Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-04-18 / 16. szám

APRIL 18, 1953

AZ EMBER

5-ik óljai

hl EMBERRŐL—AZ EMBERNEK

Utazásom Magyarországra 1945-ben

írja: TÁBORI PÁL

v.

A harmadik magyar politikus, akivel 1945 decemberében Budapesten találkoztam, Gordon Ferenc volt, a pénzügyminiszter. Jókora (szobában fogadott, amelyet azonban egyetlen kis villanykályha fütött s azt is ki kellett olykor kapcsolni, mert már veszedelmesen kopott benne az izzótest s attól kellett tartani, kivágja a biztositékot. Ott ült hát a magyar pénzügyek intézője, kicsit kékesen-lilásan a hidegtől és nagyokat hallgatott. Azokban a napokban próbálták az első, kétségbeesett eszközt a világtörténelem legnagyobb inflációjának megállítására — “lebélyegezték” a magyar pénzt, ami nem volt épp sze- ! lencsés ötlet s még nyolc hónapig tartott, amig a forint megszületett. (Nem mintha a forint olyan egészséges pénzegységnek bizonyult volna; a mai defláció éppoly mesterséges és gyötrelmes az átlagpolgár számára, mint a quintilliárdos bankjegyáradat volt.) Hiába faggattam Gordon minisztert, azt mondta, nehéz idők ezek, kényes a helyzet, nem tud semmit sem mondani. Aztán felderült az arca.

— Legjobb — mondotta — ha elmegy az angol misszió gazdasági szakértőjéhez, Mr. Stewart-hoz, majd az megmondja, mi a magyar pénzügyi helyzet.

Olyasmit mormoltam, hogy egy angol szakértő véleményének | aligha lesz akkora súlya az én olvasóim számára, mint a pénzügyminiszter nyilatkozatának; de Gordon Ferenc ragaszkodott a tanácshoz. Még elbeszélgettünk közös ismerősökről; aztán elbúcsúztam, látván, hogy nem megyek semmire. Már az ajtóban voltam, amikor a pénzügyminiszter utánam szólt. Némi merengő vágyakozás volt a | hangjában.

— Ha megkérhetném egy szívességre — mondta. — Miután beszélt Mr. Stewart-tal, kérem, jöjjön vissza s mondja el, hogy mit hallott tőle.

Megígértem, de nem tartottam be az Ígéretemet. Úgy éreztem, Magyarország pénzügyminiszterének közvetlenebb módja is lehet megtudni, hogy mi az ország való gazdasági helyzete. Persze, azóta Gordon Ferenc is a “szabadságot választotta” és semmiképen sem az ő hibája volt, hogy a kirabolt (kétszer kirabolt) országban a kisemberek minden megtakarított pénze, a középosztály minden értéke másodszor is odaveszett alig húsz év alatt.

¥

A legérdekesebb politikai találkozásom persze Rákosi Mátyással volt s következményei is megérdemlik talán a lerögzitést — mert az utójátékot még soha sehol nem Írtam meg.

Késő éjszaka fogadott az Akadémia-utcai palotájában. Ott ült az Íróasztal mögött egy hatalmas, díszes szobában, telefonok seregével, s bozontos fekete szemöldöke összehuzódott, amikor beléptem.

— No — mondta barátságosan — hát angol maszlagot írni jöttél ide?

Az interjúban gyakorlott újságíró mindig fel tudja mérni pillanatok alatt, hogy miféle emberrel s az illető embernek miféle pózával vagy hangulatával van dolga. Tudtam, hogy ha valamire akarok jutni Rákosi Mátyással, épp oly gorombának kell lennem, mint őmaga. S éreztem azt is, hogy ez a bárdolatlanság tudatos játék, gondosan kiszámított viselkedés.

— Hogyne — feleltem. — Azért kértem az interjút!

Rámnézett, apró, fekete szemével, aztán valami előjegyzési naptárra pillantott.

— Csak tizenöt percem van — jelentette ki.

— Talán nem is lesz annyira szükségem — feleltem, most már tudatában annak, hogy a játékszabályokat kitaláltam.

