Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-05-16 / 20. szám

i Ez történik

Magyarországon

1 r t f 9 9 0 ff f 9 J T 0 * * *^ * * *

MÁRCIUSI MÉRLEG:

223 INCIDENS A MAGYARJUGOSZLÄV HATÁRON

A jugoszláv külügyi államtitkárság jegyzéket adót át Magyarország belgrádi követének, amelyben rámutat, hogy a magyar fegyveres erője és határszervek ez év márciusában 223 határiincidenst hajtottak végre a jugoszlávmagyar határon. A jegyzék a továbbiakban elmondja, hogy a magyar határszervek agresszív tevékenységükben nem riadnak vissza attól sem, hogy a jugoszláv határszervek életére törjenek.

ALL AT J ÁR V ANY MAGYARORSZÁGON

A nagy méreteket öltött száj- és körömfájás, amely február végén kezdődött, annyira elterjedt, j hogy járvány zárlatot rendeltek el. A járvány miatt Románia megszüntette a határforgalmat Magyarországgal. A Dunántúl nyugati részein sertésvész is pusztít. Az állatmegbetegedések ellen eddig foganatosított intézkedések eredményteleneknek bizonyultak, j mivel az ötéves tervben előirányzott szérum termelés nem járt kellő eredménnyel.

A járvány hatalmas pusztítást végzett az államállományban, aminek következtében az országban a vaj, tejföl és túró úgyszólván eltűnt a'“piacokról, tejet pedig csak elvétve lehet kapni, kizárólag gyermekjegyre.

EGY IFJÚSÁGI SZINIELŐ AD A S . . .

Az Ifjúsági Színház (azelőtt Rádius-mozi a Nagymező-utcában) színpadán Színe tár György átdolgozásában Gárdonyi Géza színdarabját, az “Egri Csillagok”at játsszák. Délutáni előadásokon az iskolák kirendelt tanulóifjúsága tölti meg a nézőteret, vasárnap délután és este íőképen az egyenruhás alakulatok tagjaiból (honvédség, rendőrség, ipari tanulók stb.) verbuválják a nézőközöséget. Szinetár György az osztályharcos gyűlölet felkorbácsolására Gárdonyi színmüvének számos jelenetét egyszerűen meghamisította, kiforgatta eredeti jelentőségét és “aktualizálta” az időszerű propaganda-kivánalmaknak megfelelően. A harmadrangú iró történelmi alapot akar konstruálni a látszatperekre. Az áruló Hegedűs István és néhány társa a török kezére akarja játszani Eger várát. Az árulást felfedezik, a bűnösöket leleplezik s a vár népének jelenlétében halálra ítélik. A színpadi jelenet hajszálpontosan úgy játszódik le, mint mondjuk a Rajk-per főtárgyalása a Zeneakadémia nagytermében. Az áruló bűne és jelleme azonos a népi demokrácia elárulójának tettével és jellemével, az Ítélet ugyanazokkal a szavakkal hangzik el, mintha a népi demokrácia összeesküvőjét ítélték volna el. .

. Gárdonyi történelmi kerete, színdarabja és szövege csak köri-1 tés Szinetár számára, hogy kiélezett jeleneteivel ezenkívül az egyház ellen is uszitsa az ifjusá- , got és a meghamisított darab, többi nézőjét.

GYERMEKEK, MINT TÚSZOK

Mindazok, akiket a bolsevista magyar kormány külföldi szolgálatra küld, kötelesek vagy egy igyermeküket, vagy valamely egészen közeli rokonukat túszként otthonhagyni. A bolsevista kormány igy akar védekezni a szökések és disszidálások ellen.

GÖNDÖR FERENC POHXIKJU HETUJVPIA

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East Í9ST., NEW YORK, 21. N. Y. Phone: BUtterfield 8-61fcd

VOL. XXVII — No. 20 NEW YORK, N. Y„ MAY 16, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

Ot év a mérlegen...

Irta: CZIPÓ LÁSZLÓ

földmunkás, a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja

öt éve annak, hogy földmunkás létemre szegényen, pénz 1 és nyelvtudás nélkül menekülnöm kellett az édes hazából, j mer fa független és szabad Magyarországért, az emberi jólétért, valamint a félelem nélküli élet megteremtéséért harcoltam. öt év — és teljesen beigazolódott az otthoni meglátásom: ha a népnek, köztük a szegénysorsu kisparasztságnak is javát, gazdasági és politikai megerősödését akarjuk, akkor ne a meglévő jogok korlátok közé szorítására és megsemmisítésére, hanem azoknak további bővítésére kell törekednünk.

öt év s azóta megszűnt a demokratikus Magyarország. Rab-Magyarország áll a helyén, ahol mindenki rabszolga, a szovjet rabszolgája, öt év és kivétel nélkül mindenkinek oda van a függetlensége és szabadsága, a félelem nélküli élete s kevés kivétellel az emberi jóléte is! önrendelkezési és kezdeményezési joga ma már azoknak sincs meg, akik az országot vezetik, mert Moszkva parancsol. Hullanak a fejek; a börtö- ! nők és más szabadságvesztésre alkalmas táborok mind-mind megteltek. •

öt évvel ezelőtt, amikor elhagytam az édes szülőhazámat, fogadalmat tettem magamban a demokratikus Magyaror- I szagnak, sorstársaimnak: a szegénysorsu kisparasztságnak, hogy amig élek, soha nem szünök meg harcolni értük. Küzdők és harcolok felszabadulásukért, a független és szabad j országért, a félelem nélküli emberi élet megteremtéséért, valamint társadalmi és kulturális felemelkedésükért s nem utolsósorban politikai és gazdasági megerősödésükért.

Az adott lehetőségek közepette ez a fogadalmam volt iránytűje az emigrációs tevékenységemnek. Mint a demokratikus Magyarország lakóit képviselő, 1946. I. t.c. alapján megalakult Magyar Nemzeti Bizottmány tagja, öt‘ évvel ezelőtt azt állapítottam meg, hogy a fasiszta rémuralom megszállottjai: — igen helyesen — mély hallgatásba és mozdulatlanságba temetkeztek. Aki Magyarország rabszolgaságba taszított néppéért dolgozni kezdett, az a demokratikus emigráció volt. Ez áll még az esetben is, ha a befogadott “vendégek” részvételét látjuk a demokratikus Magyarországot képviselő Bizottmányban, hiszen 1948-ban még ők is demokratáknak vallották magukat, — legalábbis szinleg.

Azonban öt év sem kellett ahhoz, hogy a fasiszta rémuralom megszállottjai s a feudális Magyarországot visszaállítani akarók tisztes hada levesse álarcát és nyíltan hitet tegyen a “múlt” mellett. S szomorú valóság az, hogy a Nemzeti Bizottmány demokratikusnak álcázott vendégei is levetették álarcukat s ma már a napfénynél is világosabb antidemokratikus beállítottságuk. Ezt bizonyítják cselekedeteik, melyeknek igazi rugóit a demokratikus emigráció már régen felismerte, csak nem alkalmazta ellenük a kellő orvosságot! Történtek ugyan ezzel kapcsolatos lépések és intézkedések, de a demokratikus emigrációnak be kell végre látnia, hogy az eddigieknél sokkal súlyosabb akciókra és további fokozott munkatevékenységre van szükség, mert a veszély nagy és nem babra megy a játék.

Ha a demokratikus és az antidemokratikus táborok kő-1 zötti harc az utóbbiak győzelmével végződik, akkor éppen úgy elvész a demokratikus Magyarország a népével együtt, mint i ahogyan a‘kommunista államcsínnyel elveszett! Éppen úgy fognak hullani a fejek s telnek meg a börtönök! S éppen úgy nem lesz függetlensége és szabadsága, félelem nélküli élete, politikai és gazdasági megerősödése széles néprétegeinek, mint ahogy rfta a proletárdiktaturás Magyarországon nincs!

Már az emigrációban kimutatja foga fehérjét az antidemokratikus tábor, amely magában foglalja a szélső jobboldalt, a horthystákat és a pártonkivüliek közül azokat, akik ugyan egyik táborhoz sem tartoznak, de azért szívesen semmisítenék meg együttesen a demokratikus Magyarország öszszes alkotásait.

Ez az antidemokratikus tábor csakhamar megtalálta a maga lakájait a demokratikus emigrációnk soraiból is és rohamra küldte őket azok ellen, akikkel a demokratikus Magyarországon egy pártban, egy célért s egy népért küzdöttek a kommunista terror közepette. S én, a földmunkás, most az öt éves emigrációm végén gondolkozom azon, hogy hogyan is lehetséges az, hogy például Vándor, Keresztes, Nyírjessy, Acsay, Varga László—akik a 1945-47-es demokratikus magyar parlamentek tagjai voltak—itt, Nyugat szabad földjén, ahol nem kell félni sem az orosz szuronyoktól, sémi pedig az AVO Andrássy-ut éó-ától, csapot-papot megtagadnak és támadják a demokratikus emigrációnk kiváló vezető egyéniségeit, akik

éppen azokért dolgoztak, akik most a demokrácia árulói lettek: a Vándorokért, Nyirjessyekért, akiknek otthon mandátumot, tisztes jövedelmet, majd pedig a bizottmányi tagságot is adták?

