Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-05-30 / 22. szám

t-i;k olda AZ EMBER MAY 30, 1953 alakult komunista pártba — mint kommunista partizánok a győztes szovjet hadsereggel együtt vonul­nak be Magyarországra. — Mindegyiketekre kész állás, kész feladat, kész karrier vár. Le­het választani: bizonytalan ideig tartó hadifogság vagy partizán- j iskola . . . S a hallgatók száma szépen kez­dett növekedni. Vas örömmel és szinte váloga­tás nélkül fogadott be mindenkit, akiről úgy látta, hogy a jövőben kicsit is használható lesz. A gyil­kos keretlegényekből került ki a legelszántabb, 1 e g használhatóbb kommunista. Megkezdődött a tanulás. A “laikusok” átképzése militánsok­­ká. S alig egy esztendő leforgása alatt elég jelentős kommunista j csoport állott Rákosi rendelkező- [ sere. Rákosi 1944 vége felé ezzel a j gárdával vonult be a Vörös Had- í sereg után Magyarországra, hogy három éven belül átvegye a ha- j talma t. S mindenestől leszállította Ma­gyarországot moszkvai gazdáinak. Hogy ez sikerülhetett, alkal­maznia kellett a taktika kettes számú pontját: “A kommunista pártok egyideig hirdessenek de­mokratikus elveket és látszatra működjenek együtt a szociális­­tákkal s vegyenek részt a kor­mánykoalíciókban.” (FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK) (Copyright by Keystone Agency and Béla Petrovics, Paris, France, 1953) KERESTE1ÉSEK: Keresem ősz tálytársnőmet: Goldstein Marikát, aki 1946-ban szüleivel Bp^est, VII. Erzsébet-krt. 26 alól kiváhdorolt Amerikába és utolsó levelét Clevelandból kap­tam. — Keresem továbbá Gansel Annát, aki édesanyjával (Ipolysá­giak) Bpeströl 1946 végén vagy 1947 elején szintén USA-ba ván­dorolt. — Végül keresem Klein Jóskát, aki Philadelphiaba ment nagynénjéhez, akinak ott cukor­kaüzlete van. ö ugyanott egye­temre járt. Bpesten a Sajó-u. 2 | alatt lakott utoljára. Címem: ' Wiesner Ágnes. Saar Jashuv. Doar Na, Israel. Keresem Goldschmidt Sándort, született Keszthelyen, kb. 28-30 éves. villany- és rádiószerelő volt. Apja: G. Ignác, anyja: szül. Fól­iák Bianka. A keresett munka­­szolgálatos volt Magyaróváron, majd Grác környékén amerikai zónába került és onnan ment New Yorkba, ahol tudomásom szerint megnősült. — Keresem továbbá Löwy Imrét, aki 1919-20-ban vándorolt ki Keszthelyről és a vas-szakmában volt. Apja: L. Manó, földbirtokos volt Keszthe­lyen. — Keresem továbbá .Tóth Jenőt, aki Zalacsányban volt föld­birtokos-bérlő és a huszas évek végén, ment ki New York City-be. — Végül keresem apám testvér­­öecsét, Blumenschein Ignácot, aki kb. 30-40 éve él New Yorkban, min,t lapterjesztő. Az utolsó hirt 1939-ban kaptam róla. Lehet, hogy fiai nevén van ma a lapter­jesztő vállalat. Értesítést kérek az alábbi .címre: Forgács Miklós, Akkc, Síkún Amidár 99-2, Israel. Ff'; - elem, figyelem! Mihály Irén vagyok, néhai Sámson Mária ope­raénekesnő sógornője és Nóti Ká­roly unokatestvére. Keresem Joel Lajj^nét, szül. Saneth Rizát; na­gyér! kérem, hogy azonnal írjon! Aki ,ismeri, továbbítsa hozzá az üzenetemet: Címem: Mihály Irén, Rarrat-Gau, Betholm Rámát Mar­­-fce, Israel. PANOPTIKUM Mozi - tanulság: AKI VER, AZ NYER Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Menton, Cote d’Azur Titkos arámat meghívtam a moziba. Szerelmem csak egy kis pillanatot kért és elkezdte smin­kelni magát. Rövid háromnegyed óra múlva elkészült és azért, hogy rá ne murizzak, mert elkéstük a film elejét, ő morgotí: — Hát ki mindig az utolsó, kire kell várni, hát persze rád. Ismét mi érkeztünk utolsónak a moziba, mindenkit zavartunk a műélvezetben, pirulnom kellett, szerencsére sötét volt. A viiághir­­adót már lepergették, most vetí­tik a jövőheti filmcsoda