Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-06-20 / 25. szám

2-ik oldal AZ EMBER JUNE 20, 1953 Az átlátszó sakkhuzás Most, amikor Stockholmban összeül a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, az u.n. Szakszervezeti Világszövetség kiált­ványt bocsájtott ki s ebben “a világbéke és a dolgozó nép gazdasági problémáinak” céljából közös összejövetelt javasol a Szabad Szak­­szervezetek Nemzetközi Szervezetével. A Szakszervezeti Világszövetség érvelése és egyéb körülmények egészen világosan mutatják, hogy ebben az esetben is megtévesztő propaganda-sakkhúzásról van szó. Jellemző, hogy ez a kiáltvány köz­vetlenül a szovjet “békeoffenziva” megkezdése után jutott nyilván­­nosságra. Ezen azonban egyáltalán nem szabad csodálkozni, mivel köztudomású, hogy a Szakszervezeti Világszövetséget a Kremlinböl irányítják és most szeretnék visszaszerezni a világ munkásságának bi­zalmát, amely alaposan megingott. Kilátszik a lóláb már abból is, hogy a Szakszervezeti Világszövetség levele az öt nagyhatalom egyezménye­ken látja a világbéke megvalósulását. Ez a hírhedt egyezmény már évek óta központi célja a szovjet külpolitikának és a Szakszervezeti Világszövetség ezúttal is csak a szovjet külpolitika célkitűzéseit ismét­li szajkómódra. A Világszövetség levelében sok szó esik a kapitalista világban nagy nyomorban élő és szomorú holnap elé néző emberekről, de ugyanak­kor szó sincs benne a Vasfüggöny mögötti országokban szörnyű ki­zsákmányolás alatt és nagy nélkülözésben élő dolgozókról. A Szak­­szervezeti Világszövetség szeretné úgy tüntetni fel magát, mint a nemzetközi munkásosztály érdekeinek védelmezője, közben megfeled­kezik arról, hogy épp a napokban fejeződik be az Egyesült Nemzetek i(U.N.) különbizottságának vizsgálata az embertelen rabszolgamunká­ról a Szovjetunióban, ami azonban egyáltalán nem érdekli a “mun­kásérdeket védő” Szakszervezeti Világszövetséget. Jellemző az is, hogy a kiáltványban hivatkoznak arra az értekez­letre, amelyet ez év márciusában tartottak Bécsben és amelyen a nem­zetközi társadalmi biztositásról tárgyaltak. Ezt az értekezletet volta­képpen maga a Szakszervezeti Világszövetség szervezte és az ott je­lenlévő 266 delegátus egytöl-egyig épp a Világszövetség képviselőiből állt. A Szovjet propagandisták persze úgy tüntetik fel ezt az értekez­letet, mint a világtörténelem első értekezletét a társadalombiztosítás [ügyében. Ugyanakkor köztudomású, hogy a nemzetközi munkaügyi ihivatal már több mint negyven éve foglalkozik ezzel a kérdéssel. A bécsi értekezletnek nem volt más célja, minthogy megpróbálja aláak­názni ezt a régi intézményt, amelyben hatvan ország munkássága van képviselve. Mint ismeretes, a Szovjetunió a második világháború I LONDONI ANZIKSZ A“Moulin Rouge” óriási siker Londonban! Junius elején már 13-ik hete szalad a film a bemu­tató “Carlton Haymarket” s most már a "Ritz Theatre”-'oen is. Az | újságok sokat Írnak Vértes Mar­cel szédületes rajztechnikájáról és Gábor Zsazsa tetszetős játékáról. * Komoly kasszasiker a 3-dimen­­ziós “Hcuse of Wax” cimü film is, amit Tóth Endre készített Hol­lywoodban és ezekután nem oko- i zott feltűnést a szaklap mai cali- I forniai híradása, hogy a Warner ; Bros. második nagy 3-D alkotása ! is Tóth direkciója alatt készül. * Pál Sándor, a Londonban élő rendkívül ügyes filmember Elő- Indiában forgatja a “Taj Mahal” cimü képet a Korda Filmorgani­záció részére. Londonba való visz­­szaérkezése után Pál azonnal hozzákezd a “Three Cases of Murder”-hez, ami a saját vállal­kozásában készül. A junius 9-én, Dublin-ben