Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-07-04 / 27. szám
JULY 4, 1953 AZ EMBER 5-ik oldat MARIKA... Irta: GAR AM VÖLGYI ARTHUR Az alábbi igaz történet egy magyar munkáslány mártiromságáról szól. Marikának hívták. Mindössze 16 esztendőt élt. Ifjú, meggyötört testét 1944 december 24- én, nagykarácsony éjszakáján földelték el a nagymarosi temető alsó szegletében, négy nappal azután, hogy a község “felszabadult.” Temetésén csak özvegy anyja, a civilgunyát húzott pap, a sirásó s négy-öt szomszéd volt jelen. A gyászszertartás sürü hóesésben néhány perc alatt lezajlott, utána az ácsolatlan deszkakoporsón megkoppantak a fagyott göröngyök. Marikát magábazárta a szülő anyaföld, sírját pedig — csakúgy mint a hozzátartozók lábanyomát — befújta, betemette a hó . . . A szelíd hant s a sűrűn szállongó pihék azonban egy fiatal élet tragédiáit s drámai elmúlása körülményeit csupán átmeneti időszakra temethették el. Mert ime nyolc és fél esztendő után életre keltjük az ifjú Marika emlékét, elmondva mindazt róla, amiről magyar honban hallgatni kell manapság . . . Legyen e néhány sor a szabad magyarok emlékezésének jelképes virágcsokra egy kékszemü kislány vádoló sirhalmán . . . 1. 1944 decemberében, a Dömösszentendrei Duna - szurdok felett Ítéletidő viharzott. A Csóványos irányából szakadatlan sötét fellegek húztak, melyek valósággal öntötték magukból a havat s a Duna fölé érve oly mélyre ereszkedtek, hogy foszlott aljuk súrolta a rianó jégtáblákat. Éjszaka és nappal között alig volt különbség, a hósipkás házakban még déltájt Is égetni kellett a gyertyát. A villany ugyanis nem működött, mégpedig azért, mert háború lévén, a vezeték központi kábeljét széttépte egy kósza aknaszilánk. Az áramszolgáltatás megszűnésével egyidőben kifogyott a boltok petróleumkészlete is, utánpótlásra gondolni sem lehetett, miután Vác már orosz kézen volt, Szobot pedig szintén elvágta egy, a Zebegénynél Dunáig nyomuló szovjet páncélos ék. Hiányzott persze még sok minden, igy a kenyér, a liszt, a só s a zsir. Babot és bort viszont korlátlan mértékben lehetett még kapni, feltéve, ha az utcára merészkedett a jámbor halandó . . . Az utcákon jármű jármű nyomában szorongott, körülöttük fázósan topogó, beijedt német katonák. Harapófogóba kerültek. Előttük Kismarosnál orosz tüzérség, mögöttük Zebegénynél orosz páncélosok. Kóspallag, Szokolya, Márianosztra szintén orosz kézen, az egyetlen menekülési lehetőség pedig a Duna, a jégzajlás kellős közepén. Két német monitor birkózott ugyan a jéggel s a Sztalinorgonák záró-tüzével, megkísérelvén az egységek Visegrádra, a Dunántúlra mentését, A kísérlet azonban meddő maradt, miután csak a tiszti káder s bizonyos legénységi részleg átszállítása sikerült. A zöm — megrekedt . . . Mindennek persze a község itta meg a levét. Aknazápor hullott a hófedte házakra, freccsenve repítvén szét a tetőt, havat és kéményt. A templomtorony szitához hasonlított, amelynek lyukain átsivitott a jeges dunai szél. Levegőbe repült a Korona-szálló is, udvarán felrobbant vagy másfélezer tányérakna. S a légnyomás súlyosan megrongált mintegy kéttucatnyi házat a közelben, közöttük egy özvegyasszonyét, ki 16 esztendős lányával a pincében remegve várta a vész elmúlását. A kislányt Marikának hívták . . . 2. Marika apja asztalos volt, akit még a harcmincas évek végén sírba vitt a gümőkór. Azt mondják, tovább élhetett volna, ha nem töri magát éjjel-nappal s nem szagolja folyton a politúrt, meg a uingáláshoz szükséges nehézszagu festéket. Ám a nyomor nagy volt s a kereset kicsi, igy a vézna asztalos, bármennyire kiván/a is az ágyat, robotolni kényszerült. Egyszer aztán, munka közben kiesett kezéből a gyalu, szeme megüvegesedett. A kis ember elnyúlt a földön, estében magávalsodorva egy csupor fekete olajfestéket. Amikor rátaláltak, már halott volt, a rászárad/ festék meg úgy fedte cingár termetét, mint úri holtakét a gyászlepel. Harmadnao az általa készített ládában földelték el. A ládát eredetileg törékeny áru szállításra szánta . . . s minő démoni véletlen — az ő törékeny tes/ét szállították benne a temetőbe. Marika azidőben tízesztendős lehetett. Szöszke feje nem nagyon értette meg a történteke/ és még kevésbé értette, miért viszi őt az anyja az iskolaév végén Vácra, a Szövő-gyár műhelyébe, ahelyett, hogy kis barátnőivel játszani engedné. Később azonban megértette, hogy arra a havi 19-20 pengőre volt égető szükség, ami kiegészi/ette özvegy anyja mosással összekuporgatott szegényes keresetét. így nőtt fel Marika. Hajnalban felszállt a váci vonatra s reggel hétkor már munkába állt. Délig kócot válogatott vagy bálát tóit, után elfogyaszto/ta szerény ebédjét, majd ismét elfoglalta munkahelyét s fürge keze napnyugtáig meg sem állt. E robotban azután szinte észrevétlen morzsolódtak a hetek, hónapok és évek, Marika a tengernyi nehézség ellenére kívánatos, csinos lánnyá serdült, özvegy anyja bálványozta öt, az emberek pedig tisztelettel, megbecsüléssel nyilatkoztak róla . . . Hyen előzmények után érkezett el 1944 decembere. 3. A huszonnegyedikére virradó éjszaka szakadatlan dörögtek a fegyverek. A gránátok robbanását egyre erősödő géppuskakerepelés követte. A németek összeszedték jármüveiket s néhányszáz emberükéi, majd a két monitor tüzének fedezete mellett, Szob irányában megkísérelték a kitörést. Hajnalra minden elcsendesült . . . A lakosság, pince mélyén gyertyafény mellett gubbasztva, álmatlan töltötte az éjszakát. Az öregebbje fennhangon rózsafüzért imádkozott, a fiatalabbja félelemmel vegyes várakozással tekintett a fejlemények elé. Csupán a gyerekek szunnyadtak el, — az elmúlt három hét alatt megszokták a fegyverropogást és megállapították azt is, hogy a szülői oltalom és a pincék fedezete mellett, bajuk nem történhet. A holnap pedig nem okozott gondot nekik, miután a gyermeki képzelet- és gondolatvilág csak a ma keretéig terjed. Reggel hat órakor aztán, midőn az utcákon még az éj sötétje honolt, a község keleti szeglete felől géppuska és géppisztoly kattogás hallatszott. A fegyverzaj erősödött . . . “Jönnek ...” — gondolta mindenki a pincék mélyén ... A gyermekeket felköltötték s a nép ösztönösen a sarkokba húzódott. S valóban jöttek . . . Kisvártatva “Hurrá! . . . Hurrá!” kiáltás harsant fel az utcákon, melyeket. percek alatt sokezer szürke egyenruha lepett el . . . “Hurrá! . . . Hurrá!” — tört fel vagy tízezer torokból a diadalittas győzelmi kiáltás . . . Fegyverek ropogtak, kézigránát robbant. Mindez talán húsz percig tartott s utána halotti csend támadt. Húsz perc néha az örökkévalóságnak tűnik . . . Amint annak tűnt a pincelakók szemében a “felszabadulás” húsz perce is. A félénkek jajveszékeltek vagy hisztériás sírásban törtek ki, mások kezüket tördelve hívták segítségül az égieket. A legbátrabbja sápadtan ült egyhelyben és megtette, amit talán soha éle/ében nem tett meg: Ielkiismeretvizsgálatot tartott. Pedig a valóságban semmi rendkívüli nem történt még. Az első harcoló alakulat vonult be a községbe a németeket üldözvén, igy ezernyi egyéb gondja volt, mintsem hogy a civilekkel törőd-Making Big News in and There hasn’t, been so much real interest and excitement in a medium-priced car in years Five months ago Packard announced the new CLIPPER line. Five months . . . yet wherever you go today ... in hotels, in restaurants, on trains, at parties, in meetings . . . wherever people gather, you hear them say: "That new Packard CLIPPER is the buy of the year!” How come? Well, there’s the Packard engine, famous since the Year One in automotive history. This walloping big powerhouse with a reasonable appetite can purr like a kitten and pull like an elephant. There’s the Packard ride! Smooth, luxurious ... it will make you want to load ’er up and head for the wide open spaces. There’s Packard’s contour styling that is setting the new trend in automotive design. Better visibility any way you look. A design that won’t go out of date overnight— which helps your trade-in value later on. There’s everything you want your family car to have today. In all, around 70 big-car features! See! Compare! Drive! In fact, if you’ll go to one of the CLIPPER dealers listed below and check the big-car features of this new car, we feel that you’ll add I ^ I 1?od wbiteJdetIof^taxes’ 'fatly Or, 1 nearby your voice to the thousands who are saying: "Packard Clipper! It sure is the buy of the year!” In addition to the Clipper, PACKARD is building today a car so beautiful and fine that it is applauded everywhere as "America's new choice in fine cars.” Ask the man who owns one—today! And rediscover the thrill of driving a Packard! ■j l "4 PACKARD IA WOOD. Inc. 5065-5069 BROADWAY AT 216th STREET, NEW YORK 34, N. Y. L0 9 4600
