Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-07-04 / 27. szám
AZ EMBER July 4, 1953 J aaISHozzám«. ii.>ni magyar belük e szerény, de izzó sorokat, valahol az Atlantióceánon s valahol az Egyenlítő vidékén . . . komoran felhős az ég és ünnepélyes a csend; júniusi éjszaka van, a hajóutasok nagyrésze már alszik és én egy darabig némán bámulok a tenger közepéibe . . . Milyen parányinak érzem magam a nagy és titokzatos mindenségben, talán egy árva atomnak a Föld millioniodnyi felületén, vagy talán egy kis pontnak az i betűn a magyar abc-ben. Egész este egy magyar iró könyvét olvastam, még kiské' “spicces” vagyok a lángoló szavaktól s a betűk seregéiül . . . most rohamra indulnak bennem, győznek és birtokba veszik érzéseimet és minden gondolatomat . . . Betűk ... az iskoláimban talán nem is kedveltem őket vagy féltem tőlük ... az élet iskoláiban azonban már beléjük szerettem és tudom, hogy soha nem fogok kiábrándulni, amig csak az utolsó pontot nem teszem földi v e n d é g szereplésem záró írásjeleként. Betűk . . . vannak örök szerelmeseid és vannak született ellenségeid. Akik feláldozzák érted a józan és az úgynevezett reális polgári életet és akik viszont a máglyára küldenek, avagy a hivatalos állami kömyvzuzdákba. Mennyi minden újat tanulunk ma is Tőled világvándorlásunk ors.zágutj ain; a kontinensen, a külömboző országokban, a nagy- és kisvárosokban, e in i g rációnk állomáshelyein, kedvenc kávéházainkban vagy csak egy sarokban. A betilt szeretni hivatás, ha nem is foglalkozásként űzöd, hanem csak az élv-ásók milliós táborának vagy lelkes közkatonája. Betűk ... az abcé-édből mennyi nyelven, mennyi formában és mennyi érte- j lemben variáltak már, menynyi nemes és humánus emberi gondólatot alkottak belőled és mennyi becstelen, önző és gonosz szavakat képeztek ártatlan betűidből... Szeretet: ez ma a legkevésbé népszerű szóképzés; viszont gyűlölet, politika, vagy háború —- ez a legdivatosabb refrén a nemzetközi tolvajnyelv számára. Könyvek, röpiratok és újság cikkek itükhöz , ANDOR mennyire visszaélnek nemes értékeddel . . . szerencsére, hogy apostoli küldetésü költők és irók egyensúlyban tartják a jót a rosszal életünk f a j su ly -mérlegén. Magyar betűk . . . Nektek külön köszönet azokért a kul tur-szolgálatokért, amelyeket érdemtelen személyem körül végeztek. Az á-é-ó-ö és ii mind külön és együtt ,az összes magán- és mássalhangzókért, kis- és nagybetűkért, melyek szótártokban vannak a magyar nyelv felépítésénél. Hálás köszönet, hogy rajtatok keresztül megismerhettem: Jókait, Eötvöst, Arany Jánost, Petőfit. Adyt. Móricz Zsigmondot, Krúdy Gyulát, Molnár Ferencet, Zilahy Lajost/ Szép Ernőt, Heltait stb., valamint a harcos magyar újságírókat, elsősorban Göndör Ferencet. Betűk ... a nyomdában. Illatotok nemesebb, mint a legvaditóbb női parfőm, szagotok áthatóbb, mint a Chanel vagy a Coty legraffiáltabb készítményei . . . imádlak Benneteket borgisz-petit vagy eursiv külalakban is. Betűk, amelyeket sem háborúk, sem diktátorok, sem politikai cselszövések nem tudtak soha elpusztítani, mert ők az emberi szellem hadseregének v e r heteden Vitézei. Ürítem poharam az egészségiekre! ... a kis délamerikai vidéki temetőben a szépséges huszesztendős leányom sírjára az van aranybetiikkel rávésve, hogy: Viszontlátásra. Ha már nem leszek én sem fizikai halmazállapotban, az a derűs szócska jelképezze az én óhajomat is — a magyar betűkkel szemben . . . Az Atlanti-óceánon HALÁLOZÁS Mrs. Pauline Halmos 83 éves korában hosszas szenvedés után junius 24-én elhunyt. A newyorki körökben jó lismert matrónát a “Riverside” kápolnájában ravata- j lozták fel és junius 26-án nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a Wocdlawn Cemetery-ben. Gyászolják gyermekei: Mrs. Regina Greenfield (Budapesten), Mrs. Ilonka Kertész, Mrs. Elizabeth Borenkay, Mrs. Olga Hartman és Halmos Tivadar, valamint unokái és dédunokái. ' GYPSY RÓZSI és DEUTSCH LÁSZLÓ egész nyáron itt vendégszerepel Casimir s Lodge BäC ENDIAN, N. Y. Telefón: Pine Hill 3296 1 JÖJJÖN HOZZÁNK A FÖLDI PARADICSOMBA és élvezze a TERMÉSZET legszebb völgyét, csodás HEGVEKKEL körülvéve. Ami