Erre nézve több feltevés lehetséges. Lehetséges, hogy a Vándorok, a Varga Lászlók és Nyirjessyek soha, de soha nem voltak demokraták és valójában soha nem akartak demokratikus Magyarországot, még kevésbé müveit, felemelkedett és mindenféle tekintetben megerősödött, demokratikus magyar népet! Bárhogy is van, a Vándorok s társaik a demokratikus emigrációnk politikai szerveben, a Nemzeti Bizottmányban olyan tevékenységet fejtenek ki, amely alkalmas a múlt restaurálására, vagyis az 1945-ös demokratikus Magyarországon az alsóbb néprétegek felemelése s megerősítése érdekében hozott alkotások megsemmisítésére és a mostani szörnyű elnyomatásban is hősiesen ellenálló demokratikus népünknek hátbatámadására. Pedig tudomásul kellene venniök, hogy a demokratikus magyar népünk csakis olyan ellenforradalmat kiván és vár, amely felszabadítja a kommunista proletárdiktatúra paradicsomi állapotából, de ugyanakkor meggátolja a imult visszatérését és utat nyit az 1945-ös demokratikus Magyarország visszaállítására, hogy annak alkotásait továbbfejlesztve népünk védelmére és szolgálatába állíthassuk!

Ezzel szemben mit mutat az emigrációs politikánk ötéves mérlege? A Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizottságának már régen el kellett volna készülnie azon tervekkel, amelyekkel a demokratikus Magyarország felszabadítását, a demokratikus magyar népünk társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági életének védelmét és szolgálatát volna hivatva megteremteni és biztosítani a felszabadulásra váró hazánkban. Barankovics nagyszerű kultúrpolitikai javaslatát kivéve mindezzél nem készültek el! Miért? Mert a végrehajtóbizottság olyan elemek irányítása alá került, akik feladatuknak tartják ugyan a kommunista zsarnokság alól Magyarország felszabaditását, de csak azért, hogy hazavihessék magukkal — ha nem is a fasiszta rémuralmat — de az “úri Magyarország”-ot minden múltbeli hibájával és bűnével!

A Bizottmány ötéves fennállása után ott tartunk, hogy a demokratikus Magyarországot és a magyar népet képviselő hivatalos szervnek több az antidemokratikus, mint a demokratikus tagja. Érthető, hogy a demokratikus beállítottságú bizottmányi tagok nem hajlandók vállalni a felelősséget a Bizottmány antidemokratikus tagjainak tevékenységéért, amely elsősorban az otthon szenvedők hátbatámadását és ellenállásuk aláásását szolgálja. Nemi lehet csodálni, hogy a demokratikus tagok közül többen a Bizottmányból kiléptek vagy pedig a joggyakorlásukról lemondva nem vállalják tovább a felelősséget.

S az áldemokraták, valamint a demokrácia árulói rohamra indultak, hogy a Bizottmány demokratikus beállítottságú vezető égyéniségeit bemocskolják, hitelüket rontsák és őket további nemes célkitűzéseikben meggátolják. Ezqk az áldemokraták és a demokrácia árulói semmit sem tanultak, mert semmit nem tudnak felejteni. Nem tudják elfelejteni azt, hogy milyen jó is volt “ur”-nak lenni, gazdagnak és elnyomónak . . . akár közvetlenül, akár pedig közvetve. Nem tudják elfelejteni, hogy milyen jó is volt az, hogy a szellemi sötétségben élő és koldus-szegény 3!á milliónyi agrár-proletáriusság éhbérért, száraz kenyéren és vereshagymán látástól-vakulásig dolgozott és termelt nekik vagy rendszerüknek, amely nekik és elődeiknek ezt a fényűző életet biztosította.

Amikor ezeket nem tudják elfelejteni, ugyanakkor nem tudják megtanulni, hogy az a rendszer, amilyen jó és kedves volt számukra, ugyanolyan gyűlöletesen megelégelt volt a szegénysorsu kisparasztság számára! Nem tudják megtanulni azt, hogy amit nem kívánsz önmagadnak, ne tedd azt felebarátoddal? Miért nem akarják elismerni és biztosítani az élethez, függetlenséghez és szabadsághoz, kultúrához és társadalmi felemelkedéshez a nép jogait? Miért nem akarják azt, hogy az elnyomott és. leigázott, jogtalan és koldus-szegény kisparasztság megerősödjék politikai és gazdasági téren egyaránt? Mert hogy nem akarják, az olyan biztos, mint hogy kétszer-kettő az négy. Ezt árulja el úgy a Bizottmányon belüli, mint az azon kívüli összes nyílt és rejtett, de azért eléggé látható tevékenységük. Eckhardt együttműködik a köztudottan fasiszta, puccsista katonai szervezettel, az MHBK- val, mely sémiképpen sem a demokratikus Magyarországért