meg­nyitott PEN - kongresszus főtémá­ja: “A kevésbé ismert nyelvek iro­dalma.” Tábori Pál ennek kap­csán meghívást kapott egy ismer­tető előadásra s éppen a szivéhez oly közel álló tárgysorozat miatt a Londonban élő jeles magyar iró otthagyta a filmstúdiót, ahol két filmjét ("Enemy Within” és “The Artist and the Model”) is forgat­ják s elrepült Írországba az irók kongresszusára. (J.L.H.) jután kilépett ebből a nemzetközi szervezetből, amely kétségkívül pozi­tív szervezete a világ munkásosztályának. A Szakszervezeti Világszövetség ezúttal is bebizonyította, hogy la nemzetközi munkásmozgalom rombolásán fáradozik és kizárólag a szovjet külpolitika szekértolója. AVER PÁL: “A menekült ifjuság minden —fasiszta kísérlettel szemben állást foglalna!” Auer Pál volt párisi követ, a Ma­gyar Nemzeti Bizottmány végre­­bajfőbizottságának tagja junius 5-én nagy beszédet mondott a “Conference Européenne des Jeunes" megnyitó ülésén, ame­lyen a nyugateurópai országok­ban élő menekült ifjúság gyűlt össze igen nagy számban. Párisi tudósi tónk jelentése szerint Auer Pál többek között a következőket tmondotta: — Ha a “Pravda” ‘azt állitja, hogy egy rendszerváltozás a ke­­ifeteurópai országokban reakciós rendszerek uralomrajutását je­lentené, erre azt válaszoljuk, hogy az a generáció, amelyre országa­ink újjászervezése vár, távolról sém reakciós és bár esküdt ellen-NEW YORK ESEMÉNYE MRS. TERHES uj BUDAPEST RESTAURANTJA 1481 Second Ave. (77th Street sarkán) a legmodernebb ízléssel berendezett MAGYAR VENDÉGLŐ Asztal:foglalás: KU 4-9169 /--------------------------------------------h Szentföldi Könyvtár ] Megjelent az első füzet! í Dr. Stein Artur: I TANULMÁNYOK J Ära 30 cent. More megrendelhető 4 füzet is, összesen 1 dollárért. A vételár beküldhető izráeli nóstbélyegek­­ben, vagy nemzetközi postai ' couponokban a következő címre: V SZENTFÖLDI KÖNYVTÁR ) P. O. Box 265 Y JERUSALEM, ISRAEL •V_______________________J kr sége a bolsevizmusnak, nem ta­gadná meg a munkásság jogos politikai, gazdasági és szociális | követeléseit, nem térne vissza a háború előtti földbirtokrendszerre, ] nem biztosítana kiváltságokat osztályoknak, csoportoknak vagy egyéneknek és élesen foglalna ál­lást minden fasiszta kísérlettel szemben. — Ez a fiatalság békét akar, szoros regionális együttműködést akar teremteni Közép- és Kelet­­európábán és azt óhajtja, hogy ez a terület az egységes, szervezett Európának integráns részévé vál­jék! — Gyakran megmondtuk és megismételjük: hacsak lehet, nem , akarunk háborút! De végleges! békés rendezés sem történhetik i népeink felszabadítása nélkül.: Vannak Európában — szerencsé­re nem azok. akiktől jövőnk függ! — akik szívesen felkínálnának minket véglegesen Szovjetoroszor­­szágnak valamilyen kompenzáció fejében. Legerélyesebben tiltako­zunk az ilyen hitvány, cinikus el­képzelés ellen. Nem lehet a békét mások szabadsága árán megvásá­rolni. Eisenhower elnök április 16-i beszédében felsorolt vala­mennyi követelést teljesíteni kell az oroszoknak! Addig, amíg ezek­ben az országokban egy kisebbség elnyomja a többséget, nem lesz béke és nyugalom a világon. — Nehogy Bermudában erről megfeledkezzenek, indítványozom, hogy a Kongresszus Eisenhower elnöknek. Churchill-nek és Fran­ciaország leendő képviselőjének küldjön üzenetet és hívja fel fi­gyelmüket ' annak a százmillió európainak helyzetére, akik ezidő­­szerint csupán tárgyai a nemzet­közi politikának, akik számára azonban követeljük és váltig kö­vetelni fogjuk a katonai megszál­lás megszüntetését és a nemzet­közi ellenőrzés mellett tartandó szabad