egyes je­leneteit. “Ezt várja az egész vi­lág. Szédületes, izgalmas, lebilin­cselő.” A főszereplő hölgy egy üde de tisztes hitves, aki rajtakap­ja férjét, amint egy idegen nősze­mélyt simogat és csiklandoz. Nagy jelenet, a végén a férfi főszereplő verni kezdi a női főszereplőt, mint a répát, ami csúnya dolog, hi­szen nem vadházasok, minek üti szegény törvényesét, mint a ré­pát? ... A föszereplőnő—miután jogos önvédelemből belerúgott a férjébe—zokogni kezdett. Micso­da mesteri rendezés! Törli köny­­nyeit, aztán kifújja az orrát. Mennyi realitás, végül zsebken­dőjét (amibe az orrát törölte) rágcsálni kezdi, tépi, tépi, szivté­­pő bánattal és végül gyöngysor­­szerű nájion fogaival megeszi a zsebkendőt. Velötrázó jelenet, szem nem maradhat szárazon. Közben a brutális férjnek lelki­furdalásai vannak, mert ja, hogy cl ne felejtsem, a főszerep»',nő el­megy az ügyvédhez, aki válásra beszéli rá a meggyötört asszonyt, aki előzetes ügyvédi költségek cí­mén a jogvédő elé szórja össze­spórolt kosztpénzét és ékszereit is az ügyvédnek adja. A férjet annak a nőnek a szalonjában lát­juk viszont, akit nemrégen oly odaadóan csiklandozott. A férfi szenved, de ahelyett, hogy pszi­choanalitikushoz menne a csacsi, a szeretőjére hárítja az egész bal­hé okát és azt is verni kezdi mint a répát, ami szintén csúnya dolog, mert egy normális férj a szerető­jét szereti, ugyebár. Már az egész dráma szinte komikumba fullad, de szerencsére a szinre tipeg egy kicsi poronty, egy cuki gyerek. Honnan, ki tudja ... A film­kockák csak olyan “előzetesek,” össze-vissza ugrálnak, a gólyát nem láttuk, rejtély: ki fia a gye­rek. Csupa nagy jelenet, micsoda filmcsoda, kolosszális. A főszerep­lők mindegyike magának követeli az ismeretlen helyről származó gyereket. Ez aztán a drámai mag. Vértforraló izgalom, a Franken­stein egy pitiáner az izgalom te­rén. A főszereplők összevesznek, Végül az általam ismeretlen hely­ről származó gyerek beteg lesz, az ágyához jön a verekedő férfi, meg a megcsalt hitves, aki az ügyvédnek adta összekuporgatott millióit, meg az ékszerét. A be­tegágy mellett kibékülnek és a férj a saját feleségét csókolja, ami szerencsés befejezés, de fur­csa, nemde? Erről beszél az egész világ! — harsogják a feliratok ugráló be­tűi. Váltsa meg előre a jegyét! Reklámfilmek következnek . . . “Vegyen csokoládét!” — üvölti egy reklámgörl a vászonról. Ud­varias vagyok, nem utasítok visz­­sza egy hölgyet. Eszkimó-jeges­csokoládét veszek a cukrostól. — Na mit szólsz az előzetes­hez? — interjúvol titkos arám. — Szinmarhaság — válaszolom. — Folyton ilyen blődségeket ötle- j nek ki ezek a filmesek. A férfi megcsalja a nőt? Ilyesmi soha nem fordul elő, esküszöm neked szerelmem. Arám turbékoló bűvös hangon kacarászni kezdett s közben meg­jelent a vásznon a nagy film­produkció: A csábitó. Komoly családi hajiék, a főszereplő nős ember, 50 éves, komoly, elfoglalt, látszik rajta. A rendezői zseniali­tás teteje az, hogy az egyszerű! néző is, olyan mint én vagyok, észre veszi, hogy az elfoglalt em­ber iránt mily hidegen viselkedik a törvényes feleség. A főszereplő korán kell, megcsókolja nejét az ágyban, aki hidegen azt mond­ja: Au revoire, Arthur — és tovább henyél az ágyban. Arthur kiteszi a lábát, a neje felkapja a telefont és átszellemülve beszélni kezd. A rendezői zsenialitás csúcs­teljesítménye az, hogy a néző nyomban észreveszi, hogy az ágy­ban fekvő nő nem az imént távo- \ zott férjjel beszél távon. Gya­nakszom, hogy valami idegen fér­fiszereplöt távbeszéltet a zseniális rendező. — Jaj, ha a férj most betoppan — suttogom izgatottam arám fü­lébe. — Miért toppanna be? — vá­laszolja. — Hátha otthon felejtette a főszereplő