Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-07-25 / 30. szám

*#########»#####»»#####»#######<

I Ez történik Magyarországon

o'

**v'

ftD

GÖNDÖR SERSsu^íC POUXEKAIHETILAPJA

SZÖKNEK A“BOLDOG” MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168

Megrendítő körülmények között érte el Béscet a múlt héten egy háromtagú budapesti család: Kapus Géza és felesége, valamint 6 éves Éva nevű kislányuk. A határőrök közvetlenül az utolsó akadály előtt vették észre a menekülőket és puskagolyózáport bocsájtottak a kis családra. Az apa erre átdobta a kislányát a drótakadályon. E pillanatban egy kézigránátot is feléjük hajítottak az őrök, ami a szerencsétlen aszszonyt eltalálta. A súlyosan megsebesült nőt is áthozta Kapos Géza a drótakadályon és valóságos csoda-sorozattal el is tudta vinni családját Becsig. Az asszony egy vagy két végtagját el fogja veszíteni, de aa orvosok szerint felépül! Kapus Gézáné nővére annak idején férjhez ment a pesti amerikai követségen szolgálatot teljesítő William Key hadnagyhoz, W. S. Key generális (aki az U. S. katonai misszió feje volt) fiához és azóta Amerikában él.

AZ ELPUSZTÍTHATATLAN SÁGODI . . .

A két háború között minden színház és szerkesztőség réme volt Ságodi József, egy vakmerőén tehetségtelen akarnok ,aki kézirataival véget nem érő ostrom alatt tartotta a színházak dramaturgjait és a lapok szerkesztőit. Tömény elmebaj áradt ki ezekből a sületlen és kiskorú dolgozatokból és persze sehol nem nyitottak ajtót az írójuknak. Minden Ságodimü a papírkosarakba vándorolt, hosszu-hosszu éveken át, de ez nem törte le a pesti dilettánsok királyát és tovább ontotta a szörnyű fércmüveket. Akkor kezdett felvirradni számára, amikor a nyilas korszak köszöntött be és teret kaptak a verejtékesen tehetségtelenek is. De ennek hamar végeszakadt és a háború utáni demokratikus korszakban újra visszazuhant Ságodi mester az őt méltán megillető előszobái rangra. Újra ott ücsörgött a színházak és szerkesztőségek előszobáiban, hóna alatt a reménytelen kéziratok borzalmas tömegével. Ám az idők kereke rapszodikusan fordul és most újra kivirult az ég Ságodi József felett... A pesti “Vidám Színpad” bolsevizált' színpadán Ságodi egy rövid színdarabját mutatták be nemrég, természetesen a “darab” mindenben megfelel a bolsi rendszer követelményeinek és fülszaggatóan harsogja a maszlagos propagandát. Lám-lám, a jelenlegi rendszer nem finnyás és az olyan példátlanul gyatra dilettánsok is megfelelnek neki, mint ez a Ságodi. Azaz: csak az ilyen tehetségtelen akarnokoknak való a bolsi berendezkedés, mert az igaz Írók undorral húzódnak vissza attól a rendszertől, amely a szellemi alkotás szabadságát is elkonfiskálta . . .

KISS FERENC SZABADLÁBON

A Szinészkamara volt elnöke, a nyolc évre elitéit Kiss Ferenc kitöltötte a rárótt büntetést és az elmúlt hónapban szabadlábra került. Kiss Ferenc jelenleg a győri vagóngyárban dolgozik egyszerű munkásként.

e ------------------------------------\

BUY U.S.

DEFENDS BONDS V___________________________/

VOL. XXVII—No. 30 NEW YORK, NE Y., JULY 25, 1953 EGYES "SZÁM ÁRA 20 CENT

Beria fej fáj ára...

Irta: GÖNDÖR FERENC

Szovjetoroszországiban egyre ritkábban halnak meg természetes halállal a politikai vezérek. Úgy is mondhatnánk, hogy számukra az a természetes halai, ha egymást célba veszik és bizonyos sorrendben lemészárolják. Csak sorrendi kérdés. Ez történik ezekben a napokban, esetleg órákban a nagy Beriával, aki mostanában a Szovjetunió egyik teljhatalma ura és parancsoltja volt. E pillanatban a nagy Beriát már a börtön mélyére tuszkolta két méltó vezértársa: Malenkov és Molotov és aligha kételkedik valaki is abban, hogy a villámgyorsan meginduló árulási bünpör során a vádlott töredelmesen beismeri, hogy a hazaárulás minden bűnét elkövette, az orosz nép pusztulására tört, tegnapi vezértársait orvul le akarta gyilkoltatni és nincsen olyan súlyos büntetés, amely arányban állna az ő bűneinek nagyságával. Ugyanakkor Szóvjetoroszország vidéki városaiban népgyüléseket rendeznek, amelyeken őrjöngő gyűlölettel követeli az úgynevezett nép, hogy halálbüntetéssel kell sújtani á tegnap még szenvedélyesen imádott Beriát. Nem nehéz előre megjövendölni, hogy a legszenvedélyesebben maga Beria fogja követelni saját számára a halálbüntetést, hiszen az csak túlságosan enyhe azokkal a minden emberi képzeletet fölülmúló iszonyatos bűnökkel szemben, amelyek az ő sötét áruló lelkét terhelik.

