Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-04-18 / 16. szám
É-ik oldok AZ EMBER APRIL 18, 1953 Az ötödik e v Irta: JUNGREISZ ELZA (A hires izraeli Írónő New Yorkban tartott előadása.) A galut kétezer éves volt. A harmadik zsidó állam ötéves. Az öt esztendő alatt hétköznapba fordultak az ünnepek, valósággal ért és józanodott az álom és súlyos válságok rázkódtatták meg s tették próbára a fiatal országnak és fáradt népének erejét. Az ötéves állam mégis fénylőn, ledónthetetlen erkölcsi és eszmei magasságban áll, a kétezer esztendő minden korszakával, kísérletével és eredményével szemben. Létezésének rövid ideje alatt szédületes iramban száguldott át és érkezett el különböző fejlődési fokokig. Győzedelmesen zárt le egy rákényszeritett háborút, haza fogadta és haza mentette veszélyben lévő gyermekeit és felépítette a pusztasággá vált ország nagy részét. A zsidó nép sohasem fogadta el országa végleges megszűnésének gondolatát. Hazatalálása ezért volt minden viszontagsága és késedelme ellenére oly természetes és egyszerű. Legendák szállnak arról, hogy a zsidó katonai parancsnoknak, aki háborút vezetett, hogyan volt segítségére a zsidó tudós, kutató, aki véletlenül ugyanaz a katonai parancsnok volt egyszemélyben. Állítólag tudta, hogy évezredekkel ezelőtt az országra törő ellenség ellen melyik szikla barlangja, melyik földalatti ut, melyik ókori stratégiai pont volt a legbiztosabb bázis és legkitűnőbb menedék . . . Aztán tudjuk, hol kell keresnünk természeti kincseket; tudjuk, hogyan futott el a kiszáradt földekről a viz és hogyan lehet visszahozni hozzá. így ismerjük a zsidó lélek erőit is, mélyben szunnyadó és sokfajta rétegeződéssel borított erőit és tudjuk, mik azok a külső befolyások, pressziók, melyeknek hatására egyszer csak újra felszínre kerülnek. Mikor válik egy távoli földrész olyan hívóvá, vonzóvá, égő nosztalgiát ébresztővé, reménységet adóvá, mikor lesz az az elfelejtett földrész a tőle meszszemaradt zsidó számára újra a megnyugvás szimbóluma és Ígérete: a haza. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor a harmadik zsidó állam még csak a próféták ígéretében és a költők sóvár fantáziájában létezett, felkerekedett olykor egy-egy senki nem küldötte küldött valami késő prófétája, lantosa vagy messiása népének és megkereste a szétszóratásban testvéreit s hirt vitt nékik az országról. Kötetek maradtak fel az ilyen utazásokról. Milyen elnyomatásban, lelki sivatagban találta őket az imám birodalmában, hogyan tespedtek a cárok szibériai ködbörtönében s milyen egyforma volt a fény, melyet Cion ígérete gyújtott bennük. Ma tárt kapuk várják a hazakivánkozókat. Nyugtalan szivü vándorok helyett követek és attasék az ország küldöttei, akik nem egy fény-fantomot, hanem eleven államot képviselnek. Néha mégis, különös futárok, különös utakon visznek az országtól messzeszakadt zsidóknak hirt. Elviszi akár egy teherhajó, melyen zsidó zászló leng és titkos megbízatással narancsos ládák utaznak rajta. Ha egy ilyen hajórakomány megérkezik egy távoli kikötőbe, minden szál deszkája, minden egyes aranyló gyümölcse titkos, suttogó propagandába kezd. A narancs megbontja sárga burkát és kidobálja magából emlékeinek minden fényes zöld levelét, tavaszi rügyét és hófehér szirmait. Holdfénnyel beszött ezüst kertekről beszél a narancs és a