Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-07-04 / 27. szám
I 6-ik oldal AZ EMSEÍR July 4, 1953 Csak tegnap volt... Irta: MAKAI MÁRIA jék. A katonák be sem mentek a házakba, csupán néhány udvaron Jődöz/ek át, vagy pedig a levegőbe durrogtattak. Az egység — pái tucatnyi őrt hátrahagyva, — kivonult a községből, tovább nyomulván Zebegény, illetve a hegyek felé . . . Jó másfél órába telt, míg az első civil az utcára merészkedett. Példáját azután mind többen követték. S nem mindennapi látványban vol/ részük. A sarkokon marcona, géppisztolyos őr állt, lövésrekész fegyverrel. Minden őr fején vöröscsillagos prémsapka, testükön vastag vattakabát és nadrág. A meleg öltözékben komikusán gömbölyűnek hatott valamennyi. Közöttük, a kismarosi országút felől újabb csapattest: egy kozák lovasezred vonult fel. Lovaikon a nyereg alat/ perzsaszőnyeg, csipkefüggöny, hímzett asztalterítő s egyéb “festői-’ holmi csüngött, pillanatig sem hagyván kétséget e tárgyak feredete iránt. Jónéhányuk egyenruhájára rózsaszín női kombinát húzott, mások fehér hálóingben pompáztak. Vol/ olyan is közöttük, akinek csizmája sárga kasha pantallóból fityegett elő, amit csikós pizsamakabát egészített ki. E népség láthatóan a színes dolgokat kedvelte . . . S hogy megszerezze, nem ment a szomszédba érte . . . Ők már leszerszámoztak s tisz/ - jeik felügyelete mellett elszállásolták magukat. Ennek lényege abban állt, hogy lovukat a házak lakószobájába kötötték, mig az emberek a konyhában vagy istállóban telepedtek le, nyomban máglyát rakva a helyiség közepén. Az egyszerűség kedvéért: a bútordarabokat /üzelték fel. ~ Délutánra, a lakosság aprajanagyja előmerészkedett restekéből. A házak belseje csatatérhez hasonlított. A kozákok vigyorogva nyugtatták meg a házbelieket, F IGYELEM! ígyelem! A jövő vasárnaptól, julius 12-től kezdve megváltozik a WWRL (1600 ke.) rádió közkedvelt, művészi magyar adásának i d ő p on t j a ! AZ UJ IDŐPONT: minden vasárnap este 8.30-tól 10.30-ig! Hallgassa továbbra is az eddigi szeretettel a MAGYAR - AMERIKAI RÁDIÓ SZÍNHÁZ imponálóan értékes, művészi színvonalú, nemesen szórakoztató műsorait! Cigányzene—világhírű magyar operettek—könnyű klasszikusok — rejtvényhangjáték MOST VASÁRNAP, JULIUS 5-én még a régi időben 3-tól 5-ig!!! I maradjanak továbbra is a pincék- I ben, miután otthonukat “a Vörös | Hadsereg ka/onai célokból egyelőre kisajátitotta.” Ezen voltakéi senki sem ütközött meg, hisz háború volt, a lovak elszállásolásának módja azonban s persze a bútorok feltüzelése már érthető megrökönyödést váltott ki . . . Estére a meglepetés - sorozat folytatódott. A kozákok felfedezték a hegyoldalban húzódó pincesort, annak mélyén pedig a teli bofoshordókat, amiket nyomban csapra verték. Félóra se telt belé s már az egész ezred a pincék körül tolongott, egymást tiporva egy -egy kanna borért. Az egyik pincében — csap nem lévén — géppisztolyból sortüzet zuditottak a hordókra, aminek következtében a pince valóságos bor-patakká vált. A kozákok beléhasaltak s úgy nyelték a nedűt. Két társuk a gőztől s az italmenyiségtől elkábulva a borba fűlt . . . Tíz óra tájt, valamennyi holtrészegen tántorgott már. Akkor egyikük elordito/ta magát: — Davaj Barusnya! A kiáltást az egész ezred megismételte. A részeg kompánia ! meglódult s ordítva .lövöldözve I visszatántorgott a községbe, most I már a “barusnyáért,” a nőért . . . A lakókra a rémület éjszakája ; köszöntött . . . 