választásokat, egyszóval: a szabadságot. INCZESÁNDOR AMERIKAI SIKERE John Mac Arthur, aki Chi­cagóban elnöke egv nagy biztositó társaságnak és kia­dója a “Theatre Arf.s”-nak, Amerika egyetlen színházi magazinjának, szerződtette Incze Sándort, hogy vezesse a folyóirat newyorki szer­kesztőségét és kiadóhivata­lát. Incze Sándor boldogan adta fel egyéb színházi tevé­kenységét, hogy visszatérjen az ő régi szerelméhez: a színházi lap kiadásához. Az első “Theatre Arts” szám, Incze Sándor irányítá­sa mellett szeptemberben je­lenik meg. Természetesen, a “Színházi Élel”-hez hason­lóan, — minden egyes szám egy nagysikerű színdarabot is hoz az olvasónak. Szep­temberben Bemard Shaw si­keres darabja, a “Misalli­ance”, októberben pedig a “The Crucibles” cimü drá­ma jelenik meg. Baráti örömmel adunk hirt Incze Sándor uj amerikai si­keréről. A Hungária Philatelic Society hirei 205 E. 85 St. Room 204 Közli: DR. FÖLDY KAROLY titkár (Tel. TRafalgar 9-5339) New Y'ork 28, N. Y'. Idényzáró gyűlésünket junius 5-én tartottuk az Atlantic Ex­change helyiségében, amikor is el­határoztuk, hc-gy a nyári hóna­pokban elmaradnak összejövete­leink. A legközelebbi gyűlés: szep­tember 18-án lesz és remélhetőleg egyletünk állandó otthonában, a 157-161 E. 86 St„ New York City alatti Yorkville Temple Commit­tee “Room B.“-termében. A zárógyülésen még egy igen fontos hotározatot hozott a tag­ság: ezentúl nem minden pénte­ken, hanem minden hónap első és harmadik péntekién lesz gyűlés. A titkár természetesen a nyári szünet alatt is készséggel áll a tagok rendelkezésére a fenti cí­men. Viszontlátásra szept. 18-án a Yorkvüle Temple-ben! Azurparti panoptikum: Meditáció a menteni temető kapuja előtt Irta: JÁVOR LÁSZLÓ “ígéretet!, hogy az Élet örök” — Szent János Ha idegen városba érkezem, négy helyet látogatok meg: 1. kávéház, 2. templom, 3. városi muzeum, 4. temető. Az ember pózol, hazudik önma­gának és a külvilágnak, az emberi dolgok is hazugságok, mint maga az ember. De a kávéház, a temp­lom, a muzeum és a temető meg­mutatja, leleplezi a dolgok felszí­ne alatt a tudatunktól független ösztönvilágot. A HALOTTAK ÚTMUTATÁSA AZ ÉLŐK SZAMÁRA A temetőkben a sírkövekről le­olvasható a gyermekhalálozás statisztikája, kibetüzhetö az átla­gos életkor, a lakosság vagyoni viszonya, társadalmi, nemzetiségi összetétele, sőt érzelemvilága is . . . pontosabban, mint a polgár­­mesteri jelentés évi beszámolójá­ból. A közület szociális körülményei­re rávilágít a sírkövek anyaga, gazdagsága vagy szegénysége; itt némán és mégis beszédesen közlik velem a lakosság anyagi helyze­tét. A temető szépsége a nép mű­vészi készségét tolmácsolja, a sí­rok ápoltsága a kegyeleti érzés­nek, a halottkultusznak áruló jele. A sírkövek alatt a halottak hangosan beszélnek azokhoz, a­­kik az ő szavukat megértik. A városok vándora nem kopog­tathat be a házak ajtaján: halló, ki maga jó ember, milyen szár­mazású, milyen eredetű, milyen nemzetiségű, mik a szokásai, mu­tassa meg nekem belső világát . . . Az élők elzárkóznak, de a ha­lottak kitárják lelkületűket. Kikérdezhetem a gyepágyakat, feltárhatom a márványlapokat, bekiálthatok a pókhálós vagy arany angyalokkal festett krip­ták kapuján. A sirok lakói felelnek a holtak nyugalmával, végtelen bölcsessé­gével és relativ őszinteségével. Beszélnek az élet ritka örömeiről, múló bánatairól, nem várt hirte­­lenül sújtó, emésztő csapásról, lassan őrlő kórról, fájdalmas meg­alázó haldoklásról, a lemondás­ról, a feltámadás reményéről vagy a változhatatlanba való belenyug­vásról, amit egyedül, egyedül csak a vak hit