szellőről, akivel estefelé táncolt, aki meglopta szivét, leszedte virágait és bóditó illatukkal messzeszaladt az Émeken. Aztán a pálmáról mesél, aki mellette állt a kertben, a gránátalmáról, amelynek olyan tűzpiros tavaszi ruhája van, az olajfákról, melyek bogyófürtökkel ékesítik magukat. A ládák is elmondják a maguk mondókáját a gyárakról, és a munkásokról, az épületállványokról, kis faházakról és léckerité-Az Amerikai Magyar Szinészegyesület ÁPRILIS 23-án, CSÜTÖRTÖKÖN este 9 órai kezdettel jutalomestélyt rendez nagynevű alapitótagja, az amerikai magyar színészetnek egy emberöltőn át buzgó apostola, a színészi és színigazgatói pályán hervadhatatlan érdemeket szerzett Tóth István tiszteletére a “HUNGARIAN GARDEN“-ben, 1528 SECOND AVENUE, NEW YORK CITY. SZE ARÁNYI KORNÉL BODÁN MARGIT EHRENWALD GIZELLA EMŐDY MARGIT GÁTHY TIBOR GYPSY RÓZSIKA HATVARY KÁROLY IVÁN DEZSŐ KONDOR MARISKA Konferál: RE!'LÖK: KISS GIZI MÓROCZ GABI MEZEY ZSIGMOND PÁDLY MARGIT PATAKY VILMA RÁKOS SY TIBOR SÁROSSY MIHÁLY TÁRKÁNYI JÓZSEF VERŐ ERZSI ENDREY JENŐ — MAXIE FRANSKO és CIGÁNYZENEKARA — Asztalrendelés Gáthy Tibor titkárnál (BU 8-5396), a Szinészegyesület tagjainál és a Hungária Gardenben (RE 4-9670). Egy szék ára $1.50. sekről, melyek már ott állnak a pusztai telepen, mielőtt az első virág kihajtana rajtuk. A matróz ruháján is mesél a “chél hájám” jelzés, elmondja, hogy van egy erős tengeri flotta, biztos irányú hajóink vannak és hogy vár-vár az ősi parton az uj kikötő. A mesére fogékony zsidó szívnek talán ez is elég. Nem kell neki országokra kiterjedő kémhálózat, hogy felébredjen 30 vagy 300 éves álmából és haza vágyjon ha megrendült, csalódott és boldogtalan. Mert Cion képé, mely annyi véresen kelt és alkonyult emberöltőn keresztül volt az elnyomatásban és szennyben az emelkedés, a megszabadítás szimbóluma, sohasem fog egy zsidó lélekben a gonosz és elvetemült jelképévé torzulni. Volt a jeruzsálemi szentélyben egy csodálatos hangszer. Mágréfának hívták, ami magyar fordításban a gereblye szónak felel meg, mert összegereblyézett, összefogott maga körül valamennyi hangot. A templomi énekesekét s hangszerekét, a hárfákét, a hegedűkét, fuvolákét és kürtökét. Még a tenger moraját, a cédruserdők zúgását, a madárszárnyak suhogását és az oroszlán kiáltását a judeai pusztában. Mikor a Szentély elpusztult és vele az énekesek és az ének, ez a hangszer továbbjátszotta a tépett huroknak, törött hárfáknak, néma orgonáknak dalát és játssza mindaddig, mig a Szentély újra felépül és uj daloknak visszhangja nem lehet. Ilyen csodálatos hangszer a zsidó lélek is. Megőrzője, visszhangja elszállt időknek, bánataiknak és tragédiáiknak. De erőteljesen, diadalmasan száll már belőle az uj életnek dala is. Öt szép és nehéz esztendeje a harmadik zsidó államnak van mögöttünk. Történelmünknek leghatalmasabb, legszínesebb jelensége: a nép hazafogadása, haza - gyűjtése azóta tart. Ahol megnyílt egy megfenyített fáraó országa, ahol lazult a hurok vagy őrizetlen volt a határ, onnan jöttek. És az: ország mindent megtett, hogy jöhessenek, ha nem is jött bennük csupa nagy időknek érett szív, csupa segítésre alkalmas kéz, ha a föld még nem termett mindnyájunknak eleget és ha a reménység palántái hoztak olykor vackort és válságokat is. A válságok hangja gyorsabban és élesebben jut el a határokon túlra, mint az