Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-05-16 / 20. szám
£'ik oldat AZ EMBER May 16, 1953 hetőségeit anyagi vonatkozásban kamatoztassa. Pszichológiai szempontból nagyon jellemző, hogy 120 emberével először ^Szabadkára utazik, oda, ahol a legtöbb megaláztatás érte s elsőnek azt az uridivat-üzletet rabolja ki, amelynek tulajdonosa bezárta előtte háza kapuját. Aztán sorrajönnek bankok, templomok, kolostorok. Gyűlik a pénz a pártkasszában . . . A szociáldemokrata munkásság tiltakozik az ellen, hogy a rablásokat az ő nevében követik el. A szociáldemokrata párt vezérorgánuma, a “Népszava” vezércikket ír Rákosi garázdálkodó bandája ellen. Erre Rákosi 1919 február 2-án a szervezetével, a “Vörös Gárdá”-val Pestre jön s tüntetést provokál a “Népszava” szerkesztősége előtt. A kormány karhatalmi alakulatai lefogják Rákosit és a többi bolsevista vezetővel együtt bebörtönözik. Közben az országban tarthatatlanná válik a helyzet. Károlyi Mihály kormánya önként felajánlja a hatalmat a szociáldemokrata pártnak. A vezetők érzik, az állandóan lázitó kommunisták leszerelése nélkül képtelenek hatalmon maradni, S a budapesti Gyüjtőfogház egy cellájában a két párt vezetői megkötik az első fúziót. S 1919 március 21-én a magyar munkásság nevében Kun Béla átveszi a hatalmat Magyarországon. A fosztogató gárda vezetését az Oroszországban “kiképzett” Számuelly Tiborra bizzák. Rákosi viszont mint helyettes népbiztos, a kommunista államkincstár pénzügyeinek kezelését veszi kezébe többedmagával. Ebben a minőségében találkozik életében először és utoljára a nagy szerelemmel. S ennek a nagy szerelemnek következménye adja meg a döntő lökést ahhoz, hogy ellensége legyen mindennek, ami az emberi életben szépséget, örömet és boldogságot jelenthet .. . (FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK) (Copyright by Keystone Agency and Béla Petrovics, Paris, France,' 1953) Töltse a DECORATION DAY szezonnyitó WEEKEND-jét R O H Á L Y - éknál 3 csodálatos pihenőnap, autóbuszköltséggel $2 I 50 felJebb. Mrs. ROHÁLY vezeti a konyhát! 460 acre terület!! — Uj uszoda!! —Olcsó júniusi és szezon-árak— LOWY BÉLA manager NYC.- telefon JE 7-2718 d.u. 4-től HOTEL BUDAPEST BIG INDIAN, New York A Kelet ős-örök világa Lengyel Emil jelentős és érdekes könyve A minap eredt neki John Foster Dulles külügyminiszter, meg Harold E. Stassen biztonsági miniszter ennek a Keletnek, a “Közép Kelet”-nek, hogy húsz napi körutazással, maguk nézzenek bele e világba, mi a baj ottan. Ha j véletlenül Stevenson volna ma az j elnök, bizonyára kezükbe nyomta volna egyéb szellemi felszerelés j mellett úti olvasmányul, Lengyel Emilnek ezt a könyvét, “World Without End, the Midie East” (John Day, ára $3.-). Emellett az enyhe kenetteljes nagyképűség mellett azonban, ami véletlenül uralkodik itten, nem valószínű, hogy Lengyel Emil szellemes, éles és bizony cinikus, mert kicsiny és átfogó önös érdekeket világosan látó munkáját, viszik magukkal vezérfonalul. Pedig nem unatkoznának a repülőgépen ha ezt a lenyűgöző könyvet olvasnák, és sokat megtudnának belőle, ami a kezükbe adott hivatalos jelentésekben nincs benne. Amellett, hogy fáradságos és alapos kutató munkáról tesz tanúságot a könyvnek jóformán minderf oldala, amellett ez egy egészen valószinütlenül érdekes olvasmány is. Föl kell ütni, és pedig bárhol és találomra, és akkor látjuk, hogy le kell telepedni vele és tovább olvasni, nem lehet letenni, olyan érdekes. Mintha régi-régi elbeszélés gyűjteményt olvasnánk, félig képzelettel szárnyaló