . . . Trocsányi Zoltán budapesti egyetemi tanár öt évvel ezelőtt “Orosz szavak a magyar nyelv­ben” címen cikket irt a “Magyar Nyelvőr” c. folyóiratban. Ebben azt bizonygatta, hogy a magyar nyelv ellenáll az orosz szavak és az oroszos szellem beáramlásának. '“Mindenesetre a magyarok — ir­ta — legalább három szót már megtanultak: zdrasztvujte, doszvi­­danja és davaj.” Az azóta elmúlt öt év alatt Petőfi nyelve sok min-­­dent megért. Az utóbbi esztendők­ben elindult az oroszositás offen­­zivája a magyar nyelv ellen. Ez legjobban az újságírásban és az adminisztrációban érezhető meg. A “Szabad Nép” például annyira igyekezett átvenni a szovjet la­pok példáját és stilusát. hogy még a rovatcimeket is azokból kölcsö­nözte, habár egyáltalán nem fe­lelnek meg a magyar nyelv szel­lemének. így például a “Szabad Nép”-ben megjelent a “Hazánk egy napja” cimü rovat, a “Deny nasei rodini” szószoros fordítása alapján. Több magyar egyesületet orosz névvel láttak el. Az orosz ki­fej ezésmodort, sőt az orosz nevek írásmódját is kényszerítik! így például Herzen orosz filozófus és író a magyar olvasók számára Gercen-é lett. mert az oroszok ezt p különben német nevet igy Írják. E>en az alapon nemsokára várni lehet, hogy Hamlétből, Shakes­peare hőséből rövidesen Gamlet lesz . . . GÖNDÖR JFJERBNCPOHUKM HEULAPIA Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSE« ES KIADÓHIVATAL: 320 East 79 ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone^ BUtterfield 8-6168 ” VOL. XXVII—No. 33 NEW YORK, N. Y., SEPTEMBER 12, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT A magyarországi munkásság ellenállása Irta: KOVÁCS LAJOS (A magyarországi változásokkal” kapcsolatban rendkívüli ér­deklődésre tarthat számot az alábbi tudósítás, amely hiteles helyzetképet ad a munkásság folyton növekvő ellenállásáról. A cikk írója a magyarországi rendszer recsegő-ropogó talaján vizsgálta meg a helyzetet és vizsgálódásának eredménye az alanti cikk.) Az erőszak, a kíméletlen kizsákmányolás és a nyomo­rúságos reálbérek rendszere mély nyomot hagy a magy ar­országi dolgozók éleiében. A magjai- kormány és a köz­ponti vezetőség már több mint fél év óta eredménytelenül kísérletezik az ipar- és bányatermelés nehéz helyzetének javításával. Különösen nehéz a helyzet a bányászközpon­tokban. Eddig már számtalan ülést, megbeszélést tartottak, a lapok naponta közölnek éles bírálatokat és fenyegető cik­keket. Naponta Ígérgetik a munkások életszínvonalának állítólagos javítását. A központi vezetőség tagjai elárasz­tották a bányákat, de látogatásaik semmi eredménnyel nem jártak, a helyzet továbbra is napról-napra kritikusabb. A bányákban a munkaerő kérdése már majdnem meg­oldhatatlanná vált. A kérdés megoldása tekintetében indí­tott kampány eddig eredménytelen maradt. A bányamun­kára jelentkezőknek 400 forint jutalmat, különböző kivált­ságokat ígértek a lakás, rulia, élelmiszer s0>. beszerzése te­rén. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult és mindössze. 0,000 uj bányászt tudtak összetoborozni. Ezek jó részét is az ipari tanulók köréből. Még súlyosabb a helyzet a meglévő munkaerő tekintetében és különösen nagy a munkaerő hul­lámzása. Ezt a pesti lapok is kénytelenek voltak elismer­ni. A “Szabad Ifjúság” cimü lap “Szégyen Komló városá­ban” címmel a következőket Írja: “Komlóban a hősök mellett nagy számban láttunk henyélőket, lustákat, felelőt­leneket, sőt még gyávákat is. Ezek azok, akik visszavonul­nak a harctól és gátolják a termelési terv megvalósitását. Másik lipus a munkakerülők tipusa, akik indokolatlanul kimaradnak a munkából.” És tovább: “ilyenek elég szá­mosán vannak. Naponta 250-300-an, több esetben pedig 60 százalék.” Ki dolgozik akkor, ha a munkások ilyen nagy százaléka kimarad a munkából és a kritika éle az ál­talános hanyagság és a munkások érdektelensége ellen irá­nyul? Ez a példa a legjobban megvilágítja a magyarorszá­gi bányaipar helyzetét. Hozzá kell tennünk, hogy Komló Magyarország egy ik legnagyobb bányája és hogy- igazgató­jának néhány hónappal ezelőtt Vas Zoltánt, a Magyar Dol­gozók Pártja politbürójának nemrégiben degradált tagját és a Gazdasági Főtanács volt elnökét nevezték ki. Tehát a moszkoviták egyik legjobb bürokratája, — akiről azt mondták, hogy “példával fogja bizonyítani, hogyan lehet többet és jobbat termelni” — ép úgy kudarcot vallott, mint elődjei. A munkások munkalendületének csökkenése, a kima­radások, a normák nem-teljesitése stb. jellemzi a magyar bányaipart. Mindezt “fejetlen öntudattal,” “a régebbi szo­kások tiszteletbentartásával,” “az ellenség hatásával” stb. magyarázzák. Megfigyelhető az a tény, hogy- a mai ma­­gy-arországi uralkodók^ kénytelenek frontális támadást in­tézni a munkások ellen—támadni az egész munkásosztályt. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a magyarországi rendszernek semmi köze a munkásosztályhoz. Ennek egyik oka a magyar dolgozók legdurvább ki­zsákmányolása és egyik formája az úgynevezett “sztahano­­vizmus.” Valószínűleg ez a sztahanovizmus volt egy ik oka a termelés csökkentésének és zűrzavaros helyzetének. A “sztahanovizmus” hirdetésével a rendszer arra törekedett, csak a munkások mind nyilvánvalóbbá váló ellenállásához és elégedetlensf' ,ehez vezetett. Nem ér délén felhozni a dolgozók kizsákmányolásá­nak egy másik módszerét sem. A rezsim például kita­lálta az úgynevezett “péntek mozgalmat.” Ez a mozgalom azt jelenti, hogy a heti termelési terveket péntekig kell tel­jesíteni. A Kossuth-rádió például ilyen formában ismeri el a péntek-mozgalom kudarcát: “A Rudolf-telepi bányában a péntek-mozgalom nem sikerült. A közösség nem képes teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, mert sokan marad­nak ki igazolatlanul. Nagyobb figyelmet kell szentelni a munkafegyelem megszilárdításának.” Mindebből az tűnik ki, hogy bizony “fekete péntek” ez a magyar dolgozók számára. “Kötelezték magukat, de kötelezettségüket nem teljesítik” cimü leadásában a Kossuth-rádió a következőket hangoztatta: “A hónap végéig csökkentsük felére azt a szénmennyiséget, amellyel gazdaságunknak tartozunk. így beszéltek az egyik szénmedence bányászai. Adott szavuk azonban valóra nem váltott ígéret maradt: a tartozás nem­csak nem csökkent, de még növekedett is. Ennek okát a technikai vezetőség felületes munkájában és a bánya rossz munkafegyelmében kell keresni.” Az állami bürokrácia tehát arra kényszerifi a munkásokat, hogy tartozásnak te­kintsék a régebben nem teljesített terveket és a nagy mun­ka-normák mellett még ezek teljesítését is megkövetelik. A munkásokra nyilván mgvalósithatatlan kötelezettségeket kényszerítenek és erre föl még “tartozásokkal” is terhelik őket. Ugylátszik azonban a magyar munkások másképpen gondolkoznak arról, hogy ki kinek tartozik. , / A lapok és vezetőségek élesen támadják a pártszerve­zeteket; felelőssé teszik őket a tervek nem-teljesítéséért. A Kommunista Párt szervezeteit gyakran azzal vádolják, hogy gátolják a tervek teljesítését, hogy- a kommunisták kíméle­tesen bánnak a gépekkel, nem éberek az ellenséggel és a rombolókkal szemben, figyelmen kívül hagyják a versenyt stb. A “Szabad Nép” például azt Írja: “Gyakran megrongá­lódnak a gépek. így felmerül a szabotázs gyanúja, de a kommunisták mégsem törődnek azzal, hogy- leleplezzék az ellenséget.” Ki az ellenség? A válasz nagyon egyszerű: Ma­gyarország munkásosztálya, minthogy szembehelyezkedik a napról-napra való kizsákmányolással. j • Nem lehet előrelátni: mikor és milyen megrázkódtatá­sokra kerül sor Magyarországon, Keletnémetország és Csehország példájára. Tény azonban, hogy ezt a hely-zetet nem lehet sokáig fenntartani és a magyar munkások és dol­gozók ellenállása más — nyíltabb, forradalmibb formákat kell hogy öltsön, mert az államkapitalista hurok mind job­ban összeszorul nyakukon. Az ellenállás formáit nem lehet előrelátni, de miiujenesetre ez az ellenállás még jobban alá­ássa a magyarországi rendszert. Gyakran beszélnek arról, hogy a magyar vezetők nagy demagógok. Ebben van valami igazság. Ebben az esetben azonban intézkedéseiket csak szükségből foganatosították. Keletncmetország és Csehország munkásosztályának pél­dájából sokat tanultak ezek a vezetők és siettek valamilyen módón elejét venni annak, hogyt. Magyarországon hasonló eseményekre kerüljön sor. Ez áll a Nagy Imre által beígért intézkedések háttérében. Nagyban Ígérgetik az életszínvo­nal jelentős emelését. A lapok külön rovatot nyitottak a dolgozók problémáinak és rögtön egész sor tiltakozást kap­tak az igazságtalanságokkal és a nehéz életkörülményekkel kapcsolatban. A munkások azonban valószínűleg megtalál­ják az eredményesebb módját is problémáik megoldásának. hogy a makszimumot hozza ki a munkásból: a legna­gyobb munkateljesitményt aztán általános normaként az | egész üzemre kiterjesztették. A sztahanovistáknak Ígért j jutalmakat csak néhány Ízben osztották ki, akkor is csak a dolgozók megtévesztése céljából. Mindez természetesen Kétségtelen, hogy a magyarországi vezetőségben végre­hajtott változások Rákosi gazdasági politikájának csődjét mutatják cs ezek a változások a magyar dolgozók, a pa­rasztság mellett elsősorban a munkásosztály ellenállásának eredményei.

Next

/
Thumbnails
Contents