Rákosi megint rámnézett. Aztán beszélni kezdett. (Az interjú csaknem másfél óra hosszat tartott.) Nincs értelme itt az egész hosszú szónoklatot ismételni, csak néhány pontot rögzítek le ismét:

— Tudjuk jól — jelentette ki — hogy Tobrukot 1942-ben Churchill és Roosevelt egyenes parancsára adták fel a németeknek. Kellett ez, mert kifogásra volt szükség, hogy a második frontot miért nem nyitják meg 1943-ban.

(Ez olyan förtelmes szemtelenség volt, hogy felelni sem lehetett rá. Meggyalázása azoknak a derék, hősies katonáknak, akik Tobruk második ostrománál pusztultak el, az egész angol-amerikai vezérkarnak s persze, a két államférfiunak is. S olyan ország helyettes miniszterelnöke tette a kijelentést, amely legtovább maradt a náci Németország szövetségese s amelynek még nem volt békeszerződése!)

— Magyarországon azért van annyi baj, mert az angol és amerikai katonai missziók vezetői nem engedték az októberi választásokat egyetlen listával megtartani. A paraszt, a munkás mind izgatott, nyugtalan lett emiatt — nincs kellő termelés, áldatlan harc folyik a pártok között. Minderről az angol-amerikai politika tehet.

(Persze, Rákosi urnák jólesett volna, ha 1945-ben már egységes lista biztosította volna a kommunisták egyeduralmát. De azt kétlem, hogy az éhező munkást, a kirabolt parasztot ez érdekelte volna 1945 decemberében.)

A közbiztonságról kérdeztem, épp szegedi tapasztalataimra való •tekintettel. Azt felelte, hogy a rablásokat és gyilkosságokat orosz egyenruhába öltözött banditák (Vlassovisták és mások) követik el; az orosz katona mintaképe a becsületességnek. Majd hozzátette:

— A minap egy vidéki kommunista pártszervezetben régi ismerőst találtam: egy rablógyilkost, aki velem volt a fegyházban. Kérdeztem, hogy került ide párttitkárnak. Azt mondta: “Kérem, én amnesztiát kaptam!” “De nem tőlünk!” feleltem s rögtön lefogattam.

(Ez igen szép história volt. De miként került a rablógyilkos a párttitkári állásba? S hány maradt meg benne, akit Rákosi nem fogatott le?)

Közben megszólalt a telefon. Felvette, hallgatta egy percig, aztán üvölteni kezdett:

— Semmi közöm hozzá. A cukrászdákat és cukorkaüzleteket be kell zárni. Ha a munkás látja ezeket a kirakatokat, előbb-utóbb elkeseredik s téglát vág beléjük. Amikor nincs elég kenyér, ne legyen a nyalánkság a köz-szemlén.

Valaki a vonal végén mondott valamit, mire Rákosi az asztalt kezdte verni.

— Hát menjen el romokat tisztítani vagy kenyeret sütni. Igenis, ragaszkodom hozzá!

Lecsapta a kagylót s rámpislantott, figyelvén a hatást. Udvariasan hallgattam. Másról kezdett beszélni.

Három hét múlva, amikor elutaztam, a cukrászdák még mindig nyitva voltak Pesten.

A Rákosi-interjut megírtam Reuterék számára s megjelent vagy tizenhét országban, többek közt a clevelandi “Szabadság”-ban is. Persze, a legvadabb ostobaságokat és rágalmakat nem Írtam meg — nem azért, mintha Rákosi reputációját akartam volna kímélni, hanem mert Magyarországnak nem akartam ártani, a párisi béketárgyalások küszöbén. Pedig sokat ártott volna az országnak, ha egy felelős pólitikusának ilyen hajmeresztő közléseit hozzák nyilvánosságra.

Vagy egy év múlva Londonban találkoztam Rákosival, aki Gyöngyösi külügyminiszterrel és Riess igazságügyminiszterrel útban volt Washingtonba. Amikor a követség fogadásán meglátott, odajött hozzám s rázni kezdte mutatóujját az orrom előtt.

