Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-07-25 / 30. szám

1 2-tk oldal AZ EMBER ULY 25, 1953 fogják tovább tűrni azt, hogy le­­igázva tartsák őket. — Ne felejtsék el a nyugatiak, hogy a kommunista járvány nem marad meg egy országban és nem isztel országhatárokat. Ez a jár­­ány veszélyezteti a szabad or­szágok szabadságát is. Vannak egyes körök, amelyek nyíltan hir­detik, hogy a világ megélhet úgyis, ha két részre van osztva. Egyes államférfiak, is ilyen felfo­gást juttattak kifejezésre. Mi már átéltük egyszer Münchent és mi tudjuk, mi’c a módszerei a ter­­' j'orista rendszereknek. Teljesen jnindegy, hogy az náci-e, vagy kommunista! — Mi örömmel üdvözöljük, ha a német és osztrák népeknek sike­rül végre jogaihoz jutni. Ha azon­ban a szabadság a vasfüggönynél továbbra is megáll, úgy körülbelül 70 millió ember marad továbbra is rabságban és ezeket az országokat a kommunisták csak ugródeszká­nak fogják felhasználni a szabad népek későbbi elnyomására. Mi a kommunisták módszereit nem a könyvből ismerjük. Mi a magunk bőrén tanultuk meg, hogy ez a rendszer mit jelent. Azok is meg­gyógyultak, akik hittek abban, hogy ezen az utón lehet a népek jólétét biztosítani. Meg kell szün­tetni a terror-rendszereket, a ki­zsákmányolást és a szabadságot minden nép számára biztosítani kell! Egy nép sem áldozhatja fel a másik nép szabadságát. — A békét csak a szabadság tudja biztosítani és a magas élet­nívó. A Vasfüggöny mögötti né­pek készek a szabadságuk elnye­résére irányuló harcra és nem a régi reakciós állapotokat akarják visszaállítani a saját országaik­ban, hanem a demokrácia alapján egy uj országot felépíteni és sza­badságot akarnak. Mert demok­rácia és szabadság nélkül nincs a világon béke! Peyer Károly beszéde nagy ha­tást váltott ki a jelenlevőkből és azt még aznap a rádió is szerte­sugározta. V IT A Nevezzük nevén a gyermeket! Kedves Főszerkesztő Ur! Boldogan olvastam Andaházy-» Kasnya Béla vezércikkét “Az Em­ber multheti számában. Ez a bá­­tíjrszivü, valóban demokrata po­litikus ember maradt, megfélem-, lithetetlen ember a náci terror legvéresebb óráiban is. Minden joga megvan arra, hogy mondani­valóit a legnagyobb figyelemmel thallgassuk meg. E vezércikknek egyetlen komoly szépséghibája az a tény, hogy nem nevezi nevén a gyereket: le­leplezi, mesteri módon csoporto­j sitja Eckhardt Tibor manővereit, csak éppen, hogy nem nevezi meg ezt a háttérből irányitó régi “kur­­zus”-politikust! Ez baj, mert az öregamerikás olvasók bizony nin­csenek rébuszokhoz hozzászokva: itt Amerikában a “call a spade a spade!’’-mondás járja. “Az Ember” külföldi levelező­gárdája igen értékes taggal gya­rapodott az illusztris cikkíró sze­mélyében. Hűséges olvasójuk: MOLNÁR J. BÉLA Jackson Hgts. L.I. Falrahányt borsó . . . Nekem a legjobban azért tet­­ízett a múltkori vezető cikkük­nek “Vonalvezetése”, mert Mr. Andaházy-Kasnya ráhúzta ugyan alaposan a lepedőt'az Ébredő Ma­gyarok elnökére, de nem irta ki a nevét. Már számos alkalommal— különösen Washington, D. C.-ben •—amerikai körökben kérdezős­ködtem E.T. iránt, de senki nem “tudott erről a gentelman-ről. Én -—kivéve ‘Az Ember’ múltkori hír­adását, amely szerint “Fénytelen már Eckhardt csillaga”—minden róla írott sort felesleges publici­tásnak vettem ezideig is. Az is több mint valószínű, hogy Anda­házy-Kasnya mostani vádjai is válaszolatlanul maradnak, mint ahogy a parlamentben elhangzott kérdések és interpellációk is fal­rahányt borsónak bizonyultak. Jól emlékszem, úgy a cikkíró: Andaházy - Kasnya, mint E. T. nemzetgyűlési képviselőik voltak s az előbbi számtalanszor kért in­formációt — csak példának raga­dom ki ezt — E. T.-től bizonyost “bankgassei pénzek elszámolásá­ról.” A válasz még most is utón van valahol . . . Megkülönböztetett tisztelettel DONALD R. VARGA , Astoria, L.I. GYPSY RÓZSI és DEUTSCH LÁSZLÓ egész nyáron itt vendégszerepei Casimir s Lodge BIG INDIAN, N. Y. Telefon: Pine Hill 3296 JÖJJÖN HOZZÁNK A FÖLDI PARADICSOMBA és élvezze a TERMÉSZET legszebb völgyét, csodás HEGYEKKEL körülvéve. Ami szem-szájnak ingere, nálunk megtalálja. POLGÁRI ÁRON KIRÁLYI ELLÁTÁSBAN LESZ RÉSZE — Zene — Sport — Uszoda — Szórakozás — A legjobb magyar konyha — Magyar vendéglátás — Művészi műsor — Tánc — Social Games — előzékeny kiszolgálás. Az augusztusi és Labor Day-weekendre szóló rezerválások mielőbbi elintézése tanácsos. Szerezzen uj előfizetőket és erősítse az antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: “AZ EMBER”-t // ' LESSING “BÖLCS NÁTHÁN”-JA OSZO UJ színpadi változatához Irta: LENGYEL MENYHÉRT Az uj színpadi formát, a “reading”-drámát, ami a darabnak nem a régi érte­lemben vett előadását, ha­nem felolvasávsát jelenti, a szükség hozta létre. Egy szín­darab rendes előadásának költségeit különféle—a mű­vészeti résztől független.— elemek beavatkozása annyi­ra feltornázta s a darabok— hacsak nem döntő sikerek,— oly hamar letűnnek, hogy a Broadwayn ma egy darab előadásának, sorsának több köze van a ruletthez, mint a művészethez. így jöttek rá, akik a legmagasabb, legne­mesebb művészetet, az élő színházat meg akarják men­teni, hogy egy darab előadá­sa nem a díszleteken (20-30,- 000dollár), jelmezeken (15,- 000 dollár), világításon, szin­­padi segédmunkásokon (sok sok ezer dollár), hanem az írón s a színészeken — főkép a szavakon múlik. Shakes­peare szavakban festette le a díszleteket, a helyszínt, a csodálatos szó közvetítette a darabot (s gazdagította a nyelvet). Mondasd el jól%a szöveget (jó színészek rejtett intenzitásával) és megkapod a darabot jobban, mintha ágálva, ugrálva eljátszatod a jeleneteket. így jött létre, nagy siker­rel, az olvasás drámája á Broadwayn. Persze a darab­nak, hogy ilyenmódon köz­vetíteni lehessen, igen ma­gas értékűnek, lehetőleg klasszikusnak kell lenni. A legnemesebb régi dara­bok egyike Gotthold Ephra­im Lessing nagy német iró “Bölcs Xáthán”-ja. Százhet­ven évvel ezelőtt került elő­ször színre; a költő korának legnagyobb dramaturgja és kritikusa, nem érte meg az előadását . . . De a darab re­mek alakjain s megható me­séjén keresztül azóta hirdeti az emberséget, a békét fajok s felekezetek között és taní­tása talán soha olyan világi­­tóan át nem ütött a sötétsé­gen. mint most, amikor az arab-zsidó ellentét kiegyen­lítése világkérdés lett. A da­rab színhelye a 12-ik század Jeruzsálemja. A szereplői zsidók, arabok és kereszté­nyek. Mikor egy kebelbarátom kitartó ösztönzésére újra ke­zembe vettem a “Bölcs Nát­hán“-!, olyan volt, mintha egv üzenetet kaptam volna odaátról, hogy használjam ezt a nemes fegyvert arra a célra, amiért Íródott .. . mert a helyzet sokkal sötétebb ma, mint kétszáz évvel eze­lőtt volt. Belefeledkezve, be­leálmodva magamat a régi mesébe, melynek minden értékét vigyázva megőrizni igyekeztem, a drámai olva­sás szempontjából szük­séges kihagyásokat, változ­tatásokat, sőt betoldásokat vállalva, elkészültem a da­rab uj formájával — és ré­gen volt irói munkában eny­­nyi örömöm. Az uj formában Lessing ma­ga is szerepel, amint a kö­vetkező ELSŐ JELENET mutatja: A színpad üres. Az előtérben az íróasztal előtt Lessing, a költő áll, kéziratán dolgozva. Két oldalról gyertyák világítják meg érdekes fejét. Az egész következő színjáté­kot a költő vizionálja, szinte ön­magának — előttünk formálva ki történetét és alakjait — s az asz­talán fekvő kéziratból ő, a világ legelső dramaturgja, rendezi a darabot, helyenként meg is vál­toztatja, kommentálja; dirigálja színészeket, mint egy nagy kar­mester a partitúrából — szinte előttünk éli át újra az egész drá­mai költeményt. LESSING: (megáll az Írásban, egy gondolattól megkapatva) De­rül a század ... Ez a tizennyolca­dik, mely oly borúsan kezdődött ... de kigyult néhány fény a vi­lágban s attól oszlik a sötétség . . . Voltaire, Rousseau, Diderot, Locke .társaim a friss gondolat s tiszta filozófiában, amitől hu­manitást építő mozgás lett . . . Tevékeny erő — szabadkőműves­ség! . . . Zsarnoki korszakok után először kezd győzni, átütni az em­beri jóság és segítség realitása . . . Nem olcsó forradalom, hanem fe­lülről, s legjobbjainkból terjedő humanitás . . . Milyen szerencse, hogy a két nagy uralkodó, II. Fri­gyes itt nálunk s József Ausztriá­ban szabadkőművesek ... Ők és a legjobbak e földi felekezet fejei— akiktől emberséget, gyakorló jó­ságot lehet várni . . . követelni (Mosolyog) Remény a szivben . . . Páholytársak. Igen — épitjük a világot, amely fényes, mozgó, gyö­nyörködtető, ha egyre jobban a szellem vüága lesz . . . Ami meg­marad, örök, a test múltán is . . . Nem az az igazi élő, amit a test néhány évtizede zár magába, ha­nem, amit szelleme alkot, ami lel­ket a költő önt a versbe s a festő fest bele vásznába, a szobrász tesz a kőbe . . . (Lázasan) Michelan­gelo Piéta-ja! Van-e még egy ilyen élő, átszellemült test, mint a halott Jézus, Mária ölében! Szeliemvilág! . . . Fantázia, köl­tők alkotása . . . keleti mesék, Shakespeare! ... a Biblia! . . . Hatni, tanulni, tanítani mindig jobban lehetett mesével, tör­ténettel, mint prédikációval . . . Gyere, legkedvesebb mese-alakom, Náthán! . . . (Lapozgatja a kéz­iratot) Hány éjszakát írtam át a teremtés magányában, amíg e la­pokból Te életre keltél . . . Való­ságos életre, mert élőbbnek érez­­lek, te bölcs jeruzsálemi zsidó, mint összes ismerőseimet, talán Moses Mendelsohn-t kivéve . . . akiről egy kicsit mintáztalak, — úgy, mint fogadott lányomról, a te fogadott lányodat, Rechát . . . Belé tudtam-e tenni mindazt, ami­lyen kedvesnek látom, a gyerme­ki-, a női bájt . . . (Nézegeti a la­pokat) S Te, Saladin, kedves, szí­nes, nagyszivü, könnyelmű arab szultán, — s te, heves templomos vitéz! . . . Hogy éltek, hogy sze­retlek Benneteket, szivem gyer­mekei , . . Itt vagyok s itt a me­se, ami talán sok emberhez fog szólhatni s viszi azt a szeretetet, ami a szivemben van minden em­bertársam iránt . . . s talán köze­lebb hozza okét egymáshoz, mert megismerni társainkat annyi, mint megszeretni őket . . . Hogy más színűek, más vallásuak, — annál inkább! . . . Milyen unal­mas lenne, ha minden ember egy­forma volna! . . . Kimaradna, hogy a legszebb emberit gyako­roljuk velük szemben: a toleran­ciát! Isten ezért alkotott bennün­ket különbözőre . . . Jöjjetek gyer­mekeim . . . Kezdjetek élni! Nem tudom, megérem-e, hogy irói templomomban, imádott színhá­zamban lássalak benneteket . . . De ezen az estén a képzelet ereje káprázzon át e lapokról a desz­kákra . . . Jöjjetek, játszunk! . . „ Figyeljetek rám, ahogy alakítjuk, rendezzük, költjük a Bölcs Nát­hán történetét, a 12-ik századbeli Jeruzsálemben, amikor babiloni utjábói megtér Náthán kincsekkel rakott karavánja és a háza előtt fogadja imádott lányának ravasz dajkája, Daja . . . (Int, mint egy karmester) Zene! (Jobbról egy fiatal arab lány, balról egy fiatal zsidó fiú lépnek be huros hangszereiken játszva s leülnek a színpad két oldalán. Kezdődik a darab.) (Copyright by Melchior Lengyel, New York, N. Y., 1953) EGYSZER VOLT Irta: Bállá Erzsébet Egyszer volt, hol nem volt . . .. Mégis a hazám volt. Pipacsmezők felett Páros pacsirta szólt. Illat kanyargott a Sötétlö Bakonyban, Bánat borongott a Barna alkonyodban. Naplemente lángolt. Ballagott a nyáj. Huhogott a bagoly. Elcsendesült a táj. Susogó nádasba Cirpelő tücsök bujt. Fénylőn és reszketőn Esthajnal csillag gyűlt. Hullámzó dombokon Szőllőillat lengett. Hittem, hogy a harang Miattam is zengett. Hittem, hogy az akác Nekem is virágzik S rám is mosolyognak A törpe muskátlik. Bizony nem keltettem. Idegen maradtam. Pedig igy is, úgy is Kinálgattam magam. Nem vétettem, mégis Kergetett az átok. Mért is hajladoztam Mint a cédalányok? így hát elindultam Hegyen át, vizen át, S megyek, mendegélek Merre csak szemem lát. Visszanézek sután Mint részegre a hold. Merthát a hazám volt. Egyszer volt, hol nem volt . , .

Next

/
Thumbnails
Contents