Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-06-27 / 26. szám
1 2-ik oldal AZ EMBER JUNE 27, 1953 MEDITERRAN! PANOPTIKUM: Bizalmas beszélgetés élőkről és holtakról egy mentoni sírásóval írta: JÁVOR LÁSZLÓ J “Megkérdeztem egy virágtól ' Mely egy síron nőtt magától: I Mondd meg nékem te kis virág j Szebb-e, jobb-e a Másvilág? 1 Azt felelte a kis virág: ] Nem szebb, nem jobb a I Másvilág, i Mert akinek bánata van, i Itt is, ott is boldogtalan.-’ (Régi magyar müdal) Ez a mentoni öreg temető . . . Hányszor néztem fel ide a pál- j máktól borított, citromfáktól sárgáié, virágok illatától áléit hegyoldalra, lentről a tenger mellől. A temetőt néztem, meg a tengert néztem, hogy onnan jön valami üzenet. A part teel van zátonnyal, eliheritő örvénnyel, de ott fenn a j hegyoldalon van egy békés sziget, fehér márványlapokkal borítva. Elhagytam édes, kegyetlen szép hazámat: Párist. Rohantam ide a tenger felé, várva egy ismeretlen vitorlást, hogy elszánjak vele, búcsúlevél nélkül itthagyva mindent, vagy talán egy csónakroncson kiússzam az Óperenciára, én szegény földi hajótörött. De nem jött hajó, szabadító gálya, a tenger is csak a part felé sfltdorta a vizet, a börtön bezárult a menekülő mögött. Örök kép; minden országban, minden városban ugyanaz: öregasszonyok állnak a temetőkapubah, barátkoznak a sírkövekkel, ismerik a kis parcellák zegzugos útjait, nemsokára majd idetalálnak behunyt szemmel . . . A kapu—amit egyszer mindenki átlép— latin kapu, nincs fölötte felirat, nem hirdet békét, feltámadást. Egykedvűen belépek. Előttem kriptasirok sora, feltűnően sok olasz név, A bejárat mellett az első sírban Palmero Claude nyugszik, született 1806-ban, meg- S hált 1896-ban, 90 éves korában. A* sirveremnek még egy lakója ván: Ansalde Benoite. Ansalde 1817-ben született és egy esztendővel élte túl Claudet. Benoite idegen volt, Bordighera olasz városból jött ide. Sziklatömbben orosz felirat, nem tudom elolvasni. Kis vers amott, francia nyelven, körülbelül így: Natasa meghalt, anélkül, hogy élt volna. Angyalok repkedjék körül dalolva, Vigasztalja őt az égi nóta. Egy könny hullott ki halvány kezéből, Mielőtt elolvasta volna . . . Szegény Natasa. Fiatal volt, halvány arcú, halvány kezű orosz Natasa. Hamar meghaltál, mint a többi reményekkel idezarándokolt idegenek. Te szegényke, nem 80, 90 éves korodban dőltél a mentoni föld porába, mint a szívós mediterrániak. Téged korán elvitt a tüdöbaj, ami elöl ide menekültél. Natasám, mennyi volt a lázad? Ne sirj, könyörgöm, ne sírj, aludj . . . Igen, a 900-as évekből rengeteg sirt találok: élt 20 évet, élt 18 évet . . . Ezeket megölte az akkori “gyógytudomány,” az akkori csodaszer: a Nap. Különös, a szlávok milyen romantikus lelkek. Több cirilbetüs, verses sírfeliratot Iátok. A magyer temetőkben is rengeteg verses búcsúztató van. Aztán a világ minden nyelvén: Memory . . . Bajtársak, idegenek nevei: John Coiíorn of Ireland, Joseph Howland, New York, Emil Strausz, Kiev, Julien Rosergart, Varsó, Jacob Hali Möller , Malmö, Teodor Weiss, Bukarest. “Friede Seine Asche” . . . “Ruhe in Frieden.” Csend és Béke. Valóban az van itt . . . Henry Holmes A. Court, Captain R. N. So He Goeth His Beloved Sleep. A hegy emelkedik, a tetején az orosz kápolna mellett: Prince Grcgoire Volkonsky. 1864-1912.— Fehér márvány mauzeleumban nyugszik Sabini comtesse is, aki 75 évet élt, úgy látszik boldogan, de fájdalommal hagyott itt valaj kit, aki a hercegnő porai fölé ezt irta: “A szeretet erősebb a halálnál!” Charles Carrol, az TJ.S.A. Becsület - nagykeresztjének tulajdonosa sírkövén ezt hirdeti: “Szerette Franciaországot, itt nyugszik francia földben.” NEDA, A BÖLCS, DERŰS SÍRÁSÓ A katolikus kápolnán friss a festés, az orosz kápolna belseje romokban van. Az oltárképek sincsenek itt, térdig érő faltörmelék, mindjárt rámdől a templom. Hang szólal meg a hátam mögött az elhagyott kripta templomban: — Uram, zárjuk a temetőt. Egy szikár 50 év körüli férfi áll mögöttem. — Kicsoda maga? — A sirásó — feleli mosolyogva. — Megengedi, hogy megkérdezzem a nevét? — Miért? — író vagyok, még sosem beszéltem sírásóval. Kérdezhetek? — Tessék. — Mi a neve? — Neda. — Mi a másik neve? — Nincs másik nevem. Ez az egy név van beírva a papiromba Nem ismertem se az apámat, se az anyámat. Idegenek neveltek, parasztok. A földön nőttem fel. Torinóban születtem, olasz származású vagyok. Huszonhét évvel ez előtt átjöttem a határon . ^ . Hátratekint, a tengeren át néhány száz méter az olasz határ. Jobban megnézem a sírásót. Középtermetű, világos bőrű, ötven év körüli ember, az orra hosszúkás, szőke bajusza nyírott, barna katonainge fölött szürke szvettert visel. — Hogy lett sirásó? — kérdezem s megindulunk a temető legelhagyottabb irányába. — A földeken lovakkal dolgoztam, itt kocsisnak szegődtem be egy kőfejtőhöz. A követ sírkőfaragóhoz szállítottam, a sirköves a , temetőnek szállított, igy értem a temetőig . . . Előbb Nizzában voltam gyászparipa - vállalatok kocsisa. Rengeteg volt a munka abban az időben, alig győztük. Aztán jött kérem az autó és nem kellett többé a lassú gyászkocsi, a fekete ló, a kocsis a bakon. A szakmát megölte a gép. Pedig az volt a valódi gyászpompa. 1949- ben teljesen vége lett a lovas-temetésnek, átjöttem ide Mentonba. Temetkezési segédmunkás, aztán sirásó lettem. Előbb hordtam, aztán eltemettem a halottakat — Volt már halottja? — Soha. Feleségem és három felnőtt gyermekem van. Egy lány és két fiú. Az egyik katona, a másik mérnök. Én is francia katona voltam, illetve hadimunkás és felvettem a francia állampolgárságot. — Szereti a mesterségét? — Igen, — mondja. Nevet, latin derűvel hullámzik torkában a nevetés, amelyet visszhangzanak a dülöngö sírkövek. — Nem fél? — A földön nevelkedtem, nem félek. És az én mesterségem olyan, hogy nem szabad félelmet mutatni. Bátorság és emberség kell ide. Ez a titok . . — Mi a titok? — A sirásó áll a koporsó mellett. Hallja a zokogást. Szivet tépő. És tapintatosnak, határozott| nak kell lennie . . . — Mit érez amikor a koporsóra 1 lapátolja a földet? — Fájdalmat. A hozzátartozó kát sajnálom. Árra gondolok, hogy egyszer engem fognak elhantolni a kollégák. Zokog a feleségem, a gyerekeim, talán az unokáim is . . Neda, kiáltják, Neda papa, nagypapa ... és zokognak a szerencsétlenek. Öregen szeretnék meghalni, öregkorban, kis betegeskedés után. Mert akkor azt mondják: jobb neki, megváltotta a halál . . . — Milyen a temetés hangulata nemzetiségek szerint? — A francia nem csinál jeleneteket. Általában a jobb emberek fegyelmezettebbek. Úgy csinálnak, mintha nem fájna a szivük. Láttam már néma temetést ,jajszó nélkül. Ez a legborzalmasabb. Amikor bedagad a torok és egy könny se csordul. Ezek siratnak igazán. Nemcsak önmagukat siratják, azt is, aki meghalt. — Hisz a feltámadásban? — Lehetséges az ismétlődés . . - — igy mondja: ismétlődés. — Van Itíek? GYPSY RÓZSI és DEUTSCH LÁSZLÓ egész nyáron itt vendégszerepei Casimir s Lodge BIG INDIAN, N. Y. Telefon: Pine Hill 3296 ' Jöjjön hozzánk a földi paradicsomba és élvezze a természet legszebb völgyét csodás hegyekkel körülvéve. Ami szem-szájnak ingere, nálunk megtalálja. Polgári áron királyi ellátásban lesz része. . Zene — Sport — Uszoda — Szórakozás — A legjobb magyar : konyha — Magyar vendéglátás — Művészi műsor — Tánc — Social Games — előzékeny kiszolgálás. , REZERVÁLÁST MÁR ELFOGADUNK. í ) REZERVÁLJON SZOBÁT A 4TH OF JULY WEEKENDRE éV — Van. A7an lélek és van Sors. Az hogy én az lettem ami vagyok, az nem véletlen. Az hogy én embernek születtem és nem gyászhintó elé fogott fekete lónak, az nem véletlen. Csodálattal nézem ezt az egyszerű, mosolygó latin embert, a sírásót. — Ismeri a Gnoszticizmust? — Mi az? — A Gnózis filozófiáját? Hallott, olvasott róla? — Nem tudok se imi, se ol- J vasni ... — Rádiója van? — Nem hallgatok rádiót. Megyünk a temető kis utcáinak ; végtelen labirintusában. A sirásó kérdéseimre mosolyogva válaszol - gat. j — Szerelmes párok, poéták jár* [ nak ide? — Soha. — Öngyilkosság volt már itt? . — Igen . . . Három évvel ezelőtt i . . . Egyik kollégám, az ujtemető sírásója, a kapu fölött felkötötte í magát egyik éjszaka. — Miért lett öngyilkos a sirásó? j — Félt. Valamitől folyton félt. Nem a halottaktól . . Az élőktől. Talán önmagától ... Itt lógott szegény, reggel vágták ie a kötélről . . . Én földeltem el . . , A kapuhoz érünk, ahol a félelem miatt a halálba menekült sirásó teste lengett. Neda, a sirásó lapáttól kérges kezét nyújtja: — A viszontlátásra . . . — A viszontlátásra . . . Visszanézek az elhagyott sírkert felé, ahol hercegek és polgárok, katonák és civilek, szerelmes asszonyok, epedő mátkák, gavallérok, örök vőlegények, vőfélyek, koszorúslányok, násznagyok, kiégett agglegények, franciák, törökök, olaszok, görögök, oroszok, poroszok, keresztények, zsidók, porladnak Neda sirásó birodalmában. Lassan ereszkedem ie a tengerpart felé. Nem érdemes sietni annak, aki a temetőből lép ki . . . Az Emlékezés-utján, az egyik kanyarnál könnyű, átható illat száll felém. Egy középkorú sportrűhás férfi kis üvegcsét tart a szája előtt, amikor észrevesz hirtelen elrejti az üveget. Lopva az éterománra nézek, a szája vértelen, szeme kifejezéstelen, áttetsző üveggolyó. Merev léptei kopognak mögöttem, amint megyek az Emlékezés lejtős utján lefelé... Száműzött költészet, száműzött költők -***-* * * ***** * *■ ******* * #>* *- ** *- * * * *■ If *+* ** * * * * * * * * Szőlőhegyen télen Irta: BABITS MIHÁLY Az egész szőlőhegyet látni most, a hegy húsát most látni meztelen, mini ájult hölgy mutatja fesztelen telt formáját, a gömbölyűt, csinost. A barna föld emlőjét látni most, emlőt száradva, dombot nesztelen, hol az áttetsző gyöngygerezd terem, melyből szűrik a mézizii pirost. Karóknak serege meredten áll, arannyal árnyal a ferde sugár, a puszta hanton egy lélek se jár. December, január és február — mikor jön már a tavasz és a nyár? A fosztott töke álmodozva vár. Dr. Takaró Timothy karrierje A newyorki Park Avenue legmodernabb templomában, a Brick Memorial Church-ben impozáns ünnepély keretében indították Útjukra azokat, akik a világ négy tája felé indultak nagy és komoly megbízatással. Követek voltai:, de nem politikai stratégiába illeszkedtek bele, hanem mint Krisz| tus tanítványai, “minden népeknez gyógyítani, tanítani és azi örömhírt vinni.” Amerika neveze- I tes intézményeiben képezettek: lelkészek, tanárok és két orvos— ezek a követek. Az egyik: dr. Takaró Timothy, a 69-ik utcai ref. egyház most nyugalmazott lelkészének, dr. Takaró Gézának a fia. A fiatal specialistát az indiai Miraj Medical Center-be hívták meg orvosi továbbképzésre. Dr. Takaró Timothy főiskoláit Dartmouth, Hannover - N. Y. University - Edinburgh (Skócia) - Minnesota University-n végezte. A háborúban a repülőknél teljesített sebészorvosi szolgálatot, utána a Mayo Clinic-re hívták meg, ahol 5 évet töltött. Most egy nagy veterán-kórházat s annak nehéz munkáját hagyja el, hogy talán még nehezebbet kezdjen el a távoli stratégiai ponton, Elő-Indiában 'Bombay államban) — amely felé aggódva néz ma a világ. A többi misszionáriustól különböző, u.n. “special commission-’-nal megy és'•családját is magával , viszi. Az amerikai presbitáriánus egyház közvetítése folytán úgy ő, mint felesége — akivel a Mayo dinic-en ismerkedett meg—kedvezmenyes egyházi jegyre jogosito igazolványt 'kapott. Az uj állomását is a világ leghíresebb orvosi intézete után: “Ázsia Mayo - klinikájá”-nak nevezik Takaróék. Az egyházi programot ünnepi bankett előzte meg, amelyen magyar részről az orvos szülei, testvérei és Zilahy Lajos író feleségével, Bárczy Piroskával vettek részt-. Azonnali garantált szállítás! | RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, penicillin, insulin és minden más l gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYAR- j ORSZÁGBA is, ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!’ Telefonáljon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrácíós ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésért. 55 West 42 St. New York 18, N. Y. (R.ooxv 1046) Telefon: LO 4-30:0