ád. Van sok olyan is, aki egykedvű­en dől a sírba, némán, szótlanul. Nincs közölni valója. Ezeknek sok mondanivalójuk lehet, de nem beszélnek, nem fecsegnek. Gőggel vagy utálattal szorítják össze megsebzett torkukat, világmegve­téssel viselik sorsukat itt is. Tit­kukat a sírba vitték . . . Az élok és a halottak közös tu­lajdonsága az, hogy. a legtöbbje névjegyet hord. A gyepágyak fö­lött a sírkövek homlokán szép tiszta, vagy az időtől kissé össze­gyűrt névjegyek láthatók. Rajtuk a névjegy tulajdonosának neve, rangja, foglalkozása, kitüntetése, családi állapota: sok olyan dolog, amire büszke, amire súlyt helyez a halott. Ilyen a legtöbb. Az is előfordul, hogy a névjegyen csak a név és két dátum van: az élet és a halál számjegye. A halottak speciális furcsa tu­lajdonsága az, hogy feltüntetik vallásukat. Bizonyára súlyos oka lehet ennek a szokásnak, de Ők tudják, hogy miért van ez igy. A latira temetők kapuján nem ra­gyog a “béke” szó, mint például a magyar temetökapuk fölött. De itt békében nyugodnak egymás mellett a szomszédok, egyik sem háborgatja a másikat. Ez az Ü nagy tanításainak egyike! . . . Akad közöttük olyan is, aki el­távozik s inkognitóban akar ma­radni. A nevét sem közli. Imponá­ló erőre vall az ilyen tartózkodás. Irigylem azt, aki igy tud meg­halni. Az se ritka szokás náluk, hogy saját fényképüket viselik fekvő­helyük felett. Az élők a zsebükben, hordják a fényképüket. Nem őszinték, álszerények. A halottak ebben is igazabbak. őszintébbek, mint az élők. A temetése után az ember msg­­komolyodik, elveti a kis buta hiu­­: Ságokat. Mi, akik ideiglenes és feltételes szabadságon vagyunk, [ útlevelünkbe legjobban sikerült gyermekkori fényképünket ra­gasztjuk bele. Csalunk. Eltitkol­juk a szarkalábakat a szemünk alatt, vénitő ráncokat, a pusztu­ld t torz jeleit . . . Közokirathami­­sitástól sem riad vissza a földi halandó, hamis születési évet irat okmányaiba. A halottak útlevelén, a sírköve­ken a tulvilági utas valódi élet­korát vallja be. Legtöbbször — mert kivételek mindenütt előfor­dulnak — az emléklapokba ékelt fénykép is retusálatlan. Igen, a halottak belesebbek. A j föld alatt a földi, a földszinti fel­színes dolgok elfakulnak, minden kis és nagy butaság köddé válik. Mert megszoktuk, tiltakozás nélkül tudomásul vesszük azt, hogy megszülettünk; a sejtek gyarapodnak, sokasodnak, aztán elöregednek s végül meghalnak. És velük mi is meghalunk. Meg kéne fordítani a sorrendet. Fordítva jobb lenne. A sírból kéne a világra kelni, j életre támadni. A józan és hűvös sirverem böl­csőjéből kikelve kéne elindulni az élet felé. A halotti leplet ledobva kéne elindulni, biztos léptekkel, majd tipegve a fehér bébipólya felé. Hej, igy minden de más­ként lenne. A sir tapasztalataival kéne a I világra jönni. A temető ezt is példázza: mhi­­| den múlandó, csak a forma I örök. Bölcső és koporsó . . . For­­í mák ezek. Élet- és halálformák. Formákkal születünk, formák­­j kai élünk. És formák zárják le az ! életet. A gondolat is forma. A művé­szet is az. A vallás is az. Minden az. Az irodalom a mese, a regény ősi és örök formája: “Egyszer volt, hol nem volt . . A holt formák az élet keretei és a formák zárnak le mindent. A temető maga is egy ősi és j örök forma. Nem léphet ki be­­j lőle senki . . . ‘ Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember . . . Mentőn. 1953, Tavasz. Mrs. He 1437 Third Ave., N.Y.C, Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! \ legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádió - I óráját: WLSB állomás:- 1196 ke.

Next

/
Thumbnails
Contents