— No, te szép dolgokat írtál össze rólam! — mondta, tettetett kedélyességgel.

— Ha nem volt igaz, amit Írtam, miért nem cáfoltad meg? —

kérdeztem szelíden.

Ebben maradtunk.

*

1947- ben az oroszok még megadták a beutazási engedélyt Magyarországra. 1948-ban Rajk kereken megtagadta annak, aki közbenjárt érte — pedig a rádió hivott haza s a Petőfi Társaságban kellett volna mint levelező tagnak székfoglalót tartanom. Rajk nyomdafestéket nem tűrő kifejezéssel utasította vissza a kérést. (Nem sok vigasz volt, hogy nem oly sokkal később felakasztották.) Pár héttel később a magyar PEN-klub felkért, hogy a magyar Írókat mint “guest of honor” képviseljem Kopenhágában. Persze, megtettem — nőtársaimat nem okolhattam a hivatalos kommunista állásfoglalásért. S Magyarországon oly sokszor nem tudta a két balkéz közül egyik sem, hogy mit csinál a másik.

1948- ban a “Hirlap” felkérésére átdolgoztam egy cikksorozatomat, amit Reutereknek írtam “Most már el lehet mondani” címen a háború kulisszatitkairól. Elsőször húsz cikkről volt szó, aztán újabb húszat kértek s végül is százra emelték fel a sorozat számát. De az 55-ik cikk után a sorozat egyszerre megszakadt. Bocsánatkérő homályos levelet kaptam; s persze, nem törődhettem sokat vele. Csak jóval később mondta el egy menekült szerkesztő, hogy Rákosi rájuktelefonált:

— Ideje, hogy abbahagyják azt a rothadt angol-amerikai propagandát — mondta kurtán-furcsán.

S ez alkalommal a cukrászdák becsuktak — nemcsak a cikksorozat állt meg, hanem nemsokára a “Hirlap” is megszűnt a magyar “saj tószabadság” dicsőségére.

Ez volt az utolsó, közvetlen vagy közvetett kapcsolatom Magyarország diktátorával.

HARSÁNYI LÁSZLÓ MEMORANDUMA AZ EGYESÜLT NEMZETEKHEZ A MAGYARORSZÁGI PÓSTAFORGALOM AKADÁLYOZÁSA ÜGYÉBEN

Harsányi László, a 116. utcai református templom vezető lelkésze memorandummal fordult az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez és az amerikai kormányhoz a Magyarországgal való levelezés súlyos akadályai miatt. Harsányi előadta a memorandumában, hogy a magyarszármazásu amerikai állampolgárok képtelenek rendszeres levelezést folytatni az Óhazában élő családtagjaikkal és rokonaikkal, mert a jelenlegi magyarországi kormányzat a legelemibb emberi jogokat js sárbataposva meggátolja a szabad levélváltást, elkobozza az Amerikából érkező postai küldeményeket, visszatartja az Amerikába címzett leveleket és különböző megfélemlitési eljárással el is riasztja az embereket az amerikai rokonaikkal való levelezéstől.

Vasárnap zsúfolásig megtelt a 116. utcai református templom, ahol Harsányi László a hívekkel is ismertette beadványa szövegét. A vasárnapi istentisztelet ikülönbenis ünnepélyes keretek között ment végbe, mert azt Harsányi lelkipásztor dr. James Sheldonnal, a bostoni egyetem kiváló professzorával együttesen tartotta.

Harsányi László a vallásszabadságról prédikált.

— Az a lelki szabadság, — mondotta többek között — amelyet a Názáreti Jézus hirdetett kétezer évvel ezelőtt, nemcsak az egyénre vagy egy kiválasztott népfajra, hanem Isten minden teremtményére vonatkozik. Amikor az amerikai nemzet felemelte a szabadság zászlaját és harcolt

érte, nem azért tette, hogy csak magának, Amerikának szerezze meg a lelki szabadságot, hanem hogy a világ minden részében, ahol emberek laknak, egyszersmindenkorra eltörölje a zsarnoki uralmat, a tirannizmust és a rabszolgaságot.