szem-szájnak ingere, nálunk megtalálja. : — POLGÁRT ÁRON KIRÁLYI ELLÁTÁSBAN LESZ RÉSZE — Zene — Sport — Uszoda — Szórakozás — A legjobb magyar konyha — Magyar vendéglátás — Művészi műsor — Tánc — Social Games — előzékeny kiszolgálás. Az augusztusi, de különösen július második jelére k szóló rezerválások mielőbbi elintézése tanácsos. Azurparti panoptikum: Nézte és nem látta a tengert... írta: JÁVOR LÁSZLÓ Este kilenc óra volt, elindultam hotelemből az olasz határt érintő Vieux Porte, Mentőn öreg kikötője irányába. Félkörben a partokon vfllanylámpák ragyogtak, a morajló tengerbe vetve fényüket, amelyek megsokszorozódtak a fekete hullámokban és visszaszórták tüzüket az ég felé, a csillagok felé, amiktől egykor kölcsönkapták tüzüket. A part betonutjain haladtam. Jobboldalon a tenger, én refleksz- j szerűen balra dőltem, mint a tériszonyos, féltem, hogy a tenger magához ránt. Hetek óta járom ezt az utat... egy véletlen terel mint a barmot, egy őrület parancsára elindulok, | mert megígértem, hogy ott leszek j a csillagok alatt egy bus rőt lámpaernyő alatt. Hogy szeretnék j visszafordulni, vissza erről az útról, vissza, vissza a lámpaernyőtől a csillagok, az éjszakától a Nap, régi életemből egy egész más élet felé, amiről csak álmodom, de fogalmam nincs, hogy milyen lehet az a másik. egyedül, hogy ott, valahol a magányos tenger közepén van egy magányos sziget, egy magányos világ, egy Atlantisz, egy Paradicsom. Csak erő kéne, bátorság, nekivágni a tengernek és a földi hajótörött, a magányos földi ember, akiről lefoszlottak az ábrándpk — partot érhet valahol. A föld a pokol, a purgatórium — ezt olvasom ki a magányos árnyak szemeiből a mentoni partokon . . . A Casino előtt egy húsz év körüli magános nő ül a pádon, nagy nyitott szeme a tengerre mered. Kis tarka foxi kutya kuporodik j gazdája lába előtt, aki nyitott könyvet tart felhúzott térdén s a | könyv lapjain lassan tapogatva siklik a keze. A nő mozdulatlanul nézi a tengert, merev szemei a végtelenbe tapadnak és a térdén fekvő könyv fölött siklik a keze a sorok fölött, mintha egy miniatűr szövőgépen dolgozna. Hetek óta elmegyek a titokzatos széparcu magányos lány mellett. Mindig egyedül ül, most is egyedül. Egy percre leülök mellé, hátha szólni fog. Mert én nem merem úgyse megszólítani, aki a tengert nézi magányosan: imádkozik. A lány hirtelen összecsapja a könyvet, retiküljéből idegesen cigarettát vesz elő. — Pardon — szólok elfogultan és arpa felé nyújtom az öngyújtómat. — Merci — suttogja a lány, elj hárító mozdulót tesz, mintha mosoly futna át az arcán, de n e m fordul felém, csak profilját látom. A saját öngyújtóját veszi elő és meggyujtja. Bizonytalanul lobog orra előtt a láng, végül tüzet fog cigarettája. Mélyen leszívja a füstöt, mozdulatlanul nézi tovább a tengert. Fiúsán felgyüri kosztümjének gallérját. Hirtelen narancsszint önt a partokra a Hold, aztán nehéz felhők jönnek, szeínereg az eső. A lány eldobja cigarettáját, cuppant a foxinak, az felpattan helyéről és huzni kezdi a pórázt. A lány feláll, jóéjszakát kíván, de nem fordítja felém az arcát. Elindul az angol kápolna irányába. Elöl szalad a foxi, mögötte fehér botjával kopogva halad a lány, a vakok bizonytalan lépteivel. Egyszer még a morajló viz felé tekint, aztán eltűnik a magányos lány, aki nézte és nem látta a tengert . . . Sylvia Golden magyartárgyu regénye: “NEIGHBORS NEEDN’T KNOW” Jobboldalomon a tjenger és én balra dőlök, mint egy tériszonyos, félek a tengertől és megyek, megyek, én akaratszegény . . . Mellettem árnyak suhannak el, magányos árnyak, mint én, vagy párok kettesével, halkan beszélnek, hangjukat elnyeli a csapkodó hullám. Az sem ritka, férfiak férfiakkal, nők nőkkel sétálnak, ülnek kávéházakban, padokon, de vannak mosolygó, ifjú párok, boldog nászutasok és élemedeít korú házaspárok, akik iderepülmek, mint a vándormadarak egy boldog hétre, hogy megmerüljenek a tenger szépségében. Néhányan egyidőben érkeztek velem, ismerem őket látásból. A mozdulatukból, a járásukról, a külsejükről tudom milyen nemzetiségűek. Szavát senkinek nem hallom, a tenger mellett egy idegen zarándok megnémul, csak a szája mozog, mint a régi néma filmeken. A helybeliek otthon vannak, este nem járnak hangos szóval a tenger mellett. Ők latin extraverzált emberek, akár a tenger mellett, akár a templomokban hangosan traccsolnak, nem úgy mint a hideg szelek és gyakranhulló havak népének zárkózott menekülői. A felbukkanó magányos árnyak, mint a panoptikumok figurái, meredt arcukból meredt szemük fürkészi az éjszaka szurckjával öszszefolyó tengert. Magányos emberek, magányos vándorok, miért jöttetek ide, mit kérdeztek, mit mondlok a magányos tengernek? Magányos emberek, magányos vándorok, mi a titkotok, mi a keserüségtek, miért jöttök ide egy órára meghalni vagy feltámadni éjszaka a tenger mellett? Magányos emberek, egyediül ti édes testvéreim, mit dobtok a tengerbe, vagy mit kerestek, halásztok benne? . . . Sirtok talán mint én, egy végtelen nagy könnycsepp a tenger ... A partok sziklái ríuakszakaütak, összenyomtak, eltiportak, ugye? A tenger szabad, nincsenek “tiios”-táblák, nincsenek utak, utcák, zsákutcák. A tenger a remény, mert ismeretlen! Az ismeretlen vonz, de félünk tőle; ha lépünk felé, a test borzadva hátrahökken; gyávák vagyunk, félünk a tengertől, mint a tériszonyos a mélységtől. Ti magányosok, ti tudjátok csak Az előkelő MacMillan-cég kiadásában látott napvilágot ez a mindvégig lebilincselő, helyenként izgalmas regény, amelyet mindazok figyelmébe ajánlunk, akikben még nem halt meg az Amerikába való bevándorlásnak és az első évek küzdelmeinek emléke. Sylvia Golden, a pompás könyv szerzője, miközben egy magyar emigráns család newyorki letelepedését és vadregényes életét Írja meg, általános emberi történetet dolgoz fel és örökérvényű igazságokat rögzít le a lüktető történéseken át. Az olasz, spanyol, német, lengyel, cseh, ukrán emigráns ép úgy magára ismerhet és letelepedésének hőskorát épugy leperegni láthatja, mint az egykori magyar emigráns, aki vagy félszázaddal ezelőtt a remények és kétségek óceánján idevitorlázott Amerikába és a családi tűzhelyét itt gyújtotta meg New York irdatlan kőrengetegében. Mi történt az első hónapok és évek szorongató sodrásában az idevándorolt családdal: erre ad az írónő kitűnő feleletet. Tulajdonképen generációs regényről van szó, két egymástól elszakadó generációról: a bevándorolt szülőkről, akik soha nem tudnak megváltozni és akiket Amerika forró kohója halálukig sem tud tökéletesen beolvasztani és a gyerekekről, a második generációról. amely halálosan elszakad a szülőktől az iskolába való lépése pillanatában, vagy még azelőtt is, amikor az utcán az amerikai gyerekekkel az első mosolyt, vagy boxütést váltja. Sylvia Golden szülei New York magyar negyedében, a Yorkville egyik vigasztalan és nyomott utcájában szúrták le a pionirek zászlaját s ebben a fojtott atmoszférában élték le a maguk reménykedő, küzdelmes, sok csalódással. kevés örömmel fűszerezett életüket. Napjaik szür-| kék voltak, mint az utca komor falai, de mégis áttört az őket körülvevő felhőkön szivbéli jóságuk, becsületes hitük és bölcs humoruk derűs napfénye. Mindennapi történet az övék, semmi rendkívüli nem történik velük és mégis c s ti p a izgalom a könyv, mert a való életet tükrözi vissza, teljes őszinteséggel és retusálallanul. Sylvia Golden jó iró, igaz iró és azért nem lehel letenni a könyvét. A család tagjai: a mama, papa, Nina, Francis és Patsy lüktető elevenséggel lépnek ki a könyv lapjaiból és ha Yorkville valamelyik szűk és busitó utcájában lépkedsz, hirtelen őket látod magaddal szemben jönni . . . A magyar olvasókat külö-nösképen érdekli majd ez a regény, amelyet sokan a saját életregényükként ismernek fel és fogadnak el. A magvarszármazásu Írónő kitűnő könyve máris komoly amerikai sikernek számit; legyünk szerénytelenek és résztkérve a sikerből könyveljük azt el egyúttal magyar sikernek is. (dz.) INEW YORK ESEMÉNYE MRS. TERHES ÍIJ BUDAPESTI RESTAURANTJA 1481 Second Ave. (77th Street sarkán) a legmodernebb Ízléssel berendezett newyorki MAGYAR VENDÉGLŐ — Asztalfoglalás: RH 4-9169 — HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbl'sa, sonka, szalonna és friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292