erőé és harmóniáé ,ami domináló benne. De aki ott él az országban, tudja, hogy a szükség követelő vagy panaszos hangjával szemben van valami más ,az önként vállalt lemondás és tudatos áldozatosság fegyelmezettsége. A hős chaluci szellem, amely a pusztaság meghódításának hatalmas feladatát vállalta, még nem a múlté és legendáké. Vannak fiatal telepek és benne telepesek, akik szegényes ételen, kopott ruházatukban, fizetetlen s számolatlan munkaórákon, a kibuci élet minden súlyával és romantikájával viszik örökünket tovább. A határszéleken, fegyverkező, véres holnapra készülődő hatalmakkal szemben, ott állnak magányos házaik és életet hirdető alkotásaik. A negevi Gvulotban, a kövek közé ékelt Nechsonimban és szerte az országban ott vannak példaadásukkal, Útmutatásukkal, helytállásukkal, a maguk morális kezességével, a segélyekből tengődés rágalmával szemben. Hány utat építettek az országban az állam létezése óta, hány kopár hegyet fásitottak be, hány nomád tanyából épült falu, hány sátorlakó lett földműves, halász és bányász, hány polgár nevelődött, hányán tanulták meg a nyelvet, a szellemi kincseknek • milyen tárháza az ország és milyen erkölcsi értékek formálják véglegessé néppé való gyerekeinek lelki alkatát? Ez az ország súlyos válságokkal küzd, de nem elesett és szerencsétlen. Képzeljük el, hogy az európai zsidó tragédia idején nemcsak egy zsidó brigádunk lett volna az angol hadseregben, nemcsak földalatti mentő szervezetünk, nemcsak lehetetlenre is vállalkozó hőseink mint Szenes Anna, nemcsak semmibe vesző sirásunk és jajunk, hanem az állam erejével, súlyával és jogaival állhattunk volna nemzetközi fórumok elé. Ha nem idegenek kvóta-törvényei szerint nyithattuk volna meg a biztonságot és menedéket jelentő otthon kapuját, ha úgy mehettünk volna értük, mint ahogy Jemen, Irak, Perzsia szorongattatott zsidóiért mentünk, az öregért, a betegért, a fogyatékossággal vertekért is és azt mondhattuk volna nekik; elhoztuk nektek az életet . . . otthon majd megnyugodtak, meggyógyultok, megnevelődtök vagy megtértek — most elhoztuk nektek az életet. S ha a próbatételek nagy rostáján nem is egyformán kerülnek ki a szemek, ezeknek az embereknek útkeresése, megérkezése és gyökérverése, több mint menekülési ösztön a veszélyben és a rettegés óráján tett fogadalom. Végleges és örök céljuk lesz, mindenestől vállalt hitük. És mi hiszünk. Hiszünk a földet gyógyitó zsidó szántóvetőben, akinek barázdái közt a jövő kenyere érik. Hiszünk a zsidó munkás teremtő erejében, aki országot és társadalmat épit, hiszünk a zsidó szellem tisztaságában, mely eggyé forrasztja! törött törvénytábláinkat. Hiszünk a zsidó nép igazságos akarásában, mellyel az általános emberiség békéjét s haladását kívánja szolgálni. És hiszünk a Cion-eszme összefogó és összetartó erejében s bízunk abban, hogy szerte a világon vissza fogja nyerni az őt megillető méltóságát, szabadságát és hitelét. GYORS CERUZARAJZ ERNIE KOVÁCSRÓL, A TELEVÍZIÓ MAGYAR SZTÁRJÁRÓL Az amerikai magyar karrierek 'sorában színes, jelentős Helyet foglal el Kovács Ernő, vagy ahogy az amerikai sajtó és a televíziók hirdetik: Ernie Kovács pályafutása. Alig múlt harminc éves és máris annyira “befutott,” hogy jobban szinte már nem is lehet. Az egyik legnagyobb televizió-hálozat newyorki főállomásán naponta önálló show-ja van s hogy ez mit jelent itt Amerikában, a “Televízió Országában,” azt nem kell hangsúlyozni. Azt, ami után színészek, írók, politikusok, újságírók, sportsztárok, énekesek, zenészek, diplomaták, sőt államfők is egyformán vágyakoznak: a népszerűséget . . . Ernie Kovács másodgenerációs fiú: Trenton, N. J.