— Az utóbbi évtizedekben a legnagyobb veszedelemben a vallásszabadság volt. Ez a veszedelem ma is. Minden diktatórikus korménynek első lépése elvenni a lelki szabadságot a néptől és rákényszeríteni arra — legyen az református, katolikus vagy zsidó vallásu, — hogy vallásának gyakorlásában tagadja meg lelküsmeretének szavát, tagadja meg saját önálló gondolkozását és teljesen adja át magát az időszerű kormányok regimentálására.

— A vallásszabadságot mi úgy értelmezzük, hogy nemcsak a mi vallásunkra vonatkozik, hanem minden vallásfelekezetre. Minden igaz református embernek kötelessége megvédeni a római katolikus, vagy a zsidó vallás híveinek lelki szabadságát!

— Ami ma történik a tengeren túl, az nem más, mint meg-, ismétlődése annak a régi szomorú bibliai történetnek, amely valamikor Bábel tornyának építésénél végbement. Ott is az önző emberek maguknak akartak építeni várost, tornyot, olyat, amely az egekig ér. Uj társadalmi rendet akartak építeni Bábel tornyával, de nem az emberiség javár», hanem csak maguknak. De az egész nagyszabásúnak látszó vállalkozás mint a kártyavár összeomlott. Nem ilyen-e az a vállalkozás, amely ma folyik Európa azon országaiban, ahol a zsarnoki hatalom elnyomni próbálja a lelki szabadságot?

— Szeretném minden magyar testvéremnek leikébe beleégetni azokat az eszméket, amiket szenvedő népünk szabadsághősei, gályarabjai, mártírjai hagytak ránk az apostolnak szavaival: "Annak okáért a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek el ismét magatokat a szolgaságnak igájával!”

Harsányi László mélyen megindító szavai után a gályarabok énekét, majd a magyar Himnuszt énekelte a gyülekezet, ezután dr. Sheldon beszélt a hívekhez aí megértés és szeretet parancsáról. Elismerőleg szólt a magyar népről, amely a jobb jövőbe vetett hittel tűri a kegyetlen elnyomatást. Végül a hitvallást tevő gyermekekhez Raskó Aurél intézett megható szavakat.

A Hungária Philatelie j Society hírei

Közli: DR. FÖLDY KAROLY titkár (Tel. TRafalgar 9-5339) New York 28, N. Y.

205 E. 85 St. Room 204

Legközelebbi gyűlésünk pénteken, április 11-én lesz 315 E. 79 St.-i klubhelyiségünkben. Április 10-én vendégül láttuk Bauer Bélát, klubunk volt agilis titkárát, aki most Utica, N. Y.-ban lakik.

Április 24-én, pénteken eladóest. Kérjük a tagokat, hogy aa eladásra szánt anyagukat minél előbb hozzák el és adják át az árverési bizottságnak.

Penire van smkse^e?

Úgy vegye tekintef-be ezeket a kis kiadással járó kölcsönöket.

Kölcsönök $60-tói $3,500-ig kaphatók a MANUFACTURERS TRUST COMPANY-nál ... és fizesse vissza a legkedvezőbb feltételek mellett, a legújabb kormány rendeletek figyelembe vételével. Méltányos összköltség minden egyes $100-os váltónál csak $3.83. Ebben van az életbiztosítás is, ami külön védelmet) nyújt önnek és családjának.

Nincs vizsgálati dij! Nincs késlekedés! Sőt még az sem szükséges, hogy betevő legyen, ezen gyors és bizalmas szolgálat igénybe vételénél. Jöjjön be vagy telefonáljon ma.

Több mint 100 könnyen elérhető fiókunk van New Yorkban. Lapozza fel telefonkönyvében az önhöz legközelebb fekvő cimét. Szívesen látjuk.

Mün^ctors Trust Company

“Közvetlen közelében a sarkon!”

A Federal Deposit Insurance Corporation tagja Főiroda: 55 Broad Street, New York 15, N. Y.

MINDENKI BANKJA