az esernyőjét? — Ez egy hülye férfi, még be­toppanni se tud . . . No, erre nagy méregbe jöttem Az előbb egy főszereplő két nőt is vert mint a répát és mind a kettő bomlott utána. Ez a fősze­replő pedig csak egy nőért bom­lik és az az egy is megcsalja. No, nézzünk tovább. A feleség kikel az ágyból és önmagából. Felöltözik. Elmegy egy férfihez. Ott levetkőzik. — Női szabó ez a pasas? — kérdem arámat. — Miért gondolod? — Mert az Arthur felesége le­vetkőzik . . . — Ne idegesíts ilyen buta kér­désekkel. A fiú, az Eduard az Ar­thur feleségének a szeretője. — Disznó' Egy férjes asszonynak szerető­je van és a férje ,iem üti. Egy csalárd nő. Micsoda ötlet. Ilyen csak a filmekben van. Nézzük a filmet, de esz a .méreg . . . — És te ilyen ocsmányságokhoz vezetsz, hogy én is gyanakvó is- | gyek. Ezek a csúnya filmek meg­mérgezik a lelkületemet. Ocs­­mány hazugságok, romlott ferdí­tés valamennyi. — Ne hülyéskedj, ez az élet. — Na szép kis élet. Csalás és í ámítás! . . . Szaladnak a filmkockák, de én már nem tudom követni őket. Amíg a férfi ütötte á nőt és csal- J ta őket mint a répát, addig j rendben volt lelkem egyensúlya. De most a nő csal. Ez galádság, ez vért kíván. Elégtételemre, a megcsalt férjet puszilkortás köz­ben véletlenül Arthur helyett Eduárdnak nevezi a hitve«. Ar­thur megtudja, hogy egy fel­szarvazott marha. Előrántja zseb­kését és a hűtlen asszonyt szivén szurkálja. Bírósági tárgyalás, he«es szán­dékkal elkövetett megfontolt em­berölés. A Bétéká szerint testvé­rek között is !5 év. A főszereplő igy is jó üzletet csinál, mert 15 év után szabadul, uj boldog életet kezdhet. De lia nem öli meg hit­vesét, 20, 30 évig ezzel a nővel élhet szegény. Titkos arám meglöki a kezemet. — Látod a főügyészt? Ő ját­szotta a Vadszamárban a csá­bítót. — Miféle uj csalási históriát dumálsz nekem? Talán megint valami lélekromboló film? . . . — Hát nem emlékszel . . . Vad­szamár . . . Együtt néztük meg a filmet a Casir.o-moziban a múlt héten. — Ahá! . . . —hörögtem és el­borult előttem a világ. — Na az anyád . . . Közben világos lett és magam­hoz tértem. — Na hogyan tetszett a Csábí­tó? — kérdi tőlem hü arám. — Sokat tanultam, bevallom. Megtanultam azt, hogy egy férfi­nek a mai világban kockázatos zsebkést hordania. És tudod kis nyuszikám, még más tanulságot is leszűrtem. A kép vége felé a vászonról a nézőtérre siklott a szemem. Arra gondoltam, hogyha a nép ilyen történeteket bevesz, akkor tán van is a történeteknek valami alapja?! Néztem a mel­lettem ülőt, aki egy nő oldalán cukrot rágott. A bestia — szi­szegtem magamban. Biztosan csalja a mellettem rágó férfit. Előttem is egy férfi ült hölgye balján. Öt is megcsalja ez a per­ditanő. Jobbra, balra, elől. hátul, mint az áldozati bárányok, ngy üldögéltek a férfiak. Micsoda szörnyű rémkép. Minden férfi­nek hatalmas szarvakat láttam a homlokán. A saját halántékom­hoz kaptam. Sima volt. Aztán meglökted a karomat és a mult­­heti filmről beszéltél, amit, amint mondod, együtt néztél. Velem . — Hát tudod kis nyuszikám — folytattam, — tudod, a naptár hiányos. Egy fontos napról elfe­ledkeztünk. Hát tudod nyuszi-pu­­szikárn, van Gyertyaszentelő és Vizkereszt. A tűz és a viz. Értesz aranyszárnyu bogárkám. Van Karácsony és Husvét. Van böjt és örömünnep. Van győzelem és nemzeti gyásznap. Van munka­nap is, amikor dolgozunk és van egy nap, a munka ünnepének a napja, araikor hál’ Istennek nin­csen meló. Van mindenféle nap, 365 nap egy évben és a 365-ben egy sincs olyan, amely minden, de minden emberfiát egyformán érint. Az év egyik napját, mond­juk az Újévet követő napot, el kéne nevezni Mindnyájunk Nap­jának, Szarvasnapnak. — Milyen nap lenne ez a nap . . . meséld el kis bóbitás galam­bom — csicsergi titkos arám. — Hát ez a nap lenne: a Fel­szarvazottak-nap ja. — Hogyan jut ilyen badarság az eszedbe? — kérdi és látom raj­ta, valami félelem bujkál homlo­ka mögött. — Hogy miért, miért ... — or­dítottam, vérbeborult az eszmé­letem, a zsebembe nyúltam, hogy kirántsam zsebkésemet és leszur­­káljam a bestiát, mint Arthur, a főszereplő. Szerencsémre nem volt nálam zsebkés . . . Bambán elborongtam. — Mit gondolkozol, beszélj — kérlelt arám, a titkos. — Le silence est d’or, hallgatni arany—sóhajtottam higgadt ön­mérséklettel és nem mondtam ne­ki, hogy elszólta magát: a Vad­szamár eimü filmet nem énvelem, hanem valaki mással nézte meg a múlt héten.. Tanulságos volt a mai mozi; megtörte hitemet, de kioktatott arra, hogy: 1) Egy szerető gyengéd férj ne hordjon zsebkést magánál. 2) Még egy nőt tartson rezerv­­ben, ami biztos, biztos. 3) Verje mindkettőt, mint a répát. 4) Aki ver, az nyer . . . “Szív küldi szívnek szívesen,..” Újságírói kíváncsiság vitt el egy sokat és agyondicsért gyerekkelen­gye kiállításra, amelyet Izraelbe fognak küldeni. El voltam arra ké­szülve, hogy látni fogok néhány baby-reklit és jónehány pelenkát. Nos, nagyon tévedtem. Mert amit ott láttam, amit a United Hun­garian Jews of America Női-osz­­tályának tagjai rendeztek: az min­den dicséretet megérdemel! Való­ban láttam baby-rekliket, sőt pe­lenkákat is, — de milyent?! Cso­dálatos szépeket. De ez mind sem­mi, — mert azonkívül a baby-öltö­­zékek dús változatainak egész zu­­hataga töltötte be a kiállítási ter­met. De nem hiányoztak a gyer­mek-tápszerek, juice-ok, tej-kon­­zervek. szappanok, sőt csörgők, ba­bák sem. Igazi amerikai luxus­kivitelezés volt ez, az iparmüvé­­szettel karöltve. A Nő-osztály újonnan megvá­lasztott elnöke: Fay Elisabeth, a boldogságtól sugárzó arccal be­szélt a nehéz funkciójáról, amelyet büszke öntudattal akar betölteni. Bízik munkatársaiban, akik éppen olyan lelkesedéssel végzik szociális feladatukat. E pillanatban három­száz gyermeket tudnak felruházni, de rövidesen sokkal többet. A kül­demény a jövő héten indul útnak. De máris hozzákezdtek a gyógy­szerek gyűjtéséhez és varrógépek vásárlásához is. Schatzkin Szenes Miéi, aki a kelengyeakció bizottsá­gának elnöknője, elmondja, hogy mindezt két hónap alatt végezték el az asszonyok. íme a névsor, akik az élen jár­tak: Lőwy Z. Aranka, Green Mal­vin, Gulyás Cornélia, I.endway Adél, Harriot Rita, Lewis Margit, Kotman Helen. Newman Milly. Seidman Elly, Schönwald Arlene, Schwartz Sady, Thomas Kathie, Weiss Ilona, Halmos Klári, Bau­man Margaret, Greenwald Ilona és Hollós Ilona — és a Nő-osztály egyetlen férfitagja: Lendway Er­nő. De nemcsak az élen járók előtt kell meghajtanunk zászlónkat, ha­nem a többi asszony előtt is, akik­nek nevét nem sikerült feljegyez­nem. Szép munka volt, jó munka volt, igazi nemesen érző asszonyi munka volt! A new yorki magyar zsidóság társadalmi különbség nélkül vett részt az összejövetelen és igy töb­bek között ott láthvn Zukor Adoifnét, a Paramount Picture Company kiváló elnökének népsze­rű feleségét. Az amerikai zsidóság nem elő­ször és nem utoljára adja tanu­­jelét az áldozat-vállalásban és segiteniakarásban. Büszke öntu­dattal, kipirult arccal, boldogan, de amellett szerényen mutatják munkájuk eredményét. Nem kell félni az izraeli magyarajku, sokat szenvedett, szegény sorsban élő anyáknak, mert az amerikai test­véreik nem hagyják cserben őket. Mint a példa mutatja. Fay Elisabeth elnöknő büszke le­het az asszonyaira! KÖVES ERNŐ Mrs. Herbst's 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádió­­óráját: VVT.II5 állomás: 1190 ke.

Next

/
Thumbnails
Contents