4* A kozákok nyolc-tizes csoportokban, lövésrekész fegyverrel, a házak pincéjéba tódultak. Kisvártatva mindenhonnan sikoltozás, jajgatás, bugyborékoló sirás hallatszott. A horda nem ismert kíméletet. Gyereklány, asszony és nagyanya egyaránt áldozatukul esett. Ahol ellenállásba ütköztek, o/t fegyveraggyal vagy golyóval törték azt le ... A döngölt agyagtalajra vér és kinverejték folyt.. . A lakosság menekült. Már aki tudott. Asszonyok mezítláb és tépett öltözékben futottak az erdő felé. Hóban bukdácsoló gyermekek jajveszékelve keres/ék szülőjüket. Vérző férjek kétségbeesetten hívták segítségül a szomszédot — mihaszna, annál ugyanaz játszódott le. Az infernoi képet és hangzavart az erőszakoskodók orditása, valamint a különböző pontokról felhangzó lövöldözés tette teljessé. 5. Éjfél lehe/ett, amikor egy tizfőnyit számláló részeg különítmény felfedezte az asztalos özvegyének rejtekét. Marika, anyjával egyetemben a pince végén húzódott meg, lámpát nem gyújtottak, nehogy a kiszivárgó fény elárulja őket. Hallották ugyanis az orditozást és lövöldözést, ám naiv lélekkel azt hitfék, ha csendben meglapulnak a sötét terem mélyén, elkerülik a közös katasztrófát. Csalódtak . . . A pince ajtaját kemény ököl döngette meg. — Kinyitni! — kiáltották egyszerre többen oroszul. S hogy nem kaptak választ, előbb puska/ussal, majd pedig vállal feszítették az ajtót. A szurágta fa nem sokáig állta az ostromot, néhány taszítás után kifordult fémkeretéből. A nyíláson villanylámpával világítottak be. A fény végigkuszo/t a tárgyakon, néhol tétován megállt, | majd teljes csóvájával a sarokban reszkető anyán és lányán kötött ki. t — Barusnya! — ordították egy I szerre a künnlévők s vigyorogva £ pincébe tántorogtak. Mig a lámpás kozák világitó/t, a többi megindult a lány felé . . . — Megálljatok! — kiáltotta aa j anya. — Ne nyúljatok a lányomhoz! Felállt s karját oltalmazón a gyermeke elé terjesztette. A kozákok pillanatra megtorpantak. Aztán a legittasabb közülük az anyához lépett, durván megragadta őt s a sarokba lökte. Az asszony nem hagyta magát. Felpattant s mint a kölykét védő tigris, szilit szembe a /ámadókkal. A túlerő azonban legyőzte. Valami kemény tárggyal többször fejbesujtották, így eszméletlenül terült el a földön ... A horda keresztülgázolt áléi/ tetemén és a minden izében reszkető lányra vetette magát. Az sirt, könyörgött, erejét megfeszítve védte önmagát. Durva karok ragad/ák meg s foszlányokban tépték le ruháját. — Ne! Ne! — sikoltotta Marika s rúgott, harapott, tiz körmével belemarván a legközelebb lévő arcába. A kozák felüvöltött, majd öklével teljes erőből a lány fejére sújtott, ki hang nélkül rogyott össze a csapás súlya alatt. Támadói, hogy önmagukat minden eshetőséggel szemben biztosítsák, még néhány rúgást mértek a fejére . . . Marika halántékán lassan vér szivárgót/ elő . . . Az első támadó, a legrészegebb, kit arcán megsebzett a lány, akkor rátérdelt s hanyattában megkísérelte, hogy átölelje. Jobbja mohón kereste a lány testét, hogy állati vágyának kielégülést szerezzen. Társai röhögve körülállták . . S ekkor meglepő dolog történt. A kozák keze, végigfutva a lány arcán, a halántékon pihent meg. Meleg és sikos volt az a halánték. A támadó már ismerte ezt a fajta tapintást, tudta, honnét ered. — Krof! Vér! — ordi/otta és felpattant. A lámpás alak lehajolt s együttesen vizsgálták meg a lány fejét. Annak arcán már végtelen szelídség ült, csupán jobbfelén tátongott egy éktelen hasadás, honnét az artériák szabályos lüktetésével folyt el életnedve . . . Csend /ámadt, az egyik kozák a lány pulzusát kereste. Az egyre ritkábban vert, végül teljesen kihagyott. — Halott... — szólalt meg nagysokára-, a pulzusát tartó orosz. A horda, otthagyva áldozatát s az áléit anyát, sarkon fordult és I eltakarodo/t. Uj áldozat után nézett . . . 6. A napok futnak egymásután, — észre sem vesszük — reggeltől — estig, — sok a dolog, a naptáron tegnap még hónap eleje volt ma már: harmincat, — hó végét mutatott . . . csak tegnap volt, — hogy Radnai tanárnővel harcoltam — , későnjáró voltam, — most is megkéstem a történelem-órát . . , tegnap volt még csak, hogy a sarokba állítottak és rossz osztályzattal végeztem, — a felsőbb leányiskolát . . . csak tegnap vol/am tizennyolcéves — ferenejózsefi idők — izgatottan vártam az első és egyetlen bált — hogy utána, — az esküvőmre gyorsan felvegyem, — a Párisból hozott , — gyönyörű csipkeruhát . . . még csak tegnap voltam húszéves,—csupa selyem, csipke volt az ágy.. . az apám hálás-boldogan csókolta fiamat — az első fiu-unokát — tegnap jött a kisebbik fiam, — az átláthatatlanból, — hozta fejében a matematikát, ... ha a szemem becsukom, — magam előtt látom, — ragyogó magas homlokát . . . még csak /egnap utaztunk, hogy a két kisfiú lássa a tengert, az Adriát, Lovránában plakátok zúgták: megölték Ferdinándot és Zsófiát, — Kábult álmomból csak arra ébredtem . . . hogy: háborúba vitték, — a család összes férfiát! a nap átnyúlt, — egyik a másikba, — kevés a pihenés, reggeltöl-estig, — sok volt a dolog, három kis gyereknek — élelmet szerezni háborús világban, — sok gondot okozott . . . az apám hittel mond/a: “a fiaim harcolnak — a hazának adtam két jó katonát — a te két fiad boldog lesz, — vége lesz a harcnak — mindegyik unokám ha megnő, — már jobb világot lát . . . igazság lesz a világon, — és emberhez méltó, — demokrácia!’’ — ebben a hitben növekedett, tanult — mind a hat fiu-unoka, a napok futottak egymásután, — reggel/ől-estig, — sok a dolog, a naptáron tegnap még újév volt, — ma — újra karácsonyt mutatott; tegnap volt még csak, — hogy a nagyobbik fiamnak először mutattam meg az iskolát — a napok szaladtak, —siettem — varr/am — főztem — és a két fiam már egyetemre járt, — le is doktorált . . . tegnap volt, hogy egy nehéz hir szakadt a világra; “nincs menekvés, — letiport mindent a német szöges csizma, veszélyben a francia határ, — veszélyben a Maginot-vonala . . jaj!—a kisebbik fiam a demokráciát védi,—a fiam francia katona... észtvesz/ve nekirohantam a francia követnek — keressék! — adják vissza a gyermekemet — a követ megvigasztalt — “Madame, büszke lehet — a fia,—a francia igazságért, a demokráciáért, a Maginotnál — elesett,»' ... a nap nagyon hosszúra nyúlt, — nehéz ólomlábon járt, nem volt már sürgős a munka, — erre már senki sem várt . . . . . . tegnap sárga csillagot szabtak ránk, — és el kellett hagyni a régi lakást — /egnap volt, hogy Pesten is gettót építettek — és kezdték a zsidódeportálást — tegnap volt, hogy a gettóba, — egy barátnőm küldött be levelet: “mellékelem az összes ‘papírom’ — próbáld kijátszani a csendőröket ne felejtsd: Biró Etus vagy, — sorold nekik — sok kálvinista ősömősödet — az Úristen vigyázzon rád, — óvja, segítse minden lépésedé/!” — még csak tegnap volt, — hogy a spanyol követség a “védett házba” — beküldött — öt-hat kenyeret, — . . . négyszáz ember volt, igy: személyenként öt dekát csak a hatvan éven felüli és a kisgyermek ehetet/ . . . tegnap, — még fiatalon, sokat beszéltem, hangoztattam elveket . . . ma, — csak Hozzád szólok: Apám! — nem mi csináljuk a terveket, . . . de, ahogy az estszürkületben, nézem, nézem a végszámadást — úgy látom, — rossz jeggyel zárom az életet is, — ahogy tegnap, a. felsőbb leányiskolái . . . . . . Marikát és anyját reggel találták meg a szomszédok, akik az éjszaka borzalmait túlélvén, az anyát életre keltették, lányával azonban már mit sem tehettek. Lemosták sebeit, majd a hol/ tetemet gyolcsba csavarták. ........... Marika arcán ekkor már a megboldogultak földöntúli mosolya honolt, szőke haja angyali glóriát vont feje köré. Fiatal élete földi hüvelyéből messze szállt, túl az ég sötét fellegein, valahová a végtelen kékségbe, ahonnét nincs visszatérés. A tizenhatéves leánygyermek mindörökre felszabadul/ . . . Női ruhák alakítása, igazítása, helyrehozása a legutolsó divatnak megfelelően. Hívja: Tel. SChuyler 4-9843 -- kérje Miss Ethel-t. Kívánatra házhoz jön. Az uj 1953-as Packord-CLIPPER automobil az amerikai technika diadala! Öt hónappal ezelőtt jött ki az automobil-piac nagyszerű újdonsága: a “Clipper” s bár azóta kis híján fél esztendő mult el, a hotelekben, nagyvendéglőkben, konvenciók és más nagyobb összejövetelek alkalmával, ha kocsikról van szó, igen gyakori a “Packardféle Ciipper-kocsi az év legjobb vétele!” kijelentés. Szakemberek igy magyarázzák ezt a szenzációt: a Packard - motorok mindig különálló klasszist képeztek. Ennek következtében a hajtás abszolút könnyű, csaknem gyerekjáték. Maga a kocsi az elegáncia mintaképe lehetne. A hajtó jobban lát mindenfelé, mint bármelyik más automobilból. Ez a kocsi nagy és kényelmes, igazi családi autó, amelyben nem kell senkinek szorongani. A Packard-CIipper valóban annyira elől van minden téren, hogy még esztendők múlva is ez lesz a legmodernebben, legészszerübben épített középáru kocsi. A joggal hiressé vált “Clipper”-en kívül a Packard - gyár minden más tipusu készítménye fölényesen állja az összehasonlítást saját kategóriájában. A Packard Inwood, Inc. cég, a Packardgyár népszerű newyorki lerakata felhívja olvasóink figyelmét, hogy a 4-ajtós “Clipper” - Sedan ára most S2690 (plusz adó), ami kétségtelenül 1953 egyik legnagyszerűbb autovételi alkalmát jelenti! Mr. Vincent Kraft, a Packard Inwood, Inc. elnöke, valamint Mr. Harry Davis, a cég alelnöke készséggel áll az amerikai magyarság szolgálatában, annál is inkább, mert e patinás automobil-cég állandó vevői sorában meglepően sok a magyarosan hangzó név. “A newyorki magyarok valószinüleg jól vannak informálva az autókról, igy nekik nem kell külön elmagyarázni mit jelent egy Packard!” — mondotta a napokban Harry Davis, a Packard Inwood, Inc. populáris alelnöke. A cég telefonszáma LO. 9-4600, ahol mindenféle előzetes felvilágosítást szívesen megadnak. (H.)