mesét, félig mélyen szántó emberi dolgokat, a “Ciento Novelle Antiche”-t, vagy inkább — igen, ez az: az Ezeregy Éjszakát. Csakugyan, ezer fantasztikusnál fantasztikusabb tény, történés, erőszakosság, ravaszság, vakmerőség, trükk, agyafúrtság van elmondva ebben a könyvben, ami mind ma történik, vagy nemrég esett meg; "századunk Ezeregy Éjszakája. És, noha mindez könynyedén, egy kívülről szemlélő kérlelhetetlen nézésével van elmondva, azért minden ilyen elmondott vagy érintett tényen érezni a hitelesség nyomatékát. Ha valami panasz lehet, az az, hogy túlsók az elmondott érdekesség, belezsufolva ebbe a háromszázhatvan oldalba. Végigvonul a sokféle de mind kezdetleges keleti falu, a keleti városok csodái, amik sokszor a történelemnek csak ködlő élőidéiben alapittattak, a sokféle vallás és számtalan szekta, és azok fölött uralkodva az Izlam hite. És az uj vallás, az uj moloch: a nacionalizmus. Ami, e történelem keresztül-kasul szántotta dűlőin, ahol népnemzetek töredékei és torzai maradtak szerteszéjjel, napjaink, nagyjában homályban maradt véres tragédiáit halmozták egymásra. Fölvonulnak az örménygyilkolás félmilliójának árnyai, a keresztény asszírok hullái — holott pedig alighanem ők voltak azok, akik Krisztus hitét már az első századokban Kínáig vitték el — a görögök lemészárlása Szmirna kikötőpartján, mikor abból a török Izmir lett. És a központba állítva, Kemál pasa alakja, népének ujjáteremtője, az Atatürk, — ami, mellesleg mondva, magyar név, csak éppen más tájszólással: Törökök Atyja. És az ő hatása, — miként burjánoztak fel mindenfelé Keleten fia- Kemálok, akik persze sajnos inkább karrikaturák mint tanítványok. De megszűnik a hűvös fölény, elmondó objektivitás, mihelyt venimus ad fortissimum, Izráelhez. Természetes, Lengyel igyekszik megtartani tudományos objektivitását itt is, és biztos írói ösztöne anekdotákkal tarkítja a szöveget itt is. De bizonyára nem tagadja, hanem nyíltan vallja ő maga is azt, ami a könyv e részében nyilvánvaló, hogy ő lelkes cionista. Méltán hirdeti Izraelnek küldetését és nagy jelentőségét: hogy legyen az üldözötteknek hová menekülniök. Négy évvel a hősies háború után, másfél millióra növekedett Izráel lakossága, mind menekülőkből, akik korlátlanul szabadon jöhetnek be, akárhol kell is félteniök az életüket. És erre érdemes áldozniok a zsidóknak szerte a világon mindenütt. Ámde, Lengyel Emil maga mondja el, micsoda egészen más ember az Afrikából meg Ázsiából odamenekült zsidó, a jemenita meg marokkói, mint a Hitler kezéből élve oda kiszabadult német zsidó. Hiába, a zsidó afrikai Afrikában, ázsiai Ázsiában, tót Tótországban, magyar Magyarországon. És, mint ő maga mondja, nem is “melting pot”ra, de “pressure cooker”-re lesz szükség, mig mindebből majd egy nemzet, egy nép is lesz Izraelben. Erről nékem is van egy furcsa élményem. Vagy 25 éve, olvastam egy könyvet .Egy luteránus német szociálista irta, lelkesedéssel, Palesztináról. Mikor végiglelkesedte a kibbucokat, át akart látogatni Transzjordániába is. Minthogy azonban, mint ő egészen magától értetődően, naivan Írja, “árja” külsejű, nem néz ki sémitának, tehát — Palesztinái zsidónak nézték volna és bajba kerülhetett. Nagy rézkeresztet akasztott hát a nyakába. Nehogy zsidónak nézzék azért, minthogy: nem néz ki zsidónak. A tipikus Palesztinái zsidó akkor, amikor még nem jöttek menekülők Keletről hanem csupán Európából, európai külsejű volt, nem zsidós. Az arab sokkal “zsidósabbnak” néz ki, mint a zsidó ott köztük. Aminthogy ezt Lengyel Emil is végig hangoztatja: az izráeli zsidó nyugati, Izráel legyen a Nyugat, Keleten. Dehát ha ez igy van, ha a zsidó olyanannyira afrikai Afrikában, ázsiai Ázsiában, európai Európában és annyira orosz-lengyel volt a lengyel kor mányzóságban például, hogy régen idegenben, nemzedékek múltán is, még ma is, az orosz-lengyel kosztot kósereli át magának, hát akkor hogy lehet mondani azt hogy a zsidó “más,” hogy a zsidó egy faj, egy nép? Ne hagynók ezt inkább az antiszemitáknak? ... Itt azonban az iró egy még nála is szellemesebb zsidóhoz folyamodik, Heinéhez, aki úgy mondta, hogy a zsidó hazája csak egy könyv, az Ótestamentum, amit mindenüvé magával hordoz, és, abban egy nép. Ha ugyan. Ez azonban már akkor, száz esztendeje, amikor a zsidó a Nyugaton is éppen kezdett kikecmeregni a gettóból, már akkor se volt igaz, példa rá maga Heine. Vagy kortársa, Marx, aki éppen ezt az egykönyvüséget támadta, ugyanolyan keserű dühvei esvén neki a “teológusok”-nak, akik mindenféle ügynökökkel együtt tolonganak a bankárók előszobáiban, mint maguknak az uzsorás zsidó bankároknak. Izráel esetében meg egyenesen történelmi igazságtalanság a bibliára hivatkozni, hogy az teszi a zsidót egy néppé. Hiszen azok a lelkes fiuk és lányok, akik zsidóország alapjait annak idején megvetették, és akik maguk | is, meg fiaikban és lányaikban, i oly hősiesen harcolták aztán meg j az uj zsidó háborút, azok vallástalanok voltak, sőt, vallás-ellenesek. Furcsa, mig a kibbucosok szellemi elődei, a korai amerikai utopista-szocialista telepesek, a bibliával éS abból is elsősorban az Ótestamentummal a kezük ben szentelték magukat emberfeletti kísérletüknek, n«/ha keresztények voltak, addig zsidóország alapvetői nem voltak hivő zsidók. Őket más vallás hevitette: a nacionálizmus. Azok majd mind keleteurópai paraszti vidékekről valók voltak, ahol azonban csak nékik, zsidóknak, nem volt szabad parasztnak lenniök. Azt hitték tehát, nékik kell azzal a paraszti réteggel avarolni az. . uj ország talaját, ami nélkül nem lehet nép, nemzet. Nem is szólva azonban arról, hogy j ennek a hitnek hamis volt az alapja, mert igenis volt zsidó parasztság, például Kárpátalján, de másutt is a világon, — kérdés, hogy ez a népies, “völkisch” ábrándosság közgazdaságilag érdemes-e? Nem jár-e túlságos ráfizetéssel emberi munkában, erőfeszítésben, amit jobb volna másra fordítani? És a földművelést, talajmentés, magasabb rendű termékek révén, más szintre, nem parasztira emelni. Lengyel Emil ezt jól kifejti, tapintatosan,' de kézzelfoghatóan megmagyarázza. Megmondja, Izraelben a kollektiv kibbucos mozgalom letünőben van. Aminthogy, lemondás az áru- és pénzgazdálkodásról, visszatérés az ős naturálgazdálkodásra, nem is maradhat tartós. Az nem haladás. Az egy romantika, amire, mellékesen, a világ zsidóságának kell áldozatokban ráfizetnie. Hiszen, éppígy, visszatérhetnének a zsidóság állattenyésztő félnomád korára, ahonnan sok zsidó vallásos rituális parancs és szokás ered és amikorból való a zsidók kereskedésre hajlamos tevékenysége is, lévén a fejlett nomád kultúrák valaha az első nagy kereskedő népek. Izráel igazi jövője, ezt Lengyel Emil határozattan hangsúlyozza, nem a műitől való bukdácsolás, hanem az iparosodás, a gyáripar, egy elmaradott ipartalan hatalmas környék ellátása és fejlesztése. A “Nyugat a Keleten,” mint Lengyel Emil azt újra és újra hangoztatja. Noha nyersanyaga magában Izraelben csak a vegyiiparnak van, de példaképen hivatkozik Svájcra, erre a csöpp országra, jóformán teljesen nyersanyag híján, aki mégis hatalmas