Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-07-04 / 27. szám
• • / _ Ez történik Magyarországon azt oIOHVÍq^I .«•a •’íryoa‘° “ s0°l« ««na"1 v GÖNDÖR EERJSNC POmtRAI H VASUTASOK LETARTÓZTATÁSA Mintegy két héttel ezelőtt közel 200 magasrangu vasúti tisztviselőt tartóztattak, le, mert a hatóságok arról értesültek, hogy a nyugati hatalmak kémszolgálata pontosan értesült a magyar vasúti hálózat helyzetéről és számos fontos adatnak jutott birtokába. Ezzel egyidejűleg az egyik budapesti vasútállomás főnökét két óra alatt letartóztatták, elítélték és felakasztották azzal a váddal, hogy vonatösszeütközést idézett elő. GYILKOSSÁG A RENDŐRSÉGEN A budapesti titkosrendőrség halálrakinozta dr Grósz István orvost, akit néhány nappal előbb kémkedés gyanújával letartóztattak és lakásán állítólag terhelő bizonyítékokat találtak. A kínzások következtében elhunyt fiatal orvos Grósz Emilnek, a világhírű szemorvos - professzornak volt a fia. ÚJABB INCIDENS A JUGOSZLAV-MAGYAR HATÁRON A jugoszláv-magyar határon az elmúlt héten uja-bb incidens történt: Horgostól északra 50 méterrel a magyar terület belsejében két polgári ruhás, de puskákkal felfegyverzett egyén jelent meg s lövöldözni kezdett Ranko Lukics jugoszláv határőrre, akit a lövések megsebesítettek. Lukics az egyik körzeti megfigyelőhelyen tartózkodott, 50 méterre a határvonaltól. A lövések után Puru Antal jugoszláv állampolgár, aki a megfigyelőhely' közelében dolgozott, a megsebesült Lukics felé rohant, hogy segítséget nyújtson neki. Ekkor a magyar területről Puru Antalra is számos lövést adtak le, de őt nem találták el. SZOVJETIZÁLT MAGYAR KÖLTÉSZET A Magyar-Szovjet Társaságnak az a törekvése, hogy a magyarokra mintegy második anyanyelvként rákényszerítse az orosz nyelvet, az utóbbi időben mindinkább kifejezésre jut a költészetben is. Az “Uj Világ” 17. számában például megjelent bizonyos Mátyás Ferenc nevű költő “Orosz nyelvórán” c. verse. A szerző annyira megy, hogy még orosz szavakat is belekomponál költeményébe. Re♦ _'___ m** "T"”—• Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTÖSEG ÉS KI ADÓHIVATAL: 320 East 79 ST.. NEW YORK. 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-616« VOL. XXVII No- 27 NEW YORK, N. Y., JULY 4, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Kétféle kollaboréció Irta: TAKÁCS JÁNOS EiöfiiaM “AZ EMBER” előfizetési dija egy évre $10.00, úgy az Egyesült Államokban, mint a világ bármelyik államában. v_------------------------------------—^ A magyar nácik igen szívósak: robusztus lelkiismeretűk nem roppan össze bűneik tudatától és nem adják fel a harcot a hatalomért. Minden lehető politikai helyzetben újra feltálalják hazugságaikat, minden áramlatba be akarnak siklani, ahol rehabilitálni vélik magukat. Most abba kapaszkodnak, hogy a világközlemény ama része, mely félreismerte a bolsevizmust, ráeszmélt tévedésére. Kivált Amerikában erős a kijózanodás, sőt túlzásokra is vezet. Vannak, akik mindenkit gyanúsítanak, akinek együtt kellett működnie a Szovjetunióval — és erre alapozzák taktikájukat a magyar nácik, ügy igyekeznek magukat feltűntetni, mint akik a bolsevizmust legkorábban felismerték s annak legkérhetetlenebb ellenségei. Ugyanakkor mindenkit gyaláznak, aki a háború után Magyarországon élt és dolgozott. Az emigráns nácik főkép a magyar demokratikus pártok .tagjait rágalmazzák; szerintük, aki 1945 után Magyarországon politikai vagy más közéleti szerepet vállalt, kollaboráns. De árulónak mondják azokat is, akik 1945 előtt, a Horthy-rendszerben megpróbálták Magyarországot a háborúból 'kivonni s a Szovjettel békét kötni. Egy külömbség van itt: a nácik csak akkor gyalázzák a magyar jobboldali politikusokat, ha ezek nem hajlandók velük együtt menni. Ha hajlandók, a nácik egyelőre megbocsátanak nekik egy jobboldali egységfront érdekében. Tudják, hogy a saját híveik túl kisszámuak. és jelentéktelenek ahhoz, hogy a hatalmat egyedül átvehessék. Különös, hogy a régi rendszer hívei közül többen elfogadják ezt a furcsa egységfrontot, hajlandók jobboldali jelszóval egy torz, kisebbségi “nemzeti egységet” létrehozni. Egyesek elhiszik, hogy ez lehetséges, mig az okosabbak úgy vélik, egyelőre a fő elnyomni, elhallgattatni a demokratikus Magyarország mozgalmát és szószólóit, azután — azt remélik — jobb összeköttetéseikkel, politikai gyakorlatukkal majd leszorítják a jobboldali radikalizmust. Ez végezze el a véres munkát, ha Magyarország felszabadul: a baloldal és a zsidóik kiirtását; aztán majd ők újra megcsinálják a nagybirtok, gentry, mammut-tőke, miniszteri bürokrácia és csendőrség uralmát. E reményben a konzervatív jobboldal hangfogót használ a nácikkal szemben — akik pedig közülük is többeket deportáltak és megöltek — és minden energiájukat a demokratikus baloldal támadására, rágalmazására és denunciálására fordítja. Ahogyan a nácik őket vádolják kollaborálással, úgy vádolják ők a demokratikus politikusokat, baloldaliakat, a Horthy-rendszer' ellenzékét, a demokratikus pártok vezetőit 1945 után. Hogy hogyan kollaboráltak ezek a Szovjettel, arra megfelelt Andahazy-Kasnya Béla “Az Emberjunius 20-i számában. Voltak ugyan a demokratikus pártokban titkos kommunisták, akik a Szovjet támogatását élvezték- Voltak bizonyára olyan demokratikus és hazafias politikusok is, akik nem voltak erélyesek a kommunisták ellen, a szovjet erőszak visszautasításában. De azok, akik az emigráció demokratikus politikájában résztvesznek, többségükben bátran, becsületesen vállalták a reménytelen feladatot: védeni az ország függetlenségét a megszálló hatalommal s az azt szolgáló párttal szemben. Ha a latinban elitélő értelmű kollaboráció szót magyarra fordítjuk, nekik valóban együtt kellet müködniök a megszállókkal. 1941-ben a magyar kormány provokáció nélkül üzent hadat a Szovjetuniónak., ott a magyar hadsereg is sokat pusztított. Az elkeseredett szovjet haderő leverte a német támadókat és szövetségeseiket s a világ vezető hatalmaival egyetértésben megszállta Magyarországot is. Ez ellen Magyarország nem tehetett többé semmit, mindent kerülnie kellett tehát, ami a Szovjetunióhoz való viszonyát rontotta, a vörös hadseregnek kiszolgáltatott nemzetet veszélyeztette volna. Az 1945-47- es kormányok sokat tettek a helyzet javítására, a függetlenség biztosítására és mint a választások és az újjáépítés bizonyítják, nem sikertelenül. Bár a magyar szélsőjobb jóvoltából Magyarország maradt Hitler utolsó szövetségese, a magyar viszonyok százszor jobbak voltak, mint Románia, Bulgária és Jugoszlávia viszonyai. En-nél sokkal többet egy kormány sem tehetett volna, hiszen az angolszász kormányok is a Szovjettel való legteljesebb együttműködést követelték Magyarországtól. Ebben állt az igazán demokratikus és parlamentáris elemek kollaboi'áiása Magyarországon — és ha mást tettek volna, ha például passzivitásba vonultak volna, uj katasztrófát hoztak volna az országra. Nem ők idézték fel ezt a helyzetet, sőt ők küzdöttek ellene; akik az országot a romlásba vitték. azok elmenekültek s azóta is a külföldön kiabálnak azok ellen, akikre ők a romokat hagyták. De hogyan kollaboráltak ezek? Amig a szocialisták, kisgazdák, demokraták stb. vezetőit nem lehet azzal vádolni, hogy az orosz megszállás előtt ezt a diktatúrát propagálták, dicsérték volna, a magyar jobboldal túlnyomó része féktelen náci-barát propagandát végzett, nem eredménytelenül. Mikor a németek, 1944 márciusában megszállták az országot, egy szuverén: hadsereggel, .közigazgatassal rendelkező kormányzati állt velük szemben — mégis jóformán puskalövés nélkül átadta a hatalmat. Az 1945 utáni magyar kormányok, bár egy háborúban legyőzött, nemzetközi-jogilag megszállt és fegyvertelen országot képviseltek, minden kérdésben felemelték szavukat a nemzet s ad emberiesség érdekében; az 1944- es magyar kormány rabszolga! módon szolgálta ki a nácikat s közigazgatásának jelentős része! dühödt lelkesedéssel teljesítettel azok parancsait, például a lakosság jelentékeny rétegének deportálásában. Ez volt az igazi kollaboráció, a szó legcsunyább értelmében ! Mégis, többen a régi magyar politikusok közül, akik akkor teljesen tisztában voltak ennek a kollaborációnak erkölcstelen voltával, ma nyugodtan együtt működnek ezekkel a kollaboránsokkal s azokat vádolják, akik kénytelenek voltak az ezek által rombadöntött ország vezetésére vállalkozni. A kollaboráns nácik lapjaiba írnak olyanok, akiket ezek ugyancsak kollaborációval vádolnának — ha éppen nem működnének össze ővelük. A náci terroristák szervezkedését bátorítják olyanok is, akiket ezek a nácik megöltek volna, ha otthon lettek volna; és részben ezeket pénzelik olyan kapitalisták, akik csak aa események különös fordulata révén kerülték el, hogy őket is a haláltáborokba deportálják. És vannak zsidó-származású politikusok is, kik ugyanannak az egységfrontnak egyik szárnyán állnak, melynek másik szárnyán a nácik készen tartják részletes programjukat a megmaradt zsidóság legyilkolására. Csak az nem tud ezekről, aki nem akar tudni róluk! mekmüvének harmadik versszakasza például igy hangzik: “Za mir rabotaem—feleljük, igazodik, simul a nyelvünk. Tovariscsi—nem nehéz nyelv ez, de szorgalom kell minden nyelvhez.” A következő szakaszban aztán a parnasszusi magasságokba törő költő azt bizonygatja, hogy maga az orosz “unjiversitet” szó már ügy hangzik, mint egy valóságos költemény. Ha igy megy, legközelebb már az úgynevezett mai magyar költészetben csak mutatóban találunk magyar, szavakat . . . HATÁR-MENTI CSENDÉLET . . . Valamikor a népdal azt hirdette, hogy “erdő mellett nem jó lakni”—ma ez úgy módosul, hogy határ ■ mellett nem jó lakni, legalábbis a bolsevista országok határai mentén, Egy hivatalos jugoszláv közlés szerint legutóbb a román határőrök jugoszláv területre hatoltak és Hetin bánáti falutól 6 kilométerrel délnyugatra megtámadták Zserai János ottani lakos magyar földművest. Amig Zserai nyugodtan kaszálta a füvet, a román határőrök egy lövéssel megsebesítették és mindjárt ezután román területre hurcolták. Azóta Zserainak nyomaveszett. MAGYARORSZÁGI KÉMET FOGTAK A JUGOSZLÁVOK A jugoszláv néphatóság szervei a jugoszláv-magyar határon elfogták Csapó Béla magyar állampolgárt, aki azzal a céllal lépte át a határt, hogy katonai természetű adatokat gyűjtsön. Csapó Béla Zomborban született s ott is élt hosszabb ideig. A kémgyanus Csapó most másodízben lépte át Jugoszlávia határát. Hinder Márton nyilatkozata A Magyar Bányászlap” legújabb számában az alábbi nyilatkozat jelent m eg: Több barátom hívta fel figyelmemet azokra a rosszhiszemű, rosszakaratú és természetesen valótlan támadásokra, amelyekben az utóbbi hónapokban úgy nekem, mint annak a többszáz amerikai katonának része volt, akik felső parancsra a magyar háborús bűnösöket elfogták. A kommunisták részéről immár huszonöt év óta tartó támadásokkal soha nem törődtem s megtiszteltetésnek tartom, hogy a nácik is csatlakoztak hozzájuk, akikről mindenki tudja, hogy gyűlölik Amerikát, az amerikai hadsereget s különösen azokat a katonákat, akik bűntársaikat annak idején elfogták. Az amerikai katonákat s önmagamat alacsonyitanám le, ha a bűntudat által zaklatott magyar nácik és valószínűleg szellemi egyensúlyukat vesztett amerikai elvtársaik handabandázásait különösebb figyelemre méltatnám. HIMLER MÁRTON Vegyen U. S. Baudot!