Én nem tudom, hogy csinálják, mint csinálják, csak azt tudom, hogy pontosan igy történik már hosszú esztendők óta. Remélem tehát, hogy ön, kedves Beria ur, nincs különösen meglepve, hogy a jól kipróbált orosz bolsevik) recept j szerint távozik ebből a szomorú világból. Sztálinnak azért vezetett egyenesebben az útja. mert ö már előzetesen, arc’ izomrándulás nélkül lemészároltatta mindazokat, akiket ellenségeinek érzett. Az egész régi vezérkar vérpadra került. Hogy csak néhány nevet soroljunk fel, Sztálin a többek keizött sortüz elé állította Zinovjev, Bucharin, Kamenev, Tuchacsevsky régi bolseviki vezéreket, akiknek árulókként kellett többe dm agukkal elpusztulniok. Az idejében elmenekült Trockij-t Sztálin hóhérai egészen Mexikóig; követték és ott lőtték agyon. Ezen a területen nem ismert tréfát a “nagy” Sztálin, d£Ő legalább olyan alaposan kiirtotta a konkurrens tábort, hogy rémuralmát az elképzelhető és lehető legszilárdabb alapokra építette. Amióta ő eltávozott, mintha újabb véres orosz zűrzavar volna kialaku-| lóban . . .

Beria vigasztalására az igazságnak megfelelően megállapítjuk, hogy a bolseviki uralom a saját titkos rendőrsé; gének vezetőivel ugyanúgy bánik el, mint a nép “ősellenségeivel.” Jagoda az orosz titkosrendőrség főnöke volt, Ugyanúgy, mint Beria és őt is hasonló módon tüntették el. Utána Jezsov lett a titkosrendőrség főnöke és pontosan úgy végezte, mint elődje, Jagoda. Azonkívül mindketten ugyanúgy beismerték minden bűnüket, hogy árulók voltak, hogy az orosz nép romlására törtek, hogy eladták magukat a külső és belső ellenségeknek, a legcsekélyebb büntetés tehát, amit megérdemelnek: a halál. Természetesen épen úgy kivégezték őket, mint ahogy árulóként végzi majd magasra Ívelő pályáját Beria.

Utódja Kruglov névre hallgat, aki maga is jól tudja, hogy uj hivatalával együtt máris a zsebében hordozza a halálos Ítéletét. Ennek kapcsán eszünkbe jut, hogy az orosz bolseviki rabságba sülyedt Magyarországon is rejtélyes módon tűnt el a föld színéről Péter Gábor, a magyar titkosrendőrség főnöke és néhány embere. Senki sem tudja, hogy J hova lettek és csak sejtik, hogy mi lett a sorsuk.

Könnyen lehet, hogy a legközelebbi napokban már a Beria-ügy is elérkezik végső állomására. Megteszi mindent beismerő töredelmes vallomását. A szokott recept szerint eltűnik. Ugyebár nincs kétsége a halálos Ítéletben? Ne is legyen, mert ilyen esetben még a szokottnál is kellemetlenebb csalódni. Igaz viszont, hogy ha Beriát nem lövik ki féltékeny vezértársai a hatalomból, most esetleg ő került volna Sztálin utódjaként Szovjetoroszország diktátori székébe. Malenkov és Molotov azonban úgyis, mint piszkos konkurrensek igy döntöttek. Hogy az orosz rabszolgaságban fetrengő szerencsétlen magyar népre hogy fog hatni a Beriadráma, azt majd alighanem ugyancsak orosz vezényszóra a budapesti posztján mélázó Rákosi Mátyás dönti el. Ez az elsőszámú magyar hazaáruló tovább végzi förtelmes, csúnya munkáját, amelynek szintén rossz vége lesz. Rendületlenül hisszük: elérkezik az ő bünhődésének napja is!

*

Majdnem részvéttel üzenem meg Mr. Beriának, hogy ő talán nem is tudja elhinni, hogy nem túlságosan becses

személye már napok óta lekerült a napirendről és rosszhangzású nevét úgyszólván ki se ejtik. Ha legalább azt várta volna meg az igen tisztelt világközvélemény, hogy az elsőszámú orosz nagyvezér förtelmesen izgalmas árulási bünperét letárgyalják és ő kellő rutinnal elmondja, hogy a gaz és aljas hazaárulások milyen vadregényes sorozatát követte el, hogy vétett szent orosz hazája és annak életérdekei ellen, miként próbálta elpusztítani pillanatnyilag! tán még életben lévő vezértársait és mi mindent követett még el, hogy a szent szovjethaza lekerüljön a térképről. Ha mindezt dagadt és véres ábrázattal szószerint az annyira bevált receptnek megfelelően már feltálalták volna, akkor még csak meg lehetne érteni, hogy Szovjetoroszországon be-* lül és kívül a közöny röhögtek) fintorainak kíséretében máris a feledés homályába zuhant Beria mester “históriai” alakja. De hogy ennyit sem kap ugvm vezett és méltó harcostársaitól, hogy már akasztás vagy sortüz előtt lekerült a napirendről és e percekben tán még életben lévő, de mindenesetre félholtra vert vezéri plattjára már nem is gondolnak, valljuk be, hogy ez kissé jellemző a bolseviki oroszok szolgai erkölcseire.

Meri hogy amerikai hazánkban semmiféle irányban se izgalmat, se különösebb érdeklődést sem vált ki, az ép úgy érthető, mint amilyen természetes, hogy* a világ többi részén is elfelejtették már a kötőmben is meglehetősen ismeretlen Beriát. De a bolseviki szolganép, amely néhány nappal ezelőtt leborult, még pedig hivatalos parancsszóra Beria nagysága előtt és úgy nézett fel rá, mint az atyauristenre és most már oda se figyel, hogy mi történik tegnapi szent vezérével, az kissé furcsán és jellemzően hat. Ezért megdorgáljuk Beria vezér szolganépét. Egyébként azt is megüzenjük — félreértés ne essék, — hogy már magunk is kezdünk napirendre térni a legújabb orosz veres tréfa felett és neliezen tudunk néhány percre odafigyelni arra, hogy a tárgyaláson, hogy fogja Beria irtózatos árulásának hátborzongató sorozatát pontosan a szokott módon és már mindenki által ismert szent, de kissé bágyadt stílusban alázatosan bevallani és az ég felé kacsingatva, hogy vonul fel a kivégző helyre, ahol hazaáruló büenit megbánva, lelkes átszellemült ábrázattal omlik össze a fegyverek tüzében. Beria volt, Beria nincs több: annyi baj legyen.

Peyer Károly beszéde a Szabad Szakszervezetek Világkongresszusán

Peyer Károly, aki alelnöke a leigázott országok szabad földön működő szakszervezeti központjának, közel egyhónapos párisi tartózkodása után résztvett a kommunistaellenes Nemzetközi Szabad Szákszervezetek Stockholmban megtartott kongresszusán, ahol a következő beszédet mondotta el:

— Egyike vagyok a Vasfüggöny mögötti szakszervezetek képviselőinek és örülök, hogy alkalmam van a napirend ama pontjához hozzászólni, mely az emberi jogokat tárgyalja. A náci-terror hónapokon át a koncentrációs táborokban tartott fogva, a kommunisták pedig az ország elhagyására kényszeritettek és utólag nyolc évre ítéltek el.

— Ilyen esetek nagy számban vannak és nemcsak Magyarországon tombol ez a terror, hanem egyformán Cseh Szlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában is. Mindezeket megelőzően már a balti államokban, ahol hatmillió lakosból ötszázezret deportált a Szovjet. Felesleges részleteznem a helyzetet és azt a szomorú állapotot, amely között a Vasfüggöny mögötti dolgozók élnek. Alacsony

életnívó, a szabadság teljes hiánya, kényszer-szakszervezetek és koncentrációs táborok jellemzik! azt és emellett a munkásság régi politikai, valamint szakszervezeti vezetői évek óta börtönben vannak. i

— Mi örömmel vettünk tudomást azokról a harcokról, amelyeket a berlini munkásság folytatott, hogy szabadságát visszaszerezze. Ismerjük azt is, ami Lengyelországban, C s e h p z 1 ovákiában és Magyarországon történt s) a Vasfüggöny mögötti népek figyelemmel kisérik ezeket az eseményeket. Épp ilyen feszült figyelemmel tekintenek a Vasfüggöny mögötti népek azon tárgyalások elé, amelyeknek az előkészületei most folynak.

— Mi is a békét akarjuk, ,de ezt

a békét osztatlanul kérjük minden nép részére. A békét nem lehet felosztani és még kevésbé lehet országok határai közé szorítani. Már most a legerélyesebben kell tiltakozni az ellen, hogy a Vasfüggöny mögötti népek bármely tárgyaláson csere tárgyát! képezzék. t\

— A berlini események megmutatták, hogy a munkások nem