iparos központtá válhatott. Csakugyan, ezen a tájon csak le kell nyúlni a földre, hogy az ember olyan szükségleteket találjon amit iparilag könnyen és haszonnal elláthat. Emlékszem, egy ismerősöm, olasz vállalkozó, valaha ellátogatott Palesztinába mert zsidó volt a felesége és az vágyott oda; látta hogy az Európából jött nép mind szivarozni szeretne, de Keleten nincs szivar csak cigaretta. Berendezett hát egy szivargyárat, üzembe indította és hazament, csak a jövedelmet dugta zsebre a Palesztinái szivargyárából. Nem tudom, megvan-e még ez a szivargyár, de ez példája annak, micsoda kézenfekvő lehetőségek vannak azon a tájon, mohó szükségletek ellátására, más szükségletek ébresztésére. Igenám, minden csakugyan arra mutatna, hogy Izraelből gyáriparos központ váljon, Kelet Svájca, “Nyugat a Keleten,” — csakhogy Svájc elismerten semleges ország és nép, minden szomszédjával, gazdasági piacával szemben. Mig ott Keleten, már maga az a jelszó — ami kétségtelenül igaz és amiből engedni nem lehet — hogy “Nyugat a Keleten,” már az magában is “imperialista”-gyanus. Hiszen nagyon sok abból, amit ott “imperializmus” -nak hirdetnek, nem egyéb mint a nyugati világ betörése az elmaradott poshadt keletiségbe, és Allah mentsen meg attól! De ezen kívül még, a környező muzulmán népek, részint a közelmúlt harcaiból, részint rosszakaratú propaganda révén, meg vannak arról győződve, hogy Izráel terjeszkedni akar, terjeszkedni addig mig a világ zsidóságának nagyrésze elfér majd az uj hazában. Nem hajlandók tehát szívesen vásárolni izráeli gyáripari terméket, hiszen azzal csak erősítenék, sőt, modernebbül felfegyvereznék Izráelt. A mai viszony: bojkott, nem pedig fogyasztói. Éppen úgy mint hosszú, lassú fejlődés kell amig Izráel lakóiból egy nép lesz, éppen úgy, de még sokkal gondosabb, türelmesebb fejlesztés kell ahhoz, hogy a nyugati lelkű Izráel meggyőzze keleti környezőit, nem akar tőlük semmit, csak azt az egyet, fogyasztást. Hogy nem széliében akar terpeszkedni, hanem csak mélybe és magasba fejlődni, úgy kíván elhelyezni még több üldözöttet. Ez persze kétoldalú kérdés; vájjon a kutya is tudja-e, vájjon az arab elhiszi-e Izraelnek? Ezért, éppen Izráel érdekében, nem okos dolog a túlbuzgó cionista agitáció, hogy minden zsidónak igazi hazája valójában ott volna, Cíontan, Liáelben, niég ha csak lelkileg is. Mert az arab még ott tart, hogy minden legendát szószerint vesz. Nehéz elválni ettől a kitűnő, lenyűgöző érdekességgel megirt könyvtől. Az olaj fantasztikus történetét Keleten, már csak meg említhetem, valamint az amerikai diplomáciának szerepéről irt megszívlelendő oldalakat. Lengyel Emil neve amerikai hazájának publicista irodalmában régen jóveretü; ezzel a könyvével uj fényt csiszolt rája. KÉRI PÁL Az Eastern Parcel Co utján, az uj hivatalos rendeletek szigorú betartásával, újra küldhet ruhacsomagokat Magyarországra Szolgálatunk a következő: Csomagjait Metropolitan New York területéről ELHOZATJUK, fertőtlenítjük, erről hitelesített igazolványt csatolunk. Az összes szükséges okmányokat kiálitjuk. A csomagot a címzettnek feladjuk. A feladást postai elismervénnyel igazoljuk. Raktáron tartunk azonnal szállítható, kifogástalan állapotban lévő használt és uj ruhanemüekből összeállított csomagokat 15, 20 és 25 DOLLÁROS egységárban, beelértve az összes költségeket. Kérjen árjegyzéket! Központi iroda: EASTERN PARCEL CO. 132 Nassau St. REctor 2-1258 NEW YORK 38. N. Y. Yorkvillei Iroda: DR. CHARLES FOELDY Translation Service Room 204 205 East 85 St. Tel. TR 9-5339