-ben született és ott is koptatta az iskolapadokat. Az édesapja vagy 40 évvel ezelőtt vándorolt ki Magyarországról, annyi sok honfitársával együtt, uj életet, jobb keresetet, szabadabb levegőt keresve. Trentomban telepedett le, itt ismerkedett meg egy abban az időben érkezett magyar lánnyal — házasság lett belőle. •— Tanuld meg fiam a borszakmát — mondták a szülők a felcseperedett fiuknak—az jó szakma, a magyar ember ért is a borhoz, idővel üzleted is lehetne . . . De a fiú nem a bor mámorára vágyott. Színész akart lenni és ahogy elvégezte az iskolákat, ment is egy vidéki társulathoz. Brattleboroban — Vermont államban — játszott kisebb-nagyobb karakterszarepeket. Néha aggastyánt kellett alakítania húszéves fej- J jel! Tökéletes volt a maszkja, amit sajátmaga csinált s a maszktól függetlenül is úgy átváltozott az arca, olyan ijesztően öregre, hogy a társulat vezetője egyszer így mutatta be egy újságírónak: — Jól nézze meg ezt a fiút! Ez a legnagyobb karakterszínészek sorába tartozik és hamarosan egész Amerika ismerni fogja! De közben Érnie Kovács egyszercsak elvágódott a nyílt színen. Ezméletlenül vitték a kórházba— és másfél év múlva is ott ápolták vészes vérszegénységgel, általános testi gyengeséggel, idegkimerültséggel és még vagy tízféle bajjal. Egy nap a beteg megszökött a kórházból s másnap már újra a színpadon volt. Az összes betegségek azonnal elmúltak. A társulat azután bejött New Yorkba is és ! már a komoly szakemberek is felfigyeltek a “százarcU színészre,” ahogy akkor már Ernie Kovácsot hívták. Jöttek a szerződési ajánlatok, de Kovács a maga gazdája akart lenni. Az egyik rádiótársaság szerződési ajánlatát fogadta el, itt önmaga irta magának a kis drámákat és állandóan egy kis társulattal diszponált. A darabokat is ő rendezte. Végül a gyorsan szárnyakat bontott televízió lett az igazi hazája. A CBS-állomás minden napra leszerződtette a saját produkciójával. Három év óta minden narf megjelenik a nézők előtt — százezer és százezer néző előtt! — és játszik kedvére, önmagát adva, önmagának irt vagy rögtönzött szöveggel, önmagát rendezve. Ennél többet színész nem kívánhat. Hogy mennyire népszerű? Egyszer megemlítette a televízióban, hogy gyakran fáj a feje. Másnap 813 levelet kapott tisztelőitől és mindegyik levélben valamilyen fejfájás elleni pirula volt . . . Alaptermészete a vidámság. Szereti a mosolygó embereket, a jó vicceket, a diákos tréfákat, a happy-enddel végződő történeteket. “Az élet csak annak szomorú, aki nem tud nevetni”: ez a jelmondata és ez nem üres jelszó nála. Sokat és harsányan nevet. Igaz viszont, hogy minden oka megvan erre . . . A “BUDAPEST”- ÉTTEREM UJ HELYISÉGBEN! New York magyarságának kedvenc vacsorázóhelye a Terhesnéféle “Büdapest”-étterem április 18-án, most szombaton este uj és nagyobb helyiségben nyílik meg: a Second Avenue 1481 szám alatt (a 77th Street sarkán). A kitűnő konyhájáról ismert vendéglő az uj címen is épen olyan centruma lesz a magyaroknak mint eddig. MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY
